Pesti Hírlap, 1885. október (7. évfolyam, 269-299. szám)

1885-10-01 / 269. szám

A PESTI HÍRLAP elismerni; érvényesitésökért azonban egy csöpp vér sem fog öntetni. Ugyanazért ő sem húzta ki a kardot; ne gáncsoljuk ezért a szegényt,­­ Pulszky Ferenc. [ Végh Ignác. — Rövid korrajz. — Egy név a múltból, jelenből és jövőből. Egy halhatlan név, mely még akkor is fog élni, mikor már sem Fortuna nem lesz, sem Pauler nem lesz, sem senki és semmi. S ezen név alatt még akkor is fog egy szenzációs bün­­tetőper folyni, mikor már az egész európai ci­vilizáció föld alá kerül, mint ahogy oda került a görög és római. A régészek pedig ki fogják ásni a port és­­ keresni fogják, hol van hát az a Végh Ignác. Mert Végh Ignácot hol keresik, hol meg­fogják, hol megint eleresztik, hol ismét megfog­ják. A pőrét pedig küldik hol a Fortunából föl a kir. táblához, hol meg innen le a Fortuná­hoz. Adogatják kézről-kézre, tolják egyik ügyész­től a másikhoz, bekötözik, kikötözik, igtatják, expediálják és azért a Végh-perből még sem lesz soha semmi. Olyan az, mintha egy sereg ember mindig akarna vele valamit csinálni, egy másik sereg meg mindig jókor lépne közbe, hogy ne lehessen vele csinál­ni­­semmit. Titkos mozgató erők álla­nak mögötte, akiket nem ismer senki, de sej­teni sejt mindenki s akik ezt a port elaltatni nem tudják, épen úgy nem, mint ahogy képte­lenek az igazságos és derék emberek annyira menni vele, hogy végtárgyalásra kerüljön. Valami csodálatos egy por lehet az a Végh-per. Most már hetedik esztendeje folyik. Anno 1879 ütött bele a kisbirtokosok néhai földhitel­­intézetébe egy piszkos bukásnak a menyköve. A menykő tulajdonképen magát a vezérigazga­tót , Végh Ignácot találta el, de egy ilyen meny­kőtől meg szoktak szédülni mindazok, akik az eltalált személy környezetében állanak. Már ak­kor sokan állottak. De talán még most is. Sőt bizonyosan. A bukásból s a kiderített nagymérvű sik­kasztásokból, hamisításokból stb. óriási botrány keletkezett. Még ma is emlékezik reá mindenki. Az orsz. skandalum vége a hatvani­ utcai ka­szinó döngetett kapuja előtt s a kerepesi úti ka­tonai lövöldözésekben végződött. Ennyire neve­zetes ember volt az a Végh Ignác! Rokonszenvet vesz, rokonszenvet ad, S a melylyel egymás mellé fűz népeket, Nem lánc, nem rabság, hanem érzelem Mely összeköt és soha nem szakad. Talán e küzdés vára, e hely is, Múzsáknak vára, hol zengő liget A bástya, s annak nehéz fegyverei, Csupán édes sebet ütő nyilak, Amik nem fájnak, ámde jól találnak. Talán a hősök síremléke e hely, Akik utódaikat hiva hitják, Hogy jöjjenek tanulni honszerelmet, Fenkölten érezni, híven szeretni, Elődeiknek hívén lelkesülni. Talán oltárhely, templom lesz e hely, Hol együtt áldozunk testvéri szívvel, S a szépnek, jónak, nagynak hittanát Hirdetjük és beveszszük lelkeinkbe. Ha az lesz e ház, mit fölszentelünk most, Erősség, emlék, templom, úgy legyen Megáldva, s töltse azt be a dicsőség! Hogy zengje hírét boldog e hazának Míg szár­adok jövendnek és enyésznek: Míg minden múlik és megváltozik: Csak a mi honszerelmünk él örökké! " •- ------- r.Hőid lángjait! Akkor azt mondták, hogy lesz-e igazság, de lesz ám ! Szorították Végh Ignácot s hosszas hajsza után megcsípték egy kávéházban. Bör­tönbe vitték és elvégre is kieresztették. Az 1000 írt kaució könnyen kikerült. Innét túl Végh Ignác és az ő pere egé­szen külön életet éltek s egymással minden ösz­­szeköttetést megszakítottak. Végh Ignác pompás lakást rendezett be magának, úri háztartást vezetett; hogy miből, az az ő titka s másoké is. A pör pedig vándorolt. Azt az ügyészt, a­ki kijelentette, hogy ő tekintet nélkül a szemé­lyekre, nyakára hág a kompániának, azt az ügyészt ,­ola nem tették el láb alól, hanem kinevezték a kir. táblához bírónak. Azontúl pe­dig a vaskos pört egyik kézről a másikra ado­gatták. Az írnokok hamiskásan mosolyogtak, mikor átment a kezükön. Egyszer már annyira ment a dolog, — vagy két esztendő előtt, — hogy ez a nevezetes pör már majdhogy meg nem érett a végtárgyalásra. Véletlenül egy keményebb kezű fiatal ügyészhez került s ez volt az, a­ki meggondolatlanul el­kezdett benne komolyan dolgozni. A pört azu­tán valami picinyke felebbezés megint felvitte a kir. táblához (valamelyik „hitelező“ kért be­lőle vissza egy értéktelen írást) s mikor a pör visszajött, akkor már megint más kézbe adatott. Hosszú kínlódás után valami vádinditvány született meg benne s erre azután megint ösz­­szeröffent egy csomó ember. Pótvizsgálatot kér­tek, új szakértőket kértek az üzleti könyvekhez, rekurráltak, appelláltak, informáltak és meglett a­­ pótvizsgálat, mielőtt még az első vizsgá­lat befejeztetett volna. A kisbirtokosok volt földhitelintézetének fölszámolói pedig nem ré­gen összeültek s kijelentették,­­h hogy Végh Ignác ártatlan! Tehát Végh Ignác ártatlan! Bravó Végh Ignác! Végh Ignác azonban nem tűnt még el, ha­­j­d­nem — mint jómódú emberhez illik — ki- i­s ment nyaralni a városligeti fasorba. Ott azután i­s a napokban valami baja esett. Két közönséges­­ rendőr nem tudta, hogy milyen nagy úrral­­­­ van dolga s miután Végh Ignác állítólag éj­­­­szakánkint a falakon mászkált, (meglehet, hogy holdkóros) szépen megcsípte. Végh Ignác meg-­­­ugrott, de megint megcsípték s összekötözték a madzaggal. Nyomban átkutatták a lakását, de ott nem találtak mást, mint egy beteges nőt és sok írást. Hát jól van. Csakhogy az­alatt Végh Ignác a kapuban „bilincseit“ össze­tépve megint megugrott s most megint nincsen Végh Ignác. A Fortunában azt erősítik, hogy onnan Végh Ignác ellen semmiféle elfogatási parancs nem ment ki. Ami bizonyosan igaz is lesz, mert onnan ugyan Végh Ignácnak eddig sem­­ okoztak főfájást. Ez tehát egy rejtély, mely véletlenül nyil­vánosságra jutott. Az egészben úgy látszik nem is annyira a Végh Ignác személye az érdekes, hanem azé a két rendőré. Alighanem ez a két ember az egyedüli az egész Végh-affaire­­ben, aki kötelességét ismerte. Hát már most csak hadd szaladjon Végh Ignác! ötét nem kell félteni. Van ő neki annyi jó barátja, hogy majd csak meghúzódik vala­melyik­­ palotában. De az a pör, az a pör! Hát abból már nem lesz semmi? Hát ebben az egész ügyben annak a beavatott embernek legyen igaza, a­ki egész meggyőződésével így nyilatkozott: — No meglássátok, hogy a Végh-pörnek a végét nem éri meg közülünk egy sem. Nem Vég-pör az, hanem végtelen pör ! Szól­ott mérsékletünkkel azt kérdezzük a fftficnjáciBa&rttf] és a fornt?. ■ i ... közé! Teetünk a földé, lelkünk Istené, ~ í kljtö a iiiL .' 1885 október 1. jágügyminisztertől, hogy micsoda ez? Tör­vénykezés-e vagy garasos komédia?­­ A jövő évi költségvetés. Gróf Szapáry Gyula pénzügyminiszter — mint értesülünk — az 1886 -ik évi költségvetési előirányzatot a jövő hét közepén terjeszti be a képviselőházba. Az országos kataszter-földadó-bizottság — mint már jelentettük volt — a magyar korona országaiban az összes földbirtoknak tiszta jövedel­mét véglegesen 161.827,531 írtra vette fel, a mi­ből az 1881. XLII. t. c. értelmében ár­mente­sítési költségre levonandó 6.675,286 írt, úgy hogy az összeg, a melynek alapján a földadó ki­vetendő, 146.262,247 írtban állapítható meg. Eredetileg az országos bizottság a tiszta jö­vedelmet 155,812.326 írtra vette fel, a­mely összegből azután az egyes becslési kerüle­tekből beérkezett egyéni felszólamlások követ­keztében összesen 2.66°/# azaz 3,984.796 írt vonatott le. Megemlítjük még, hogy az új kataszter szerint összesen 63,469.076 hold becsültetett meg, úgy hogy átlag egy holdra 2 frt 84 kr, illetőleg 2 frt 73 kr tiszta jövedelem esik. A legmagasabb átlagos tiszta jövedelem a szegedi kerületre vette­tett ki u. m. holdanként 5 frt 96 kr; a legkisebb a kolozsvári kerületre holdanként 86 kr. A Temes-Béga-szabályozó társulat részé­ről felveendő konverzionális kölcsön tárgyaiban ki­dolgozandó törvényjavaslat — mint értesülünk — csak nyolc-tíz nap múlva fog beterjesztetni. A köl­csön kibocsátandó vízszabályozási kötvények alapján történik. A társaság az osztrák földhitelintézettel, mely­nek még egy kölsönösszeget tartozik visszafizetni, vég­leg még nem számolt le, mert a kamatelszámítoló iránt differenciák merültek fel, melyek azonban ma­­legközelebb fognak kiegyenlíttetni. A földhitelinté­zet a folyó­számla szerint minden félévi zárta­ után járó kölcsönnek a szokásos kamatját követeli. Az egész különbség nem egészen 40.000 irtot tesz ki. A képviselőház bizottságai. Az országgyűlési szabadelvű párt ma d. u. órakor tartott értekezletét Vizsolyi elnök megnyi­tán, Rakovszky István, a kijelölt bizottság jegyző felolvasta a képviselőház holnapi ülésében megválas­oandó bizottságokba kijelölt tagok névsorát, me­g­következő: Gazdasági bizottság: Andaházy Lász Andaházy Pál, Baics Milos, b., Csávossy Béla, Fi­­ László, Izsák Dezső, Ivády Béla, Neppel Ferer | Rakovszky György. Igazságügyi bizottság: Apáthy Istvá­n Engelmayer Józef, Gáli József, Györy Elek, Havi­s Dániel, Hodossy Imre, Horváth Lajos, Kazy Jáno Kőrösy Sándor, Lészay Lajos, Literáty Ödön, Ma­del Pál, Matunka Péter, Popovics Vazul, Telesz, István. K­é­r­v­é­n­y­­­bizottság : Bernát­h Dezső, Be­senyey Ernő, Csávossy Béla, Gajári Ödön, Gergei Tivadar, Gödi Károly, Kiss Pál, Kricsfalussy Á­mos, Juszth Gyula, Olay Lajos, Rácz Athanáz, V­mos Béla, Vizsolyi Gusztáv, Zeyk Dániel, Zsám­bokréti József. Könyvtári bizottság : Beksics Guszti Fenyvessy Ferenc, Kiss Lajos, Orbán Balás, Pulsz Károly, Román Sándor, Rostaházy Kálmán. Közlekedésügyi bizottság: Banszne Guido, Bánffy Bála gr., Borosa Bálint, Darányi I­nác, Fackh Károly, Huszár Károly b., Ivánka lm. Károlyi Sándor gr., Krausz Lajos, Kresztics Gyuri Kubinyi Árpád, Probsztner Arthur, Szalay Ödi Szögyény Emil, Teleki Domokos gr., Teleki­né gr., Thaly Kálmán, Tisza Lajos gr., Temcsár László, Törs Kálmán, Zalay István. Közoktatásügyi bizottság: Bartha Mi­ló­s, Bohus László, Bubics Zsigmond, Dániel Mi­ton, Ferencz József, Kardos Kálmán, Kis Alice Kovács Albert, Kuncz Adolf, Sághy Gyula, Szat­máry György, Széchényi Jenő, Vadnay Károly, A­chy Antal, Zsilinszky Mihály. Mentelmi bizottság: Antal Gyula, Chor Ferenc, Cziple Zsigmond, Daniel Gábor, Gaál Jsol (Felvinci), Karuch József, Komjáthy Béla, Krajcs Ferenc, Lázár Ádám, Porubszky Jenő, Schmi Gyula, Szathmáry László, Szilágyi Virgil, Szlávy Oi­vér, Veszter Imre. Naplóbíráló bizottság: Ámon Ede, Bi­ranyi Ödön, Beles János, Bezerédy Viktor, Biass­ Domonkos, Boda Vilmos, Bottlik Lajos, Desewil Kálmán, Degen Gusztáv, Fáy László, Gulácsy De­zső, Gulácsy Gyula, Győrffy Gyula, Gyurics János Hevessy Bertalan, Horváth Móric, Jánossy Jásos

Next