Pesti Hírlap, 1885. november (7. évfolyam, 300-328. szám)

1885-11-07 / 306. szám

1885. november 7. PESTI HÍRLAP aggodalmat táplál, t. i. azt, hogy ezzel újra sok vizet vonnak el a kültelki vízműtől, s akkor a kültelki nyaralások és kertészek a most is néha szűkén jövő víznek még inkább szűkében lesz­­nek. A bizottság elhatározza, hogy az előterjesztés többrendbeli felvilágosítás adása végett menjen vissza a vízvezetéki igazgatósághoz. A sétány bizottság javasolja, hogy az Erzsé­­bet tér emelése szempontjából oda szökőkút ké­szíttessék. A bizottság reményét fejezi ki, hogy a környékbeli háztulajdonosoktól tíz-tizenkét ezer fo­rintot lehet majd gyűjteni. Ez előterjesztéssel kapcsolatban elnök felöl­­vastatja az Arany-szobor bizottság átiratát, mely szerint az Arany-szobor is az Erzsébet térre helyeztetik. E két előterjesztés szoros összefüg­gésben áll, mert az elhelyezési pontot a szerint kell megválasztani. A középítási bizottság már régebben oda nyilatkozott, hogy az Arany-szobor legjobban volna helyén a népszínház előtt nyítandó kir. parkban. Preuszner L bajosnak találja az erzsébettéri kioszk előtt az Aranyszobrot felállítani, de szökőkutat is egyet tenni oda, nem célszerű, monumentálisnak kellene lennie s nem lenne hozzá elég víz, mint nincs a kálvintéri kúthoz se, azt is igen kevéssé látják el. Ha sétányra szökőkutat ál­lítunk, legyen az kettő, bár kisebbszerű. Gerló­­c­z­y az Erzsébetiért jelenlegi felosztásá­ban nem látja elég megfelelőnek. Ismer­teti az Arany-szoborbizottság elhatározásának indokait s kéri a hozzászólást. Dr. Szabó Jó­zsef a mellett van, hogy az Arany-szobor az Er­­zsébet tér közepére jöjjön a két oldalon két kisebb szökőkút állíttassék föl. A szökőkút majdnem élet­kérdés ránk nézve e portengerben. Se­he­dl Ist­ván épen nem tartja az Erzsébetiért alkalmasnak az Arany szoborra, mert a kioszk közvetlen köze­lébe állítani nem lehet az oldalvást fekvő virág­ágyak közepére sem, mert akkor nem lesz a tér tengelyében. Preuszner vagy a múzeumkertet, vagy a népszínház előtti tért jelölné meg. Ger­­lóczy hangsúlyozza, hogy a szoborbizottságnak e tárgyban nyomatékos szava van, mert ez aján­dékozza meg a várost egy értékes monumentum­mal. A maga részéről közli, hogy a népszínház előtti Kasselik-ház májusra le lesz bontva. A bizottság elhatározza, hogy az Arany szobor helyét illetőleg a szoborbizottság óhajának nem akar útjába állni. Tegyék a szobrot a tér közepére egy alkalmas pontra. A szö­­kőkutra nézve kimondatik, hogy két kisebb szö­kőkutat állítson föl a város s a tervekre annak idején írjon ki nyilvános pályázatot. Az új­ világ utcai bérkocsi állomás aszfaltozá­­zását a felsőbb leányiskola mellett, a nyugati ol­dalon határozzák el. Egy magánfél járdarakatási engedélyt kért. Ez alkalomból a bizottság kimondja, hogy a tanácshoz előterjesztést tesz, miként a jár­dák mineműségét a város határozza meg s meg­állapítván, mely utcába minő járda fektetendő, a tulajdonosok e szerint tartozzanak eljárni. A mérnöki hivatal előterjesztést tett, hogy a kerepesi­ útról, onnan, hol a m. államvasút keresz­tezi, Kőbányára új­at építtessék, a­mely 800 mé­terrel hozná közelebb Kőbányát s a terherkocsi forgalmat áthozná a kőbányai útról. És mintegy 30.000 írtba kerülne. A bizottság az előterjesztés fölött napirendre tért. A svábhegyi Széchenyi-emlékkő előtt a szép kilátást veszélyezteti az a körülmény, ha előtte villák épülnek. Bizottsági előterjesztésre hozzájárul­nak ahhoz, hogy a főváros keressék föl az emlék­kő előtti területnek a magánosoktól való megszer­zésére. Végül több telekfelosztási ügy intéztetett el s Schedl István sürgette interpellációban a sorok­sári vasút ügyét. — A városi kórházakból. Dr. Róna Sámuel és Kakucsy Henrik az üllői­ úti új kórház orvosai állásukról lemondtak. Helyeikre a Rókus­­kórházból Zöldy János és Pajor Sándor orvosokat tették át a ez utóbbiak helyére a főpolgármester dr. Gidófalvy Bélát és dr. Lechner Antalt nevezte ki. A Himlő­járvány uralkodik jelenleg a fővárosban, mely gyermekek és felnőttek közt egy­aránt szedi áldozatait. A legutóbbi napokban a jár­vány oly mértékben terjedt s a betegek annyira szaporodtak, hogy a barak kórház himlős osztályát nagyobbítani kellett. Jelenleg 40 himlős beteg fek­szik kint A kórház igazgatósága egyúttal szigorúan megtiltotta ezen az osztályon a betegek látogatását, nehogy a ragályos kóranyagot még jobban széthur­­colják a fővárosban.­ ­ A delegációkból. (A Pesti Hírlap távirati tudósítása.) BéCS, nov. 6. A magyar delegáció ma délelőtt 10 órakor tartotta második nyilvános ülését. Elnök: Haynald Lajos bibornok-érsek ; jegy­zők : Rudnyánszky József b. és Hegedűs Sándor. Jelen voltak: a közös kormány részéről Kálnoky gr. külügyminiszter, Bylandt-Rheidt gr. hadügymi­niszter, Kállay Benjamin közös pénzügyminiszter, Steineck b. tengerészeti főparancsnok, Mérey osz­tályfőnök, Lambert vezérhadbiztos, Szögyény kül­ügyminiszteri első osztályfőnök, Dell’Adami sorha­jóhadnagy, Barkássy törzskari őrnagy, továbbá Falke és Tallián; a magyar kormány részéről Ti­sza Kálmán miniszterelnök, Orczy Béla dr. és Sza­­páry figula miniszterek. A jegyzőkönyv hitelesítése után Tisza Lajos gr. bemutatja a hadügyi albizottság jelentését a hadügyi költségvetés tárgyában, mely a csütörtökön tartandó ülés napirendjére tűzetik ki. E­r­d­ő­d­y István gr. a tengerészeti és Harkányi Frigyes a pénzügyi albizottságok jelentéseit nyújtják be, melyek a hadügyi albizottság jelentésének elinté­zése után fognak tárgyaltatni. Wodianer b. bemutatja a delegáció költségvetését és a nyomdá­val kötött szerződést, melyek elfogadtatván, az ülés véget ért. Kállay nyilatkozatai. BéCS, nov. 6. A­ magyar delegáció négyes al­bizottsága ma tartott ülésén megkezdte Bosz­nia és Hercegovina költségvetésének tárgyalását. El­nök Tisza Lajos gr., előadó Rakovszky István. Je­len voltak: a közös kormány részéről Kálnoky gr. külügyminiszter, Kállai közös pénzügyminiszter és Bylandt Rheidt gr. hadügyminiszter; — a magyar kormány részéről Tisza Kálmán miniszterelnök, Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter és Orczy Béla b. Elnök délelőtt 1018 órakor megnyitván az ülést, Rakovszky István előadó a múlt évek előirányzataival konstatálja, hogy a megszállott tar­tományok költségei folyton csökkennek és így a most kért összeg is a tavaly megszavazotthoz ké­pest 370.000 frttal kisebb. A megszállott tartomá­nyok saját beligazgatásának nemcsak kiadásai, ha­nem bevételei is emelkedtek, mi a külön hitel mellett kiváló fontossággal bír Azokon kívül tehát, hogy az általános állapot s nevezetesen a közbiz­­tossági, az adózási és ezzel kapcsolatos birtokvi­szonyok, az újoncozás eredménye stb. felől remél felvilágosítást, fontosnak tartja a beligazgatási előirány­zat megbírálását is, mert a kiadásokat fedező bevéte­leknek jelentékeny emelkedése reánk nézve nagyon megnyugtató lehet, de természetesen csak akkor, ha a bevételek reális előirányzaton alapulnak. Azért az első kérdés, melyet a közös pénzügyminiszterhez intéz, a következő: Vájjon a bevételek mily alapon vetettek fel a költségvetésbe és valószínű e, hogy tényleg be is fognak folyni? Ha e bevételek emel­kedésének egyik fő tényezője a megszállott tartomá­nyok földmivelésének termelésének fejlődése , nem zárkózhatik el az aggodalomtól, hogy e termelés a­mennyire a megszállott tartományok költségvetésére nézve előnyös, nem fog-e hátrányos lenni, annyi­ban, hogy egyes cikkek tekintetében veszedelmes versenyt fog szülni a magyar termeléssel ? a többi között kiemeli a dohánytermelés növekvé­sét. Óhajtandó volna tudni továbbá, hogy a kiadások emelkedéséből mennyi esik a tisztán adminisztratív, mennyi a produktívnak nevezhető kiadásokra ? Mert természetes, hogy aggodalmas szemmel kell nézni az előirányzatot, ha abban az adminisztratív és nem a produktív költségek tüntetik fel a növekvés lé­nyegesebb részét. Ezután szóló a boszniai vasutakra tér át. A zenicai, szerajevói és a mostar-metkovici vas­út költségei a közös aktívákból előlegez­etettek és e tekintetben most 315.930 frt megtérítés irányoz­­tatik elő. Bővebb részletezést óhajtana a felől, mint fog e megtérítés eszközöltetni s nevezetesen a tőke visszatérítését illetőleg mily kilátásaink lehet­nek. Másik kérdése a doboj-siminkani vasútra vonat­kozik. Mennyire haladt e vasút építése és remél­hető-e ama terv valósulása, hogy a vasút költségei a beligazgatás jövedelméből fedeztessenek. Végül érintvén a Balkán félszigeten legújabban lefolyt ese­ményeket, azt a kérdést intézi a közös pénzügymi­niszterhez, várjon ezen eseményeknek volt e visz­­szahatásuk a boszniai állapotokra? ha volt, mily irányban jelentkezett az ? ha nem volt, nem kell e attól tartani, hogy a legközelebbi jövőben az ot­tani állapotok lényegesen meg fognak zavartatni? P­r­i­­­e­s­z­k­y Tádé azt kérdezi, nem volna-e helyes, ha a Boszna- völgyi vasút, a posta és táv­írda a katonai kezelésből átmenne a közös pénz­ügyminiszter kezelésébe ? Hegedűs Sándor ugyan e tárgyban szó­lal föl, de a hadügyminiszterhez intézi kérdését. Az az előirányzat — úgymond — mely a megszállott területeken levő csapatok költségeiben a vasutakra vonatkozik, valamint a hiány, hogy a posta- és táv­írdából származó jövedelem előirányozva nincs, to­vábbá az, hogy az előre nem látott bevételek címén előirányozva semmi sincs, egy alkotmányos költségvetés követelményeinek nem felel meg és nagy számadási anomáliákkal jár. A költségvetés­ben nyoma sincs az egyes vasutak kiadásainak és bevételeinek. Nem csatlakozik az előtte szóló néze­téhez, most átadni Boszniának azokat nem akarja, hanem a bosznavölgyi vasút, a posta és távírdára nézve a status quo fentartását óhajtja; csakhogy előirányzatot kíván. A­p­p­o­n­y­i Albert gróf mint évek óta min­den delegáció alkalmával, úgy ezúttal is kifogá­solja, hogy bizonyos költségek, melyek saját­­ elv­társai nézete szerint a megszállott tartományok bel­igazgatási költségeinek előirányzatába volnának a Bosznia közigazgatásáról szóló törvény értelmében felveendők, még mindig a közös állandó hadsereg­ről szóló költségvetésben nevezetesen a rendkívüli szükséglet 6. címében fordulnak elő. E költségeket ugyan ő és barátjai nem ellenzik, de ismételten ki­jelenti, hogy addig, míg nem a kellő helyen állít­tatnak be a költségvetésbe, meg nem szavazhatják. Láng Lajos azt kérdi, várjon a budgetnek a vasút építésre fordított összegek kamataival és törlesztésével való megterhelése nem fogja-e azt okozni, hogy a vasút­hálózat kiépítése majd ha­lasztást szenved ? Kérdi továbbá, hogy miért van az idén a kataszterre tetemesen kisebb összeg elő­irányozva ? Megnyugtatást szeretne arra nézve is, váljon az átalános politikai és interkonfesszionális viszonyok a megszállott tartományokban kielégítők , és tudni kívánná, hogy az egyes felekezetek közt mily elvek szerint osztatik szét a szubvenció ? Végre kérdi, hogy a miniszter mire alapítja a ma­gasabb előirányzást az adóbevételeknél ? Kállay Béni közös pénzügyminiszter: Tel­jesen jogosultnak tartom a­z. előadó úr által kife­jezett óhajtást : lehet-e pontossággal megtudni, váj­jon a boszniai bevételek előreláthatólag megfelel­nek-e az előirányzatnak, hogy azután a kiadások megállapítása tekintetében ezt szem előtt tarthassa a­z. albizottság. A budget készítésénél és egyátalán a pénz­ügyi kezelésnél azon elvből indulok ki, hogy igyek­szem mindenekelőtt a jövedelmeket reális alapon megállapítani s ezen jövedelmekhez alkalmazom azután a kiadásokat. Ezen eljárást kell követnem azért, mert ameddig csak lehet, mindenesetre el szeretném kerülni, hogy a monarchia áldozatkész­ségét az adminisztratív költségekre igénybe kelljen venni, ezért a lehető legnagyobb szigorral járok el a budget összeállításánál. A tized jövedelem tényleges eredménye 1882- ben 2.100.806 frt volt; előirányozva volt 1883 ra 2.250000 frt, befolyt 3.521.422 frt; tehát 271432 frttal több, mint amennyi előirányozva volt; az 1884 iki előirányzat 2 279.000 frt volt, befolyt 2.668.000 frt, 390.000 frttal több ; 1884 re elő­­irányozva volt 2 373.000 frt, tehát 300.000 frttal kevesebb, mint az előbbi év eredménye ; 1880-ra az előirányzat 350.000 frttal kevesebb, mint amennyi 1884-ben befolyt. A tizedjövedelem ezen emelkedése csupán abból származik, hogy a művelés alá vont területek kiterjedése évről évre növekedik, sem az adózás alapja, sem a beszerzési mód nem válto­zott, sőt sok helyen nem is nagy szigorral szedet­nek be az adók és az eredmény mégis javul. Meg kell itt jegyeznem, hogy az adózók nem termé­szetben szolgáltatják a tizedet, hanem bizonyos megváltási árban, melyet az úgynevezett járási medzsliszek határoznak meg, tehát a lakosság kép­viselősége a járási főnökkel és ennek alapján a kormány állapítja meg. A termesztményekben történt árhanyatlást illetőleg bátor leszek néhány adatot felemlíteni az 1879—1884. és 1885-iki beváltási árakat illetőleg. A szorosabb értelemben vett Boszniában e búza ára oka számra 15—181/s krról 1884 ben 8—13 krra, 1885-ben 8—12 krra szállt le. Az árpa ára 1884 ben 11—15 s­r. volt, az idén 5—9 kr. te­hát a nem kitűnő minőségűnek az ára több mint felével hanyatlott. A zab ára 9—14 kr. volt, le­szállt 5—10 krra; a kukoricáé volt 1879-ben 12—14 kr. 1884-ben s az idén 6—10 kr.

Next