Pesti Hírlap, 1885. szeptember (7. évfolyam, 239-268. szám)

1885-09-24 / 262. szám

Budapest, 1885. VIL évf. 262, (2420) szám. Csütörtök, szeptember 24. Előfizetést érák: Egész évre . . . 14 firt — kr. Félévre .... 7 » — » Negyedévre . . 3 » 50 » Egy hóra. ... 1 » 20 » Egyed szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. ^ Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Bu­atest, nádor-utca 7. il. füldalit, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszó­lamlások intézendők. Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor­ utca 7. sz., L ntk, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak ii. Kéziratok vissza nem adataik. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek­­el Francziaország részére pedig egyedül: RUDOLF MOSSE-nél Párisban, 40, Rue Notredame des Victoires. A szepteim­ber 30-án lejáró előfizetések idejekorán való sziveg megújítását kérjük az illető postahivataloknál, hogy a lap küldése oly kellemetlen félbeszakítást ne szenvedjen. A bolgár forradalom. A tényeknek is van logikája, mely sokszor világosabban szól, mint a félhivatalos nyilatkozatok. A ruméliai forradalom meglepte a világot; mindenki azt kérdezi mi lesz ennek követke­zése ? Jelentékenységét elismerjük, látjuk, hogy ez a berlini kongressusnak a nagyhatalmak által szentesített megállapodásait megszüntette s a keleti kérdést megújította. Szeretnők meg­tudni, ki az aki ezen eseményeknél megcsala­tott , lehet-e ezentúl is a szerződésekbe bízni, megmaradnak-e az európai közjog alapjainak, vagy pedig váltakozók-e egy napról a másikra, mint az államférfiak meggyőződése. A nagy kérdés mindenesetre az, vájjon a nagyhatalmak, melyeknek teljes egyetértését a kremsieri találkozás hirdette, tudták-e előre a bolgár fejedelem elhatározását s forradalmi eljárását vagy pedig saját felelősségökre alkották meg Dr. Stranszki és Sándor fejdelem Bolgár­­ország egyesítését keleti Ruméliával. A berlini kongresszus európai veszedelmet látott abban, ha a Bolgárország határa Kon­stantinápoly szomszédságáig előretolatik, hogy ezt megakadályozza, alkotta meg a keletrumé­­liai tartományt s elhatározta, hogy ez szorosabb függésben legyen a szultántól, mint az autonóm­­ Bolgárország, hogy kormányzóját öt évről-öt évre a szultán nevezze ki a nagyhatalmak beleegye­zésével s joga fenmaradjon, szükség esetében a tartományba beparancsolni seregét. Azóta még nem múlt el hét év s íme Ignatieff tábornok san­ stefanoi békepontjai, melyeket a kongreszszus veszedelmeseknek tartott, életbe lépnek ismét. A töröknek kétségtelen joga van seregét a tartományba beküldeni s a berlini kongres­-s szus határozatait érvényesíteni, sőt van ehez kellő hatalma is ; meg fogja e tenni ? A forradalom igen ügyesen azon pillanat­ban ütött ki, midőn Angolországban a kormány jóformán csak ideiglenes s a választások ered­ményétől függ, melyek könnyen Gladstonet, a török­ ellenséget emelik hatalomra. A szultán te­hát nem számíthat semmiképen tettleges angol támogatásra. Franciaországban a kormány szintén a választásoktól függ és semmi esetre új kalan­dokba bele nem bocsátkozik. Törökország két barátja tehát, kik a krími háborúban szövetsé­gesei voltak, most elhagyják a szultánt, aki e szerint teljesen el van szigetelve s ha a szer­ződésekben nem bízhatik, ki van téve a három szövetkezeti nagyhatalom önkényes eljárásának. A bolgár fejedelem a legszorosabb rokon­ságban áll az orosz cárral ; atyja, a hesseni herceg, édes testvére volt a mostani cár any­jának . Sándor fejedelem utolsó időben sokat utazgatott, országán kívül meglátogatta az orosz külügyminisztert és Kálnokyt s nehezen hihető, hogy ily végzetes lépést, minő Bolgárország egyesítése s egy forradalom törvényesítése, maga felelősségére megkockáztatott volna ; biztosnak kellett lennie, hogy vagy a három császárság együttesen, vagy legalább az egyik közülök, az orosz, jóváhagyja merész lépését. Az európai politikának ily végzetes megváltozása közvetle­nül a kremsieri találkozás után, csak azt gya­­níttatja, hogy a három császár békeszövetsége ezen jogsértésbe vagy előre beleegyezett, vagy pedig, az egyik fél megcsalta a többit. Ennek lélektani szempontból nagy ugyan az érdekessége, de gyakorlati jelentősége nem nagy; a kérdés megmarad, mi fog most történni ? Alig gondolható, hogy a szultán tettleg be­­küldené seregét föllázadt tartományába, inkább panaszszal s kérelemmel fog fordulni a nagyha­talmakhoz, melyek a berlini kongresszus hatá­rozatait aláírták: tartassák meg a szerződést, érvényesítsék azt, ne engedjék, hogy egy kis fejedelem s egy 800 ezernyi lakosság a szultán jogait s a nagyhatalmak határozatait lábbal ta­possa; egyezzenek bele, hogy a ,,status quot“ erőhatalommal helyreállíthassa, bízzák meg a végrehajtással. Miután Angol-és Franciaországé pillanat­ban tehetetlen, a három császár politikája a döntő, s miután közülök egyik sem kívánja a háborút, előrelátható, hogy a bevégzett tényt el fogják ismerni s meg nem engedik Törökor­szágnak, hogy torolja meg jogainak megsértését. Amint annak idejében elismerték , helyben­hagyták Moldva­ és Oláhország egyesítését, úgy helyben fogják hagyni azt is, hogy Bolgárország és keleti Rumélia ezután egyesülve alkossanak egységes országot. Csak a forradalmi kezdemé­nyezést fogják kárhoztatni és törvényes alakot adnak annak, a­mi a törvény ellenére meg­­történt. Ezzel azonban még nincs vége a bonyo­dalomnak, van ennek még komolyabb folytatása is, mert ugyanazok, kik a ruméliai forradalmat oly ügyesen és szerencsésen színre hozták, hogy az egész ország egyszerre s egyhangúlag kard­csapás nélkül megdöntötte Gavril basa kormá­nyát és hatalmát, már régóta készítik elő a lá­zadást Macedóniában, melynek lakossága bol­gárokból, cincárokból, görögökből, zsidókból és törökökből áll. A szomszédság hatása alatt nem kételkedhetünk, hogy ezen tartomány is le fogja akarni rázni a török felsőséget, akkor pedig be­áll az európai válság. Akkor Ausztria-Ma­­gyarország keleti érdekei nem engedik meg, hogy Bulgária, mely nem egyéb, mint Oroszor­szágnak vazallus tartománya, Szerbiát és Bosz­niát fenyegesse; előrelátható, hogy ily esetben be fogunk vonulni Macedóniába, le a tengerig, hogy úgy mint Boszniában rendet csináljunk ; megteszi ezt másrészről az orosz vazallus és a török birodalom európai része, Konstantiné- A­­PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. A mandátum-sorvadás. — Pathologiai tanulmány. — — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — Erről a betegségről nem tud Galenustól Boerhaveig, Nelatontól a bécsi orvosiskola kori­feusaiig semmi doktor. Pedig hogy meg van, azt tanúsítja az én szegény Lupi bátyám­, a­ki már ép másodszor szenved ebben a nyava­lyában. Az atrophia mandati a bukott képvi­selők kórsága és ne méltóztassék nevetni, de lesz az nagyon komoly baj. Lupi bácsi képviselő volt egész életében. Mint tíz éves gyermek már ő vola az alelölülő az országgyűléséiben, a­mikor is a követ ur­­fiák holmi parlamentumi véleménykülönbségek folytán úgy fogták föl a követ szó értelmét, hogy követ kell ragadni és kékre verték az egy­más orrát; a viták fölött álló prezidiumnak pe­dig szom­ba beszakították a fejét a tekintetes karok és rendek. Tán még be se nőtt egészen a haj a kárvallott koponyán, hát Lupi bácsi már ott sürgölődött a pozsonyi diétán, mint ablegatus absentium; abban a nagy időben, mikor a zöldfánál egy húszasért még olyan ebé­det lehetett kapni, hogy megnyalhatta utánna a száját a palatínus is. Majd következett az 1848 iki országgyűlés, aztán egy nagy semmi, annak utána pedig a hatvanegyediki, aztán a koronázó és a többi kevésbbé jelentősége«. Lupi bácsi mindig képviselő volt. Az ember már nem is képzelhette a parlamentet ő nél­küle , de még kevésbbé képzelte ő magát a par­lament nélkül. Hogy Lupi bácsi egy szép nap csak kimaradjon a képviselőházból, az egysze­rűen lehetetlennek látszott. Hiszen ha ez megtörténik, akkor minden további ceremónia nélkül be kell csukni a sándor utcai házat, sőt lerombolni az egész Sándor utcát. Az akkor nem más, mint nyeletlen bicska, aminek vasa nincs. Ha Lupi bácsi nem viccel bele a bölcs beszé­dekbe, még a teremőrök is elalusznak, ha ő nem gorombáskodik az ő­ nagy szeretetreméltó­­ságával a folyosón, Scarron is elmenekszik on­nan , akkor a klubban lehetetlenné válik min­den tartli, elenyészik a klábm­ász, kialusznak a lámpák, berozsdásodnak a zárak, mely eszi­k meg a kanapékat, — szóval bolond abszurdum ilyet gondolni is. És pedig lám mégis megtörtént ez az ab­szurdum, pláne már kétszer. Először is most négy esztendeje. A választások napján késő este jött a távirat rózsaszín pecsét alatt, hogy Lupi bácsi megbukott. Meg ! Megbuktatta az átkos kor­mány jogtipró aljas vesztegetésekkel tetézett korrupciója, mint az már rendesen szokott lenni. Elképedtünk, elszörnyedtünk. Inkább vártuk volna, hogy a Szent Gellérthegy fog bukfencet vetni, semmint, hogy ez a hihetetlen dolog meg­­eshessék. Hogy az a régi, hűséges kerület elkö­veti ez az apagyilkosságot ! Bus dühünkben gyártottunk egy kompakt­ betűs táviratot, a­melyben el volt kiabálva, hogy Tisza Kálmán megvesztegeti az anyák méhében a magzatokat, mert azok is korteskedtek Lupi bácsi ellen. Aztán elszomorodtunk a magyar parla­ment sorsa fölött. Vájjon mi lesz abból ? Meg­nyílik-e egyáltalán, vagy szétoszlik, mielőtt ősz­ült volna. Mert Lupi bácsi nélkül csak nem tartanak országgyűlést ? Ha Visontai Kovács László bukott volna ki, még talán csak vala­hogy nagy nehezen össze lehetne hozni a kép­viselőházat, de így­­ nincsen arra kárus. Harmadnap a Sándor utcán járva, látom, hogy kőmivesek járnak ki s be az országház kapuja alatt. Hát csakugyan bontják már az épületet. Nem lesz többé parlament. Pedig csak tataroztak azok a kőmivesek. Egy fertály év múlva pedig megtörtént, a­mit nem hihetett senki: megnyílt az országgyűlés, holott Lupi bácsi nem volt benne. Az esti la­pokban a rendes betűkkel kinyomtatták a tu­dósításokat , de olyan idegenszerűnek tetszett nekem az a sok oráció a Lupi bácsi közbeszó­lásai nélkül, mintha a svéd folkething üléséről olvasnék saekerhaets-taends.kckor nyelven. Ép e fölött busongtam a redakcióban ülve, mikor megszólal mögöttem egy kongó, vastag hang: — Fervusz, etyém ! Szent isten! A Lupi bácsi hangja volt! Vagy csak az árnyékáé ? Mert nem maradt meg a nagy hatalmas hum­us alakból egyéb, csak a rettenetes szakála. Az a cserszál termet kétrét görnyedt, az egykor impozáns hizalom sovány- Lapotik »af «tos 14' «Malt tartatás*.

Next