Pesti Hírlap, 1884. június (6. évfolyam, 151-179. szám)

1884-06-01 / 151. szám

4. be 8 király használatra, melyeknek berendezését Becz Ede soproni bútor kereskedő ép annyi csinnal mint ízléssel hajtotta végre. Az öt szoba a követ­kező használatra van szánva: hálószoba, dolgozó szoba, elfogadó terem, ebéd­­ és belépő szoba. A bútorok természetesen javát képtzik mindannak, mit sopron e tekintetben nyújtani képes,különösen a selyem­­szövetek és gazdag aranyozások, valamint a faragott fa­­részletek igazán meglepő és kedvező fogalmat keltenek a királyban a hazai ipar fejlődéséről és virágzásáról. A rendező és előkészítő bizottság a következőkből állítatott össze: elnök Dr. Brinz városi tanácsos, tagok G­r­o­z­e­r városi kapitány, S­c­h­a­y városi mérnök, lovag Flandorffer Pál, Lenz Lajos, K­u­n­d Frigyes és Dr. Kania városi képviselők; végre Rosch Friges a városi tűzoltók pancsnoka. Látszik, hogy e sorozatban lehetőleg minden elem képviselve van. Az ünnepély elött. Már csütörtökön megérkezett az udvar háztartási személyzete, jelesül a gazdasági szemé­lyek, a testőrség tagjai, négy hajó és 25 ló. Az egész város ünnepies hangulatban. Kiki sietett há­zát feldiszíteni, még ott is, a­hol a király meg nem fordul, mindent díszesen és tisztán rendeztek el, faluról és a közeli városokból (Győr, Szombathely) csak úgy sereglett az ünnepi díszben lévő nép. Pénteken reggeli 11­ órakor az egész helyőrség kivonult próbagyakorlatra és csak dél felé tért visz­­sza a városba. Irodalmi téren is akadt egy kis sür­gés forgás, a „Sopron11 című lap ünnepi számot adott ki, magvas vezércikkel Németh Ferenc szerkesztőtől és alkalmi külteménynyel Latkóczy Mihály­tól. Ez utóbbi három végső strópháját ide igtatjuk : Légy üdvöz hát e város kebelében, A melybe téged szived hangja hoz, E gyönge dal elmon­dta volna régen, Ha n­egbirná egyetlenegy koboz, Hogy nincs a szív, melyet öröm ne járna, Hogy nincs ajk, mely ne mondana imát, Áldást leesdeni a jó királyra, Dicsérni a hi, nemes királyt. Mert bár erős kincs vagyon kezedben, És mérlegelhetsz életet, t­alált, Híven csatol hozzád, s ennél hivebben, Kegyes szived, mely mindenkit megáld : Mert nem remeg a magyar a királytól Es férfias szemet reája vet. De tiszteli, ha hozzá j­ó király szól Es áldva áldja annak a szivét. Es legnagyobb kincsét bírod cserében, Melyet nagy ritkán csak ha osztogat, Mely benne rejlik mélyen, szellemében, Mint rejtett gyöngy a mély örvény alatt; Az istennek a magyar térdét hajtja, Öleli azt, kivel gyűrűt ő­érétt, Honiért hull vérének végső cseppje, De királyának adja hű szivét. Sopron, máj. 31 (Távirati tudósítások.) A pályaudvarban Ma már jókor reggel, alig pitymallott, élénk sürgés forgás uralkodott. A készülődés, az ünnepies színezet, mely az utcákon és nyilvános épületeken látszott, meglephetett bárkit, aki váratlanul Sopronba érkezett. De még azok is, kik a különben oly nyu­godt városban laknak, tetszéssel és örömmel te­kintenék a városnak és oly nyugodt, mint öntuda­tos készülődéseit. A legélénkebb és legmulatságosabb képet azonban a pályaudvar és annak környéke nyúj­totta, mely a várossal folytonos futárhirnökökkel érint­kezett, nem telephonnal, hanem csak amúgy szóbeli­leg, ajkról ajkra, a­hogy régente telefonirozni szok­tak. Magában a pályaudvarban a különösen kikül­dött bizottságok feszengtek. Legközelebb azon hely­hez, melyen a király kiszáll a tűzoltók képeznek négyszöget, odább a rokkantak és egy más egye­sület, melynek katonai múltja van. A pályaudvartól befelé állanak azután a dalárdák, legényegyesületek, és következő iskolák tanuló ifjúsága, mely sorfalat képez: 1. a katholikus népiskola, 2. a Csöndes­féle tanintézet, 3. az evang. népiskola, 4. a L­a­e­h­n­e-féle reálgymnázium, 5. a kath. gymná­­zium, 6. az evang. gymnázium, 7. a reáliskola, 8. a lyceum és 9. a tanítóképző intézet. Ezen sorfal­nak minden 10—10 embere között egy-egy tagja v állott­­a polgári rendező bizottságnak, melynek tagjai fehér karkötővel, mint fürge halacskák siklottak a kíváncsian hullámzó néptömeg között fel és alá. A király érkezése. Hét óra 45 perckor robogott be a magas vendéget hozó vonat. A király kíséretében jöttek Mendel béró altábornagy főhadsegéd. Popp tábor­nok a katonai iroda főnöke, Rosenberg gróf és Zum­a őrnagy szárnysegédek és Pápay udv. taná­csos. Midőn a külön udvari vonat a pályaudvarba berobogott, a katonai zenekar rázendítette a hym­nust, s fölharsogott a roppant népt­ömeg éljenzése. A perronon a díszzászló­jon kívül, melynek Hoff­mann százados volt a parancsnoka, jelen voltak Catty hadtestparancsnok, Corvin hadosztálytábor­­nok, Devaux báró térparancsnok, Zalka győri püs­pök, a polgári hatóságok fejes, Finck polgármester a városi képviselet élén, Eszterházy főispán, Simon alappár, valamennyien magyar díszruhában, Jekel­­falussy miniszteri tanácsos, Léchenyi Kálmán gróf, Pejacsevich Gyula. A király miután a díszszázadot megszemlélte, Eszterházy herceg főispán üdvözölte lelkes szavakkal. Felséges Ur! évtizedek folytak le, mióta fel­ségedet, e város utoljára falai között üdvözölhette. Mi e dicső eset újból feltűnése alkalmával en­gedje meg Felséged, hogy Sopron város lakossága nevében kifejezést adjak amaz óhajtásnak, hogy a gondviselés Felségedet népeinek örömére az emberi kor legvégső határáig zavartalan boldogságban éltesse !“ A király meghatva válaszolta : „Különös örö­mömre szolgál, hogy Sopron városát meglátogatha­tom, s biz­osíthatom önöket királyi kegyelmemről.“ Valamennyi templom harangjainak zúgása köz­ben történt meg a bevonulás. Az ablakok ünneplé­sen öltözött hölgyekkel ellepve, akik kendőiket lobog­tatták és virágokat szórtak a király kocsija elé. Rö­vid pihenés után a küldöttségeket fogadta ő felsége. A tisztelgések. Tisztelgő kihallgatásra jelentkeztek a kath. klérus, a katonai hatóságok, a protestáns egyház, a városi és megyei hatóságok, pénzügyigazgatóság, tör­ény­szék, kereskedelmi kamara, ügyvédi kamara szr. egyházközség. Ő felsége valamennyit igen ke­gyesen fogadta, s viszonyaik iránt hozzájuk intézett kérdésekkel tüntette ki. A zsidó hitközség küldött­ségének (szónok Winkler ügyvéd) ő felsége azt mondá: „Gondom lesz rá, hogy szorgalmuk gyü­mölcseit bátorságban élvezhessék.“ A látogatások. Féltíz órakor tartotta meg ő felsége közszem­léjét a városban. Először a plébánia egyházat te­kintette meg. A bejáratnál a püspök fogadta, fényes környezettel. Bach préposthoz, aki 30 éve lelkész­­kedik az egyházban, kérdéseket intézett ő felsége a templom építésére vonatkozólag. Aztán megtekintette a boszniai hadjáratban elesett katonáink emlékének szentelt emléklapot és e közben könnyekkel teltek meg szemei. Innen a szegények házába hajtatott a király, melynek előcsarnokában Glandorffer lovag tartott hozzá üdvözlő beszédet, ő felsége tudakozódott, hogy mi­ként tartják az ápoltakat, kapnak e naponta húst ? aztán nevét bejegyezte a vendégkönyvbe. Még a kath. gymnasiumot, az Ursulina szüzek zárdáját, az ágostaiak egyházát és az uj iskolaépületet te­kintette meg. Möszl igazgatótól itt ő felsége az is­kolai viszonyok után tudakozódott és láthatólag kellemesen volt meglepetve a valóban pompás is­kolaépület által. Megtekintette továbbá ő felsége a lovas ka­szárnyát és Fraudorffer híres borpincéjét, mindenütt magyarul beszélgetve. Délután négy órakor volt a nagy csapat­szemle a bécsi kapun kívül, a Laehne féle intéze­ten túl elterülő térségen, mely alkalomra a katona­ság teljes felszerelésben vonult ki. Hivatalos ebéd az udvari gyász miatt nem volt. Holnap reggel 9 órakor lesz a leányintézet kápolnájának beszentelése a király jelenlétében, mely után a király visszautazik Bécsbe. Kövessy Róza, Németh és Boross játszottak és szin­tén igen tetszettek a közönségnek. Most még sem az előadás, sem a rendezés részleteinek bírálatába nem bocsátkozunk. Az első előadás után korai volna határozott ítéletet mondani. Annyi azonba­n valószínű, hogy a közönség pártolni f­ogja a társulatot és eb­ben az esetben azt hiszszük, az igazgató meg lesz elégedve az eredménynyel. * (Nemzeti színház) Reich Irma­k* a má­sodik felléptéül „Ernani“ t választotta és Elvira sze­repével sokkal nagyobb, általánosabb sikert aratott, mint a minap Carmennel. A szerep jobban fekszik hangjában és így a t. művésznő rutmirt énekével, valamint élénk játékával egy iránt m°g tudott fe­lelni szerepe követelményeinek. Kitűnően volt ma deponálva B­i­g­n­­­o, a­ki Don Carlost annyi tűz­zel, olyan csengő, erőteljes hanggal énekelte, mely a művész legfényesebb napjaira emlékeztetett. H­a­­jósa címszerepben és Ney mint Don Silva pom­pásan egészítette ki az ensemblet. A csekély számú közönség a főbb szereplőket zajos tapssal és gya­kori kihívásokkal tüntette ki. Az előadás egészben véve egyike volt a legjobbaknak az utóbbi időben. (E rovat folytatása a mellékleten.) PESTI HÍRLAP 1884. június 1. SZÍNHÁZ, ZENE, KÉPZŐMŰVÉSZET. *(Az első előadás.) Csóka kassai színigazgató társulata ma este tartotta meg első elő­adását a krisztinavárosi színkörben és megnyerte a közönség tetszését. Úgy látszik, még a múlt nyár légköre tölti be a tágas nézőtért és hihetőleg ez volt oly hatással a közönségre, hogy az majdnem minden jelenetet tapsviharral fogadott.Nyílt színen, felvoná­sok után, beszéd közben, csak úgy zúgott a taps. A drá­mai személyzet Tóth Kálmán „A király házasodik“ című vígjátékát adta elő és a darab hazafias tendenciája csak fokozta a közönség szokatlan lelkesedését. Az előadásban résztvettek Kazaliczky Antal, Mezey, Tolnay, Kövesy, Tőkés Emilia, Tolnainé, Závodszky Teréz és a közönség egyformán halmozta el mind­annyit kitüntető tetszés nyilatkozataival. A második felvonás után az igazgatót is kihívták, de nem mu­tatkozott. A vígjátékot, szép Galathea, egy felvonásos operett követte. Pajor Emilia, táviratok. Kassa, máj. 31. (A P. H. tud­ósítój­á­­nak távirata.) József főherceg ma délután meg­látogatta a honvédsátortábort, mely szépen volt dí­szítve. A főherceget a honvédség lelkesülten fogadta. Ő fensége holnap tovább utazik Debrecenbe. Bécs, május 31. A , Wiener Zeitung“ ő fel­sége folyó hó 29 én kelt leiratát közli, melylyel Al­só Ausztria, Felső Ausztria, Salzburg, Stájerország, Karinthia, Bukovina, Morvaország, Szilézia és Voral­­berg tartománygyűléseit feloszlatja és új választáso­kat rendel el Berlin, május 31. (A P. H. tud­ósí­tó­jának távirat­a.) A „Voss. Zeitung“ jelenti hogy a német trónörökös élénk sürgöny és levél­váltásban áll Bismarck hggel és naponkint érte­kezik Hatzfeld gróffal. Páris, máj. 31. (A P. H. eredeti táv­irata.) Hire jár, hogy a köztársaság elnöke július 14 én meg fog kegyelmezni Louise M­i­­chel és Krapotkin hg. politikai elítélteknek. BéCS, május 31. (A P. H. tudósítójá­nak távirata.) Az osztrák közoktatásügyi mi­nisztérium egy legújabb keletű rendeletével lényeges változásokat eszközölt a középiskolai tantervben. A közép-felnémet nyelv oktatása e rendelet szerint teljesen el van ejtve, ezenkívül a görög és latin nyelv tanításában is történt változás, amennyi­ben az eddig olvasott klasszikusok száma is redu­­káltatik. Dynamit merénylet Londonban. London, máj. 31. (AP. H. eredeti táv­irata.) Három dynamitmerénylet riasztotta fel múlt éjjel­ a világváros egyes részeinek nyugalmát. Az első robbanás a Scotland Yardban történt, a hivatalos épület egy részét megrongálva; a robba­nás áldozata lett egy rendőr is, aki megsebesült, egy vendéglő pedig öss­­szeromboltatott. A második és harmadik robbanás a St. Ja­mes Squareben történt; itt a Junior Carlton­ Club háza alá a merénylők annyi robbantó anyagot hal­moztak össze, mely elég volt a ház kapu lépcsőze­­tét légberöpiteni s a szomszéd házak ablakait ös­-­s­szezuzni. Jelek vannak rá, mintha egy kisebb fontos­ságú negyedik robbanás i­s történt volna az Adair­ House közelében. Ez egy kormányhivatal, szemben a hadseregi és tengerészeti klubbal. De valószínű, hogy az itt tapasztalt pusztulást csak a többi rob­banások által előidézett rázkódás okozta. A robbanások természete, úgy látszik, ha­sonló volt a whitehalli kormány­épületben és Vik­tória- pályaudvarban történtek­hez. A rendőrség keze közé került ugyancsak az éjjel egy dynamittal töltött bőrönd rá erősített gyúj­tóval ; azt mondják, hogy ez a Traffaiga-squaren a Nelsson szobrához volt támasztva. A robbanások mind csaknem egyidejűleg tör­téntek. Kevéssel 9 óra után az egész Pali-Mail, St.­James Street és Szt.­James Squere megrendült a heves detonációk folytán, melyek úgy hangzottak, mintha egymás után három mozsár sült volna el A legnagyobb rombolás színhelye a Junior- Carlton Club volt A klub tagjai, kik ez időben épen étkeztek a klub­helyiségben, azt mond­ják, hogy az első lökés nem igen volt erős és nem is csinált nagy zajt. Egy bérkocsis, aki a klubbal szemközt fekvő állomáshelyén a ko­csiján ült, azt beszéli, hogy látott egy embert as

Next