Pesti Hírlap, 1884. augusztus (6. évfolyam, 211-241. szám)

1884-08-01 / 211. szám

z­ tria­ Magyarországgal. A magyarországi szerb urak nem hajókáznak minduntalan Belgrádba. Az egyház purifikáltatott itt is, ott is. Az új klérus kifüstölte a pánszláv ördögöt a templo­mokból. A karlovici alapítvány kiesett a Mile­­ticsék kezéből. Az omladina szerepet vesztett. Ügynökök nem járnak, hadipénztár nincsen, fegyverek nem rejtegettetnek : egyszóval eltűnt a muszka szag a szerbek által lakott egész te­rületről. Magyarország békés és zavartalan fejlődé­sére épen nem közönyös az új és kedvezőbb állapot. Bács Bodrog, Torontál, Temes várme­­gyék békés lakói zavartalan nyugalomnak ör­vendhetnek s békésen művelhetik termékeny föld­jeiket. Maga az állam pedig megkönnyebbülve vetheti az itt fölszabadult erőt a haza belső ellenségeire egyebütt. Nem az elnyomás állapota ez, mert hiszen a szerb autonómia csak olyan mint volt az előtt, hanem a békességé. Azé a békességé, mely egyformán osztja a szabadsá­got és jólétet, nemzetiségre való tekintet nélkül, csak a haza ellenségei részére nincsenek jóté­teményei. Azok a férfiak pedig, akik a karlócai egy­ház tornyairól leszedték a szerb nacionalisták zászlait, azok valóban megérdemlik a magyar nép rokonszenvét és elismerését. És köztük első­sorban Angyelics Germán patriarcha. Ami Szerbiát illeti, ez egyenesen hálával tartozik a karlovici főpapnak. Mert örülhet az a nép, melyet megmen­tettek a keleti szörny durva ölelése alól s mely­nek megnyitották az európai műveltség és az európai intézmények szabad levegőjét, anélkül, hogy faji, nemzeti, vallásbeli és állami füg­getlenségéből csak egy szemernyit is feláldozott volna._________________________________ rábban ne® tud senki semmit. — A magyaroknak Prágában történt szives fogadtatása Horvátországban az okos embereket legkevésbbé sem lepte meg és senki sem tulajdonít vala annak politikai jelentősé­gét, ha azt a Politik nem teszi oly módon, mely azt bizonyítja, hogy ő önként és készakarva vagy ön­kéntelenül ignorálja mindazt, a­mi Horvátországban történik. A Politik nevezetesen azt mondja, hogy a csehek a magyarokat azért is fogadták oly szíve­sen, mivel e fogadtatásuk által is elismerésüket óhaj­tották kifejezni azon politika irányáb­an, melyet Horvátországban követnek és érvényesítenek. Köszö­net ezért a cseh testvérnek! Horvát közigazgatási tisztviselők kineve­zése. A horvát hivatalos lap tegnapi száma tette közzé a rég emlegetett kinevezéseket, melyek a közigazgatási reformok első láncszemét vannak hi­vatva képezni. Alispánokká: Ghlup Albert, Rogulich Tivadar és Mracsics Adolf eddigi tikárok, valamint dr. Bénák Károly járásbíró neveztettek ki. Kineveztetett ezenkívül 13 alispáni titkár, 15 alis­­páni fogalmazó, 5 határvidéki kerületi titkár, 6 kör. fogalmazó és 5 kormányzati fogalmazó. A „Pozor“ élesen nyilatkozik az uj kinevezések felől. Vele szemközt az Agr. Ztg. védi a kormány állás­pontját s különösen kiemeli, hogy a tartománynak nem agitátorokra, hanem jó közigazgatási tisztvise­lőkre van szüksége. Hóra és Kicska. A nagyszebeni T­e­­­e­g­r­a­­fus Roman megbotránkozik azon, hogy a ma­gyar sajtó egy alkalmat sem mulaszt el arra, hogy a románokat ócsárolja. Hóra és Kioska ünnepélyét nem­zeti ünnepélynek tartja és azt mondja, hogy dacára an­nak, hogy ezen két martyrnak vére ontatott, az általuk képviselt eszmék haláluk után győze­lemre jutottak. Az oláh lap nem fél már semmitől sem, még az akasztófától sem, melyet a magyar sajtó megemlített. Bele fogja magát találni azon új helyzetbe is és az akasztófa előtt is, mint román fog szerepelni Az asszimilációból pedig semmi sem lesz, mert szerinte a román elem olyan, mint a vas, mennél jobban ütik, annál erősebb lesz. Katonai változások. A hadsereg bécsi ren­deletlapjának ma kiadott száma közli trauti Pau­­e­r János 4. gyalogezred­beli és Lischtiak Flórián 50. gy. ezredbe 1: alezredesek átvételét a nyugállo­mányba, továbbá Braun József 10. tábori tüzér­­ezredbeli alezredesnek hat havi időtartamra a vá­­rományi díjjal szabadságoltak állományába történt áthelyezését. Almstein Ágost fregattkapitány, a tengerészeti osztály 1-fő ügyosztályának fő­nöke , a legfelsőbb elismerés kifejezése mellett­­ fölmentetett ezen állásától és helyébe D­e­s­c­h­a­­­­u­e­r Hugó korvettkapitány neveztetett ki ezen­­ állomásra. A morvamezei király-manőverekre seré­nyen készülődnek a hadügyi minisztériumban. Je­lenleg mindazon csapatosztályok menetterve készül, melyek a szeptember elején Dürnkrut mellett kez­dődő gyakorlatokra vonulnak. Bécsben tegnap az komor érzés fogja el a lelket ez oly gaz­dagon bútorozott, fénynyel berendezett fejedelmi termek szemléletekor, mert nincs meg mellette az az életadó tudat, hogy ura él, ragyog s maj­dan visszatér e lakba, s vele együtt a régi vi­dor élet, fény, pompa és ragyogás. Van valami a döge-palota komor hangulatából e kastélyban. Tudjuk, érezzük, hogy igazi fénye rég letűnt, hogy ura nincs, s az a fájó tudat, hogy gaz­dája magának csinálta és kezdte, sajátkezüleg tervezte kastélya díszét, karvastagságnyi futó­­növényeivel, kamélia ligetével, babérfasorával, roppant levelű musa ensetéivel, óriási, földkö­rüli utazásából magával hozott csigáival, me­lyek medencébül vannak a falakba illesztve — s most idegen lábak tiporják a fövenyt, a fává vastagodott repkény, a törzsökössé lett gloxy­­nia idegen szemeknek zöldeinek, s a roppant pálmák árnyékában kiváncsi, jövőmenő tourista s nép lézeng. Menjünk vissza Triesztbe. Az ennek a jó helynek épen ellentéte. Ott holmi zöldség plán­­tálásával nem­ vesződnek. Az nem pénz. A ten­gert meg csak annyiba veszik, mint a játékos a kártyaasztal zöld posztóját, melynek láttára szí­ve megmozdul, de csak azért, mert ez az a me­ző, amelyen­ nyerni lehet! Csak már indulna az a hajó. A karlovici patriarcha Belgrádban, Szerbia fővárosából mai kelettel jelentik a P. Sl. nak. A lakosság és a kormánykörök egyaránt rokonszen­veznek a karlovici főpap magatartásával. Angyelics Germánt, ahol csak megjelenik, tüntető szivességgel fogadják s a lapok cikkekben üidvözlik Mil­án ki­rály vendégét. Csak egy apró ellenzéki lap tűnik föl ellenszenves magatartásával, e lapnak szerkesz­tője azonban nem szerb alattvaló. A ,,Videlo“ és,,Novi Dnevnik“ Angyelics látogatásában Ausztria-Magyar­­ország és Szerbia barátságos viszonyának bizonyí­tékát s a kormány maga tartásának helyeslését látják. Zágráb 6s Prága. A zágrábi Pozor, a prá­gai „Politik“ azon hite ellenében, mintha Sztarcse­­vics tiltotta volna meg a horvátoknak ezúttal a Prágába való utazást, megjegyzi, hogy erről jág­érzeteket keltette bennem) csak másnap éjjel ti­zenegy órakor indul, kénytelen voltam rászánni magamat, hogy két egész napot töltsek el a rómaiak ősi Tergeste városában, melynek lakói hálából a reájok fordított osztrák milliókért ko­­kettiroznak Dáliával s manap már Triestben, mely valaha egészen német város volt, német szóval alig, de alig lehet magát megértetni va­lakinek. Nagyszerű középületeket vagy más effélét úgyis hiába keresvén, beletévedtem Trieszt si­kátoraiba, melyeknek színéről és szagáról Isten mentsen, hogy számot adjak. Egy óra hosszak­ig tartó zsibvásárban haladtam, viselt ruhák, rongyos cipők, foldozatlan lyukas rézkondérok, régi szerkezetű argandi lámpák, világos slafrok­­kok, elromlott pendel­ órák, csempére pofozott gipszfigurák, ékszertokokba dugdosott avult zseb­kendők, pomádés csészék és különféle célú ibri­kek hosszú és fojtó illatú sora között. Mire ki­bonyolódtam belőle, a fejem úgy zúgott, mint a zágrábi országgyűlés, az orrom pedig felmondta a szolgálatot egy hétre. Menjünk egy kis lélekzetet venni a Mi­­ramoréba. Kocsit fogadtam s tutti quanii kihajtattunk a hűs tengeri szellő frissítette parti után a sziklafokból varázsolt kis paradicsomba, amelynél ura nagyobbat és fényesebbet keresett, s nem érte be a maga kis fészkével. S meg­találta a földöntúli paradicsomot, — a mártí­rok paradicsomát. Várad! Antal. PSST! HIRLK osztrák vasutak igazgatóságai a csapatszállitásra szükséges köz., kiállítása tárgyában. A szerbek és horvátok Dalmáciái ,i. Zá­rábból jelentik: A horvátországi szerbek nemzet és felekezeti egyenjogúsítása tárgyában megindul mozgalom mindenütt rokonszenvvel találkozott. Csu­pán a dalmáciai tartomány­gyűlés az, mely a moz­galommal szemben határozottan ellenséges állás foglal el. E tartománygy­űlésben három párttöredék küzd egymással. A mostani többségnek, mely nem­zeti pártnak nevezi magát, az a határozottan kife­jezett irányeszméje, hogy Dalmácia Horvát­országgal egyes i 11 essék s a horvá nyelv legyen az állam hivatalos nye­ve. Midőn legutóbb a nemzeti párt megtette a indítványt, hogy az olasz helyett a horvát légy, a hivatalos nyelv, a szerb párt tartózkodott szavazástól. Ennek folytán az indítvány sokat vés­zett erkölcsi jelentőségéből, mert maguk a szerb, az olasz nyelv kiküszöbölése ellen foglaltak áll. Mindazonáltal a tartományi kormány oda nyilatk­­ott, hogy a tartománygyűlés határozatát a horv nyelv tárgyában kéri figyelembe venni s tör­jedni fog azt értékesíteni is, amennyiben az álla fennálló törvényeivel és érdekével öszhangzatt hozható. A szerb bolgár határbonyodalom ügyébe a közvetítő hatalmak javaslatai már a belgrádi­­ szófiai kormányok előtt feküsznek s minden való­szinüség szerint el is fogadtatnak. A propozicio sz­rint Bregovo a bolgár területnél marad­t Bulgár Szerbiát megfelelő pénzkárpótlásban fogja részesi­ni A szerb menekültek azonban a határt el­­­lebb fognak telepíttetni. A viszályban a legérde­­sebb az, hogy a javaslatokat a keleten érdes­­összes hatalmak közmegegyezéssel tették. Közlekedésügyi tanács. A közlekedésügyi miniszter most — mint értesülünk — a közlekedésügyi t­nács alakításához fog, mely a magyar állam­vasutak feloszlatott igazgató tanácsa helyét fog lépni. A miniszter, miután a közlekedő­ügyi tanács az egyes minisztériumok képviseli­ből, továbbá kinevezett tagokból és az­on gazdasági egyesület, a budapesti kereskedesi és iparkamara és az orsz. erdészeti egylet ké­viselőiből alakítandó, az említett három egyesü­lethez a következő átiratot intézte: „A vezetésem alatt álló közmunka és köz­­kedési minisztérium kiváló feladatát a leg­fontosab hazai közlekedési és közgazdasági kérdéseknek me­oldása képezi. Címed, nem kétlem, osztozni fog azt nézetemben, hogy minisztérium működését gyakr­latias irányban kell fejleszteni, közelebbi és kö­vetlenebb összeköttetésbe kell hozni azon kö­rökkel, melyek a közlekedési és közgazda­sági érdekeknek előmozdítására az ön­tev­kenység terén hivatva vannak és a­mely kiválóan képesek arra, hogy a közlekedésügy egész n­­gy keretében előforduló bajokat, papaso­kat és kirá­­gokat azon fórum előtt tolmács­­ák, a­mely feladatának ismeri, hogy azokat a l­hetőség szerint orvosolja, illetőleg kielégítse. A közlekedési tanács felállítása által oly férfiak­ tanácsát óhajtanám a minisztérium részére igény venni és állandóbb alakban biztosítani, kik e elméletileg mint gyakorlatilag otthonosak azon tért melyen a közmunka és közlekedési minisztérium műk­dik és ekként a fennebb kiemelt célnak elérésében tám­gatni képesek. Igyekeztem lehetőleg minden szakma figyelemmel lenni és a különböző érdekkörös érintkezéshez juttatni, midőn a közlekedési tani szervezetet tartalmazó szabályzatot szerkesztett. A gyakorlat fogja igazolni, hogy törekvésem­ érv­nyesítéséhez helyes eszközt alkalmaztam-e? Már felkérem a t. egyesületet, szíveskednék, tekintettel közlekedési tanács szervezetére vonatkozó szavás­zatnak 4. § ára és az annak egyes pontjaiban a egyesület részére meghatározott tagsági szám ki­rétében a közlekedési tanácsba kiküldendő tag-d. megválasztani és azoknak neveit mielőbb bejelen­­ a Br. Kemény a. k.u Mihelyt ezen egyesületek és az e­­­i­niszteriumok képviselőiket kijelölendik,a re ki fogja nevezni a többi tagokat. Az iparegyesület irányadó köreibe szottak ugyan hangok, melyek azon ki­n­s állottak elő, hogy a közlekedésügyi ezen egyesületnek is adja meg a jogot a közlek­ed­é­s­ügyi tanácsba való kijelöl tekintettel arra, hogy a kereskedelem érdekei a budapesti kereskedelmi és if ■ »’

Next