Pesti Hírlap, 1884. április (6. évfolyam, 91-119. szám)
1884-04-08 / 98. szám
Budapest, 1884. VI. évf. 98. (1897.) szám. Kedd, április 8. Szerkesztési iroda: Bionxetesi ara*. *33 gsg Bodiptitec, lidorttUa 7. ii.,. «»elit, .........................Hírt-kr. kevá a lap szellemi részét illető mindem Félévre. • .........................7 * • e|b| íjja jCVtil. HR |w|3 Wrh HM| wgaajBjte «*3 ss közremény intézendő. lleg/edévre.....................3 , 60 9 HB JSg§ jgPlara Estfg&JSfif «1 (Hl AWw'1 §11 iara BjaSffr Bérmentetlen levelek es&k ismeri »gy hör»................1 , » , PBBMI ff frajH m 9B pfejip M fpl RMh kMokt61 fogadtatnak al. Egyes eeán, helyben * te. V B» M 1SPfl! i i# 1 TM'“°k — «“ vidéken G kr. BS jSj"“ H ÉS tál ggf Bi KMÉa :JS Mla ÉSiSar Kiadóhivatal: __ SEct IP ggfi al Pfl Ip® |1§ WA jflH JBjySgB p8| Budapest, nádor-utca 7. ixám. .A .nagyítómig és i Nagyvilág“ «tat Q IfaB RgF M H IV H n H fi lk| »»P “|‘kS1* ,agy kései lappal egyttt: TM “ Bi M Kfl HnanBH ié.t„ vonatkoad fel.aGlamU.ok na* égési évre.....................1 0 Art. ~ : POLITIKAI NAPILAP.^© Slrtalék mm adatik. iUll iijni V RUDOLF UOSSK-níl PARIS-ban, ® l *•¡ Rue Notredame des Victoiree. A konfliktus háttere. Jól értesült forrásból veszszük a következő sorokat: A sajtó eddig meg sem igen kísértette a marhaviszály hátterének szellőztetését. Nem is csuda. Az elfogadható magyarázat mindjárt az első pillanatban kész volt: vagy Taaffe akarta célzatosan keresztülvinni gazdasági rendszerét; vagy Pessinger követte el a baklövést, amilyet tapintatlan, nyers bürokrata valaha elkövetett. A legbefolyásosabb politikai körök sem tudnak bizonyosan többet, mint a hírlapok. De homályos körvonalakban kezdenek alakulni a sejtelmek. Ezek némelyike annyira merész, következményében oly végzetes volna, hogy még feltenni is nehéz, annál kevésbbé való arra, hogy nyilvánosan fejtegettessék. Annyi azonban ma már bizonyos, hogy némi világosság kezd átszűrődni, s e világosságnál a konfliktus egészen más színben tűnik fel, mint egy vastag tévedés sajnos következménye. Az alsó-ausztriai helytartó rendelete kiszámított sakkhúzás volt, ez ma már több, mint sejtelem. Lehet-e képzelni különben, hogy a helytartót a magyar kormány határozott fellépte és a magyar közvélemény fenyegető magatartása után azonnal rendeletestől félre nem lökték, ha csak saját szakállára lőtte a kövér bakot. Olvassa el bárki az osztrák félhivatalosak vádiratait, s azonnal észreveheti, hogy Pessinger mögött Taaffe áll. Világosan erre mutat a vámkonferenciára való hivatkozás is. Igaz, hogy az osztrák kormánynak jogában áll e hivatkozás, s a szerencsétlen XXI. paragraphus miatt a magyar kormány ezt alig utasíthatja vissza. De ép ez mutatja, mennyire ki volt számítva már előre a sakkhúzás. Az osztrák kormánynak esze ágában sincs a rendelet egyelőre való viszszavonása. Taaffe ki akarja taktikázni Tisza Kálmánt. A vámkonferencia teljesen beleillik Taaffe tervébe. A törvény azt mondja, mindkét félnek joga van a vámkonferenciát indítványozni, s az abban való részvétel kötelező. Ha most már a konferencia csakugyan összejő, úgy Magyarország elvi diadalt kivívhat, tényleg azonban az osztrák kormány fog győzni. Mi fogna ugyanis történni? Ez a konferencia bölcsen értekezhetnék a kérdés felett: megsértette-e az alsó-ausztriai helytartó a vámszerződést, ez alatt azonban a pozsonyi marhavásár megbuknék, a marhakereskedők heteken, esetleg hónapokon át nem tarthatván áruikat, alávetnék magukat a bécsi vásárrendszabályoknak. Akkor azután Taaffe nagy lojalitással hatályon kívül helyeztetné a hírhedt rendeletet, mert az osztrák szeszgyárak és hizlalók védelmét elérné, s elérné azt is, hogy Tisza Kálmánnak kellemetlenséget okozott a választások előtt. Mert egyről egészen bizonyos lehet Magyarország s ez az, hogy a bécsi kormánykörök s különösen azok, kik az osztrák viszonyok . -i !«WI. HL «!■!■ ' I ■■■■ .TI. ■ ■■■ill !—«■' »"■ ■ ■■■ hátterében állnak, nem jó szemmel nézik a magyarországi dolgokat. Minden osztrák reakcionárius örül a konfliktusnak, iparkodik, hogy az politikai konfliktussá élesedjék ki, mert elérkezettnek látja az időt, hogy a liberalizmus Magyarországon is kiejtse kezéből a hatalom gyeplőit. Azt gondolják, hogy Magyarország belpolitikája ellentétben van a monarchiai és a németországi politikai rendszerrel, s ebben igazuk van. De ráadásban ők azt is vélik, hogy ez az ellentét fenn nem állhat, mert zavarja az öszhangot, s belső konfliktusokat idézhet fel, melyek gyengítenék a monarchia és az osztrákmagyar-német szövetség erejét. Nem csoda tehát, hogy ezeknek az uraknak szemében szálka Tisza Kálmán. Azt hiszik, hogyha sikerült megbuktatni Tiszát, megbuktatták egyszersmind a liberalizmust, s a Tiszára következő kormány majd létesítené a monarchiai összhangot. Taaffenak különben még személyes boszuja is van Tisza Kálmán ellen. A beavatott körökben nem titok, mily ellentét áll fenn a magyar és az osztrák kormányelnök közt már hosszabb idő óta. Ez az ellentét is az osztrák és a magyar kormányzási rendszer közt létező különbségre vezethető vissza, de egyszersmind arra, hogy Tisza Kálmán soha sem akarta támogatni Taaffet, így jött létre a magyarországi választások üszöbén a tervszerűleg iiscenirozott intriga. De azt a legdöntőbb helyen egy ártatlan rendelet alá rejtették , különben az alsó-ausztriai helytartó soha sem lett volna híres emberré. Mert épen monarchiai szempontból, ami a döntő helyen kiválólag fontos, a helyzet egészen tiszta és világos. Tisza Kálmánnak van parlamentje, van többsége, Taaffenak egyik sincs. Tisza Kálmán Magyarországon szilárd kormányzatot létesített, Taaffe napról napra él. És azért az intriga szálai, ha csakugyan Taaffe bocsátotta ki azokat, az osztrák kormányelnök ellen fordulhatnak vissza. Tisza Kálmán az első pillanattól fogva úgy fogta fel a helyzetet, aminő. Tudta, hogy vagy győznie kell, vagy tarthatlan lesz helyzete a választásra készülő nemzet irányában. Azért mondta ki a nagy szót: vagy a rendelet visszavonása, vagy retorzió. E szó kimondása után nyugodtan mehetett el Gesztre, s útja bár a húsvéti szünettel összeesik, nagyon hasonlít a politikai utazáshoz, vagy az államférfiak megbetegedéséhez, mikor mind a kettő azt jelenti : senki számára sem vagyok otthon. S mihelyt bécsi döntő körökben észreveszik, hová élesedik ki a konfliktus, a megoldás nem lehet kétséges. Tiszát visszavonulásra kényszeríteni akarni, annyi volna, mint a kormányzást Magyarországon lehetetlenné tenni. Hiszen ha Tisza az ország törvényben biztosított jogainak védelmezésében buknék s az ellenzék élére állna, nem képzelhető kormány, mely parlamentáris akarna maradni. Mindjárt az első érdemleges ülésben megbuknék. Minden valószínűség tehát arra vall, hogy Pessinger úr és azok, akik mögötte állanak, jó szolgálatot tettek Tiszának. A magyar pártokat pedig megtanították arra, hogy az osztrák erőszakosság ellenében mindig egyet kell érteni. Taafféval szemben az összes magyar nemzet oppozíciót képez, mely nem szenvedhet vereséget a felmerült konfliktusban. Zágráb, ápr. 6. (Horvátország képviselete a budapesti országgyűlésen.) Mióta Khuen Héderváry gróf bán Horvátországban a gazdasági tevékenység korszakát kezdeményezései által inaugurálta, a horvát képviselők között az a meggyőződés vert gyökeret, hogy a gazdasági és pénzügyi kérdések megoldását leginkább a budapesti közös országgyűlés termében kell keresniök. E szempontból fogják jövőben a Budapestre küldendő horvát képviselőket is megválogatni s mindenekfölött oly egyéneket szemelnek ki, akik ez irányban akarnak is, képesek is Horvátország gazdasági igényeinek érvényt szerezni a közös országgyűlésen. Miután pedig a határvidék beolvasztása következtében a delegálandó horvát képviselők számereje jelentékenyen megszaporodik, arra számítanak, hogy a horvát képviselők számereje magában is megfelelő nyomatékot fog képezni Horvátország javára Budapesten. Más tekintetben most már biztosra lehet azt is venni, hogy Zágrábban a Magyarországgal való unió alapján álló s akcióra képes kormánypárt megalakulása csakhamar meg fog történni. Ugyanezen párt fogja delegálni saját kebeléből a közös országgyűlésre a horvát képviselőket is, mégpedig oly mandátummal, hogy azok Budapesten az elhatározó párt mellé sorakozzanak. A kormánypártnak e végből tehát hatalmas támogatásra lehet számítania a jövő országgyűlésen. Horvátország eddigi képviselete a közös országgyűlésen hézagos volt, miután a horvát képviselők passzivitásra kárhoztatták magukat s küldetésük az utolsó időben valóságos sinecura jellegét öltötte magára. Zágrábban is úgy tekintették őket, mint akik pusztán adót szavazni járnak Budapestre. Arról van tehát szó, hogy a horvát képviselők ezentúl a tartományt érdeklő minden törvény megalkotásában, különösen pedig a közös ügyet képező közgazdasági törvényhozásban Horvátország jogos érdekeinek megfelelő érvényt szerezzenek. Orosz utazó Magyarországról. A szentpétervári Novoje Vremia egyik levelezője dunavölgyi útra kelt s több levelet intézett volt lapjához Bécsből, utoljára Pozsonyból, s legújabban Budapestről. Budapesti levelében nem érinti a politikát s csak a Duna szépségeinek leírására szorítkozik Pozsony és Budapest között. A levelező megfordult a fővárostól nem messze fekvő Szent Endre „szerb községben“ is és dicséretekkel halmozza el „az orosz nemzettel nagyon szimpatizáló szerb testvéreket, akik különben a magyar fenhatósággal teljesen meg vannak elégedve.“ Az újvidéki Zásztava előfizetési felhívásában az eddiginél nagyobb pártolásra hívja fel a szerb közönséget. Egyúttal kijelenti, hogy a lap sem nemélyeknek, sem kotteráknak nem áll szolgálatában, hanem valóságos „nemzeti orgánum“, mely a nép akaratának lesz hűséges tolmácsa. A budapesti szerb konferenciáról tartózkodólag nyilatkozik, kijelentvén, hogy az ott hozott megállapodások eddigelé csak egyesek véleményét fejezik ki, melyhez a szerb nép csak ezután fog hozzászólani. Hová lyukad ki Magyarország? Ily cím alatt sötét, visszataszító képet fest a turóc-szentmártoni pánszláv Narodnie Noviny utolsó száma a választók elé. Megállapítja, hogy minden téren erkölcsi és gazdasági hanyatlás jeleivel találkozunk s Deák Ferencz ideje óta, mely a mostanihoz képest Mai számunk 16 oldalt tartalmaz.