Pesti Hírlap, 1884. április (6. évfolyam, 91-119. szám)
1884-04-01 / 91. szám
2, mert az sem foglal határozottan állást, s oly felfogásból indul ki, mintha a törvény ellenére igazolná az erdélyi mágnásokat. De persze annál inkább elítélendőnek tartjuk a bizottságban felmerült nézetet, mely miatt a bizottság jelentésében a felsőház reformját sürgette meg, hogy a jog bizonytalanságának vége legyen. Szerintünk a jogi kérdés egészen világos De azért a reformra mégis szükség van. Hasztalan vett alkalmat Zichy Nándor gróf az incidens ellen való tiltakozásra, bár a főrendiház reformját nem utasította vissza. E reformot minden alkalommal sürgetni kell. Elhiszszük, hogy a felsőház bizonyos elemeire nézve nagyon kényelmes lehet a jelenlegi állapot. De nem az ő kényelmük a fődolog, hanem az ország érdeke. S az ország érdeke az, hogy a felsőházban csak oly elemek legyenek, melyek társadalmi állás és vagyon miatt, oda valók. És mód legyen annak meggátlására, hogy a felsőházban a modern haladás ledönthetlen gátakba ütközzék. ________________________ Az okkupáló csapatok békelábon. A „P. Lloyd“-nak a következőket írják: Appel báró lovassági tábornok a 15. hadtest és az okkupált területek parancsnoka, néhány nap óta Bécsben van. Ott tartózkodása alatt értekezett irányadó személyiségekkel a megszállott tartományok hadsereg-állományának leszállításáról is, amit Bylandt- Rheidt közös hadügyminiszter a legutolsó delegáció ülésszaka alatt kilátásba helyezett. Boszniában Hercegovinában és a Lim-vidéken békésen folynak az ügyek, a portyázó csapatok sikerrel működnek, s a legújabb sorozás egészen rendben folyt le, s mindez annyival inkább megengedi a csapatok leszállítását, mert mostanában fejezték be a fekete hegyek határán az erődök építését, s az ezzel összeköttetésben álló széles úthálózat elkészítését, ami nagy mértékben fokozza a tartományok biztonságát. Mindezek következtében az okkupált területek csapatállományát 5000 emberrel leszállítják, úgy hogy még mindig29.000 főnyi marad a megszálló hadtest. Valószínű tehát, hogy már május első hetében keresztülviszik e leszállítást, melylyel az utolsó tartalékosok, mintegy 900-an, fognak hazabocsáttatni. A dandárparancsnokságok számát is leszállítják egygyel úgy, hogy a 15 hadtesten belül 3 hadosztály parancsnokság lesz 10 dandárral. Az összes csapatokból csakis 2 a társadalom felett; a társadalom, az egyén jogáról az államban és a világban. Sugárzik szeme, emelkedik kebele, ha népének küzdelmeiről szól, elsötétül arca, ha a császárságot érinti, villámok cikáznak szemeiben, ha nemzete elleneiről beszél; Így-így szép idegen asszony, ezt a francia nyelvet érti már minden magyar nő, ugye nagyságod is. (Második közlemény következik.) Horváth Gyula: Az anarchista. Párisban az „Utazás a föld körül“ látványosság fölevenítése napján senki sem tudta, hogy hőse már kikopott a forgalomból. Pedig úgy volt. Még aznap reggel, a legendaszerű Phileas Fogg meg volt verve, semmivé volt téve. És ki által? Istenem ! Egy járdarovó párisi, Louis Vernet barátunk által, aki magában véve nagyon csekély jelentőségű személy volt. íme, az excentrikus angol meg van fosztva trónjától. Az Atlanti ócceán partján, Havreban homályosult el neve. A dolog így történt. Mintegy negyedéve, a boulevard egyik kávéházában Louis Vernet a lapok színházi rovatát olvasta. — Hogyan ? kiáltott fel. Utazás a föld körül nyolcvan nap alatt. Nem tizenharmadik munkája-e ez ? — Mind a mellett, mondá egy angolosan beszélő úr, akit Louis Vemnet nem ismerte, ez nevezetes eredmény volt. És ennek bizonyítéka, hogy a mulattató francia író egy honfitársamat választó e nagy úr hőséül, Louis Vemnet megfordult székén. . — Eh, én meg azt állítom, viszonzá, hogy Phileas Fogg csak költött alak s fogadom, én jobban megteszem az utat, mint ő. — A föld körül ? — Mondjunk hetven napot. — Szeretném látni, szeretnék fogadni rája. — Mennyibe ? — Százezer frankba. Louis Vernet megvakarta füle tövét. — Nincs százezer frankom, mondá. De ha holnap estig várni akar, még néhány barátomnál felhajtom ez összeget, rendelkezésére állok. Az idegen meghajtotta magát, odaadta Louis Vernetnek névjegyét és a két úr üdvözölte egymást. És szerdán, március 12-én Louis Vernet megelégedve sóhajtott fel, midőn a havrei kikötőbe lépett. Január 5-én indulván el Párisból, március 13 ára vissza kellett érkeznie. Nem késlekedett az utón s mégis bizonyos aggodalommal szállt be New Yorkban a Marsouin hajóra. Várjon megérkezik-e 12-ére Havreba ? Az eshetőség nagyon gyönge volt. A legkisebb baleset az után, a legkisebb kár, mely a hajón eshetett, mindent veszélyeztethetett. De a Marsouin a legjobb hajója volt a francia atlanti hajózási társulatnak. A mondott időre pontosan megérkezett Havrebe. A hajó, ez őrült futás után örült, hogy megnyugodhatott és a gép, mintegy kifáradva a nagy erőlködésben, nagy dobogással eresztette ki magából a most már szükségtelen gőzt, míg a sajkákon az utazók hosszú sora indult a partra. Louis Vernet megfordult, hogy hálás pillantást vessen feléje. Azután kivette jóráját. Négy óra. Volt elég ideje, hogy kedve szerint megebédelhessen és felülhessen a 6 óra 40 perckor induló vonatra, melyen este 11 óra órakor érkezhetett meg. Megnézte a kalauz könyvet, hogy igy van-e és mosoly repült végig ajkán.... — De hát miért induljak még ma este? kérdé magában. Mintha félnék, hogy nem érkezhetem oda idejében. Nem kell úgy sietni, a lapunkban már ismételve említett véres esemény színhelye a berlini András-tér egy négyemeletes háza, melynek egyik szerény udvari lakásában, fent a negyedik emeleten vonta meg magát a mintegy 66 éves Blockné két leányával. Ezek közül a fiatalabbik, a most 21 éves Emma karácsony óta Gronack Ferenc Ernő munkásnál volt nőül, egy szilaj s excentrikusnak ismert embernél, aki nyomban egybekelésük után durván bánt nejével, úgy hogy az kénytelen volt elhagyni őt s már a törvényes lépéseket is megtette a válás végett. Gronack hónapos szobát bérelt egy más utcában, de mindig kereste az alkalmat, hogy találkozzék nejével, akit hol szép szóval, hol fenyegetéssel igyekezett rábírni, hogy térjen vissza hozzá. Úgy látszik, a nő már félt tőle, mert midőn szombaton déli fél 1 órakor Gronack hozzájuk akart menni, becsukta előtte az ajtót s nem eresztette be. Az öreg asszony épen elment hazulról, Emma (Gronack neje) s ennek még két nővére, a 24 éves Augustine s egy épen látogatáson levő harmadik nővér, a 40 éves Anna, voltak a lakásban. Mikor ismételt felszólításra sem bocsátották be, Gronack betörte az ajtót, s feléje siető nejével pörlekedni kezdett; ez alig tartott pár pillanatig, midőn a fiatal asszony velőtrázó sikoltással rogyott össze; a feldühödt férj egy konyhakéssel több szúrást tett mellén és nyakán, melyek utóbb egytőltisztelt uram. A hi az, hogy lehetőleg mentül későbben érkezzem meg, az utolsó percben, ha lehetséges. A nagy művészek ilyetén módon biztosítják a hatást. Megyek tehát holnap reggel a hat óra 55 perckor induló vonattal, melyen 11 óra 30 perckor érkezem meg a St. Lazare pályaudvarban. A találkozás délre van kitűzve, a Sémaphore francais irodájában, ami éppen a tőzsdénél van. A pályaudvartól a tőzsdéig eljutok 8 perc alatt. Nem vagyok tehát akadályozva abban, hogy délben pontban megjelenjek a Sémaphoreban, és az utolsó pillanatig aggodalomban tartsam az érdekelt sziveket. Úgy van, csak holnap reggel indulok. Louis Vernet a „Chien coiffe“ nevű fogadóba vitette málháit. Nyugodtan ebédelt, járt egyet a városban, egy jó szivart szivén s 10 órakor haza ment, hogy lefeküdjék. — Uram, mondá a vendéglősnek, holnap reggel 6 óra 55 perckor el kell indulnom. Nemde fel fog kelteni idejekorán? — Megbízható szolgánk van uram, felelt a vendéglős. Az úr nyugodtan alhatik. Nem fogja elmulasztani a vonatot. — Az mindegy, ha van egy jó ébresztője, akkor nyugodtan alszom. — Van egy, uram, az egyetlen a házban , az enyém. Itt van. Louis Vernet megköszönte, fölment szobájába, megigazította az óra ébresztőjét, hátra és feje fölé helyezte, azután nyugodtan elaludt. Már mélyen aludt, mikor egyszerre érezte, hogy erős markok rázzák meg karját. — Hé, uram! — Mi baj ? — Épen csak annyi ideje van. .. — Mire ? — Hogy a vasútra jusson. Louis Vernet egy pillantást vetett az órára. — Hetedfél! kiáltá rémülten. Kiugrott sebesen az ágyból, felhúzta nad PESTI HÍRLAP. 1884. április 1. zászlóaljat vonnak ki, a további leszállítás a létállományban fog történni, mely jelenleg a gy. zászlóaljaknál még 16 tiszt és 638 ember. A biztonság és a rend föntartására van hivatva különben most már 2000 főből álló bosnyák-hercegovinai csapat is, mely mint csendőrcsapat és portyázó nagy szolgálatokat tesz, s melyet a legközelebbi újoncozásnál 1200 fővel fognak megnagyobbítani. Végül megjegyezzük, hogy más hónapban a Dél-Dalmáciában levő 94 dandár emelt létszámú csapatai a békeállományra fognak leszállíttatni. — A budapesti szerb értekezlet ellen. Az újvidéki Szrbszki Narod heves hangú cikkben ítéli el a budapesti szerb konferenciát s a legnagyobb bizalmatlansággal fogadja az értekezleten hozott határozatokat. Meg van győződve s erősen hiszi, hogy az illetékes körök is a szerbek ezen anarchistáinak nyilatkozatait és határozatait kellőleg fogják mérlegelni s olykér méltányolják, amint azok megérdemlik. Furcsa is az — mond az újvidéki szerb lap — hogy, akik eddigelé a forradalmi eszméket terjeszték, s forradalmi elveket vallottak, egyszerre csak legális polgárokká alakulnak át. A becsületes szerb, — úgymond — megvetéssel fordul el tőlük ; megveti azokat, akik húsz éven át honáruló propagandát folytattak s csaknem az összes szerbséget tönkretették. Nagy középitkezések. A képviselőház pénzügyi bizottsága tegnap Ordódy Pál elnöklete alatt Tisza miniszterelnök és Szapáry pénzügyminiszter jelenlétében ülést tartott. Mindenekelőtt a budapesti országház építési tervének jóváhagyásáról szóló törvényjavaslatot tárgyalták. A javaslatot Országh Sándor adta elő, helyeselvén az épület gót stylusát s ajánlja a javaslatot 9.500.000 frt építkezési költséggel együtt. — Apponyi Albert gróf a renaistance styl barátja, de nem e miatt vannak kifogásai. Szerinte az előirányzott költség nem lesz elegendő; ő előre látja, hogy 15 millióra lesz szükség, mert e hely is kedvezőtlen, süppedékes. Azt az indokot, hogy e drága épület legyen kifejezése a magyar állam erejének, nem fogadja el, mert a luxus és hóbort nem fejezi ki a nemzeti erőt. Helyesnek találja, hogy megfelelő országházat építsenek, de az óriási költséget meg nem szavazhatja. — Tisza Kálmán kétségbe vonja, hogy 15 millióra lesz szükség s nem tartja helyesnek, hogy ily építkezésnél 1—2 millióval takarékoskodjanak. Budapestet európai hirű várossá kell átalakítani s az országházat kell legszebb épületté tenni. Kéri a javaslat elfogadását. — Hofi a középutat szeretné megtartani, olasz példákra utal s indítványozza, hogy a kormány a tervezőt változtatásokra hívja föl megtakarítások végett. Wahrmannak szintén aggodalmai vannak a pénzügyi szempontból, de politikai szempontból a javaslatot elfogadja. Indítványozza, hogy a jelentésben a kormány a ház által utasíttatni kéretnék, indítaná meg az alkudozásokat a hadügyi kormánynyal az új épületek átengedése céljából. — Tisza miniszterelnök teljesen elismeri Wahrmann indítványának indokoltságát, csak kérné ezt nem utasításképen adni a kormánynak, hanem csak akképen vétetnék fel Wahrmann indítványa a jelentésben, mint amelyre a kormány figyelme felhivassék.— A javaslat általánosságban és részleteiben elfogadtatott. Következett a Fiume város területén emelendő építmények rendkívüli adómentességéről szóló törvényjavaslat tárgyalása. — Országh Sándor előadó ismerteti a javaslatot és azt elfogadásra ajánlja. — Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter előterjeszti a javaslatra vonatkozó térképet, mire a javaslat elfogadtatott. A berlini vérfürdő. (Hármas gyilkosság.)