Pesti Hírlap, 1885. június (7. évfolyam, 149-176. szám)

1885-06-26 / 174. szám

Sntauest, 1885 m i¥f. 174. (2332) szán. Péntek, Junius 26 Előfizetési árak: Egész évre . . . 14 frt — kr. Félévre .... 7 » — » Negyedévre . . 3 » 50 » Egy hóra. ... 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest, nádor­ utca 7. sz. földszint, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszó­lamlások intézendők. Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP, fey Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor­ utca 7. sz. ,­­­hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig egyedül: RUDOLF MOSSE-nél Parisban, 40, Rue Notredame des Victoires. Kormány felmondásra. Az angol konzervativok végre csakugyan vállalkoznak a kormányzásra. Többségük nincs sem a parlamentben, sem az országban. De mégis átveszik a kormányt azon paktum alap­ján, melyet Gladstoneval kötöttek. A liberális-radikális vezér megígérte, hogy az őszig nem okoz semmi nehézséget az új ka­binetnek, vagyis a Salisbury-kormány az őszig megmaradhat az ügyek élén. Ha azonban addig az ellenzéknek nem tetszik, egyszerűen felmond neki és elmehet. Furcsa parlamenti helyzet mindenesetre. Van egy kormánypárt — a konzervatívok — mely kisebbséget, s egy ellenzék — a radiká­­lis liberális párt — mely többséget képez. S egy kormány, melynek nincs, s egy ellenzéki vezér, a­kinek többsége van. Salisbury csak addig kormányozhat, ameddig Gladstone akarja. A legelső bizalmi kérdésnél az ellenzék lesza­vazhatja és akkor újból szedheti sátorfáját és helyet cserélhet. De ily körülmények közt miért mondott le Gladstone, s miért vállalkozott a kormányra Salisbury ? A kérdés utolsó részére nagyon egy­szerű a válasz. A konzervatívok hasztalan vár­nak hogy többségre kerüljenek. Egy szabadelvű kormány a parlamentben elvesztheti többségét, de az országban soha. Ha tehát a parlament­ben megbukik, mindig rendelkezésére áll az or­szágra való hivatkozás. S e hivatkozás ered­ménye nem kétes. Ez tény, sőt mathematikai igazság. Angliá­ban a választó­kerületek nem változtatják né­zetüket. Ritka kivétel az oly kerület, mely zász­lót cserél. Nálunk a kerületek tömegesen át szoktak jutni kormányváltozás esetén az új kor­mánypárt táborába. Angliában ez a legritkább eset. Mert ott vannak megállapított elvek, a zászlókra határozottan felírt jelszavak. A pár­tok csinálják ott a kormányokat és nem a kor­mányok a pártokat. És az angol választó­kerületek, az ir ho­­me-rulerekről nem szólva, két nagy ligára osz­lanak. A városi kerületek, a­melyek közé a rol­­­mek nem számíthatók, szinte mind liberálisok, vagy radikálisok, főleg az utóbbiak. A grófsági kerületek pedig túlnyomóan konzervatívok , csakis a with aristokrácia hozott át magával a libe­rális pártra egy csomó úgynevezett paraszt­ke­rületet. A városi kerületek száma azonban meg­haladja a grófsági kerületek számát, úgy, hogy 389 városi kerület van 652 kerület közt. Ha még ide számítjuk a liberális grófsági kerülete­teket is, akkor számtani pontossággal meg le­het mondani, hogy a konzervatívok soha sem lesznek képesek Angliától többséget kicsikarni. Ebből tehát megérthető, miért nem várja be Salisbury, hogy többségre támaszkodva, nem a liberálisok kegyelmétől függő kormányt alkosson, hanem államférfi­úi méltóságával meg­egyezőnek tartotta, hogy negyedévi felmon­dásra hozzon létre kabinetet. Veszteni valója nincs, csakis nyerhet. Mert a liberális-radikális párt pillanatnyi zűrzavarát, Gladstone botrányos külügyi baklö­véseit felhasználva, azt reméli Salisbury, hogy tán sikerül a küszöbön álló választások alkal­mával többséget szereznie. Nem akkér, mintha a választókra pressziót gyakorolhatna. Erre egy angol kormány sem képes. A békebíró és she­riff ugyanis a kormánytól teljesen függetlenek; a brit kormányoknak nincs hivatalnoki appa­rátusuk. Több kerületben feneketlen korrupció van. Sehol annyiba nem kerülnek a választá­­­­sok, mint Angliában , de hivatalos presszió se­hol nincs oly kevés, mint ott. Salisburynak te­hát csak abban lehet reménye, hogy a liberális kerületek által küldendő képviselők egy része csatlakozik hozzá. Ha ezek, a szavazástól való szándékos tartózkodásuk­­által megbuktathatták Gladstonet, a következő lépést nagyon könnyű megtenniük: a választások után csatlakozhat­nak a konzervatívekhez. Ez eszme nem most merült fel először. A konzervatívok amennyit közeledtek a liberá­lisokhoz, ugyanannyit távolodtak ezek a radi­kálisoktól. Gladstone legutóbbi öt évi kormány­zata egyéb sem volt, mint a radikálisok és li­berálisok közt folyt villongás. Szakadatlanul per­lekedtek, hol az ír kényszertörvények, hol a külpolitika miatt. A radikálisok nem akartak sem kényszertörvényeket, sem háborús politi­kát. A liberálisok ellenben akarták úgy azokat, mint a külpolitikának erélyes fordulatát. Nem csoda tehát, hogy e régi whigek kö­zelebb állnak a konzervatívok liberális árnyala­tához, mint a radikálisokhoz. Salisbury eszerint csakis azért vállalkozhatott a kormányra, hogy a koalíciót előkészítse. Igen, a koalíció csak a régi whigek és a liberális konzervatívok közt lehetséges , Salisbury pedig a turizmus vezére. A koalícióban, vagy fú­zióban tehát ép Salisburynek nem lenne helye. Az új pártalakulás élén csak Churchill állhat. És ez a valószínű. A liberálisok és a konzervatívok liberális árnyalata az új parlamentben koalícióra lép a radikálisokkal szemben, s akkor az ultra kon­zervatívok félreszoríttatnak. Várjon Salisbury­val ez esetben mi történik ? Vagy megy duzzogni a torykkal, vagy úgy tesz, mint tett Robert Peel: átáll az új áramlathoz. Lehet, hogy egy másik Dizraeli szintén ékcet farag ellene, mint fara­gott a nagy Dizraeli. De átalakulások történnek. Néha megesik, hogy valaki vénkorában újra születik. Megeshetik ez Salisburyn is. Jodna Lisa szerint, amint az áldozat kézről-kézre adatik. A csendbiztos megkínozza. A városkapitány látatlanban aláfirkantja a nevét az önvallomási jegyzőkönyv alá. A vizsgálóbíró lélektanilag il­leszti bele a kikény­szerített vallomást az igazi tettesek vallomásába. Fölébred közben az igazi tettesek boszaérzete, s mikor észreveszik, hogy ifj. Köteles Mihály halálra van szánva, vallanak ellene megdöbbentő gyűlölettel, így kerül a boldogtalan ember meggyö­törve, sebhelyekkel borítva a törvényszék elé. A törvényszék már szívében előre ítélt. A vé­dőt sarokba szorítja és leszidja, amiért a kín­vallatásról mer beszélni, holott a vádlott forra­­dásos homloka is arról beszél. Egyik bírónak fölébred a lelkiismerete, de azt is leszavazzák. A végtárgyaláson megtörtént tényeket pedig a kínvallató csendbiztos bőrére való tekintettel, elferdítve, nem!­s hamisan vezetik a jegyző­könyvbe. Ezután elkezdődik az ítélkezés. Az első fórum háromszor ítéli el makacs következetes­séggel az ártatlan embert élte fogytáig tartó fegyházra. Kis hija, hogy a halálbüntetést ki nem mondja. A második fórum kétszer utána megy az elsőnek s a kis kúria is kétszer. A felsőbb bí­róságok írásból ítélnek s nem látják az ál­lati módon megsanyargatott vértanút. Az irás nem tud sírni s a száraz akta nem döbbentheti meg a biró lelkét. Végre, vagy kilenc évi kinos fegyházbünte­tés után a kir. tábla bírái az írásból is képe­sek megállapítani, hogy az az ember csakugyan ártatlan, tehát ki kell őt bocsátani a fegy­­házból azonnal. És hol történt mindez ? Magyarországon. Bizonyára 400 évvel ezelőtt ? Nem. Most. Ma. Megborzad az ember attól a gondolattól, hogy mi lett volna akkor, ha ezen embert fel­kötik. Vagy ha nem akad egy tiszteletreméltó lelkiatya, akinek szívében a törvénytiszteletnél is nagyobb az emberszeretet s aki nem tud nyugodni addig, amíg az irtózatos rejtelmet minden áron napfényre nem juttatja. A társadalom megborzadva áll meg az ilyen lehetőségek előtt, mert mindenki saját biztonságának veszedelmét érzi bennük. Azon­ban el kell némulnia a megdöbbenés szavának, mert az első elszabaduló szó menthetetlenül szitkozódás volna. Ezzel pedig sem azon nem lehet segíteni többé ami megtörtént, sem azt megelőzni ami még megtörténhetik. Mert sok történhetik még ezután is. Min­denki emlékszik még ama végtárgyalásra, mely­­lyet a budapesti delegált bíróság Szegeden vég­bevitt. S mindenki láthatja ma miként sújtja le a kir. tábla ezen bíróság ítéletét, le egészen a föld poráig, ahol az első bírói logika és indok­lás, mint összezúzott értéktelen cseréphalom hever. Nagy és megdöbbentő az a megtévelye­­dés, melyivel ezen ügyben úgy a szegedi, mint a budapesti bíróság magát kompromittálta. A többit majd a jogi szakirodalom fogja elmondani. Keresni fogja a hibákat az aprólé­kosságokig s mint rendesen,­­ ú­j rend­szert ajánl. S ha ezt fogja tenni, nem fogunk egyet­érteni vele. Az igazságnak ily mértéktelen nyo­­morgatásától puszta rendszerek ezt az országot megmenteni nem fogják. A bírói lelkiismeret és az ítélő­képesség ekkora fogyatkozásait elmé­leti szisztémákkal kireperálni nem lehet. Ellenben azt hiszszük, hogy nem annyira a rendszert, mint inkább magukat az első bí­rákat kell rekonstruálni. Gátakat emelni a se­lejtes elemek fölkapaszkodása ellen a bírói lét­rán s a meglevőket szigorú fegyelem alá vetni. A biró függetlenség, úgy a mint ma van, ha­sonló átlagos kötelességérzet, és hasonló ítélő­képesség mellett tökéletesen tarthatatlan. Az úr- Köteles Mihály. Megint egy közönséges név, melyet igaz­ságszolgáltatásunk megtévelyedése tett halhatat­lanná. Egy mindennapi ember neve , nem! — egy martyr neve. Meggyilkolva találnak egy elmebeteg asz­­szonyt ezelőtt tíz évvel. A tettesek a csendbiz­tos kezére kerülnek és bevallanak mindent. Szi­lágyi József csendbiztos (a Recski Bandik faj­tájából) kivallatja őket a maga eszközeivel. Sőt okoskodik is. Kitalálja, hogy ha az asszony gyilkoltatik meg, az csakis a férjnek áll érde­kében, így kerül a keze alá ifj. Köteles Mihály, a férj. A városi kapitány, a vizsgálóbíró, a tek. kir. törvényszék, vakon mennek a csendbiztosi logika után. Eleintén nincs más bizonyíték, csak Szilágyi József okos föltevése. Azonban e bizo­­­­nyitékokat meglehet szaporítani könnyen, s szapo- * Lapunk száss 14 efdaff tertalap.

Next