Pesti Hírlap, 1885. szeptember (7. évfolyam, 239-268. szám)
1885-09-11 / 249. szám
o rai fejlődését, sőt magunk csinálunk tót nyelvű közművelődési intézetet a Felvidéken. Hogy mi ennyire óvatosak, türelmesek vagyunk, jó és helyes. A dhauvinistikus túlzásnak, mely ebben gyengeséget lát, nincs igaza. De ha mi ily kíméletesek vagyunk a nemzetiségi érzékenység iránt, ha a magyar társadalom is megtalálja fékét saját józan ösztönében , akkor mit jajdul fel a kislelkűség a nemzetiségi visszahatás láttára? Nem visszahatás ez, mert hisz a románok, tótok kezdték ellenünk a társadalmi szervezkedést, s kezdte a német Schulverein. Mi csak védjük magunkat, otalmazzuk saját bőrünket. És a dynamittal, tűzzel, vassal, vérrel, társadalmi és politikai forradalommal való fenyegetőzés sem új dolog. A Bukarestbe szökött hazaárulók, a rumungba oltott rémek, nem most először fenyegetőznek, hogy Erdélyt Írországgá változtatják. Meg is tették volna ezt már rég, ha megtehetnék, de nem tőlük függ. Három század elnyomása, s az utolsó század népirtó harca bírta rá az íreket is, hogy nemzetiségöket az orgyilok és korom szennyével bepiszkolják. Oly harc, melynek az angol kormány és társadalom nyíltan jelszavává tette az íreknek vagy agyonnyomását, vagy Írországból való kiszorítását. Hol vagyunk mi ettől, de hol vagyunk egyszersmind azon örvénytől, mely a zöld sziget alatt megnyílt? És ha Bukarestből mégis ezt az örvényt ásnák, ha a gyilkos- és gyujtogató-bérlő had — bár lehetetlen — sikerrel működnék, akkor is mi következnék ebből ? Talán az, hogy a magyar társadalom visszafeküdjék vánkosára és tovább aludjék ? T. i. az, hogy Erdély románositása, Észak-Magyarország szlávositása, s a paolgvnniai Maszvarorszjg Koiviusiasa tovább folyjon ? Vagy pedig, ezen nem várt és nem óhajtott esetben az, hogy monarchiánk az erdélyi társadalmi forradalom tűzfészkét eltiporja ott, ahol találja. Ha Romániában és Bukarestben, hát akkor Romániában és Bukarestben. B. G. A Boszniai haderő szaporítását most teszi közzé a bécsi Armee-Verordnungsblatt. Mindössze négy zászlóaljtörzs állíttatik föl a 16 bosnyák század részére. E törzsek Szerajevo, Banjaluka, Dolnje-Tuzla és Mostar székhelyekkel okt. 1-én lépnek életbe. A bosnyák századok jelenleg 86 félre menő békelábon állanak, ami mindössze 1376 egyént ad. A bosnyák csapatok saját igazgatási intézetekkel bírnak. A katonai rendeletek lapja egyben a négy zászlóalj-parancsnokot is kirendeli. Az 1888. évi osztrák budget, mint egy bécsi lap jelenti, szerencsés jövőre mutat. A költségvetésben nincs többé deficit! — Alig szükséges megjegyeznünk, hogy az ilyen hír a delegációk tárgyalása előtt legalább is nagyon korai. Külföldiek ellenőrzése Ausztriában. Az alsóausztriai helytartó egy körlevelet bocsátott ki az alája rendelt községeknek, melyben utasítja az elöljárókat kisérjék figyelemmel s különösen a németországi alattvalók honossági bizonyítványait nézzék meg, hogy azok rendben vannak-e ? A község e részről szigorúan kövesse a hivatalos utasításokat már csak azét is, mert különben neki gyűlik meg a baja a segélyre szoruló külföldi egyénekkel. Kiegyezési tárgyalások. Közelebb több oldalról azon vélemény merült fel, hogy az osztrák és magyar kormány között a vám- és kereskedelmi szövetség megújítására és az azzal összefüggésben álló szerződésekre vonatkozó tárgyalások előreláthatólag még az idén teljesen befejeztetnek és így az azokra vonatkozó törvényjavaslatok a két törvényhozás elé terjesztetnek. Ezzel szemben a Bud. Corr. arra figyelmeztet, hogy a kiegyezés legfontosabb pontja a quota arány meghatározása, melyet az 1867. XII. t. c. 19. és 20. §- ai értelmében a magyar országgyűlés és az osztrák birodalmi tanács által kiküldendő regnikoláris deputációk állapítanak meg, és hogy ennek folytán a két kormány között folyó tárgyalások befejezte előtt, még ezen regnikoláris deputációk kiküldése és azok határozathozatala lesz szükségessé, miért is a kiegyezésre vonatkozó javaslatoknak a törvényhozások elé leendő beterjesztése hónapok eltelte előtt nem várható.^____ __ tömeg kiéhezett farkascsorda gyanánt veti reá magát. A nedves papirivek elkelnek egy pillanat alatt s mire egy negyed óra eltelik, az óriási útvonal tele van a harctér híreit mohón olvasó sokasággal. Sok helyen a tömeg arra kényszerít egyeseket, hogy fenhangon olvassák el a legújabb táviratokat. S a járdákon megakad a közlekedés, a kocsiúton sűrű gomolylyá torlódnak trrburyk, omnibuszok, bérkocsik, címeres hintók és elegánsabbok. Az arcokon elkeseredés és elfojtott düh kinyomata. Látok agg férfiakat, kiknek gomblyukát a becsületrend szalagja díszíti, gyerek módjára sírni, amint végig zúg a hosszú útvonalon a kétségbeejtő moraj: „Megint új vereség, megint vesztett ütközet... “ A rendőrügynökök kettesével törnek maguknak utat a tömegen. Előbb udvariasan majd fenyegetően fordulnak a sokasághoz: „Circulez messieurs, circulez!“ De senki sem hallgat rájuk. Ha itt-ott sikerül is félreszorítani egy csoportot, már a jövő pillanatban újra összecsapnak az áradat hullámai. Minden nap nő a láz, mindennap szaporodnak a népdüh kitörésének előjelei. A nép azt hiszi, hogy Páris el van árasztva Bismarck kémjeivel. Beteges képzelme a vaskancellár mouchardjait láttatja vele minden idegenszerű alakban. Vad hajsza kezdődik meg állítólagos német kémekre. Néhány szerencsétlent veszett ebek módjára ütnek agyon az utcákon. S máig sem tudom elfelejteni azt a szörnyű látványt, midőn egy batignollesi omnibus imperiálján néhány munkás hirtelen megragadt egy nyomorult külföldit s úgy dobta le a magasból, hogy kiomló vére széles területen festi pirosra a macadam burkolatot. Egy boldogtalan kereskedő, kinek a Montmartre boulevardon volt fényes üzlete, a szélcsend napjaiban cégtálcájára íratta, hogy ő a porosz királyi udvar szállítója. A zajgó tömeg , figyelmét egy hitvány kis gamin szemem láttára * irányozza rá erre a vakmerő feliratra. — A has le prussien! üvölti a tömeg, s gátját tépett hegyi patak módjára zúdul a kirakatnak. A tükörlemezű óriási üvegtáblák csörömpölve törnek darabokra. A nehéz cégtábla menydörgésszerü robajjal hull az asphaltra. Egy csoport fanatikus csizmája sarkaival esik az aranyozott betűknek a forgácscsá tépett táblán. De e pillanatban egy rendőrszakasz zárt sorokban rohan a tömeg közé. Aki nem tud hamar menekülni, azt a sergent de villek kardlapjai érik. — Abas les mouchards! kiállja a sokaság. — A bois l’empire! — zúg föl egy szentori hang. S most egyszerre meg van törve a jég. Ez a felkiáltás egy pillant alatt fölszínre hozza a napóleoni kormányzat eleni összes elkeseredést. Nem káromolja it már a poroszokat többé senki. „Veszszen a császárság“, ez most az általános jelszó. Az oroszlán hangot adott. Nem fog beletelni sok idős fejemét majd karmait is megsemmisítő csapásra. Hosszadalmas volna leírnom a förgeteg lassú gyülemlését. Hosszadalmas felelevenítenem, hogyan szállott szembe fokozódó elszánt«H»' Sággal a párisi nép az utcákat megszállva tartó rendőri és katonai hatalommal. De elmondok még egy jelenetet, talán a legnagyszerűbbet valamennyi között, melynek emléke kitörölhetlenül él lelkemben. PESTI HÍRLAP 1886. szeptember 11 FŐVÁROSI ÜGYEK — A tűzoltó főparancsnoki állomást a tanács ma töltötte be. Megválasztotta nagy szótöbbséggel Szcerbovszky Szaniszló segédtisztet, ki újabban helyettes tűzfelügyelő volt. Segédtisztjé Brener Szilárd lett. A tűzfelügyelő állomásra új pályázat hirdettetik, mert a javaslatba hozott Wiesner Adolf az állomás elfoglalását feltételhez kötötte, hogy t. i. nagyobb fizetést adjanak neki a rendszeresítettnél. A belvárosi kántor választása tárgyában a tanács ma Halerhauer János tanácsos, mint belvárosi templombiztos vezetése alatt szakbizottságot küldött ki Langer János, Till Nándor kántorok, Schwendtner apát, Frey József templom atyja stb tagokból, kiknek feladata lesz a pályázott egyének közül javaslatba hozni a hangú, zenére nézve legalkalmasabbnak bizonyult pályázót. A tanács az állomást csak ezután tölti be. — Lőcse város leégettjeinek segélyezésére a tanács ma ötszáz frtot szavazott meg és javasolja a közgyűlésnek, hogy ez adományt hagyja jóvá. A belügyminiszter a napokban egy leirattal lepte meg a fővárost. E leiratban a miniszter emlékezetébe hozza a városnak, hogy 1883-ban a Budapest utcáin lezajlott antiszemit zavargások katonai erővel fojtattak el. E katonai erő kirendelése kiadásokat vont maga után, melyeknek összege mintegy 1,100 s néhány forint. A miniszter felhívja a fővárost, hogy ezt az összeget fizesse meg. A tanács mai ülésén tárgyalta e leiratot s elhatározta, hogy mivel ama zavargások idején a katonai segélyt a főváros nem kérte, a költségek fizetésére sem érzi magát hivatva s ezért a leiratot elutasító véleménynyel terjeszti a közgyűlés elé. — A IV. ker. iskolaszék és tantestület tagja, abból az alkalomból, hogy elnöküket Kautz Gyulát a királyi kegy a főrendiházi tagsággal tüntette ki, őt ma, első összejövetelük alkalmával lelkes ovációban részesítették; midőn Kautz Gyula a gyűlésen ma délután megjelent, az iskolaszéki tagok és a tanító-testület képviselői élénk éljenzéssel fogadták s aztán Heinrich István iskolaszéki alelnök és fővárosi bizottsági tag szép beszéddel üdvözölte, mire Kautz Gyula néhány köszönő szóval felelt s ezzel az ünnepélyesség véget ért. ______________________ EGYLETEK ÉS INTÉZETEK— A budapesti kereskedelmi akadémia vezérlő bizottsága e hó 9 én tartott ülésében a most megnyílt 1885—6-iki iskolaévre él tanulónak az egész tandíjat, 13 nak pedig a tandíj felét elengedte. Bár a beírt tanulók száma a megelőző évhez képest néhánynyal apadt, a vezérlő bizottság mégis attól a törekvéstől indíttatva, hogy a vezetése alatt álló intézet tanulói úgy elméleti, mint gyakorlati tekintetben a legtökéletesebben kiképeztessenek, az osztályok számát olykor állapította meg, hogy minden egyes tanfolyam tanulóit négy párhuzamos osztályban fogják tanítani, s így a tavalyi 11 osztálylyal szemben ez idén 12 lesz az osztályok száma. — A budapesti kereskedelmi akadémia ama volt tanulói, kik a tanév elején javító vagy pótvizsgálatot kívánnak tenni, e hó 1éig jelentkezhetnek az igazgatóságnál. — Figyelmeztetés az összes honvédegyletekhez. Minthogy október hó 12-én rendkívüli orsz. honvédgyülés fog tartatni és az egyes honvédegyletek küldöttjeinek mérsékelt utazási utalványok küldendők a központból, felkéretnek a honvédegyleti elnökségek, hogy miután nem