Pesti Hírlap, 1884. május (6. évfolyam, 121-151. szám)

1884-06-01 / 151. szám

1884. május 1. __________________ PESTI HÍRLAP, áltások: Ma a zsidók a fosztogatók!) Ez állapotok­nak véget kell vetni, ha a nép fölébred, a minisz­térium részéről támogatást fog lelni. Ezután ez a szónok is dicséri a kormány rendszabályait a hús­­kérdésben. Buschenhagen a húsbizományosok ellen szól, kik a húst megdrágítják s többnyire zsidók és elzsidósodott keresztények. (Viharos tetszés.) A bé­csi mészárosok eljárását hazaárulásnak nevezi, miért a jelenlevő kormánybiztos mérsékletre inti. Aztán Nagelschmid pozsonyi beszédét bírálja; ez az ur azt mondta, hogy Magyarországon szabadság van. Igaz, oly nagy a szabadság, hogy még keresz­tény leányokat is­ szabadon lehet gyilkolni... A kormánybiztos ismét meginti a szónokot, ki végül meleg elismeréssel adózik a kor­mánynak. Erre a reszoluciót kettő ellen az összes sza­vazatokkal elfogadták. Vetter másik reszoluciót indítványoz, mely teljes bizalmatlanságot szavaz azoknak a községtanácsosoknak, kik az északi vas­út államosítása ellen nyilatkoztak. (Viharos tetszés.) Dr. P­a 11 a­­ polemizál dr. Koppnak az északi vasútügyben tett nyilatkozatai ellen. (Felkiáltások : Kopp egy zsidóbérenc ! Szemtelen!) Koppnak nem volt bátorsága Rothschild és társai ellen állást fog­lalni . . . (Zajos helyeslés), nem volt bátorsága szembeszállni Rothschildékkal s az általa megfize­tett zsidósajtóval. (Zajos tetszés.) A mariahilfi vá­lasztók által elfogadott reszolució, mely miatt Kopp lemondott, nem ártott a németségnek. (Felkiáltások: Zsidó németség ! Nem kár érte !) Vetter határozati javaslata egyhangúlag elfo­gadtatott s a gyűlés dr. Pattait éltetve oszlott szét. Imént a szenátusban közölte, az érsek újabb bizonyságát adta mérsékletének. Az elődje által Namur egyházmegyében behozott katechizmust, melyben egy szabadelvű ember megválasztása a halálos bűnök közé soroltatik, a használatból kitiltotta s új katechismus kiadása iránt rendel­kezett. Gooszen eljárása azonban csak úgy nyer nagyobb nyomatékot, ha a pápa is jóvá­hagyja, amire alapos kilátás is van , mert mint egy brüsszeli sürgöny jelenti, az érsek pápai engedéllyel felfüggesztette az állami iskolák látogatása elleni tilalmat is, csupán a vallásta­lan iskolákra nézve tartván fenn azt. A spanyol felkelők, akik a francia­spanyol vámőröket a határon lefegyverezték és Valcand­oson át Navarrába nyomultak, spanyol köztársaságiak voltak, akik a legutóbbi felkelés óta Rennes-be és Angolnemebe voltak beleb­­bezve. A franczia hatóságok azonnal értesítették a spanyolokat s Pampelonából és haragosságból kiküldött csapatok azonnal üldözőbe is vették a nagyszámú felkelőket. Spanyolországba nyomu­lásuk óta, úgy látszik, hogy a mozgalom fokozó­dott jelentőségben, amit magyaráz az is, hogy az egésznek vezetője Zorilla, aki már Génf­ből mind haza rendelte a republikánus menekül­teket. A madridi kormányt a dolgok állítólag fö­lötte nyugtalanítják. A párisi nagykövetség első titkárja, ki Silvera távollétében az ügyeket ve­zeti, beszélt a történtekről Ferry­vel, s állítólag keserűen panaszkodott a fölött, hogy a beleb­­bezetteket olyan rosszul őrizték. 3 POLITIKAI SZEMLE. A trónörökös keleti útjának po­litikai jelentősége élénken foglalkoztatja a külföldi sajtót. A Nordd. Allgemeine Z­e­i­t­u­n­g fontos történeti eseménynek tartja ez utazást, mely a Habsburgok monarchiájának a Balkán-országokhoz való viszonyára nézve a legkedvezőbb következményekkel fog járni. Az orosz lapok meg Rudolf trónörökös felköszöntői­vel foglalkoznak. Csak kevéssel ezelőtt, jegyzi meg a P­et­e­r­sb­ur­gs­k­ij­a Vjedomosti, a trónörökös bukaresti felköszöntője Oroszor­szágra nézve ellenséges szellemben értelmeztetett volna. A három szomszédos hatalom egymáshoz való közeledése folytán az ily értelmezés lehe­tősége meg­szűnt. A „Novoje-V­r­emja” azt hiszi, hogy a dolgok állásában a Dunánál a bukaresti és ruszsuki toaszok után sem fog vál­tozás beállani. Rudolf trónörökös komolyan gondolkodó és országának politikai történetét ismerő férfi hírében állván, ez zálogul szolgál arra nézve, hogy semmi esetre sem lesz eszköze oly célzatoknak, melyek egy osztrák-szerb-ro­mán szövetség eszméjével függnek össze. Tudja azt is, hogy a Balkán kérdés megoldása csakis Ausztria-Magyarország és Oroszország egyet­értése útján lehetséges. Milán szerb király felköszön­tője szintén nevezetes politikai enunciáció jel­legével bír. A király őszinte örömét fejezte ki a fölött, hogy a Habsburg uralkodóház koronájá­nak örökösei első vendégei a fiatal szerb király­ságnak s fölemlité az osztrák és magyar kato­nák harcait, melyeket Belgrád falai alatt vívtak, s azon gondoskodást, melyet az osztrák-magyar monarchia uralkodója a Szerbország konszolidá­ciójára irányuló törekvések iránt minden­kor tanúsított. Szerbország törekvését, hogy Keleten a béke és civilizáció tényezője legyen, megkönnyíti A­u­s­z­t­r­i­a-M­a­g­yar­or­szág uralkodójának barátsága s azon sok kereskedelmi érdek, mely Szerbországot az osztrák-magyar monarchiával összefűzi. „Ezért is — mondá a király — minden törekvésemet arra fordítottam, hogy a szívélyes s lojális baráti és jószomszédi viszonyt a két ország között m­e­gá­ll­ap­­­­­s­am.“ A trón­örököspár ittlétét e viszony megerősítésének te­kinti és mindenkor szerencséjének fogja tartani, ha jelét adhatja hálájának az osz­trák-magyar mon­archia u­r­alkodój­a iránt. Poharát a trónörökös-pár egészségéért, boldogságáért és dicsőségéért üríti. A belga kormány következetes és erélyes magatartása a papsággal szemben meg­tenné jó gyümölcseit. Goosten-nek mechelni érsekké történt kineveztetése óta a papság bé­­kés magatartást tanúsít. Mint a kormányelnök FŐVÁROSI ÜGYEK. A főváros közgyűlése. A főpolgármester a közgyűlést azon bejelen­téssel nyitotta meg, hogy Havas (Handtel) Károly interpellációt, Halász Géza pedig indítványt adott be. Havas Károly a lakbérszabályokat sürgette inter­pellációjában. Már hosszabb idő óta tart az újabb bizottsági tárgyalás felettük ; míg kisebb, vidéki vá­rosok már érvényben levő lakbérszabályokkal di­csekedhetnek, addig nekünk még nem sikerült a régi helyébe jót állítani. Dr. Nagy főjegyző előre­­bocsátva a felküldött tervezetre a belügyminiszté­rium részéről tett igen lényeges kifogásokat, említi, hogy a jogi bizottság már befejezte a módosító tárgyalást s a mű közelebb a közgyűlés elé kerül. Interpelláló a választ tudomásul vette, mert célja csupán a szabályzat megsürgetése volt. A napirend tárgyaira térve, a főjegyző dr. H­a­­­á­s­z Géza és társai indítványát terjeszti elő az új or­szágház tervei ügyében. Az indítvány érdemi része az, hogy mivel szabályozási tekintetben s a vízmű érdekében is az ügy a fővárost igen közel­ről illeti, intézzen a törvényhatóság kérvényt az országgyűléshez, hogy az országház ügyének eldön­tése előtt e terveket a fővároshoz véleményadás végett küldje le. Dr. H­a­­­á­sz Géza bővebb indokolással kí­sérte az indítványt. Az országház építését olykér tervezik, hogy oszlopai majdnem a vízbe érnek s az épületet szemlélni csak­­ Budáról lehet. A vízvezeték egy részét azonnal elfoglalják építési területül. Érintve van általa az uj épület kisajátítá­sa is. Mindez oly fontos a fővárosra, hogy azt hozzászólás nélkül a főváros hatóság nem nézheti, Ország Sándor a bő indokolás daczára nincs meggyőződve arról, hogy az indítvány jogos és célszerű. Mindenki a­ki építeni akar, épugy a magánfél, mint az ország, ha a valósítás stádiu­mába lép a szándék, köteles a fővárostól kérni építési engedélyt s ez alkalommal a hatóság épugy szabályozási, mint műszaki a városrendezési szem­pontból megal­álhatja és érvényesítheti nézeteit. Határozati javaslatot ad be, hogy a főváros köz­gyűlése dr. Halász és társai indítványa fölött n­a­­p­i­r­e­n­d­r­e térjen. Halász Géza kijelenti, hogy bár a tervek rendes úton való bírálatánál végre is a belügymi­niszter maga lesz a bíró utolsó sorban, mégis ab­ban a reményben, hogy a város összes érdekei megóvásánál Országh úr azon alkalommal is az elsők között lesz , az indítványt ezennel vissza­vonja. Néhány gazdasági érdekű tárgy­­ elintézése után Kun tanácsnok bemutatta azon vegyes bizott­sági jegyzőkönyvet, mely a város és kormány közt létrejött egyességet tartalmazza a margit­­hídi vízátvezetésre nézve. A tanács, bár a kormány által kiköltött pontok kategorikusaknak, szigorúaknak látszanak s az „ünnepélyes ígéret”­ arra nézve, hogy 5 év alatt a végleges vizmü kiépül, a város iránti bizalmatlanság jelének látszik, mégis változatlanul elfogadni ajánlja az egyezményt, mert a mű mielőbbi kivitele lebeg szemei előtt s különben is a végleges vizmü kiépítése 5 év alatt bizonyosan meg fog történni. M­á­t­y­u­s Arisztid indítványt ad be, hogy az egyezmény fogadh­assék ugyan el, de az ünnepélyes ígéret nélkül. Elnök ezt a kifejezést egyszerűen frázisnak nevezi s azt hiszi, a kormány se gondolt arra, hogy ily fontosság tulajdoníttatik neki. Máttyus indítvá­nya elfogadásának az lesz a következménye, hogy az egyezményt fel kell küldeni a kormányhoz, a­mi néhány hónappal ismét hátravetni a víz­átvezetés ügyét. Még L­é­g­r­á­d­y Károly, R­a­j­z Károly, és Ország Sándor tettek észre­vételt az indítványra , Kammermayer polgár­­mester pedig hangsúlyozta, hogy köszönettel tarto­zunk a kormánynak a Margithíd átengedéséért, mégis a nehézséget támasztó „ünnepélyes ígéret“ kifejezés gyengítése végett utólagos felirat útján si­keresen remél a kormánynál lépéseket tehetni. S­á­g­h­y Gyula hasonló értelemben szólt, s a főpolgármester ismételte, hogy a kormány ezzel nem akarta a várost szorosan kö­telezni, mert azt a pénzügyminiszter is tudja, hogy a kiépítés több tényezőtől s főkép a pénztől is függ, de csak arra való törekvésünket akarja a­­könyv ünnepélyesen igéztetni. Mátyás végsza­vában azt mondja, hogy 48 óra alatt a polgár­­mester töröltetheti ama neheztelt kifejezést. A közgyűlés szavazás útján az egyezményt a margithidi vízátvezetésre nézve változatlanul fogadta el. Máttyás indítványa mellőztetett. Ezután a margithidi csőfektetés költségeire 185.000 főt szavaztatott meg, az előbb engedélye­zett 160 ezer helyett. A nagykörúti vízvezetéki csövek költségeire 60000 frt, a vízvezetéki csőhálózat tovább terjesz­ésére pedig 150.000 frtot. Ezen engedélyező hatá­rozatok jóváhagyás végett a belügyminiszterhez ter­jesztetnek föl. A Haas Fülöp és fiai cég felfolyamodása fö­lött némi vita fejlett ki. Valami 42.000 frt köve­telésről van szó, a­mi már 11 éves, a gazda is, ügyvéd is változott azóta s csak nemrég szól­ta fel a tulajdonosokat a város a 42000 frtnak 30 nap alatti megfizetésére. Gelléri Szabó J. és el­nök a jogi bizottsághoz kérték utasí­tani a kérdést. Scheich az iránt kérne felvilágosítást: ki az oka annak, hogy a követelés 10 év óta nem bolygattatott s ki fi­zesse a 10 évi kamatot? Toldy főügyész jelzi, hogy a tiszti ügyészség csak a közelebbi napokban kapta kézhez e tárgyat; a követelés már 1873- ban meg volt állapítva s az is bizonyos, hogy a kamatokat a késedelmesnek kell fizetnie. A felfo­lyamodás a jogi bizottsághoz utasittatott, annak is a megitélhetése végett: vájjon a behajtás közigaz­gatási útra tartozik-e. Nem érdektelen esetet referált A­ k­é­t taná­csos. Nagy Ferenc fővárosi tanitó elvett egy fő­városi tanítónőt, ki 10 évnél tovább szolgált, nyug­­díjképességet szerzett, azután elhalt s egy gyerme­ket hagyott hátra. Az özvegy apa, ki főv. fizetést élvez, folyamodott, hogy a gyermeknek nevelte­tési pótlék adassák. A tanács elutasítást javasolt, mert oly gyermek, kinek keresetképes apja van, nem árva, tehát neveltetési pótlékra sem tarthat igényt. Hindy, Sághy, s elnök felszólalása után ezen a társadalmi állapot egyik sajátosságát föltüntető kérdést a közgyűlés a jogi bizottsághoz utasította. Miután még több nagyobb tárgyat (prostitú­ció, iparrajziskola) jövőre hagytak, a közgyűlés véget ért. — Adókivetés. A fővárosi adókivető bizottságok május 1-én, csütörtökön a következő házszámok alatt összeírt felek III. osztályú kereseti adóját fogják tárgyalni: az I.—II. kér. a viziváros 2463—2588, a III. ker. az újlaki 4349—4500, a IV. ker. a múlt ülésről visszamaradtak és a 250— 534, az V. (lipótvárosi első) kér. a 762—768, az V­ (lipótvárosi második) kér. az 1411 — végig (a raktárak kivitelével,) a VI. (terézvárosi) kér. a 3813—3818, a VII. (terézvárosi) kér. az 5041—5059, a VIll. (Józsefvárosi) kér. a 6671—6720, a IX.—X. ker­.) két kék bakokhoz címzett helyiségben)a kőbányai 7301—7449. házszámok alatt összeirt felek adóügyét. — A polgári iskolai albizottság mint iskolaszék tegnapi ülésén javaslatba hozta, hogy a terézvárosi polgári fiúiskolának kereskedelmi szaktanfolyammal kiegészítése iránt a főváros elvi határozatot hozzon, a II. polgá­ri iskola kereskedelmi szaktanfolyamának életbeléptetéséhez pedig a váltó­jog és kereskedelmi levelezés tárgyaira óradíjas ta­nárok vétessenek föl.

Next