Pesti Hírlap, 1885. június (7. évfolyam, 149-176. szám)
1885-06-01 / 149. szám
. És nem oly kiválóságok irányában cselekedte ezt, akik politikai, vagy társadalmi téren nagy szolgálatokat tettek a közügynek, mint akkor, midőn a magyar nemzeti élet minden semmitása, a tudomány művelésére való tekintet nélkül, az akadémiában foglalt helyet, mint valami nemzetgyűlésben, hanem egész jelentéktelen emberek, vagy fiatal kezdők irányában, kiknek számára az akadémiai tagság nem lehetett az érdem jutalma, legfelebb csak előleg, mely sok esetben haszontalanul fecséreltetett el. Másrészt pedig az akadémia a legkiválóbb érdemeket is ignorálta, ha klikjei az illető iránt ellenszenvvel viseltettek. Az akadémia bizonyára kultúrái tényező, s a magyar kultúrának szégyenfoltja lesz, tehát nem csak az akadémiának, hogy bizonyos szakok európailag híres magyar kitűnőségei nem voltak tagjai a magyar tudós társaságnak. Nem csoda tehát, hogy az akadémia tagválasztásai által teljesen kompromittálta magát. Akit tagjainak sorába választ, a közvélemény szemében nem emelkedik, s akit ignorál, mi csorbát sem szenved. Különösen a jogtudományi szak úgy van képviselve az akadémiában, hogy nagyobb dicsőség azon kívül, mint belül lenni. Trefort a tagválasztások helyes irányba terelése által restaurálhatja leginkább az akadémia tekintélyét. E tekintetben lépjen fel reformmal. Nekünk is van reformeszménk , annak idején majd meg fogjuk pendíteni. Nyilatkozó antiszemita képviselők. Több antiszemita képviselő ma a következő nyilatkozatot teszi közzé: Az antiszemita pártkör törzskönyvében Istóczy Győző képviselő úr következő sajátkezűleg írt nyilatkozata foglaltatik: „Miután mint már a folyó évi március 28-án tartott közgyűlésen is kijelentettem, a közönség részéről felkarolatlanul maradt „Magyar Lap“-nak a pártkör által való további kiadásával egyet nem értek, mert annak fentartása költségeihez sajátomból hozzá nem járulhatok, ennélfogva ezen okból az országgyűlési antiszemita pártkörből ma kiléptem s ehez képest nevemet a tagok névsorából ki is terültem. — Ezen tett lépésemet a mai nap tartott közgyűlésen szóval is kijelentettem, Budapest, 1885. ápril 10. Istóczy Győző s. k.“ Ehhez a nyilatkozathoz azt vagyunk kénytelenek hozzá tenni, hogy miután ama két hétre, melyre a lap további folytatása kontempláltatott, a lap alapítványi töke elégséges volt bármely párttag vagyoni hozzájárulása nem igényeltetek, sőt annak esetleges igénybevétele is ez által ki lévén zárva Istóczy Győző úr kilépésének indokát alaptalannak tekintjük. A pártkör a lezárt könyveket felülvizsgálván, azokat tökéletesen rendben találta és a pénzbeli ügyekre vonatkozó kérdések kifogástalan tisztaságáról meggyőződött. A még fenmaradt tiszta összeg a lap alapítványát adományozó urak rendelkezésére bocsáttatott, kik emez összeget egy más pártcélra szánván, emez összeg azon célra fog fordittatni. Minden további felesleges és üres kombinációk kikerülése végett kijelentjük, hogy mi a pártkört és pártot továbbra is fentartjuk és hívek maradunk ama zászlóhoz, melyhez szegődtünk. Kell az antiszemita pártkör i. é. május 22-én tartott értekezletén. Ónody Géza s. k., a pártkör társelnöke. Dr. Andreánszky Gábor s. k., a pártkör társelnöke. Dr. Nendtvich Károly s. k., országgy. képviselő. Szalay Károly s. k. Simonyi Iván s. k. Veress József s. k. Margitay Gyula s. k. (P. H.) A veszprémi választás. A függetlenségi párt tudvalevőleg egyhangúlag Eötvös Károlyt kérte föl jelölt gyanánt a jun. 8-án megejtendő képviselőválasztásra. Eötvös e jelöltség elfogadása tekintetében mindeddig nem nyilatkozott s ezt csak akkor fogja tenni, ha a kerületben legközelebb személyesen is megjelenhet. Az Eis Eötvös vonakodásának oka gyanánt a kormánypárt erőszakoskodását mondja, melynek az utolsó választás alkalmával is az lett az eredménye, hogy a választókat fegyveres erővel szétverték, a kormánypárt jelöltjét 9 szótöbbséggel megválasztották, vizsgálatot azonban nem inditottak. Ezenkívül a szavazatok adás-vevése is nagyon divatba jött e kerület némely, sváb községében. Különben Veszprémben a szabadelvű párt tegnap Bezerédi Viktor megyei főjegyzőt kiáltotta ki képviselőjelöltje gyanánt s erősen bízik megválasztásában. A szászrégeni választókerület eddigi képviselője, B. Kemény Kálmán főispánná való kinevezése következtében mandátumáról lemondván, az ottani szabadelvű párt tegnap ifj. gr. Teleky Domokost jelölte ki utódául a kerület képviselésére, s imhol úgy beszél magyarul valamennyi, hogy szinte táncoló kedve jön az embernek tőle. S a keveredés közepén ott áll egy egyszerű, komoly férfiú : a piskitelepi állomásfőnök. Valamikor lovaskapitány a közös hadseregnél, aki Sadowánál súlyos sebet és ragyogó vitézségi érmet kapott. A többi az regényes, de szép, majd külön beszélem es ha ráérek. S ez a tiszteletre méltó ember otthagyta a katonai ragyogást egy napon valami sokkal szebbért. Mikor pedig ebben is megcsalódott, szolgálatot vállalt az államnál. Idetették, hogy itt lehet szolgálni. És ő szolgál. Vagy 50 gyereket ruház a maga zsebéből s eljár őket tanítani az iskolába, hogy jó magyarok és derék emberek legyenek. Azt mondta rá a diszebédnél az egyik szónok : — Aki csak egyik kezével veszi el azt, amit az állam ad neki s két kézzel ajándékozza vissza az államnak. S ő csak elmosolyodik az ilyen beszédre. — Ugyan kérem, hát hiszen minden embernek van valami passziója. Hanem hogy nem minden ember passziója egyforma. Nappal és éjjel vonatokat indítani négy felé, azután levelezni, számolni, közben pedig kiállani az iskolás gyermekek közé, ellátni őket, mint egy nagy családot, tanítani őket a tanítókkal együtt, velük tornászni , az igaz, hogy ez is passzió, csakhogy egészen új. Mágnás uraimék ! nem jó volna, ha önök néha elmennének Piskiben sportot tanulni ? Pedig ezt az új sportot ottan nemcsak egy ember űzi. A kusza különvonat, melyen Vajda-Hunyad alá repültünk, meg-megállott velünk a községek mellett. Cserna-Keresztúron, Al-Pestesnél oláh gyerekcsapatok fogadtak, lengő magyar zászlóval és a csengő magyar dallal. Az öregek ott állottak félkörben s némán bámulták a jelenetet, de a tanítók üdvözlő beszédét nem értették. Kiss Pál, Kaszás Ferenc, Varga Mihály, Kovács János, egykor a Hunyadiak várjobbágyai, ma földhöz ragadt tüszős oláh valamennyi. 0 tempóra! S a gyerekek már nemcsak énekelnek, de szavalnak is magyarul. Szólottunk hozzájuk, megértették. Feleltek is rá helyes magyar nyelven s riadó „éljenben“ törtek ki, mikor a vonat elrobogott velünk. A java persze Vajda-Hunyadon van. Ott most birkózik meg a maroknyi eleven magyar a nehezen mozgó oláhsággal. Jól esik följegyezni, hogy a román anyanyelvű polgármester volt az első, aki e küzdelemben elesett és egyenesen beleesett a magyarok testvéries ölelő karjába. A többi majd csak utána esik már, kivéve a pópákat, mert azokon faragni bizony nem lehet. A harc tehát folyik a Hunyadiak régi örökségéért. Egyfelől a magyarság, jó iskolákkal, derék szerzetes-papokkal (Kapisztrán örökösei), kitűnő vidéki nemességgel, páratlan tisztviselőkkel, lelkes tanfelügyelővel, műveit tanárokkal, vasbányával, óriási vasolvasztó teleppel, hosszú drótkötél-pályával , szóval mindennel, ami csak hasznos és okos. Másfelől az oláhság, koplaló nagy román izgatókkal, elmaradt pópákkal, hitvány szalmaviskókkal és hagyományos lustasággal. Nyerni fog az vele, ha elveszti a csatát. Végigjártunk mindent. Előttünk öntögették ki a 31 kilométer hosszú sodronypályán érkező csillék vasérctartalmát, előttünk nyitották meg először a második vasolvasztó kemencét, melyből patakszámra rohant ki a fehér-izzó vastömeg. Aztán bejártuk a vár környékét; fölmentünk a Hunyadiak büszke bástyáira ; megmagyarázták nekünk a freskókat, termeket, épületszárnyakat apróra. Voltunk Kapisztrán szobájában, láttuk a termekben a Hunyadiak hollójának ősi képmásait s végig tekintettünk a „ne bojsze“ tornyából messze földekre, ahol egykor a törökverő nagy nemzeti család uralkodott szelíd földesúri hatalommal. Teleszivtuk magunkat azzal a kimondhatatlanul üde erdélyi levegővel, amitől ha az ember egyszer igazán megrészegszik, nem tud belőle kijózanodni egészen, talán soha. Quintus. PESTI HÍRLAP POLITIKAI SZEMLE. Az afghán viszály — egybehangzó londoni és pétervári jelentések szerint — immár el van intézve. Pénteken érkezett a végleges orosz válasz Londonba, mely tudatja Oroszország beleegyezését, hogy Merusak és Zulfikai afghán birtok maradjon. Most még csak az ván hátra, hogy a helyszínére kiküldendő bizottság megállapítsa a határvonal részleteit. Az még nem bizonyos, hogy a Londonban folyt tárgyalásos e nevezetes eredménye egyezménybe lesz-e foglalva, bár a Gladstone-kabinetre nézve kétségkívül fontos körülmény az is, hogy a pünkösdi szünetet június 4-én befejező parlament elé az angol-orosz megegyezés befejezett tényével léphessen. Különben máris új bonyodalmak fenyegetik a kabinetet Németországgal szemben Zanzibar és a Santa Lucia öböl miatt. Ami Zanzibart illeti, az ottani szultán nagy zavarba hozhatja Angliát, ha a német expedíció ellen angol védelemhez folyamodik. Santa Luciát illetőleg pedig azt jelentik, hogy ez öblöt a Transvaal-kormány igényli a maga számára, mert Punda király 1840-ben a boerok javára lemondott róla. Ez az igény most beleütközik az öbölre nézve német részről emelt igényekbe, melyek fölött most folynak épen a tárgyalások Anglia és Németország közt. Roseberry lord berlini útja ismét felszínre hozta az egyiptomi kérdést. Párisban ragaszkodnak ahoz, hogy ez ügy európai és nemzetközi jellegét meg kell őrizni. Európa soha sem fogja megengedni — mondja a Journal de Débats — hogy Egyiptom és a csatorna egyetlen nagy, igen nagy hatalom kezébe essék s Bismarck tudja jól, hogy a jövő kulcsa Egyiptom. Ha már maga nem tarthatja e kulcsot kezében, lesz rá gondja, hogy másik hatalom se keríthesse egyedül birtokába. — A République Francaise is hasonló szellemben nyilatkozik. S mindkét lap sajnálkozását fejezé ki, hogy Anglia nem jutott közvetlen megegyezésre Franciaországgal. A braunschweigi trónöröklésre vonatkozó porosz indítvány előreláthatólag jövő csütörtökön fog szavazás alá bocsáttatni a német birodalmi szövetségtanácsban Berlinben azt hiszik, hogy az indítvány csaknem egyhangúlag fog elfogadtatni s Bismarck már holnap el is utazik Kissingenbe, mint aki biztos róla, hogy személyes beavatkozására a szövetségtanácsban nem lesz szükség. — Berlinben azt beszélik, hogy Vilmos császár csak nehezen volt rábírható a porosz indítvány aláírására s Bismarck hgnek azt mondta: „Mindennap kérem istent, könnyítse meg a bensőmben folyó harc elviselését ebben a kérdésben. Egyik részen áll a kötelesség, meg nem sérteni a legitim jogot s a másik részen a haza jóvoltáért való gond“ Bismarck azt felelte volna: „Bocsánat, felség, de a kötelesség csak ez utóbbit ismeri!“ Az öreg uralkodó e kijelentésre egy pillanatig némán tépelődött s aztán aláírta 1885. junius 1. Komornyik gróf. — Regény a bécsi életből — A bécsi lapok rendőri hírei közt néhány nap előtt a következő rövid tudósítás volt olvasható: Öngyilkosság ismeretlen okból. Hassieber Sebestyén, 48 éves, nőtlen komornyiki grófnőnél, a Práter egyik fasorában agyonlőtte magát. Tettének indokai egészen ismeretlenek.“ Egy bécsi lap ebből az eseményből a következő érdekes kis regényt szövi, melynek valódiságáért a felelősséget is elvállalja. I. Egyik külvárosi színház csinos naivája. *' mindeddig nem volt alkalma tehetségét szerepkörben bemutatni, meglehetősen rossz hever díszesen bútorozott bondoija ottomár Az ízléses pongyola, mely karcsú tekarja, hosszan nyúl el a vastag szőnyeg"