Pesti Hírlap, 1884. október (6. évfolyam, 271-301. szám)

1884-10-01 / 271. szám

Esi hóra. ... 1­9­20 » &MM­: fj |SJ8 H H MZmM |§ || |3 §1 jHjk §1 Ei intézendő, Budapest, 8884. *1 évf. 271 !2070.j tzá». Szerda, október | Előfizetési Arak: __ _ __ Sziesztáéi Iroda: . 'az évre 1-4 frt__kr. Hí f? Budapssieu, Mior­ utca 7. sz., 1. eaeiii Negyedévre" ' 3­0­50 * KH 8® ÄH B fijK P |P% 0 M 11% illető minden közlemény tj | | i L a v« flljl fÜ tü larT® ül S§3 fl&n Bérmentetlen levelek csa* Egyes szám helyben 4 kr. §| P % gl U ü H 11 H Mm WB* ismert kezektől fogadtatnak e). Vidéken 5 kr. B gf g|l| | gg §§ ||||l___ MM Kéziratok vissza nem adatnak Százalék nem adatik. fÜ Nypr Ka Ba ül Ül (ü jÜ Itf SUSHI Mm&t jj . .. , -------- Hirdetések Kiadóhivatal: " nzrT~'N. a kiadóhivatalban vétetnek fai BllapfiSt, taáOt-nU "• St., l­iasztai, T'l/''VT TrT'TT7r’ A T AT A TlTT A Ti Francziaország részére pedig hová az előfizetések és a lap r ( ) II­ K A I IN A HN­ AH • / egyedül: RUDOLF MOSSE-nál azétküldésáre vonatkozó jelszó- 1 vJJlllllXU AiXxA LUm ■ V. ^ . Parisban, 40, Rue Notcedame támlások intézendők. _■ des Victoires. A függetlenségi párt programmja. Évek óta sürgettük, hogy a függetlenségi párt valljon szabadelvű programmot. Legutóbb is, azon csapások idején, melyek a választások alkalmával érték a függetlenségi pártot, mi hirdettük : a szélsőbal csak úgy ment­heti meg magát, ha Irányi Dánielhez közeledik. Ha eszmei és elvi alapra áll. Ha valóban ma­gyar radikális párttá akar tömörülni. Ha az el­vek terén kísérti meg helyre hozni anyagi ve­reségeit. Ha a független Magyarország zászlaja mellé kitűzi a liberalizmus lobogóját. A programm­készítés veszedelmes szokott ugyan lenni a pártokra nézve. A mérsékelt el­lenzék valahányszor programmot akart vallani, mindannyiszor kisebbé lett, vagy belső össze­tartása gyengült. A függetlenségi pártot is az 1874-diki pártgyülés osztotta meg. Irányi Dá­nielt külön állásának elfoglalására bírta s a szél­ső bal többi árnyalatát nem volt képes egységes csoportba tömöriteni. És ennek dacára a függetlenségi párt vál­lalkozott uj programm vallására, sőt vállalatát végre is hajtotta, anélkül, hogy szerte robbant volna. Nem vonakodunk elismerni, hogy ezt szerencsés körülménynek tartjuk úgy a par­lamentre, mint a szélső­baloldalra nézve. A „Pesti Hírlap“ egyik párthoz sem tar­tozván, tárgyilagosan szólhat ebben a kérdés­ben is. Kimondhatja, hogy nem osztozik a füg­getlenségi párt programmjában sem , főleg ami a készleteket illeti. Különösen a közjogi kérdésben más a vé­leményünk, mint a szélső­balnak. A független,­z önálló Magyarország eszméjének bizonyára em szabad elvesznie. A hajdani magyar nagy­ág Veszta-tüzének a nemzet szívében örökre ell égnie. De egészen más a gyakorlati poli­ s­z­tika és az eszmény. A valóság és a gondolat közt gyakran igen mély űr van. Hogy Magyar­­ország valamikor nagyhatalommá legyen s Eu­rópa keletén ismét visszanyerje a hegemóniát , ez erős óhajtása kell, hogy legyen minden ma­gyar embernek. Sem Mohács, sem Világos nem olthatta ki ezt a vágyat a nemzet lelkéből. De ha minden út Rómába vezet, a füg­getlenségi párt politikáján kívül kell lenni még egyéb politikának is, mely a nemzetet célja felé viszi. Sőt ép a függetlenségi párt politikája a legkevésbé gyakorlati ez idő szerint. Mert akarja a célt anélkül, hogy az eszközöket még csak meg is tudná jelölni. Azonban elmúlt már ideje annak, hogy a függetlenségi pártról szólva közjogi kérdéseket kelljen feszegetni A nagy harc kivivatott. A nem­zet az általános választások által már hetedszer szentesítette a közjogi kiegyezést. A vitának minden felújítása tehát felesleges. Legalább ez idő szerint valóban az. Azt pedig mellékesnek tartjuk, hogy a füg­getlenségi párt aligha döntötte el a közjogi vitát saját kebelében, mely saját kebelén kívül gya­korlatilag rég meg van oldva. A párt új címe: „függetlenségi és 48-as párt.“ Ez inkább komplikálja, mint egyszerű­síti, a magyar radikálisok táborán belül a köz­jogi kérdést. Mert hogy az 1849. és 1848. közt ép oly mélység van, mint Kossuth és Deák, Debrecen és Pozsony között, ehhez nem fér semmi kétség. Ezt a mélységet nem hidalhatja át semmi programm. Nem fedheti el a szavak­nak bármely virágos szőnyege sem. Emiatt azonban a függetlenségi párt ed­digi árnyalatai nagyon jól megférhetnek egy­más mellett, feltéve, hogy nem bocsátkoznak vitatkozásba sem egymással, sem másokkal­­ azon kérdés felett: mit értenek a független és mit a 48-cas Magyarország alatt? . E vitára egyébiránt bizonyára nincs szük­ség. A függetlenségi párt sokkal távolabb áll azon pillanattól, melybe:** közjogi elveinek gya­korlati megvalósításán “kellene gondolnia, hogy sem egyelőre szükséges volna fejtegetésekbe bo­csátkoznia. A­mi fontos a függetlenségi párt programmjában, az ő programainak nem köz­jogi része. A függetlenségi párt az idevonatkozó pon­tok által nyíltan és határozottan liberális-radi­kális álláspontra helyezkedett. Vagyis azt tette, amit mások és mi annyiszor követeltünk tőle. Semmi sem ártott annyit a függetlenségi pártnak, mint az a számos ellentét, mely a kulturális és társadalmi politika terén létezett kebelében. Hogy a független Magyarországot másként kép­zeli Irányi, mint Mocsáry s ez ismét másként, mint Madarász József, ez sokkal kisebb baj volt, mint az, hogy a függetlenségi párton az európai haladás karöltve járt a csökönyös maradisággal, a demokrácia az aristokratikus szellemmel, a vallásszabadság a felekezeti türelmetlenséggel Ezt a zűrzavart, a végtelen ellentétek e sorozatát van hivatva megszüntetni az új pro­gramm, mely a szabadság és jogegyenlőség el­vét nemcsak felállítja, hanem abból a követ­kezményeket is levonja. Más kérdés, várjon e programmot a füg­getlenségi párt valóban meg is valósítja-e, s lesz-e elég ereje arra, hogy a politikai és tár­sadalmi reakcióval szemben, mely a népszerű­ségért küzd, szilárdan ragaszkodjék programm­­jának alapelveihez ? Ha igen, úgy a függetlenségi párt valóban új életre támad. Programmja a magyar radi­kalizmus magvát fogja képezni, a mire szükség van akkor, mikor a szabadelvüséget, mely az A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. A mézes napokról. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. —■ Száz és tizenkilenc új ember, aki most tinős államférfiunak képzeli magát és csak két sztendő múlva jön rá, hogy hiszen ő tulajdon­épen csak existál. Az új képviselők többnyire fiatal embe­­r, a­kiknek nagy részét a „kedves papa“ ildte fel. De van egy pár ordas is köztük, a­ik az élet aláhajló felében az immunitást és kintélyt akarják élvezni. Az új képviselőknek mindnek új vizitkár­­ája van. (Én istenem, hiszen ez a legelső m­egválasztás után!) Ruháik is újak, feszengve mák az utcákon s hátra fordulnak sokszor e­szik-e őket? Mondják-e a hátuk mögött: „Ni megy a hires X. vagy Y-len a szürkényi ke­let képviselője.“ Ujdonszerű előttük minden, még a cim Édes szívesen mennek idegenek közé s ott így kedvteléssel mutatják be magukat, mond­­ta. Nagy János vagy Kiss János képviselő - s ezt a képviselő szót raffinirozott non falance-szal vetik csak oda, mintha nem ia­rtanák szükségesnek, pedig ez a fő előttük, így örömükre szolgál, ha az idegenek diskur­­s közben ilyenformán gyönyörködtetik őket. Úgy érzi magát kedves képviselő úr ? Hol et ma a képviselő úr ? Hol ebédelt képvie­lő úr? Még a levegőben is csengeni vélik, fü­lükbe zúg ez a szó: „Ad jó napot képvi­selő úr!“ Kínos két hónap volt az a választásoktól egész e napokig! Ezer meg ezer phantom és kétely, meg­annyi mardosó holló, tépte szíveiket. Lassan, borzasztó lassan teltek a napok. Talán meg sem jön már az idén a szeptember 2- ike! vagy hátha addig olyan bolondul fordul­nak az európai konstellációk, hogy eldől az ezredéves alkotmányunk! Hátha nem lesz már több országgyűlés ? Hiszen a király mindennap visszavonhatja a parlament összehívását, de a szegény újdonsült képviselő vissza nem vonhatja többé — ami a választók torkán átment. Végre megérkezett az óhajtott nap. Az új képviselők már egy hét előtt utaztak ide, hogy el ne késsenek az első ülésről. Mennyi jóaka­rattal, mennyi rózsaszínű ábránddal jöttek ide é­s milyen üresen, sötéten fognak visszatérni há­rom év múlva! Hogy meg-megálltak a könyvkereskedők kirakatai előtt, végig nézni a könyvek címét. Anglia történelme! Idevele! Igen igen, Angliát fogom tanulmányozni. Pénzügytan! Bemago­lom és pénzügyi beszédeket fogok tartani. Meg kell mutatni, meg fogom mutatni. A Girondiak története! Teringette azt sem fog ártani végig olvasni. Egy státusférfiúnak tudni kell mindent. Megveszem azt is. Persze ez csak az első felhevülés, mely­­ hamar kihűl mint a szalmaláng. Komolyan ki- k­­­vánnak hozzálátni a törvényhozói feladatokhoz, de azért száz eset közül csak tízben esik meg, hogy a könyveket megvegyék és száz eset közül csak egyben, hogy el is olvassák a jószándékú új honatyák. A legis legelső ülés volt a legjellemzőbb. Igazi tanulmányul szolgáltak az új képviselők. Bizonyos félénkséggel suhantak fel a lép­csőkön a kapus mellett, hátha meg találja őket szólítani ? Hát még mikor aztán a terembe is beju­tottak. Az a bizonyos, tompa h­aotikus ,zsivaj egészen megbénítá eleinte idegeiket. Lassan, óvatosan indították el szemeiket a bútorokra, a karzatokra és az emberekre . . . Nagyot lélekzettek s a Ház fojtó levegőjé­től tüdejük dagadozott Az első lélekzetvétel volt a legédesebb . . . Mint egy drága szi­varból az első szippantás! Kétféle volt a taktika. Mert minden tak­tika csak oda irányult, hogy meg ne látszassák a vadonat-újdonatságok. Szerényen hátra ültek. Itt nem tűnünk fel — gondolák. Vagy pedig egy másik methodus szerint elkezdtek fesztelenül fel s alá sétálni, mintha már tizenkét esztendeje taposnák ezt a pokrócot s rá sem gondolnának az egészre. De a figyelmes szem legott felösmerhette ben­nők a „gubókat.“ Szemök vagy ájtatosan vagy dacosan pi­hent a minisztereken vagy a primipilusokon. Némelyek roppant közömbös arcot vágtak s ez a közömbösség árulta őket el. itan számunk 14 oldalt i&r­&jügut.

Next