Pesti Hírlap, 1885. június (7. évfolyam, 149-176. szám)
1885-06-28 / 176. szám
előfizetési árak: Egész évre . . . 14 frt — kr. Félévre .... 7 » — » Negyedévre . . 3 » 50 » Egy hóra. ... 1 » 20 * Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: M «vf. 176. mu um Vasárnap, juniua Str Budapest, nádor utca 7. ulésirat, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP. {-‡' \t›rv-I *}y Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor utca 7. sz. I. emelet hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak Hirdetések & kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig egyedül: RUDOLF MOSSE-nél Párisban, 40, Rue Notredame des Victoires. Thrtefellel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az előfizetést mielőbb megújítani szíveskedjenek, mert különben a lap szétküldése rájuk nézve oly kellemetlen félbeszakítást szenvedhet. Orosz politika. Az európai nyugatnak rokon intézményei és közös művelődése a nemzetközi személy- és áruforgalom mellett már egy emberöltő óta oly szolidaritást idéztek elő, hogy minden politikai és közgazdászati eszme, mely valamelyik nyugati országban felmerül, mindig viszhangra talál az Atlanti Óceán partjaitól egész a Kárpátokig s a Visztuláig, hol a gondolkozási mód, a szociális bajok s a civilizáció nagyban s egészben ugyanazok, Portugáltól Magyarországig. Oroszország azonban kívül esik az európai szellemi áramlatokon, érdekei inkább Ázsia felé irányulnak, oda vezet kereskedelme, magát magas beviteli vámok által a nyugattól minél inkább elzárja, de búzáját oda viszi ki, cserében csak francia borokat, angol gépeket, párisi divatárukat hoz be, s még a nyugati eszmék ellen is sorompókat állít, hogy a külföldi irodalom becsempészését gátolja. Csak az aristokrácia s a nagykereskedők utazhatnak külföldre, útlevelet nehezen adnak és drágán fizettetik meg, szellemi khinai fallal övezik körül az orosz életet. Így magyarázhatjuk ki, hogy az eszmék áramlata egészen másforma Oroszországban, mint nyugati Európában s a társadalom más alakban fejlődött ki, mint minálunk. Az orosz ipar a védvámok által főleg a régi Lengyelországban erősen fejlett ki, hol Varsó gazdag iparos várossá emelkedett, piacot talál egész Közép-Ázsiában, sőt északi Khinában, de a mellett a roppant ország mégis főleg földmivelő marad, s mint minden földmivelő ország, a legnagyobb részében szegény. Egészben véve ezen roppant birodalom meglehetősen ismeretlen föld Európában, ritka ember utazott ottan s az is többnyire megelégszik azzal, hogy a két fővárost, Szentpétervárt és Moszkvát látogatja meg, legfeljebb még Nisnei Novgorodba s Odesszába megy. Ugyanazért csak keveset tudunk a belviszonyokról, csak néha hallunk egy nihilista merényletről, a nyugati eszmék valamely eltorzításáról, de látjuk s tapasztaljuk diplomáciájának ügyességét, mely politikában a pánszláv, egyházi téren az orthodox eszmét felhasználja, hogy a szomszéd nemzeteknél nyugtalanságot s bonyodalmat idézzen elő, mert az orosz politikának legfőbb jellege két század óta a terjeszkedés. Miklós cár a szultánt nevezte el egyszer beteg embernek, s csakugyan Oroszországnak minden szomszédja mindig beteg emberré lesz, ezt tapasztalták sorban a krími tatárok, Lengyelország, a balti tartományok, Svédország, a kaukázusi fejedelmek, Persia, a török birodalom, s a közép-ázsiai khanátusok. Soha sem múlik el egy évtized, hogy a cár nem kezdene hódító hadjáratot, természetesen mindig a civilizáció ürügye alatt, vagy hogy elnyomott szláv és orthodox népeket szabadítson fel. Szemünk láttára mindig továbbra továbbra tolta határköveit, darabonként foglalja el a török tartományokat, s terjed Ázsiában, hol kevés év múlva határos lesz Angol-Indiával és a nyugati khinai tartományokkal. Ezen folytonos hódítások félelmetessé tették Oroszországot, de neki is van Achilles sarka, sebezhető pontja, melyet a közönség alig vesz tekintetbe, ha Oroszország hatalma felett okoskodik, s ez pénzügyi állapotainak elzüllött volta. Hódító politika s nagy hadjáratok nagy pénzösszegeket nyelnek el, de Oroszországban, Már most könnyebb megérthetés céljából igtassuk ide a Bendős-féle családfát, mely a rokonsági kapcsot a legvilágosabban tünteti föl, hol a hivatalnokok csalása, a sikkasztás és vesztegetés napirenden van, még többet igényelnek, mint máshol. Ismeretes, hogy midőn a haditörvényszék a magyar hadjárat után a vitéz Szász tábornokot sikkasztás miatt rangjától megfosztotta s büntetésül a Kaukázusba küldte s ezt Adlersberg miniszter Miklós cárnak bejelentette, a cár mély megilletődéssel ezen szavakra fakadt: — Tehát mégis egész birodalmamban csak egy ember létezik, aki nem lop! A miniszter, azon reménységben, hogy a cár őt tartja annak, kérdezte : — S ki ez ? — Fájdalom, én magam ! — volt a felelet. A sok háború következtében a deficit Oroszországban minden évben növekszik, bankóvilág uralkodik s a rubel értéke mindennap alább száll, míg a függő adósság tönkre teszi a hitelt. Múlhatatlanul újabb kölcsön szükséges, hogy ezen beteg állapotokon később konvertálás által segíteni lehessen, de sem Páris, sem London nem volt hajlandó segédkezet nyújtani. Ekkor, a múlt év végén a berlini piac elhatározta magát, az orosz államhitel gyógyítását kezébe venni, a nagy berlini házak vásárolni kezdték az orosz állampapírosokat, hogy áremelkedést s jó hangulatot idézzenek elő. De éppen ekkor kezdődött az afghán bonyodalom, s az angolok tömegesen elkezdték adni az orosz értékpapírokat, melyek folyvást lejebb s lejebb szálltak, s Berlin készséggel vette meg azokat. A londoni tőzsde határtalanul eladott, a berlini vett, s midőn végtére Gladstone nagy szavai s fenyegetései dacára, mégis mindenben engedett s az orosz propoziciókat elfogadta, az orosz állampapírok hitele ismét felment, Berlin nyert, London veszített, mert kénytelen volt önök bizonyára nem fognak csodálkozni azon, hogy a Bendes család felhatalmazást adott Czeke K. ügyvéd úrnak, tegyen meg ez ügyben minden tőle telhetőt, „a felmerülendő költségek a netán megkapandó örökségből húszszorozottan fogván pótoltatni.“ A dolog külömben eszébe se jutott volna a famíliának, ha nem jött volna tavaly az újságban, hogy a londoni állampénztárnál ennyi meg ennyi millió fontnyi föl nem vett örökség hever, s hogy mindazok, kik igényt tartanak egy pár milliócskára, siessenek jelentkezni, mert 90 évvel az örökhagyó elhunyta után a föl nem vett örökség az állam tulajdonába megy át. Bendes Ábrahám úrnak, mikor ezt olvasta, eszébe jutott az öreganyja által gyakran emlegetet Lipson-história, nagyot csapott a homlokára és kivervén pipáját, ekkép szólott: — Gyerekek, hátha ott lesz a Fülöpfalvy Gáspár pénze is! A többi aztán magától jött. Tetszik képzelni, hogy ennek a nagy eseménynek gyorsan hire ment a helységben. Manóffy Dániel úr, aki rendes belmunkatársa volt a kéthetenként egyszer megjelenő „Fészkesfalvi Híradó“-nak, ki is írta az egészet az újságba, amit azért tartok szükségesnek megemlíteni, mert a föntebb közölt családfát eme tisztelt kartársam cikke nyomán szerkesztettem. Senki tehát annak hitelességét kétségbe ne vonja! Manóffy Dániel úr különben városházi írnok Fészkesfalván és a „Fővárosi Lapok1 .-nak is szó l apesti hírlap* tárcája. A milliomot örökség. — A Pesti Hirlap eredeti tárcája. — A dolog nem nevetni való. Épen nem. Mert be van bizonyítva, hogy nekik teljes jogigényeik voltak a Lipson-féle hagyatékra, mely a budapesti angol konzulátus hivatalos adatai szerint teljes 250,000 font sterlingre rúgott. Igenis, Bendes Ábrahám úr igaz jusson reklamálhatta e vagyont, mivelhogy a szegény boldogult Lipson Jonathannal — isten nyugosztalja szegényt! — valódi, vérszerinti rokonságban volt. A dolog ugyanis így állott. Bendes Ábrahám úr öreganyjának nagybátyja 1770 körül, vagy harminc éves korában emigrált Magyarországból, illetőleg Bécsből, ahol Mária Terézia gárdistája volt. Azt mondják, valami főherceggel gyűlt meg a baja, akinek ő szerencsés vetélytársa volt. Nos hát, ez a gárdista, Fülöpfalvi Fülöpfalvy Gáspár elment Londonba, ahol beleszeretett az igen tiszteletreméltó Lipson Dávid egyetlen leánya, Alice. Fülöpfalvi Fülöpfalvy Gáspár titkon meg is esküdött a bájos szőke mississel, s a becsületes Lipson Dávid nem tehetett mást, mint a megtörtént bajt rezignációval fogadni. Csak azt kötötte ki, hogy nemes veje hagyja el barbár hangzású, kimondhatatlan nevét és cserélje azt el a City egyik legbecsültebb nevével, a Lipson névvel. Ami meg is történt. ‘ 1 Fülöpfalvy Simon 1798—1749 Fülöpfalvy később Lipson Fülöpfalvy Gedeon Gáspár 1740-1793 1736-1781 Lipson Jonathan Cicelle leánya, férj Ben- 1775—1794?—1796 ? dős Boldizsárné 1760 -1805 Bendevágoston' lISDS-1830 Bendős Abrahm 1827 Ludmilla Fruzsina f Böske Cicelle férj Csöbörné férj Csibereyné férj Karvalyné Dini, Jusztinka György Jonathan 20 éves, 17 éves 16 éves 2 éves Méltóztassék a t. olvasóközönségnek jól figyelembe venni az itt feltüntetett genealógiai táblázatot. Méltóztassék kiváltképen figyelembe venni azt, ami azon feltüntetve nincsen, hogy t. i. a Bendős-féle jószág (16 000 hold Bendősfalván és 8,200 a csiberei határban) Bendős Ábrahám úr életének 38-ik esztendejében végképen elúszott; méltóztassék gondolni arra is, hogy Csöbör Dénesné szül. Bendős Ludmilla 17 éves Jusztinka leányának viszonya volt Szóró Boldizsár megyei negyedik jegyző úrral és hogy a lakodalom megtartása tisztán anyagi, hogy ne mondjam pénzbeli akadályokba ütközött ; méltóztassék végül gondolni arra, hogy negyedmillió sterling még a mai, a szudáni események következtében valamivel lejebb szállt árfolyam mellett sem megvetendő dolog, és üwsiük igaz stáb a 16 szal tartassak