Pesti Hírlap, 1885. június (7. évfolyam, 149-176. szám)
1885-06-26 / 174. szám
Sntauest, 1885 m i¥f. 174. (2332) szán. Péntek, Junius 26 Előfizetési árak: Egész évre . . . 14 frt — kr. Félévre .... 7 » — » Negyedévre . . 3 » 50 » Egy hóra. ... 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest, nádor utca 7. sz. földszint, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP, fey Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor utca 7. sz. ,hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig egyedül: RUDOLF MOSSE-nél Parisban, 40, Rue Notredame des Victoires. Kormány felmondásra. Az angol konzervativok végre csakugyan vállalkoznak a kormányzásra. Többségük nincs sem a parlamentben, sem az országban. De mégis átveszik a kormányt azon paktum alapján, melyet Gladstoneval kötöttek. A liberális-radikális vezér megígérte, hogy az őszig nem okoz semmi nehézséget az új kabinetnek, vagyis a Salisbury-kormány az őszig megmaradhat az ügyek élén. Ha azonban addig az ellenzéknek nem tetszik, egyszerűen felmond neki és elmehet. Furcsa parlamenti helyzet mindenesetre. Van egy kormánypárt — a konzervatívok — mely kisebbséget, s egy ellenzék — a radikális liberális párt — mely többséget képez. S egy kormány, melynek nincs, s egy ellenzéki vezér, akinek többsége van. Salisbury csak addig kormányozhat, ameddig Gladstone akarja. A legelső bizalmi kérdésnél az ellenzék leszavazhatja és akkor újból szedheti sátorfáját és helyet cserélhet. De ily körülmények közt miért mondott le Gladstone, s miért vállalkozott a kormányra Salisbury ? A kérdés utolsó részére nagyon egyszerű a válasz. A konzervatívok hasztalan várnak hogy többségre kerüljenek. Egy szabadelvű kormány a parlamentben elvesztheti többségét, de az országban soha. Ha tehát a parlamentben megbukik, mindig rendelkezésére áll az országra való hivatkozás. S e hivatkozás eredménye nem kétes. Ez tény, sőt mathematikai igazság. Angliában a választókerületek nem változtatják nézetüket. Ritka kivétel az oly kerület, mely zászlót cserél. Nálunk a kerületek tömegesen át szoktak jutni kormányváltozás esetén az új kormánypárt táborába. Angliában ez a legritkább eset. Mert ott vannak megállapított elvek, a zászlókra határozottan felírt jelszavak. A pártok csinálják ott a kormányokat és nem a kormányok a pártokat. És az angol választókerületek, az ir home-rulerekről nem szólva, két nagy ligára oszlanak. A városi kerületek, amelyek közé a rolmek nem számíthatók, szinte mind liberálisok, vagy radikálisok, főleg az utóbbiak. A grófsági kerületek pedig túlnyomóan konzervatívok , csakis a with aristokrácia hozott át magával a liberális pártra egy csomó úgynevezett parasztkerületet. A városi kerületek száma azonban meghaladja a grófsági kerületek számát, úgy, hogy 389 városi kerület van 652 kerület közt. Ha még ide számítjuk a liberális grófsági kerületeteket is, akkor számtani pontossággal meg lehet mondani, hogy a konzervatívok soha sem lesznek képesek Angliától többséget kicsikarni. Ebből tehát megérthető, miért nem várja be Salisbury, hogy többségre támaszkodva, nem a liberálisok kegyelmétől függő kormányt alkosson, hanem államférfiúi méltóságával megegyezőnek tartotta, hogy negyedévi felmondásra hozzon létre kabinetet. Veszteni valója nincs, csakis nyerhet. Mert a liberális-radikális párt pillanatnyi zűrzavarát, Gladstone botrányos külügyi baklövéseit felhasználva, azt reméli Salisbury, hogy tán sikerül a küszöbön álló választások alkalmával többséget szereznie. Nem akkér, mintha a választókra pressziót gyakorolhatna. Erre egy angol kormány sem képes. A békebíró és sheriff ugyanis a kormánytól teljesen függetlenek; a brit kormányoknak nincs hivatalnoki apparátusuk. Több kerületben feneketlen korrupció van. Sehol annyiba nem kerülnek a választások, mint Angliában , de hivatalos presszió sehol nincs oly kevés, mint ott. Salisburynak tehát csak abban lehet reménye, hogy a liberális kerületek által küldendő képviselők egy része csatlakozik hozzá. Ha ezek, a szavazástól való szándékos tartózkodásukáltal megbuktathatták Gladstonet, a következő lépést nagyon könnyű megtenniük: a választások után csatlakozhatnak a konzervatívekhez. Ez eszme nem most merült fel először. A konzervatívok amennyit közeledtek a liberálisokhoz, ugyanannyit távolodtak ezek a radikálisoktól. Gladstone legutóbbi öt évi kormányzata egyéb sem volt, mint a radikálisok és liberálisok közt folyt villongás. Szakadatlanul perlekedtek, hol az ír kényszertörvények, hol a külpolitika miatt. A radikálisok nem akartak sem kényszertörvényeket, sem háborús politikát. A liberálisok ellenben akarták úgy azokat, mint a külpolitikának erélyes fordulatát. Nem csoda tehát, hogy e régi whigek közelebb állnak a konzervatívok liberális árnyalatához, mint a radikálisokhoz. Salisbury eszerint csakis azért vállalkozhatott a kormányra, hogy a koalíciót előkészítse. Igen, a koalíció csak a régi whigek és a liberális konzervatívok közt lehetséges , Salisbury pedig a turizmus vezére. A koalícióban, vagy fúzióban tehát ép Salisburynek nem lenne helye. Az új pártalakulás élén csak Churchill állhat. És ez a valószínű. A liberálisok és a konzervatívok liberális árnyalata az új parlamentben koalícióra lép a radikálisokkal szemben, s akkor az ultra konzervatívok félreszoríttatnak. Várjon Salisburyval ez esetben mi történik ? Vagy megy duzzogni a torykkal, vagy úgy tesz, mint tett Robert Peel: átáll az új áramlathoz. Lehet, hogy egy másik Dizraeli szintén ékcet farag ellene, mint faragott a nagy Dizraeli. De átalakulások történnek. Néha megesik, hogy valaki vénkorában újra születik. Megeshetik ez Salisburyn is. Jodna Lisa szerint, amint az áldozat kézről-kézre adatik. A csendbiztos megkínozza. A városkapitány látatlanban aláfirkantja a nevét az önvallomási jegyzőkönyv alá. A vizsgálóbíró lélektanilag illeszti bele a kikényszerített vallomást az igazi tettesek vallomásába. Fölébred közben az igazi tettesek boszaérzete, s mikor észreveszik, hogy ifj. Köteles Mihály halálra van szánva, vallanak ellene megdöbbentő gyűlölettel, így kerül a boldogtalan ember meggyötörve, sebhelyekkel borítva a törvényszék elé. A törvényszék már szívében előre ítélt. A védőt sarokba szorítja és leszidja, amiért a kínvallatásról mer beszélni, holott a vádlott forradásos homloka is arról beszél. Egyik bírónak fölébred a lelkiismerete, de azt is leszavazzák. A végtárgyaláson megtörtént tényeket pedig a kínvallató csendbiztos bőrére való tekintettel, elferdítve, nem!s hamisan vezetik a jegyzőkönyvbe. Ezután elkezdődik az ítélkezés. Az első fórum háromszor ítéli el makacs következetességgel az ártatlan embert élte fogytáig tartó fegyházra. Kis hija, hogy a halálbüntetést ki nem mondja. A második fórum kétszer utána megy az elsőnek s a kis kúria is kétszer. A felsőbb bíróságok írásból ítélnek s nem látják az állati módon megsanyargatott vértanút. Az irás nem tud sírni s a száraz akta nem döbbentheti meg a biró lelkét. Végre, vagy kilenc évi kinos fegyházbüntetés után a kir. tábla bírái az írásból is képesek megállapítani, hogy az az ember csakugyan ártatlan, tehát ki kell őt bocsátani a fegyházból azonnal. És hol történt mindez ? Magyarországon. Bizonyára 400 évvel ezelőtt ? Nem. Most. Ma. Megborzad az ember attól a gondolattól, hogy mi lett volna akkor, ha ezen embert felkötik. Vagy ha nem akad egy tiszteletreméltó lelkiatya, akinek szívében a törvénytiszteletnél is nagyobb az emberszeretet s aki nem tud nyugodni addig, amíg az irtózatos rejtelmet minden áron napfényre nem juttatja. A társadalom megborzadva áll meg az ilyen lehetőségek előtt, mert mindenki saját biztonságának veszedelmét érzi bennük. Azonban el kell némulnia a megdöbbenés szavának, mert az első elszabaduló szó menthetetlenül szitkozódás volna. Ezzel pedig sem azon nem lehet segíteni többé ami megtörtént, sem azt megelőzni ami még megtörténhetik. Mert sok történhetik még ezután is. Mindenki emlékszik még ama végtárgyalásra, melylyet a budapesti delegált bíróság Szegeden végbevitt. S mindenki láthatja ma miként sújtja le a kir. tábla ezen bíróság ítéletét, le egészen a föld poráig, ahol az első bírói logika és indoklás, mint összezúzott értéktelen cseréphalom hever. Nagy és megdöbbentő az a megtévelyedés, melyivel ezen ügyben úgy a szegedi, mint a budapesti bíróság magát kompromittálta. A többit majd a jogi szakirodalom fogja elmondani. Keresni fogja a hibákat az aprólékosságokig s mint rendesen, új rendszert ajánl. S ha ezt fogja tenni, nem fogunk egyetérteni vele. Az igazságnak ily mértéktelen nyomorgatásától puszta rendszerek ezt az országot megmenteni nem fogják. A bírói lelkiismeret és az ítélőképesség ekkora fogyatkozásait elméleti szisztémákkal kireperálni nem lehet. Ellenben azt hiszszük, hogy nem annyira a rendszert, mint inkább magukat az első bírákat kell rekonstruálni. Gátakat emelni a selejtes elemek fölkapaszkodása ellen a bírói létrán s a meglevőket szigorú fegyelem alá vetni. A biró függetlenség, úgy a mint ma van, hasonló átlagos kötelességérzet, és hasonló ítélőképesség mellett tökéletesen tarthatatlan. Az úr- Köteles Mihály. Megint egy közönséges név, melyet igazságszolgáltatásunk megtévelyedése tett halhatatlanná. Egy mindennapi ember neve , nem! — egy martyr neve. Meggyilkolva találnak egy elmebeteg aszszonyt ezelőtt tíz évvel. A tettesek a csendbiztos kezére kerülnek és bevallanak mindent. Szilágyi József csendbiztos (a Recski Bandik fajtájából) kivallatja őket a maga eszközeivel. Sőt okoskodik is. Kitalálja, hogy ha az asszony gyilkoltatik meg, az csakis a férjnek áll érdekében, így kerül a keze alá ifj. Köteles Mihály, a férj. A városi kapitány, a vizsgálóbíró, a tek. kir. törvényszék, vakon mennek a csendbiztosi logika után. Eleintén nincs más bizonyíték, csak Szilágyi József okos föltevése. Azonban e bizonyitékokat meglehet szaporítani könnyen, s szapo- * Lapunk száss 14 efdaff tertalap.