Pesti Hírlap, 1886. január (8. évfolyam, 1-31. szám)

1886-01-01 / 1. szám

Egész évre . . . . írt — kr. Félévre .... 7 » — » Negyedévre . . 3 » 50 » Egy hóra. ... 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest, nádor­ utca 7. sz., földszint, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszó­lamlások intézendők. POLITIKAI NAPILAP^Sg) ' Budapesten, nádor-utca 7. sz. L emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig egyedül: RUDOLF MOSSE-nél Párisban,­­10, Rue Notredame des Victoires. Előfizetési fölhivás PESTI HÍRLAP 1886-iki nyolcadik évfolyamára. A „Pesti Hírlap“ a nyolcadik évfo­lyamba lép az uj évvel. Hét év alatt vivta ki, hogy a legelterjedtebb magyar lap lett, külsejében a legszebb és legélénkebb. Fényes írói kór csoportosul körülte­s rotációs gép nyomja sok ezer példányban. S van oka büszkének lenni, nem mert a legelterjedtebb, hanem arra, mint lett azzá? Úgy, hogy nem hizelgett a közönség hul­lámzó szeszélyének, hanem becsületesen és lan­kadatlanul, gyakran az áramlat ellen is lobog­tatta a Zászlót, melyet kitűzött. (Pedig erre a zászlóra rossz idő járt — mert a libera­lizmus a mi zászlónk.) Nem a közönség után mentünk, hanem némelykor egészen ellenkező irányban és mindig előtte, Hogy ma itt állunk diadalmasan a be­tartott prog­ram­mal s egy nagy olvasó­táborral a hátunk mögött, megelégedéssel tölt el a múltra nézve s birodalommal a jövőre. Tudjuk, hogy a helyes utat járunk. Magarország újabb állami életének a li­­beralizmus a gyökere. Magyarországon csak egy hazafias programm lehet hát:­e gyökereket kí­mélni. Ez volt, ez lesz a mi irányunk, melyet csak azzal toldottunk meg, hogy függetlenek va­gyunk s leszünk a pártoktól. Elég bizonyos csoportosítással szembe állí­tani tiszült munkatársaink neveit ennek bizony­ságául s egyszersmind arra, hogy mind azok az apró ráfogások, melyek a „Pe­s­t­i H­í­r­l­a­p“ ellen a küzdelmek hevében felhozattak, össze­omoljanak. A­kik azt állítják, hogy kormány­­pártiak vagyunk, azoknak cáfolat­a Tors Kám­­él és Eötvös Károly élénk tolla; akik azt mondják, hogy a szélsőbalhoz szítunk, azoknak F­u­l­s­z­k­y Ferenc és B­e­k­s­i­c­s Gusztáv cikkei a felelet. A „Pesti Hírlap“ nem hajlik sem ide, sem oda, nem ismer pártokat és gyűlölködést; az igazságot keresi mindenben s mert csak az igazságot nézi, melyik oldalon van, meg nem nézi. Az említett Pulszky Ferenc, Eötvös Károly, Beksics Gusztáv és Tors Kálmánon kívül még sok jelentékeny erő támogatja a politikai cikkek rovatát: P­e­s­t­y Frigyes, Borostyáni Nán­dor, K­e­n­e­d­i Géza stb. Mikszáth Kálmán az országos hitűvé lett karcolatokban (a t. Házból) humorizálja az országgyűlési pártok és notabilitások ferdeségeit párttekintet nélkül. Tárcarovatunk a legváltozatosabb, legélén­kebb s oly gazdag, hogy nem ritkán három­négy tárcát is közlünk; legjobb nevű s a kö­zönség előtt legkedveltebb íróink gazdagítják a „Pesti Hírlap“ e rovatát. De ép oly gondot fordítunk a többi rova­tokra is, úgy hogy jól ér­te­sü­lts­ég, élénk­ség, a tartalom gazdagsága és vá­lasztékossága tekintetében a Pesti Hírlappal alig vetélkedhetik még egy lap. A harctérről saját tudósítóink látnak el eredeti s a mi fő, mindig hiteles táviratokkal. Nagy gondot fordítunk továbbá mulattató apróságok, a közönség köréből való panaszok közlésére, valamint a mindenki által szívesen olvasott szerkesztői üzene­tekre. S bár a legdíszesebb kiállításban naponta (a hétfőt kivéve) két teljes ívet — 16 ol­dal — adunk olvasóink kezébe, külön kedvez­ményül hetenként még egy zene­mellékle­te­t is csatolunk, előfizetőink számára teljesen in­gyen. Oly kedvezmény ez, minőt egyetlen európai lap sem nyújt ma közönségének. S még ezzel sem elégszünk meg. A Pesti Hírlap minden egész éves előfizetője 10 frt bolti ár helyett 5 frtért rendel­heti meg a „Szent István kereszte­lő­j­e” címü jeles történeti festmény nagy szinnyomatu képét, mely minden szakértő teljes elismerését vivta ki s melynél pompásabb szobadíszt képzelni sem lehet. Mindezen kedvezmények dacára a Pesti Hirlap a legolcsóbb napilapnak méltán mondható, a mennyiben csekély összeg­gel (havonkint 20 kr) drágább az úgynevezett kis néplapoknál, melyek mél ötszörte többet tar­talmaz. Legyen szabad ezek után remélnünk, hogy a Pesti Hírlapot tisztelt olvasóink, kiknek megelégedését kivívni főtörekvésünk, jövőre is pártolni és l­ehetőleg terjesz­teni is fogják. Az előfizetés legcélszerűbben postautalvány­nyal eszközölhető. Előfizetések a hó bármely napjától kezdhetők. Az előfiz. pénzek a Pesti Hírlap kiadóhivatalába (Budapest, nádor­ utca 7. sz.) küldendők. Lapunk címének megírásakor szí­veskedjenek­­. előfizetőink ügyelni, hogy csakis Pesti Hírlapot írjanak. ,g*F Mutatványszámokat kívánatra egy hétig küld ingyen és bérmentve a kiadóhivatal. Légrády testvérek, a Pesti Hirlap kiadótulajdonosai. A Pesti Hírlap előfizetési ára: Egész évre .... 14 frt — kr. Fél évre.......................7 frt — kr. Negyedévre . . . . 3 frt 50 kr. Egy hóra.......................I frt 20 kr. A Pesti Hírlap és Országvilág című nagy képes hetilap előfizetési ára: Egész évre . . . . 22 frt — kr. Fél évre.......................II frt — kr. Negyedévre .... 5 frt 50 kr. Egy hóra....................... I frt 90 kr. k „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Az elmúlt esztendő. — Karcolat. — Mindenekelőtt boldog új évet kívánok az olvasónak — s áttérek az öreg esztendőre. Épen olyan szemmel pislantok rajta végig, mint egy halottkém. Biz ebből már kiment a pára, el lehet te­metni, úgy halt meg, mint a többi esztendők, leterítette a fehér lepedőt a földre, még néhány lélegzetvételt tett és kimúlt a­nélkül, hogy testa­­mentumot csinált volna. (Pedig jó lett volna, ha valami rendet tesz vala legalább a verekedő test­érek a bolgárok és szerbek között.) Az öreg, nem volt rosz ember, isten nyu­gosztalja meg. Sok emlékezeteset ugyan nem ha­gyott ránk, de valami nagyon rosszat sem csinált. A legnevezetesebb dolga ránk nézve a kiál­­itás. Budapest arany napjait élte egy félév alatt, vetekedett a világvárosokkal: fény, pompa sz­­árzott a fiatal főváros ábrázatáról. Fejedelmi ven­­égek egymásnak adták a kilincset. Lesz dolga ölök a jövő kor Salamon Ferencének. A mostani Salamon vajmi szegényesen volt ellátva itt időző irályokkal. Még a török császár leányának a­­zát is ki kellett kutatnia, hogy valami történetet­alahogy összecsinálhasson Pestnek. Az ide vás­­árló vendégek között itt volt a bolgár fejedelem, majd szép feleségével a szerb király. Mind a ketten gyönyörködve nézegették a béke művét, azután hazamentek a hábo­rút csinálni. A nyári ragyogó napok most már egy el­múlt fényes álom, melyből csak a kézcsók maradt meg valóságnak. A külpolitika terén nem sok változás tör­tént (mert ami a bolgár-szerb viszályt illeti, az csak a karzaton folyik). Az öreg Bismarck egészséges és még mindig jól szelet a pipája. Franciaországban megbukott Jules Ferry, Angliá­ban Gladstone. Amott a szabadelvűek erősödtek meg, itt ellenben meggyöngültek. De azért még mindig elég erős a köztársaság, a­mit kivált az mutat, hogy újra Grévyt választották meg el­nöknek, noha már régen csak „kitömött ember­nek“ csúfolják, akit a felesége temetett ki s oda hurcoltatja egy székben a minisztertanácsba , hogy elsején fölvehesse az elnöki fizetéseket. Ami saját külön politikai eseményeink kö­zül a legnevezetesebbek egyike a kremsieri csá­szártalálkozás. Ennek is, ép úgy, mint a kiállításnak egy rejtélye van. Mert hiába a titokzatos ingerli az idegeket legjobban. A kiállításnak az a rejtélye, hogy vájjon ki nyerhette a 100 ezer forintos Hauptreffert . A kremsieri találkozásnak pedig az a rejtélye­, hogy vájjon miért nem ment Tisza Kremsierbe ? Ezeket a titkokat magával viszi a sírba az 1885-iki esztendő. . Az országgyűlésünk két nevezetes dolgot ütött nyélbe. Az egyik az új főrendiház, a­miért nem fogja magát megszégyelni az elmúlt esz­tendő egykori kollegái előtt a másvilágon. Mert a félszázad előtt letűnt évek azt fogják mondani: „No, ezt így csinálták volna a mi uralkodásunk alatt is.“ (De hogy az 1848-ik esztendő mit szól hozzá — azt nem szeretném végighallgatni.) A régi kollegák iránt kíméletes volt a mos­tani év, de irigység férkőzött szivébe a gyerme­kei iránt, mert az ötévi ciklussal csak minden ötödik szülöttre ruházta rá a választások bokré­­tás világát. (Hát mi az ördögnek terem akkor négy évig bor, ha nem lesz ára ?) A harmadik nevezetes törvény a közigaz­gatásról szóló, már sok volt erre az évre. Az 54. ij-hoz nem volt elég kemény foga. Ha a kalendárium engedte volna, bizonyosan előbb hunyja be szemét, halálos vívódásai között e sza­vakat hörögve: — Az 54-ik paragrafust hagyom a fiamnak. Tiszával sok mindenféle történt az idén, csak az nem történt vele, hogy megbukott volna. A leánya férjhez ment, a fia megházaso­dott, őt magát megjubilálták. A mamelukok kö­zül elhalt egynéhány, de háromszor annyi növe­kedett. Ennélfogva egyéb változás Magyarországon nem észlelhető, mint az, hogy tavaly gróf Csáky László gratulált neki uj év napján, az idén meg Szontagh Pál fog neki gratulálni. Egyszóval, ebben az esztendőben egy év­ 1866—1886. Évek múlnak, évek jönnek. Uj nemzedé­kek lépnek a régiek nyomába, mint az üde, fia­tal hajtások az erdő korhadtan ledőlt vén tör­zseinek helyén. Elavuló intézmények újak támadnak s a haladásnak áramlata hol lassab­ban, hol rohamosabban magával sodorja a pol­­gárisult emberiséget. Kell is, hogy igy legyen, mert nemzetek­nek és államoknak nem szabad aggságra jutnia. Nem igaz az, hogy néhány év vagy évti­

Next