Pesti Hírlap, 1884. április (6. évfolyam, 91-119. szám)
1884-04-22 / 111. szám
Budapest, IBS*_____________________________________VI. évf. Ill 0910 szám___________________________________Kedd, április 22 ... . . . Szerkesztés! Írod»: Előfizetés! titut. war» Kg gig *»4»ptuat. lidtr-itH Z. M., I. «alti, (y— ina........................... M — fcc. breflififeA ||9 H katí a lap aMlleni réméi illaté 9üém.....................T , — . pm %;•$ »gm-rcnj --- «nsaRM» m P| |f§ nt mR». mi, m kéalet»«»* taMswdS. lnniHm..............> . *» ■ H. y epaBi g&SBk »8 Sä gte IP Is ISI «Mk imrt 1 M gwTM Ef® "far* EH R PrS ft SS á?l Lj YÜ hmkMI f agad tatnak *1. “***............ ■ * • BOCBMwy U&l fel pa feogrefe fej fej 1.1 Wk Kk# Kg frj Tiaiu ■« adatuk ■c« rném haljbaa 4. k». ggäKSä*' Tájin H fP i BSMal Vidéken £kr. |P* lg g| r| P P ipU Ej Mak Wp* Kiadóhivat&l: NI | Ili iLill U17 képM lappal W««: MaudiSk. POLITIKAI NAPILAP í^§S) MJSxSttS* . . „c_____,^L 1 L U AJ-íXXA > l' V £7/ »TOOLS M088Z-nél PAiUS-bu, • * UHU Mir* Manx. ét, Bai Xotredajn. dea rieten*. A pozsonyi ünnepély. Ugyanazon nap, midőn a húsvéti szünidő után először összegyűlt képviselőházban Tisza Kálmán bejelenté a gróf Apponyi és Fáik interpellációjára adott válaszában, hogy az osztrák kormány engedett a marhakérdésben, Pozsonyban megnyílt a nagy sebbel-lábbal berendezett marhavásár. Megnyílt úgy, hogy életképességéhez nem férhet semmi kétség. A kormány elnöki válasz s a pozsonyi megnyitási ünnepély ily összeesése talán csak a véletlen játéka. Mindazonáltal egyik a másikat egészíti ki s jó benyomást fog kelteni szerte az országban. Azon igénytelen pár szó, melylyel a miniszterelnök ma tudtul adta a magyar álláspont diadalát, és oly méltó volt Magyarország törvényhozásához, mint gróf Apponyi tapintatos és kiengesztelő válasza, melylyel tudomásul vette az interpellációjára adott feleletet. Tisza Kálmán megelégedett a száraz tény konstatálásával, hogy az alsó-ausztriai helytartó sérelmes és törvénytelen rendelete hatályon kívül helyeztetett, Apponyi pedig, hogy aranyhidat építsen a vesztes ellenfélnek, kijelentette, hogy Magyarországon a rendelet visszavételét senki sem fogja föl úgy, mint a magyar állam diadalját Ausztria fölött. A bevégzett konfliktus ilyen tárgyalása, mely a lovagias ellenfél által a legyőzöttnek nyújtott baráti jobbra emlékeztet, csakugyan megédesíthetné az osztrák hivatalos körök visszavonulását, ha a ma megnyitott pozsonyi marhavásár sikere nem ellensúlyozná Tisza és Apponyi békítő nyilatkozatainak hatását. Azon kicsinylő és határozottan rosszakaratú hang, melylyel a Taaffe-kormányhoz közel álló két bécsi lap ma a pozsonyi vásárról nyilatkozik, eléggé elárulja, mily hangulat uralkodik a pozsonyi kezdeményezéssel szemben osztrák hivatalos körökben. A két érdemes félhivatalos egy kis hamisítástól sem riad vissza, csakhogy visszatartóztassa az osztrák vásárlókat a vásár meglátogatásától. Egyikük kétszáz, a másik néhány száz maijáról beszél, melyek a vásárra hajtattak, mindegyik pedig ijesztő képet nyújt a vásár berendezésének kezdetlegességéről. Szerencsére a közönség mindenütt, s így Bécsben is, nem a félhivatalos lapokat tekinti csalhatlan forrásnak. Az osztrák vásárlók nem látták semmi szükségét, hogy anyagi érdekeik rovására is Falkenhayn gróf gazdasági experimentumai mellett tüntessenek, hanem ellenkezőleg a leghatározottabban defavoyálták kormányuk álláspontját. Elmentek Pozsonyba, barátságosan kezet szorítottak a magyar tenyésztőkkel s a mi fő , utolsó szálig megvettek minden marhát. Ez a siker, megengedjük, nagyon rosszul hangolhatja az osztrák hivatalos köröket, de ki tehet erről Magyarországon ? Nem mi, ők űzték el a magyar hizlalókat a bécsi piacról. Ők maguk járultak közvetve a pozsonyi marhavásár létesítéséhez, mely nemcsak jobban felel meg a magyar tenyésztők érdekeinek, hanem forgalmat, élénkséget, pénzt hoz egy magyar városnak. Nekünk pedig örömünkre esik konstatálhatni, hogy kormány, hatóságok s az első sorban érdekelt tenyésztők a pozsonyi marhavásár létesítése és berendezése körül dicséretreméltó buzgósággal jártak el. Maguk a vendégül lejött elfogulatlan bécsiek kénytelenek voltak elismerni, hogy oly rövid idő alatt, mint amenynyi rendelkezésre állott, lehetetlen lett volna czélszerűbben, s a forgalom és egészségügy kívánalmainak megfelelőbben berendezni a vásárt. Pozsony város polgármesterének s gróf Eszterházy főispánnak joguk volt hát a mai megnyitási ünnepélyen önérzettel utalni a hajdani koronázó város életében nevezetes eseményre. .Joguk volt méltóságteljesen utalni arra az egyértelműségre, melylyel a magyar nemzet jogai érdekében síkra száll. Az a határozottság, melylyel minden párt s az egész közvélemény követelte nálunk az alsó-ausztriai helytartó által kiadott sérelmes rendelet visszavételét, súlyt kölcsönzött a magyar kormány föllépésének s lehetetlenné tette a Taaffe-miniszteriumnak a rendelet fentartását. A magyar tenyésztőkön áll most a Pozsonyban ma kivívott sikert értékesíteni s a határszéli városban létesített vásárnak valóban nagy gazdasági jelentőséget adni. Azon körülmény, hogy osztrák koronatartományokból is küldtek már árut a pozsonyi piacra, élénken bizonyítja, hogy komoly okok, fontos anyagi érdekek, nem pedig kicsinyes kötekedés bírta a magyar hizlalókat a bécsi piacról való elmaradásra. A magyar tenyésztők az ad e t o i — segíts magadon — elv szerint jártak el ebben az esetben s nem fogják kárát vallani. Szolgáljon ez tanulságul gazdáinknak általán. Sok másként volna nálunk, ha a magyar termelő és tenyésztő a jól fölfogott érdekek közösségét helyezve előtérbe, erélyesen lépne az önsegély útjára. Akik pedig Bécsből azért látogattak el ma Pozsonyba, hogy legyen mivel kielégíteni maliciájukat, azok bensőleg szégyenkezve távozhattak onnan. Hallhatták egy bécsi polgár TÁRCA. Ki a gyilkos? (Választási történet.) — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Egyik alföldi nagy városban a közügyekre nézve a legbefolyásosabb egyéniség egy rövidlátó öreg asszonyság. A mit az öreg Máli néni akar, az történik mindenben. Mert az öreg néni fia a polgármester a városban, ki olyan népszerű, hogy akarata törvény s ki olyan jó fiú, hogy az anyja kívánsága neki parancs. Magának a polgármester úrnak nincsenek semmi céljai. — Innen van, hogy minden célját eléri. Soha hozzá nem nyúl a népszerűségéhez a saját kedvéért, innen van, hogy a népszerűsége soha se fogy, sőt inkább növekedett. A mama azonban szeret belebeszélni a közügyekbe. S mint aféle öreg asszonyságnak, megvannak a saját kedvencei, akiket protegál, gyámolít és pedig sikeresen. Minden kedvencét elhelyezte már. De mindig vannak újak. Ez idő szerint a legkedvesebb embere volt Máli néninek egy fiatal ügyvéd, kit gyermekkora óta ösmer, s kinek mindennap megszokta si ,mogatni a haját. A fiatal Ajtányi Istvánnál tán csak a fiát szereti jobban. No meg „Murzut“ a kis fehér ölebecskét. Murzu mindene. Az az ő lakótársa, ki ott szundikál mellette a divánon délután, kit egy ezüst láncocskán vezet maga után, ha sétálni megy, kinek csecsebecséket kötözget a nyakára, egyszóval, aki egész gondoskodását igénybe veszi. Mit neki a fia! Az már szárnyra van eresztve. Bele van dobva abba a nagy tengerbe, amit életnek neveznek, a fiának már nincs szüksége ő reá, de a kis „Murzu“ mi lenne nála nélkül ? Elveszne gonoszul. Murzunak szüksége van Máli nénire. Jaj annak, aki a kis Murzunak lábára hágna, mikor Máli nénihez jön, az is »nigrata persona“, akit Murzu megugat. Ha*®m ak'* a kis öleb szeret, azt Máli néni is s/^eti Mert az oktalan állatok okosabbak az em^c^nél. Gyöngyökkel kivart szaun van a nyakán, s a szalagon Máli néni moiogrammja. A legutolsó napokon. ^li néni megígérte a szomszédból átlátop“1® Ajtányinak: __ No Pista öcsém, akar-e követ lenni . Beszélek a fiamal és meglesz, úgy is ^ rik a fejüket hogy kit jelöljenek a kormánypártról s készen fiamra hagyták. A f*myi Pista kezet csókolt az °.reS aszszonyságnak, a mint illik, az pp'lg így szolt h°7 1 Hát jöjjön el holnan'f s°/ára’ holnaP nálam vacsorás fiam, megbe'^uk harman egyutt a dC 1 IMsta öcsénk k:tík régi ábrándja a két‘ viselőság termé^A • n bold°g volt és egész éj' viselős »c .fadni örömében. jel DdTM °rKüIet előtt kelt fel s amint az ud-Meg kinézett a kert felé, látta, hogy ott a varra lem___________________ ’ tyúkólnál szörnyen riadoznak a szárnyas állatok. — Bizonyára a görény — gondolá. — Jó hogy megcsíplek zsiványfajzat. Tígy is jó koszttá éltél a tyúkjainkból. Befutott a puskáért, aztán a tyúkól felétörtetve, látta hogy szalad ki onnan hanyathomlok a kerten át a tyúkok kellemetlen vendége. Utca neki. Pif paf. A puska eldördült , holtan elterülve maradt a kertben a ragadozó gyilkos. De mennyire elhalt, midőn odaérve, dacára a hajnali homálynak, fölösmerte Murzut, a néni kedvenc élebét. Ott feküdt mozdulatlanul, fehér szőre összevérezve. Borzasztó látvány volt. Megreszketett tőle. — Istenem, mit cselekedtem? Úgy érezte, mintha gyilkolt volna. Sötét arccal, tántorgó léptekkel sietett az udvarba, honnan lopva egy ásót keresett ki, hogy a kutyának sirt ásson s a tetemet elrejtse. Hanem a nyakszalagot, amit Máli néni saját kezeivel hímzett, lekapcsolta és a belső zsebébe rejté. Mert a test elporhad, felismerhetetlenné válik, de e nyakörv örökös bűnjel maradna. Alig hogy elvégze rettenetes munkáját, nyájas kiáltásokat hall a szomszéd udvarból. — Murzu kis Murzu ! Hol vagy cukrosom hol? — Szent isten, ez a Máli néni hangja ! Csak annyi ideje volt hogy a kapát eldobja az üvegház mögé, az öreg asszony reggeli pon tjai számunk 16 oldalt tartalmaz