Pesti Hírlap, 1885. augusztus (7. évfolyam, 209-238. szám)
1885-08-01 / 209. szám
augusztus 1.PISTI HÍRLAP szünidők alatt a kormány behatóan fogja ez ügyekét tárgyalni, s az uj kamarának fogja benyújtani előterjesztéseit. Most azonban kéri a vita berekesztését, minthogy az csupán új torzsalkodásra szolgáltat alkalmat. (Hosszas átalános tetszés.) Szólt ezután még Javai, mire a kért hitelt 291 szóval 142 ellen megszavazták. A cár igen érdekes nyilatkozatot tett — így angol lap értesülése szerint — Giers orosz külügyminiszter előtt. Azt mondta volna, hogy az afghán kérdés gyors megoldása életbevágó fontosságú a világbéke érdekében, melyet ő ép úgy szívén visel, mint a többi európai hatalmak. Madridból a „Daily News“-nek magánúton azt jelentik, hogy a kolera sok olyan városba és helységbe fészkelte be magát, amelyek a hivatalos „Gacetta“-ban nincsenek megnevezve. A halottak igazi száma messze túlhaladja a hivatalos számítást. Az ijedelem napról napra nagyobb mérveket ölt s a gazdagabb osztálybeliek ezrenként menekülnek Franciaországba. Félő, hogy a járvány őszig fog eltartani. Madrid eddig érintetlenül maradt (?!) Az állami bevételek csökkenése a kolera folytán olyan nagy, hogy a pénzügyér a folyó kiadások fedezésére harminc millió előleget volt kénytelen a spanyol banknál fölvenni. Reginában, Alsó-Kanadában, a napokban vette kezdetét Riel Lajos felségsértési pere. A nevezett az utolsó kanadai fölkelésben a vezér szerepét vitte. Egyelőre félbeszakították a tárgyalásokat egy hétre, mivel Riel védője adatokat gyűjt arra nézve, hogy a lázadás egy tizennégytagú tanács által lett szítva, melynek Riel nem volt tagja. Azonkívül három orvosi bizonyítvány alapján be akarja bizonyítani, hogy Riel, aki már három évet töltött egy tébolydában, a felkelés idején sem volt beszámítható állapotban. _______ A máhdi foglya, Pater Luigi Bononi, az obeidi olasz misszió elnöke, aki hosszabb ideig volt a máhdinál fogságban a „Daily News“ kairói levelezőjének elmondta viszontagságait. A mondottakból a következőket emeljük ki, mint legérdekesebbeket: Obeid, Kordofan fővárosa, 1883. január 18-án vézetett be a próféta serege által. Az őrség leírhatatlan szenvedéseket állott ki s a szükség olyan nagy volt, hogy egy tojás egy tallérba került s a katonák a szudáni angarebekről (hordszékekről) levágták a szíjakat, hogy vízben puhítva megegyék. Döglött szamarak, kutyák, kányák s minden hulladék mohón lett fölfalva; az emberek utoljára anynyira elgyengültek, hogy nem tudták a halottakat eltemetni s képtelenek voltak a fegyver viselésére. Igazi hősnek bizonyult Acmed Said pasa, a parancsnok. Mikor a máhdi emberei a városba törtek, Ahmedet egy földiszített faszéken találták ülve, magasra emelt fővel, kihívó tekintettel és keresztbe tett karokkal. Néhány dervis azonnal meg akarta ölni, de a többség amellett volt, hogy a próféta elé vigyék. „Vissza, ti kutyák ! — kiáltott rájuk a büszke török, — ne nyúljatok hozzám! gaz lázadók ne piszkoljatok be kezeitek érintésével. Inkább magam megyek ahoz a főlázadóhoz. Előre !“ A dervisek önkénytelenül félre léptek s Ahmedet a máhoi elé kisérték. Ez parancsot adott, hogy kössék meg a parancsnok kezét s kutassák ki zsebeit. Az elővigyázat nem volt fölösleges, mert a pasa mellén egy revolvert találtak. „Él ezzel az átkozott kutya törökkel ! — kiáltott a máhdi, — adjátok el rabszolgának a bazárban !“ Ahmed Saidot kivitték a vásárra s rabszolgának kínálták, hanem sokáig nem akadt vevő. Végre arra jött egy emir lóháton s gúnyosan 880 piatert kínált érte, így került Ahmed az emir házához. Mikor a máhdi a történtekről értesült, azonnal parancsot adott a pasa megöletésére s néhány dervis sietett a parancsot teljesíteni. Ahmed hidegvérüreg fogadta őket s mikor azok rátámadtak, így szólt hozzájuk: „Azért jövetek, hogy megöljetek ? Gyors, átkozott kutyák nem félek tőletek ! Minden gyalázat érte apáitok sírját, megátkozom őket s azokat a megvásárolható asszonyi személyeket, akik benneteket szültek ! Megátkozlak benneteket harmadíziglen! Gyalázat rátok s hamis prófétátokra, aki Mohamed Ahmednek nevezi magát“ E szavak hallatára a dervisek vak dühvel rohanták meg áldozatukat és számtalan kardcsapással ölték meg. Aztán a többi fogoly tisztekre került a sor. Mikor ezt a máholinak hírül adták, sírva fakadt, port hintett a fejére s lehordta a derviseket vérengzésük miatt, „óh, ti vérivó szörnyetegek — kiáltott — ez a tett nem talál tetszésre az én szemeimben !“ Nagyon érdekes az a jelenet is, mikor a misszió életben maradt tagjait — tizenkét európait s ezek közt három apácát — a máhdi elé hurcolták, hogy a mohamedán vallásra térjenek. Csütörtökön este felé történt, a török ünnepnap előestéjén. A gyalogság beláthatlan sorokat képezett s mögötte a lovasság volt fölállítva. Ezer meg ezer dárda s villogó kard csillogott és tündökölt a lenyugvó nap fényében. Mikor a látványon végig néztünk, meg voltunk győződve, hogy nem látjuk többé a felkelő napot, de azért bátran haladtunk el a sorok előtt, miközben az arabok fejünk fölött villogtatták kardjaikat. Elérkeztünk oda, ahol a máhdi egy pompás tevén ült. „Ti keresztények! — szólított meg csengő hangon, — akartok-e az izlámra áttérni, vagy pedig inkább kívánjátok a halált?“ Valamennyien megesküdtünk, hogy inkább halunk meg, semhogy elhagyjuk hitünket. E szavak után mély csend támadt a vadharcosok soraiban, s a dervisek kardjaikhoz nyúltak. Mahomed Ahmed az égre emelte tekintet és sokáig hallgatott. Aztán a foglyokra pillantott s midőn észrevette, hogy azok még mindég állhatatosak szándékukban, igy kiáltott fel: „A nazarénusok! világosítsa föl a mindenható és kegyelmes isten sziveitek sötétségét s engedje meg, hogy a helyes ösvényre térjetek !“ Most csapataihoz fordult: „Ti, akik itt jelen vagytok, sheikok, dervisek és fegyverhordó férfiak, halljátok parancsomat! Ezek a nazarénusok az én kunyhómba vezettetnek s azt rendelem, hogy senki se bántsa őket. Ez akaratom !“ Erre a próféta kunyhójába vezettek minket, ahol ő leültetett és megosztotta velünk vacsoráját. Élénken társalgott s több ízben biztosított, hogy egyetlen hajunk szála sem fog meggörbülni. Végre egy sziriai szolga bizonyos Stambuli György utalmába ajánlott minket s annak a reménynek adott kifejezést, hogy nemsokára áttérünk az izlám vallásra. Eddig Bononi pater elbeszélése. Ha nem fantázia szüleménye az egész, úgy tény, hogy a mahdiban a legérdekesebb egyéniségek egyike tűnt el a föld szinéről. FŐVÁROSI ÜGYEK A párisi írók és művészek fogadtatása ügyében a főváros kiállítási bizottsága ma Gerlóczy alpolgármester elnöklete alatt ülést tartott. Jelen voltak: Királyi Pál, Mérő János, Cséri Lajos, Országh Sándor, Pulszky Ferenc, Thaisz Elek, Posner K. L. Forgó, dr. Schnierer Gyula, Légrády Károly, Heinrich, Pulszky Károly, Szemere Attila, Thallóczy Lajos, utóbbiak az írói kör képviseletében. Elnök utalt arra, hogy már eleinte, mikor a kiállítás megnyíltakor a törvényhatóság a külföldi vendégek fogadására 25.000 frtot szavazott meg, különös tekintet volt a francia vendégekre, kiknek érkeztét már előre reméltük. Midőn a magyar írók társasága Párisban két év előtt Pulszky Ferenc vezetése alatt megfordult, oly fogadtatásban, sőt ünnepeltetésben részesült, hogy a francia vendégek fogadtatása most, kell, hogy nálunk is méltó legyen ahhoz, amit a mieink Párisban tapasztaltak. Különben is a társaság, mely kiállításunkat fölkeresi és megragadja az alkalmat, hogy fővárosunkat és hazánkat megismerje, oly neves embereket, oly előkelőségeket foglal magában, mint Lesseps, Urbach, Massenet, Delibes stb. A kiállítás országos bizottsága tudatta, hogy a fogadtatásban hivatalosan szintén részt vesz. Elnök elmondta ezután, hogy a programra értesülése szerint körülbelül ez volna érkezés augusztus 9-én (vasárnap) valószínűleg a déli órákban. Az ünnepies fogadtatás után, mely a hajókiállásnál történik, elszállásolás hotelekben, s este 7 órakor 80—70 személyre szűkebb ebéd a Frohnerben. Hétfőn augusztus 10-én d. e. 10 órakor az írói körben jönnek össze a vendégek, honnan villásreggeli elköltése után a sugárúton át bért kocsikon a kiállításba hajtatnak, hol ünne■ pies fogadtatás és kalauzolás vár reájuk. Ez elfoglalja az egész napot. Este a nemzeti színházban díszelőadás Dreyfuss egy vígjátékával. Előadás után az írói kör által a nemzeti múzeum oszlopcsarnokában soirée adatik hideg ételekkel. Ez alkalommal tán a múzeumkert villámmá is lesz világítva. Kedden, augusztus 11-én lokális kirándulások lesznek a város nevezetességei (köztük a Margitsziget) megtekintésére. Este díszelőadás az operában, hol Massenet „Herodiás“-ából adnak elő egy részt, s Delibesnek egy darabját. Szerda aug. 12-ike szabad nap, melyet a vendégek valószínűleg a kiállításnak szentelnek. Este a kiállítás területén a főváros bankettje. A következő napok kirándulásokra lesznek föntartva, nemcsak a főváros környékének, hanem az országnak is megtekintésére. Tervben van Mezőhegyes, Szentes, Szeged, Dobsina, Tátrafüred. Elnök emez előadása után , mely a programmot fővonásaiban foglalja csak magában, Szemere Attila ismertette hosszabban az írói kör tevékenységét ez ügyben, előadta a vendégek névsorát, kik mindössze 39-en lesznek, s köztük a Times és Morning Post angol lapok és Union Belge belgiumi lap szerkesztői is. Pulszky Károly pedig azt mondá, hogy a franciák itt tartózkodása a párisi utat beleszámítva, 13 napra terjed Az előzetesen megbeszélt programmot a bizottság elfogadta, s a részletek megállapítására s végrehajtásra kisebb bizottságot küldött ki, melynek tagjai a főváros részéről Királyi Pál, Országh, Forgó, Légrády, Szabó Károly jegyző, — az írói kör részéről Pulszky Ferenc, Paulay, Várady Antal, Szemere Attilla, Pulszky Károly. A bizottság elfogadta még Mérő János indítványát, hogy mivel a vendégek hosszabb ideig lesznek itt, egy délután ránduljanak ki a Svábhegyre; a költségekhez a főváros hozájárulásakép megszavazott hatezer forintot; elhatározta, hogy a hajónál a második üdvözletét mondják a főváros nevében s ezzel az ülés véget ért. A balparti vizműtelep áthelyezése folytán létesítendő uj szivattyútelep számára szükséges 3 gőzkazán és 2 előmelegítő, faragott kövek, tégla- és az előmunkálatokra beérkezett ajánlatokat ma délelőtt az uj városháznál az e tárgyban működő vegyes bizottmány tárgyalás alá vette a mint a célnak s a város érdekeinek legjobban megfelelő ajánlatot, az elsőre vonatkozólag a Schlickféle vasöntő gépgyár részvénytársaság ajánlatát, a másodikra Hausmann Sándorét, a harmadikra az első óbudai téglagyár egyesületét, a negyedikre az előmunkálatokra vonatkozólag Hauser Gyula ajánlatát határozá a bizottmány pártolólag terjeszteni a tanács elé. EGYLETEK ÉS INTÉZETEK — Klotild fővárosi szeretetházi egyesület. A József főherceg leányainak Szent István napján kisorsolandó kézimunkáiból a Klotild szeretetház és Mária Dorottya egylet javára július 31-ig 4716 postautalványnyal összesen 16.278 forint folyt be a magyari. hitelbanknál, mely a küldemények átvételét és kezelését őrgróf Pallavicini Ede vezérigazgató jóvoltából nemcsak díjtalanul eszközli, de az átvétel napjától számítva, még rendes kamatokat is fizet az egyleteknek. A szeretetház titkárságához eddig 4607 gyűjtőív, vagyis díszalbumlap érkezett vissza 21, 432 sajátkezű névaláírással ellátva. Sajnos, hogy a visszaérkezett albumlapok közül 115-en autografok nincsenek, miután a beküldő nevét csak a fontos címmel ellátott kék papírra írta és azt az albumlapra is beírni elmulasztotta. A szeretetház elhatározta, hogy a hazai közönség áldozatkészségének ez impozáns nyilvánulását egyletében is meg fogja örökíteni Báróczél Béla indítványára, „hogy azon a végzet által sújtottaknak, kik az egylet falai közt, most és majdan menedéket találnak, mindenkor szemeik előtt lebegjenek azok nevei, a kiknek könyörületéből az emberiségnek meg lettek mentve.“ — határozattá vált, miszerint a hitelbankhoz beérkezett összes postautalványszelvények, kemény papírlemezekre ragasztva és díszes keretekbe illesztve a Klotild szeretetház helyiségeinek feldíszítésére használtassanak fel, nemkülönben a főhercegnőknek átnyújtandó díszalbumlapokon előforduló összes nevek betűsorban kiíratván, keretekbe helyeztessenek és az egylet helyiségeiben felfüggesztessenek. Dr. Küffer titkárhoz érkezett egyes levelekben eddig összesen 167 forint találtatott, mely a hitelbanknak beküldetett. — Az V. ker. polg. kör választmánya tegnap tartotta helyiségeiben — a Tükörypalotában ~~ első ülését, mely dacára a nyári idénynek, igen látogatott volt. A választmány elhatározta, hogy egy felállítandó keleti múzeum ügyét támogatni fogja, s a kérdés tanulmányozására s emlékirat szerkesztésére bizottságot küldött ki.