Pesti Hírlap, 1884. szeptember (6. évfolyam, 242-270. szám)
10 PESTI HÍRLAP, 1884. szeptember 1. * (Nyíregyházáról) írja levelezünk : Lánzy Vilmos derék szinigazgatónk fársidhatlanul igyekszik a közönség kívánságait kielégíteni, midőn a legújabb darabokat hozza színpadra. Mindezek dacára a közönség még mindig tartózkodik a szinkör látogatásától; az igazgató által hirdetett bérletnek is igen kevés sikere volt. A hét folyamán színre kerültek: „Cigány Panna“, „Csicsóné“ . Lajos napján előadták „Kossuth és Battyáni" című életképet. Az előadás kezdetét mozsár durrogás jelezte. Azonkívül színre kerültek : „A vén Kupec“, „A kremonai hegedűs,“ „Pajkos diákok“, „Cifra nyomorúság.“ 28-án kedvelt énekesnőnk Tonay Hermin jutalomjátékául szinre került minden vidéki színpadot megelőzőleg : „A Búzavirág.“ A jutalmazott sok tapsot aratott, a többi szereplők közül: Vihary Elemér, Peterdy Sándor, Kőry Ede, Gireth Károly, Zendy Mihály,Dokocsányi Gyula, Lászyné Etel, Szabó Krisztina és Ligetiné Mari osztoztak az est erkölcsi sikerében ; az előadás kerekded, összevágó volt. * (Vidéki színészet.) MándokiBéla szintársulata vasárnap augusztus 31-én játszik utolsót Balaton Füreden s onnan Zomborba megy, hol szeptember 3-án kezdi meg a hat hétre terjedő idényt, egy alkalmi prologgal és Kölcsey hymnuszával. Zomborból október közepén megy e társulat téli állomására Szabadkára. Bogyó Alajos színtársulata augusztus 22 én játszott utolsót Szentesen, hol az utóbbi napokban „Az ember tragédiájáéval telt házakat csinált. A társulat pénteken utazott Makóra, hol múlt vasárnap kezde meg előadásai sorozatát. Baródi színtársulata vasárnap végezte be előadásait Pécelen „Az ördög piruláival“ s onnan Salgó-Tarjánba ment, hol „Essex gróffal kezdte meg az idényt. — Tatán Jakab Lajos színtársulata szerdán augusztus 27-én kezdte meg előadásait. — Gaál Sándor társulatával Salgó- Tarjánból e héten utazott Tornaaljára. * (A magyar szinészegyesület) központi igazgató tanácsának legutóbb tartott ülésén Aradi Gerő igazgató, amaz előfordult eset alkalmából, hogy tőle egy igen régi színdarabért a jogdíjat a szerző utódai most követelik, kérdést tett az iránt, nem lehetne-e ez ügyben valamit tenni, hogy e kellemetlen zaklatásnak eleje vézessék. Az igazgatóság felhívta az egyesület jogügyi tanácsosát, dr. Vida Jenőt, hogy a szerzői jogról szóló törvény életbe lépése folytán az ilyen fölmerülhető ügyekre nézve véleményt adjon. Előfordult az ülésen egy másik ehhez hasonló ügy is. A de ési műkedvelői társulat fordult azzal a kérdéssel az ig. tanácshoz, hogy mily darabokat adhatnak elő jogdíj nélkül. Az igazg. tanács azt a választ fogja adni e kérdezősködésre, hogy régi, fordított francia darabokat előadhatnak, újabb darabok iránt pedig forduljanak a szerzőkhöz. * (Strobl, Alajos) jeles szobrászunk műtermében már elkészült ama két óriási sphynx, mely operaházunk főbejárata előtt lesz elhelyezve. A szép szobrok hófehér kemény mészkőből vannak faragva s operaházunk homlokzatának egyik kiválóbb díszét fogják képezni. A szobroknak az operaházhoz való szállítása holnaputánra volt kitűzve, de minthogy az operaház előtti járdának rendbehozása még mindig késik, azért csak a jövő héten fogják azokat átszállítani. A sphynxeket hajón fogják a Duna pesti oldalára átszállítani. Strobl műtermében készülőfélben van még őfelsége karrarai márványszobra is, melyet szintén az operaház igazgatósága rendelt meg. ♦ (A meiningeni színtársulat), mely kiállításainak nagyszerűségéről ismeretes, ma Berlinben a „Stuart Máriát“ fogja előadni. A darabot történelmi hűséggel állíttatja ki. A társulat igazgatósága e célból hű leírást készíttetett a fatheringhay-i parkról és kastélyról, s a díszleteket ezek után festette. A fatheringhay kastély erődszerű épület volt, mely öt angol hold területet foglalt el. Stuart Mária lakosztálya a nyolcszögű toronyban volt, melyből abba a nagy terembe lehetett jutni, ahol a szerencsétlen nőt lefejezték. A lakosztályból a terembe széles lépcső vezetett, melyet az eredeti után történelmi hűséggel utánoztak. Mikor Stuart Mária a vesztőhelyre ment, a kastély udvarán gyászindulószerű zenedarabot játszottak, melyet rendesen a boszorkányok elégetése alkalmával szoktak volt előadni. Azért választották éppen ezt a zenedarabot, hogy a szerencsétlen királynőt még jobban megalázzák. A meiningeni színház igazgatósága a zenedarabot felkutatta és megtalálta William Chappellnek Anglia balldairodalmáról írt művében. Az a ruha, melyet Mária az ötödik felvonásban visel, egy a blairdi skót kollégiumban őrzött kép után készült, s amely most az angol királynő magántulajdonát képezi. Valószínű, hogy ezt a képet ugyanaz az Árnyas Cawood festette, aki a királynő kivégeztetése után a levágott fej vázlatát papírra vetette. A képen levő jelmez megegyezik azzal a leírással, melyet Burleigh a fotheringdayi kivégzés után közvetlenül Erzsébet királynőhöz küldött Angliába. A kis feszület, melyet Mária rózsaláncon hordott a nyakán, és az a nagyobb feszület, melyet utolsó útjában kezében tartott, hű másolatai az eredetieknek. ♦(Lengyel nemzeti opera.) Pozenben a minap nagy sikerrel adták elő M o n i u zko lengyel zeneszerzőnek „Halka“ című operáját, német fordításban. Az ottani lapok igen kedvezően imák a műről. Cselekménye, külső kerete, és a beleszőtt nemzeti táncruthmusok és az uralkodó moll-hangnem határozott nemzeti jelleget adnak az operának, de azért sehol sem tapasztalható a nemzeti themák banális felhasználása, vagy szolgai utánzása. Lengyel dallamosság ömlik el az egészen, mely majd lovagias, majd fényes, majd bánatos akcentusokban nyilatkozik, de nem igyekszik a nemzeti motívumokkal szellemi szegénységet takarni, és nincsenek benne sem német, sem francia, sem olasz reminiscenciák. A lapok úgy vélekednek, hogy az opera külföldi színpadokon is sikerrel volna előadható. * (Patti jubileuma.) Patti Adelina f. évi november hó 24-én üli meg színpadi működésének 25 ik évfordulóját. 1859 ben az Academy of Music-ben New Yorkban a „Lammermori Ludasban lépett föl először. Ugyanezt az operát akarja most is énekelni. Edgardo szerepét is ugyanaz a tenorista fogja elénekelni, mint akkoriban. Az agg tenor neve B r i g n o 1 i. * (A párisi opera szülőhelyét) a késő utókor számára emléktáblával fogják megjelölni. A Rue Mazarinban, ebben az elárvult szűk utcában, mely mint szürke szalag fut a Mazarinpalota mögött, a 42. számú ház homlokzatán legközelebb fogják elhelyezni azt az emléktáblát, mely hirdetni fogja, hogy itt nyitották meg 1671. márc. 31-én az első párisi operát, a „Pomone“ című dalművet, melyet két színigazgató írt. Szövegét Perin, zenéjét Cambert. Az opera nagy hatást keltett s a közönség tömegesen tódult esténkint a színházba. A „Pomone“ egy évig volt a műsoron. A Rue Mazarinhoz különben igen sok történelmi és művészi emlék fűződik. Ebben az utcában állt az a ház, melynek egy kis szűk termében játszottak a „király komédiásai“, akik utóbb a jelenlegi „Theatre Frangais“ alapját vetették meg. ♦ (A párisi „Ambigu“ színház) egészen villámmal lesz világítva; még az öltözőkben is villámlámpákat alkalmaznak. A zenekart a bayreuthi példák nyomán annyira mélyre helyezték, hogy a zenészeket a nézőtérről nem látni. A színpadot virágfüzérekkel díszített kolát választja el a zenekartólnek hazája India. Azt a nevezetes körülményt, hogy e kolera Indián kívül mindig aránylag rövid idei pusztítás után megint megszűnik, azt az egyszer kolerában szenvedett egyének immunitásában, továbbá abban keresi, hogy máshol, mint Indiában nincsenek meg a ragályos anyag csírái, és hogy a hőmérséki viszonyok nem kedvezők. Igen sok várható a kolera leküzdésére nézve azon legújabb fontos észlelettől, hogy a kolera baktériumának állandó alakja nincs, vagyis, hogy a bacillusok szárítás által teljesen kiirthatók, mert tökéletesen elvesztik életképességüket. Koch azt hiszi, hogy az eddigi tanulmányok alapján nemsokára sikerülni fog oly egységes megállapodásra jutni, amely a tudományos therapia (gyógyító mód) megállapítását a koleránál is lehetségessé fogja tenni. Addig, míg az nincs meg, minden ebbeli igyekezet céltalan. Mindenfelé csak baktérium. Ki hitte volna hogy ezen fertelmes lények a test külső részein is képesek gyulladást előidézni. Bárminő rendellenes tüneményt veszünk észre a testen, baktériumok jelenlétére el lehetünk készülve. Schüller különféle ragályos betegségben elhalt egyéneknél a kéz- és lábizületeken erős gyulladást tapasztalt. Megvizsgálván ezeket, minden egyes esetben baktériumok jelenlétéről győződött meg és ami különösen nevezetes, ezen baktériumok különféle alakúak. Vannak közöttük kerekdedek, gömbölyűek, hosszúkások, láncalakúak stb. vagyis egy és ugyanazon helyen különféle betegség okozójául ismeretes baktériumok. Hogy az egyes esetekben a baktériumok melyik jelenlévő alakja idézte elő a gyulladást, azt eldönteni még nem lehetett. Hogy a tuberkulózis vagyis a tüdő elgumósodása következtében beálló tüdővész öröklékeny, ezt tudják ugyan, de eddig kísérletileg bebizonyítva nem volt. Legújabban Landonzeg és Martin párisi orvosoknak ezt kísérletileg bebizonyítani is sikerült. Látszólag teljes egészséges, de részben vagy egészen tuberkulózus szülőktől származó állatélrényeket vettek vizsgálat alá és azt találták, hogy ezekben a tuberkulózis csak addig marad rejtett állapotban, míg a kifejlődésre kedvező feltételek és körülmények náluk be nem állanak. Az ilyen élrények tüdejének vagy májának egyes darabjait teljesen egészséges állatokkal etették meg és aránylag rövid idő alatt lehetett már ez utóbbiakban a tuberkulózis szimptómáit észlelni. Hosszabb idő után azonban minden egyes esetben az illető állatok a tüdővésznek estek áldozatul. Ezeknél fogva tehát a tüdővész öröklékenysége minden kétséget kizár. Igen jó volna, ha ezt meggondolnák mindazok, akiknek szól. Nagyszerű műtét eredményéről értesíti Dr. Tillaux P. ismert nevű kirurgus, a párisi tudományos Akadémiát. Két esetben sikerült ugyanis neki teljesen érzéketlen vagyis bénult testrészbe az érzést megint helyreállítani. Egy 23 éves leány és egy 28 éves asszony az ablaktisztításnál eltört üveg által kezükön annyira megsérül-ttek, hogy a kézizületnél a középső in átvágatott, ennek következtében pedig az ideg megszűnt működni és a seb betegedése után kezük annyira bénult, hogy tűszulások, izzó szénnel való érintés iránt is érzéketlenek maradtak. Több évig így küzködve, az illetők elhatározták, hogy a sikeres műtéteiről híres Tillaux orvoshoz folyamodnak segítségért. Miután állapotuk rosszabbra már nem fordulhat, utóbbi elhatározta a műtét véghezvitelét. A leány baja lévén újabb keletű, az orvos rajta próbált szerencsét. Chloroformmal elaltatva, az elvágott int felkereste és különös, általa legelőször alkalmazott módon sikerült neki annak egymástól hat milliméter távolságra lévő végeit összevarrni. A bekötött seb hat hét alatt teljesen behegedt, de a lánynál már nyolc nap után az érzés megint helyreállott és ma a több éven át bénult kezével mindennemű munkát végezhet. A műtét az asszonynál is igen jól sikerült, aki 14 évig nem vehette kezének hasznát. Ezen műtétek élettani tekintetben is felette fontosak és magyarázatukat eddig még homály borítja, miután a ketté vágott inak végei rendesen elsenyerésznek. Ezen műtétek sikere azonban elvitázhatlan tény lévén, nem marad majd más hátra, mint újabb tanulmányok által a gyakorlatot az elmélettel összeegyeztetni. Egy angol gyógyászati lapban a következő egyszerű gyógyítási módot ajánlják égési sebek ellen: A sebet teljesen be kell borítani puha szappannal, mi a fájdalmat rövid idő múlva enyhíti. Ha a fájdalom enyhült, a sebetlenolajjal kenjük be Harc a lókötőkkel. (M o n t a n a i idyll.) A montanai lókötők már évek óta rémese, vad vidéknek. Számuk egyre növekszik s már évek óta büntetlenül folytatják a lókötés mesterségét. A melyik lőőrző ellent merne nekik állani, azt egyszerűen agyonütik. Ez elvégre is tűrhetetlen állapot a lótartó gazdákra nézve; szövetkeztek tehát, hogy kipusztítják a rabló bandát. A hajszát augusztus elején kezdték meg, s az rémregényekbe való jelenetekkel folyt le. Mindjárt amint az erősen felfegyverzett csapat üldözésekre indult, egy pár embert agyonlőttek a rablók. Lest vetettek üldözőiknek a sziklás hegyek közt. Nagy puskaropogás következett és a lókötők ellenségei közül többen halva maradtak a csatatéren. Másnap az üldözők közül pár ember egy útszéli csárdába ment szomját lecsillapítani. Egypár lókötő is arra tartott s amint látták ellenségeiket odabent mulatozni, meghúzták magukat az udvarban, addig míg azok tökéletesen el nem áztak. Akkor rájuk rontottak, iszonyú mészárlást vittek véghez köztük. Három embert bovine későkkel öltek le, a negyediket rászegzett revolverekkel kényszerítették, hogy táncoljon. A szerencsétlen addig táncolt, míg össze nem rogyott. Akkor ezt is meggyilkolták. Csak az egyiknek — golyóval házában — sikerült megmenekülni. A következő héten a lóőrzők és a gazdák