Pesti Hírlap, 1885. július (7. évfolyam, 178-208. szám)

1885-07-01 / 178. szám

aó julius 1. PESTI HÍRLAP tb, körglob 2, egyéb légzőszervi bajok 1, vérke­ringési bajok 2, gyomorbélhurut és lob 5, egyéb emésztőszervi bajok 1, egyéb kórok 18. EGYLETFK ÉS INTÉZETEK­ — ^ ' .ion-egylet péterpáli kirándulása a két ünne­p nagy elevenséget szerzett Balaton- Fürednek . környékének. Részint Budapestről, ré­szint Sz­ékesfehérvárról gyűlt össze a társaság, mely­hez még Siófokon is csatlakoztak. A tihanyi kirán­dulásban, táncmulatságon, az arácsi völgyben ren­dezett nagy népmulatságon részt vettek: Vécsey Tamás, Steinacker Ödön orsz. képviselők, Tanárky Gedeon államtitkár, Eördögh Lajos Orosházáról, kü­lönösen pedig igen szép hölgy közönség, az ország minden vidékéről. Ott voltak : Vécseyné-Móricz Mar­git, Móricz Paula, Frank Mariska (Budapestről), Bar­­tóky Lászlóné és Radics Elekné (Békés­ Csabáról) Hoff Istvánná (Székesfejérvárról), Bodóné, Bodó Teréz és Gizella (Besztercéről), Jekel Gyuláné és Jekel Helen (Brassóról), Vargáné Mukits Teréz, Varga Etelka és Jolán (Szabadkáról), Ambrus Mariska (Budapestről), Paul Ella (Nagy Rőcéről), Szitter Katinka (Alsó Ászról), Kállay Gyuláné, Löw Sa­­muné és Fritz Adolfné, Mattisz Anna (Budapestről), Bergár Lajosné, Welt Teréz és Frigyeske (Balaton- Füredről) stb. Vasárnap volt a tihanyi kirándulás, mely alkalommal ismét jól sikerült ozsonna volt a Garay-kunyhónál, hol a lelkes felköszöntőkben nem volt takarékosság. Visszatérve, éppen megérkezett a gőzhajó, mikor a vihar kitört s a vendégek egész nyugalommal, még a tengeri betegségtől is menten nézhették a tó háborgását. Hétfőn délután nagy népmulatság volt a kies ará­csi völgyben, árbocmászás zsákban futás, verseny­evés és ivás stb. mulattatták a közönséget, még a muzsikáló cigányokat is zsákba bujtatták és verse­nyeztették. Este tért vissza a társaság a fürdőhely­re, hol most már érkeznek nagy számmal a ven­dégek s Gerőfi társulata is megkezdte működését. Eddig két előadást tartott s meg voltak vele elé­gedve, primadonnái Erdélyi Marietta és Gerőfiné. Készülnek Ecsy fürdő igazgató jubileumára is, mely aug. 17 én lesz. Pannonhalma új főapá­ja, Vaszary Kolos, mint eddig, az idén is Füreden fogja tölteni az évadot, a jövő héten érkezik meg.­­ Az országos lelencházat létesítő egyesület holnap, júl. 1-én rendezi Rákospalotán a parkvendéglő helyiségeiben, zártkörű táncvigalmát, melynek tiszta jövedelme az egyleti alaptőke gyarapítására fog szolgálni. Az 1 frtos és 1 forint 50 kros jegyek eddigi elárusítása arra enged következtetni, hogy a mulatság igen fényesen fog sikerülni. A fővárosi körökben, te­kintve a jótékony célt, nagy érdeklődés mutatko­zik. Reggeli 21/2 órakor a visszajövetre külön sze-Ami egyébiránt Lumnitzertől, aki a minisz­terelnök orvosa, nagyon is kényelmes kívánság egyszerűen a „Gondviselésre“ bízni egészségét Tisza melegen megköszönte a jó kívánságo­kat, de meg nem állhatta, hogy elő ne hozza a gyanús kardot : — Ejnye de csinos kis kard! — Hm, meglehetős . . . — Nekem is van egy ehhez hasonló . . . — Megvallom, kegyelmes uram, hogy ez épen az . . . — Lehetetlen ! — Itt kölcsönöztem a palotában. S azután elbeszélte a dolgot szögről vég­ről mikép történt. Tiszát bosszantotta a dolog, elsápadt. — Az én kardom, az ősi szablya, melyet még a Jókai Tisza Istvánja viselt valamikor a Rákócyak alatt, most egy polgár oldalán ! Ez már mégis sok! Ennyire már meg sem mehetek a demokráciában. Mit szólnak ehez az őseim? Ti dicső árnyak bocsássatok meg! Ki foglak benneteket engesztelni. Ne mondhassa soha senki, hogy a Tisza kardja egy közönséges or­vos oldalán lógott. Ki fogom nevezni Lumnitzert pairnek. S ki is nevezte. A legtöbb megelégedést szülte Gyulay Pál kinevezése. De az is csak azért, mert azt hi­szik, hogy Gyulay nagy veszekedéseket fog csi­nálni a főrendiházban. Maguk a cenzusos pairek gúnyos mosoly­gással fogadták a névsort, a kimaradottak ke­serűvel , mert a főrendiháznak a törvényjavaslatot szövegező bizottsága jónak látta annak idején, mintegy Tiszának utasításkép ilyen formán szö­­­­vegezni a kinevezési pontnál az indokolást: „amennyiben pedig oly férfiak akadnának a ki­mély von­at áll a közönség rendelkezésére, az ezen vonatra szóló jegyek a bizottságnál kaphatók. ” A m­a­g­y. tisztviselők orsz. egyesüle­tének mára hirdetett rendkívüli köz­gyűlése nem volt megtartható, mert a tagok nem jelentek meg határozatképes számmal. Az elha­lasztott közgyűlés határnapjául jul. 15-ike (d. u. 6 óra, tűzetett ki. — A hajléktalanok menhely-egy-­ e t­e hétfőn tartotta negyedik évi közgyűlését Rie­ger György elnöklete alatt. Az igazgatósági jelen­tésből kitűnt, hogy az egylet a múlt hóban 49,208 egyént fogadott szállásba. A téli hónapokban a lá­togatókat ingyen levessel és kenyérrel látták el. Pénzbeli adakozások és tagsági járulék címén be­folyt 4601 frt. Mivel az egylet kellő számú ágyak hiányánál fogva számos hajlékkeresőt kénytelen eluta­­sítani, az igazgatóság arra törekszik, hogy a menhe­­lyet terjeszsze és Budán fiókintézetet állítson. A közgyűlés e célból 20.000 frtnyi jelzálogkölcsön fölvételére hatalmazta föl az igazgatóságot. Az új választás eredménye következő: Elnök Podma­­niczky Frigyes dr.; alelnökök: Rieger György és Fuchs Gusztáv ; igazgatósági tagok: dr. Neményi Ambrus, Spitzer Gábor, Hüttl Tivadar, Gundel Já­nos, Schmidl Ignác, Brüll Lipót, Feszty Adolf, Schu­bert Ármin, Haeutler Lipót, Neuschlosz Ödön, Lorsch Frigyes, Payr Ede. Felügyelő bizottság: Leipziger Vilmos, Zückler Adolf, Neuschlosz Mar­cell, Immendörfer Ágost, Déry Izidor.­­ A pesti keres­k.­testület vasár­napi iskolája hétfőn, e hó 29-én tartotta III. és IV. osztályú növendékeinek felszabadító vizs­gálatait. A sikerült vizsgálat befejeztével Kerstin­­ger István elnök beszédet intézett a felszabadított tanoncokhoz, majd az intézet vezetőjének Névy László igazgatónak, valamint az összes tanári kar­nak köszönetet mondott a növendékek kiképzése körül kifejtett buzgalmukért. — Építési nagy pályázat. A magyar mérnök- és építészegylet a mű- és középítési szak­mát illető idei nagy pályázatának feladatául egy a magy. mérnök- és építész-egyesület, valamint a m. kir. természettudományi társulat céljainak szolgáló egyemeletes egyleti ház tervezését tűzi ki. Az épü­let kert közepén, tökéletesen szabadon állónak ter­vezendő. Az építési styl megválasztása a tervezőre bizatik. Kívántatik az összes emeletsorok alaprajza, legalább két homlokzat és két metszet 1 : 100 arányban. A pályázatban az egyletnek min­den tagja részt, vehet s a pályatervek 1886. év március 15 ig adandók be az egyesület tit­kári hivatalához. A kitűzött határidőig beérkezett legjobb terv az egylet nagy aranyérmével jutalmaz­­tatik s a nyertes mű szerzője azon kívül, ha ma­gyar állampolgár 600 frt állami utazási ösztöndíj­ban részesül. A pályanyertes ma az egylet tulaj­maradottak közül, akik a közügynek hasznára és a főrendiház díszére válnak, azokból élet­hosszig tartó tagokat nevez ki a kormány.“ Az ügyetlen szöveg belekényszerítette Tiszát, hogy a kimaradottak iránt udvariatlan legyen. De valamennyi között a legrosszabb név: Bombelles, mely veszedelmesen hasonlít a Jaj­­telleshez. Zalát és Somogyot bizonyosan ez ke­seríti a legjobban. Hanem a legokosabb intézkedése a tör­vénynek mégis az, hogy húsz tag kinevezése még mindig visszamarad. Mert a csalódás sötét éjszakája mögött mindjárt ott piroslik a remény hajnala. Aki nincs benne a harmincban, benne le­het a húszban. S ki ne gondolhatná a névsor után, hogy benne lehet? A szituáció ugyanaz, ami a szellemes an­gol miniszter ama kijelentése után volt, me­lyet a krónika híven megőrzött, mint a fur­fangos elme egyik taktikus műpéldáját. A miniszter azt mondta a királyné előtt, hogy ő csak három tisztességes nőt ismer Ang­liában. — S kik azok ? — kérdé Viktória össze­ráncolt szemeiddel. — Az egyik felséged, a másik az én fe­leségem. — No és a harmadik? — A harmadikat elhallgatom. Az udvarhölgyek, akik remegve hallgattak az imént, édes mosolylyal hajtogatták a fejü­ket, mindenik azt hitte, hogy ő az a har­madik. Ha annyi rengeteg udvarhölgy hitte ma­gáénak azt az egy helyet — képzelhetni, há­nyan álmodják bele magukat abba a húsz székbe, donává lesz. A díjazott és esetleg megdicsért pálya­terveket a közgyűlés alkalmával nyilvánosan kiál­lítják, s ugyanekkor adják át a nyertes szerzőnek az aranyérmet. A bíráló bizottság tagjai Czigler Győző, Hauszmann Alajos, Petz Samu, Steindl Imre, Ybl Miklós és az orsz. képzőművészeti tanács két képviselője._____________________________ s­ em "" ______8 " b­uttó bevétel, c) a szubvenció. Más, számba­ SZÍNHÁZ, ZENE, KÉPZŐMŰVÉSZET. A magyar kir. opera deficitje. Azon hírünkkel szemben, hogy a magyar kir. opera az elmúlt 1884/5-iki színházi évet 700.000 frt deficittel zárta le, a keddi számunk­ban említett nagyhangú félhivatalos cáfolat je­lent meg, mely szerint az opera összes kiadása személyiekre és dologiakra együttvéve 711,947 frt 81 kr, bevétele pedig összesen 582,068 frt 86 kr volt és így a hiány csak 129,870 frt 95 kr, „vagyis — mondja a félhivatalos — csak­nem egy fél millióval kevesebb, mint a­meny­nyiről a nevezett lap (t. i. a mi lapunk) értesül.“ Mindenekelőtt megjegyezzük, hogy ha ez a félhivatalos számítás állana, akkor nem „csak­nem“, hanem több mint fél millióval kisebb volna a deficit, mint azt mi kimutattuk. Ez a „csaknem fél millió“ mutatja, hogyan tud­nak a cáfolat beküldői számítani. Ezt mellesleg megjegyezve, mielőtt a fél­­hivatalos cáfolat érdemleges bírálatába bocsát­koznánk, tudnunk kellene, hogy minő alapokon nyugszik az a számítás, mely az opera múlt évi összes kiadásait 700,000 frtra, bevételeit pedig 582,000 frtra teszi, mert a cáfolat sem a kiadási, sem a bevételi tételeket nem részle­tezi, e nélkül pedig kissé bajos alaposan hoz­­­­zászólni. Nehogy tehát ismét a célzatosság vád- l­ját vonjuk magunkra, a következő­n­y­i 11 k­é­r-­­d­é­s­e­k­e­t intézzük a szóban forgó félhivata­los cáfolat beküldőihez: 1. Melyek a 711,947 frt 81 krral kitüntetett összkiadásnak főbb té­telei? Nem fogunk csalódni, ha azt állítjuk, hogy ebben az összegben csak a személyzet fizetése és az úgynevezett napi kiadások (fűtés, világí­tás, nyomdaköltség stb.) foglaltatnak. Ellenben nem foglaltatik benne két nevezetes tétel. Az egyik az újonnan színre ke­rült operák és balletek kiállí­tásának költsége. A m. kir. opera­színház titkára által kiadott évkönyvnek min­denesetre hiteles adatai szerint az elmúlt évben színre került a régi házban 5 opera, az új ház­ban pedig 25 opera és 5 ballet, összesen tehát 35 opera és ballet. Ugyanezen adatok szerint egy-egy újból színre hozott operának vagy bal­letnek díszletei és egyéb kiállítási szükségletei átlag véve 7300 frtba kerültek. A 35 opera és ballet tehát e címen összesen 255,500 frtot vett igénybe. Az igaz, hogy ez beruházás, még­pedig oly nagy mérvű beruházás, a­milyen nem fog előfordulni, ha egyszer az opera műsora teljes lesz, de azért ezt az összeget a múlt évben tényleg kiadták, azt tehát a költségvetésbe föl kell venni, épen úgy, mint például az állam­költségvetésbe is beveszik a vasútépítések és egyéb hasznos beruházások költségeit. És tény­leg az operák színtehozatalával járó költségek minden színháznál szerepelnek a kiadások közt. A másik nevezetes tétel, mely a cáfolat­ban kimutatott kiadási főösszegben — úgy látszik — nem foglaltatik, az a 300.000 forint, melyet az opera a nemzeti színháztól történt különválása alkalmával az utóbbinak különféle tartozások fejében fize­tett, s melyet az első hazai takarékpénztártól vett kölcsön. Nem állítjuk mi azt, hogy az opera ezt az egész 300.000 forintnyi adósságot az 1884/85. évben csinálta, de tényleg ekkor fi­zette vissza, ebben az évben kellett fedezetéről gondoskodni, tehát szintén ezen év költségve­tését terheli. Ha a cáfolat beküldői csak ezt a két té­telt adják össze, megkapják azt a, — mint ők mondják „c­s­a­k n­e­m“, — de szerintünk több mint félmilliót, a­mennyivel több defici­tet mutattunk ki. Második kérdésünk ez : 2. Melyek azok a főbb tételek, a­m­elyekb­ől a cáfolat beküldői az 582,068 frt86kr bevételt kihozzák? Tudomásunk szerint az operának főbb be-­­ vételi forrásai ezek : a) a bérlet, b) a napi

Next