Pesti Hírlap, 1884. május (6. évfolyam, 121-151. szám)
1884-06-01 / 151. szám
1884. május 1. __________________ PESTI HÍRLAP, áltások: Ma a zsidók a fosztogatók!) Ez állapotoknak véget kell vetni, ha a nép fölébred, a minisztérium részéről támogatást fog lelni. Ezután ez a szónok is dicséri a kormány rendszabályait a húskérdésben. Buschenhagen a húsbizományosok ellen szól, kik a húst megdrágítják s többnyire zsidók és elzsidósodott keresztények. (Viharos tetszés.) A bécsi mészárosok eljárását hazaárulásnak nevezi, miért a jelenlevő kormánybiztos mérsékletre inti. Aztán Nagelschmid pozsonyi beszédét bírálja; ez az ur azt mondta, hogy Magyarországon szabadság van. Igaz, oly nagy a szabadság, hogy még keresztény leányokat is szabadon lehet gyilkolni... A kormánybiztos ismét meginti a szónokot, ki végül meleg elismeréssel adózik a kormánynak. Erre a reszoluciót kettő ellen az összes szavazatokkal elfogadták. Vetter másik reszoluciót indítványoz, mely teljes bizalmatlanságot szavaz azoknak a községtanácsosoknak, kik az északi vasút államosítása ellen nyilatkoztak. (Viharos tetszés.) Dr. Pa 11 a polemizál dr. Koppnak az északi vasútügyben tett nyilatkozatai ellen. (Felkiáltások : Kopp egy zsidóbérenc ! Szemtelen!) Koppnak nem volt bátorsága Rothschild és társai ellen állást foglalni . . . (Zajos helyeslés), nem volt bátorsága szembeszállni Rothschildékkal s az általa megfizetett zsidósajtóval. (Zajos tetszés.) A mariahilfi választók által elfogadott reszolució, mely miatt Kopp lemondott, nem ártott a németségnek. (Felkiáltások: Zsidó németség ! Nem kár érte !) Vetter határozati javaslata egyhangúlag elfogadtatott s a gyűlés dr. Pattait éltetve oszlott szét. Imént a szenátusban közölte, az érsek újabb bizonyságát adta mérsékletének. Az elődje által Namur egyházmegyében behozott katechizmust, melyben egy szabadelvű ember megválasztása a halálos bűnök közé soroltatik, a használatból kitiltotta s új katechismus kiadása iránt rendelkezett. Gooszen eljárása azonban csak úgy nyer nagyobb nyomatékot, ha a pápa is jóváhagyja, amire alapos kilátás is van , mert mint egy brüsszeli sürgöny jelenti, az érsek pápai engedéllyel felfüggesztette az állami iskolák látogatása elleni tilalmat is, csupán a vallástalan iskolákra nézve tartván fenn azt. A spanyol felkelők, akik a franciaspanyol vámőröket a határon lefegyverezték és Valcandoson át Navarrába nyomultak, spanyol köztársaságiak voltak, akik a legutóbbi felkelés óta Rennes-be és Angolnemebe voltak belebbezve. A franczia hatóságok azonnal értesítették a spanyolokat s Pampelonából és haragosságból kiküldött csapatok azonnal üldözőbe is vették a nagyszámú felkelőket. Spanyolországba nyomulásuk óta, úgy látszik, hogy a mozgalom fokozódott jelentőségben, amit magyaráz az is, hogy az egésznek vezetője Zorilla, aki már Génfből mind haza rendelte a republikánus menekülteket. A madridi kormányt a dolgok állítólag fölötte nyugtalanítják. A párisi nagykövetség első titkárja, ki Silvera távollétében az ügyeket vezeti, beszélt a történtekről Ferryvel, s állítólag keserűen panaszkodott a fölött, hogy a belebbezetteket olyan rosszul őrizték. 3 POLITIKAI SZEMLE. A trónörökös keleti útjának politikai jelentősége élénken foglalkoztatja a külföldi sajtót. A Nordd. Allgemeine Zeitung fontos történeti eseménynek tartja ez utazást, mely a Habsburgok monarchiájának a Balkán-országokhoz való viszonyára nézve a legkedvezőbb következményekkel fog járni. Az orosz lapok meg Rudolf trónörökös felköszöntőivel foglalkoznak. Csak kevéssel ezelőtt, jegyzi meg a Petersburgskija Vjedomosti, a trónörökös bukaresti felköszöntője Oroszországra nézve ellenséges szellemben értelmeztetett volna. A három szomszédos hatalom egymáshoz való közeledése folytán az ily értelmezés lehetősége megszűnt. A „Novoje-Vremja” azt hiszi, hogy a dolgok állásában a Dunánál a bukaresti és ruszsuki toaszok után sem fog változás beállani. Rudolf trónörökös komolyan gondolkodó és országának politikai történetét ismerő férfi hírében állván, ez zálogul szolgál arra nézve, hogy semmi esetre sem lesz eszköze oly célzatoknak, melyek egy osztrák-szerb-román szövetség eszméjével függnek össze. Tudja azt is, hogy a Balkán kérdés megoldása csakis Ausztria-Magyarország és Oroszország egyetértése útján lehetséges. Milán szerb király felköszöntője szintén nevezetes politikai enunciáció jellegével bír. A király őszinte örömét fejezte ki a fölött, hogy a Habsburg uralkodóház koronájának örökösei első vendégei a fiatal szerb királyságnak s fölemlité az osztrák és magyar katonák harcait, melyeket Belgrád falai alatt vívtak, s azon gondoskodást, melyet az osztrák-magyar monarchia uralkodója a Szerbország konszolidációjára irányuló törekvések iránt mindenkor tanúsított. Szerbország törekvését, hogy Keleten a béke és civilizáció tényezője legyen, megkönnyíti Ausztria-Magyarország uralkodójának barátsága s azon sok kereskedelmi érdek, mely Szerbországot az osztrák-magyar monarchiával összefűzi. „Ezért is — mondá a király — minden törekvésemet arra fordítottam, hogy a szívélyes s lojális baráti és jószomszédi viszonyt a két ország között megállapsam.“ A trónörököspár ittlétét e viszony megerősítésének tekinti és mindenkor szerencséjének fogja tartani, ha jelét adhatja hálájának az osztrák-magyar monarchia uralkodója iránt. Poharát a trónörökös-pár egészségéért, boldogságáért és dicsőségéért üríti. A belga kormány következetes és erélyes magatartása a papsággal szemben megtenné jó gyümölcseit. Goosten-nek mechelni érsekké történt kineveztetése óta a papság békés magatartást tanúsít. Mint a kormányelnök FŐVÁROSI ÜGYEK. A főváros közgyűlése. A főpolgármester a közgyűlést azon bejelentéssel nyitotta meg, hogy Havas (Handtel) Károly interpellációt, Halász Géza pedig indítványt adott be. Havas Károly a lakbérszabályokat sürgette interpellációjában. Már hosszabb idő óta tart az újabb bizottsági tárgyalás felettük ; míg kisebb, vidéki városok már érvényben levő lakbérszabályokkal dicsekedhetnek, addig nekünk még nem sikerült a régi helyébe jót állítani. Dr. Nagy főjegyző előrebocsátva a felküldött tervezetre a belügyminisztérium részéről tett igen lényeges kifogásokat, említi, hogy a jogi bizottság már befejezte a módosító tárgyalást s a mű közelebb a közgyűlés elé kerül. Interpelláló a választ tudomásul vette, mert célja csupán a szabályzat megsürgetése volt. A napirend tárgyaira térve, a főjegyző dr. Haász Géza és társai indítványát terjeszti elő az új országház tervei ügyében. Az indítvány érdemi része az, hogy mivel szabályozási tekintetben s a vízmű érdekében is az ügy a fővárost igen közelről illeti, intézzen a törvényhatóság kérvényt az országgyűléshez, hogy az országház ügyének eldöntése előtt e terveket a fővároshoz véleményadás végett küldje le. Dr. Haász Géza bővebb indokolással kísérte az indítványt. Az országház építését olykér tervezik, hogy oszlopai majdnem a vízbe érnek s az épületet szemlélni csak Budáról lehet. A vízvezeték egy részét azonnal elfoglalják építési területül. Érintve van általa az uj épület kisajátítása is. Mindez oly fontos a fővárosra, hogy azt hozzászólás nélkül a főváros hatóság nem nézheti, Ország Sándor a bő indokolás daczára nincs meggyőződve arról, hogy az indítvány jogos és célszerű. Mindenki aki építeni akar, épugy a magánfél, mint az ország, ha a valósítás stádiumába lép a szándék, köteles a fővárostól kérni építési engedélyt s ez alkalommal a hatóság épugy szabályozási, mint műszaki a városrendezési szempontból megalálhatja és érvényesítheti nézeteit. Határozati javaslatot ad be, hogy a főváros közgyűlése dr. Halász és társai indítványa fölött napirendre térjen. Halász Géza kijelenti, hogy bár a tervek rendes úton való bírálatánál végre is a belügyminiszter maga lesz a bíró utolsó sorban, mégis abban a reményben, hogy a város összes érdekei megóvásánál Országh úr azon alkalommal is az elsők között lesz , az indítványt ezennel visszavonja. Néhány gazdasági érdekű tárgy elintézése után Kun tanácsnok bemutatta azon vegyes bizottsági jegyzőkönyvet, mely a város és kormány közt létrejött egyességet tartalmazza a margithídi vízátvezetésre nézve. A tanács, bár a kormány által kiköltött pontok kategorikusaknak, szigorúaknak látszanak s az „ünnepélyes ígéret” arra nézve, hogy 5 év alatt a végleges vizmü kiépül, a város iránti bizalmatlanság jelének látszik, mégis változatlanul elfogadni ajánlja az egyezményt, mert a mű mielőbbi kivitele lebeg szemei előtt s különben is a végleges vizmü kiépítése 5 év alatt bizonyosan meg fog történni. Mátyus Arisztid indítványt ad be, hogy az egyezmény fogadhassék ugyan el, de az ünnepélyes ígéret nélkül. Elnök ezt a kifejezést egyszerűen frázisnak nevezi s azt hiszi, a kormány se gondolt arra, hogy ily fontosság tulajdoníttatik neki. Máttyus indítványa elfogadásának az lesz a következménye, hogy az egyezményt fel kell küldeni a kormányhoz, ami néhány hónappal ismét hátravetni a vízátvezetés ügyét. Még Légrády Károly, Rajz Károly, és Ország Sándor tettek észrevételt az indítványra , Kammermayer polgármester pedig hangsúlyozta, hogy köszönettel tartozunk a kormánynak a Margithíd átengedéséért, mégis a nehézséget támasztó „ünnepélyes ígéret“ kifejezés gyengítése végett utólagos felirat útján sikeresen remél a kormánynál lépéseket tehetni. Sághy Gyula hasonló értelemben szólt, s a főpolgármester ismételte, hogy a kormány ezzel nem akarta a várost szorosan kötelezni, mert azt a pénzügyminiszter is tudja, hogy a kiépítés több tényezőtől s főkép a pénztől is függ, de csak arra való törekvésünket akarja akönyv ünnepélyesen igéztetni. Mátyás végszavában azt mondja, hogy 48 óra alatt a polgármester töröltetheti ama neheztelt kifejezést. A közgyűlés szavazás útján az egyezményt a margithidi vízátvezetésre nézve változatlanul fogadta el. Máttyás indítványa mellőztetett. Ezután a margithidi csőfektetés költségeire 185.000 főt szavaztatott meg, az előbb engedélyezett 160 ezer helyett. A nagykörúti vízvezetéki csövek költségeire 60000 frt, a vízvezetéki csőhálózat tovább terjeszésére pedig 150.000 frtot. Ezen engedélyező határozatok jóváhagyás végett a belügyminiszterhez terjesztetnek föl. A Haas Fülöp és fiai cég felfolyamodása fölött némi vita fejlett ki. Valami 42.000 frt követelésről van szó, ami már 11 éves, a gazda is, ügyvéd is változott azóta s csak nemrég szólta fel a tulajdonosokat a város a 42000 frtnak 30 nap alatti megfizetésére. Gelléri Szabó J. és elnök a jogi bizottsághoz kérték utasítani a kérdést. Scheich az iránt kérne felvilágosítást: ki az oka annak, hogy a követelés 10 év óta nem bolygattatott s ki fizesse a 10 évi kamatot? Toldy főügyész jelzi, hogy a tiszti ügyészség csak a közelebbi napokban kapta kézhez e tárgyat; a követelés már 1873- ban meg volt állapítva s az is bizonyos, hogy a kamatokat a késedelmesnek kell fizetnie. A felfolyamodás a jogi bizottsághoz utasittatott, annak is a megitélhetése végett: vájjon a behajtás közigazgatási útra tartozik-e. Nem érdektelen esetet referált A két tanácsos. Nagy Ferenc fővárosi tanitó elvett egy fővárosi tanítónőt, ki 10 évnél tovább szolgált, nyugdíjképességet szerzett, azután elhalt s egy gyermeket hagyott hátra. Az özvegy apa, ki főv. fizetést élvez, folyamodott, hogy a gyermeknek neveltetési pótlék adassák. A tanács elutasítást javasolt, mert oly gyermek, kinek keresetképes apja van, nem árva, tehát neveltetési pótlékra sem tarthat igényt. Hindy, Sághy, s elnök felszólalása után ezen a társadalmi állapot egyik sajátosságát föltüntető kérdést a közgyűlés a jogi bizottsághoz utasította. Miután még több nagyobb tárgyat (prostitúció, iparrajziskola) jövőre hagytak, a közgyűlés véget ért. — Adókivetés. A fővárosi adókivető bizottságok május 1-én, csütörtökön a következő házszámok alatt összeírt felek III. osztályú kereseti adóját fogják tárgyalni: az I.—II. kér. a viziváros 2463—2588, a III. ker. az újlaki 4349—4500, a IV. ker. a múlt ülésről visszamaradtak és a 250— 534, az V. (lipótvárosi első) kér. a 762—768, az V (lipótvárosi második) kér. az 1411 — végig (a raktárak kivitelével,) a VI. (terézvárosi) kér. a 3813—3818, a VII. (terézvárosi) kér. az 5041—5059, a VIll. (Józsefvárosi) kér. a 6671—6720, a IX.—X. ker.) két kék bakokhoz címzett helyiségben)a kőbányai 7301—7449. házszámok alatt összeirt felek adóügyét. — A polgári iskolai albizottság mint iskolaszék tegnapi ülésén javaslatba hozta, hogy a terézvárosi polgári fiúiskolának kereskedelmi szaktanfolyammal kiegészítése iránt a főváros elvi határozatot hozzon, a II. polgári iskola kereskedelmi szaktanfolyamának életbeléptetéséhez pedig a váltójog és kereskedelmi levelezés tárgyaira óradíjas tanárok vétessenek föl.