Pesti Hírlap, 1886. február (8. évfolyam, 32-59. szám)

1886-02-17 / 48. szám

6 ügyeimet az egyházi énekek ragadták meg, melyeken több hiányt észlelt; tanulmány tárgyává tette s a régiek összeszedése és javítása, részint újak költése által lassankint megkezdte az énekreformot, melyet pályája egyik főfeladatául tűzött ki. E mellett szabad idejét a Messiás fordítására szentelte. 1846-ban Pyr­­ker egri érsek mellé szertartóvá neveztetett ki. A beteg érsek magával vitte őt Karlsbadba s onnan a gasteini fürdőkbe, honnan visszatérve Pyrker Bécs­ben 1847-ben elhalt s Lilienfeldben eltemettetvén őt, szivét magával hozta Egerbe. Bartakovics egri érsek, Pyrker utódja megtartotta Tárkányit titkárnak, ké­sőbb Egyekre (Szabolcsmegye) lelkészszé nevezte ki, mely állásról aztán kanonokká és barsmonostori apáttá lépett elő.­­Párkányi e mellett pápai tisztelet­beli kamarás, a szt István társulat aligazgatója s 1858. dec. 15-e óta a tud. akadémia levelező tagja. Költeményei mellett számos, nagy gonddal ösz­­szeállított s igen elterjedt ima- és énekkönyv jelent meg tőle. Kiadta továbbá Szabó Imre szombathelyi püspök egyházi beszédeit a nép számára, valamint a „Toldy Ferenc irodalmi arcképei és újabb beszédei“ c. munkát. Tárkányi költeményeit a szt. István-társu­­lat „Költemények“ c. alatt kiadta (Pest 1857.) Mun­kássága legnemesebb gyümölcsei azonban bibliai mun­kái lettek. Bartakovics érsek megbízásából még 1852- ben megkezdte Káldy György jezsuita fordítása alap­ján a biblia átdolgozását s erre vonatkozólag egy ér­tekezése jelent meg „A legújabb magyar szentirás“­­ról (Pest 1869.) E nagy munka felét Egerben, felét egyeld magányában végezte, hol, mint említők 1857. óta plébános volt. Ennek első mutatványa „Zsoltárok könyve“ c. alatt jelent meg, a vulgata szerint Káldy fordítása nyomán (Eger 1860.); egészen pedig „Az ó- és újszövetségi Szentirás“ (u. o. 1862—5.); ismét „Az újszövetség könyvei“ (u. o. 1865.); továbbá „Szentirási szakaszok“ (u. o. 1868.) Az akadémiába ily cimű értekezéssel köszön­tött be: „A vallási költészetről különösen a népéne­kekről“, 1868-ban pedig ugyanott értekezett „A leg­újabb magyar szentirásról“. (Pest, 1868.) A Kisfa­­ludy-társaság 1867-ben választá meg tagjává s itt Klopstock Messiásáról értekezve mutatta be magát, melyből I.—X. ének megjelent (Pest, 1872.) A pápa a szentirás fordításáért kamarásává nevezte ki, a király pedig 1868-ban egri főegyházi kanonokká s végül a szt. István társulat a távozó Ipolyi helyébe alelnökké választotta. Az elhunyt az irodalom és művészet ügybuzgó, áldozatkész mecénása volt, sok irodalmi kincset és ereklyét gyűjtött össze s nagy tevékenységet fejtett ki a szent István társulatban is. Évenkint elutazott Rómába s a pápai udvarnál is igen szerették a ki­tűnő magyar főpapot. Napi hírek.­ ­ (Személyi hírek.) Dr. H­a­y­n­a­­­d Lajos kalocsai bibornok-érsek Kalocsáról Budapestre érke­zett. — Gr. Khuen-Héderváry bán rövid tar­tózkodásra ma ide érkezett. — (A királyné) tegnap Triesztből táviratilag intézkedett, hogy Miramaréban podgyászát kocsikba rakják. Az udvari vonatot Fiuméba rendelték, hova a királyné holnap érkezik meg s onnét közvetlenül Bécsbe utazik.­­ (Érdekes találkozás.) A F. L.-ban olvas­suk a következő sorokat: Huszár István nógrádi nagybirtokos s országos képviselő, tegnap este nyolc órakor tea-estélyt adott lakásán, a Huszár-ház első emeletén. Erre az estélyre minden meghívott vendég sietett pontosan megjelenni, hogy tanúja legyen egy megható jelenetnek. A szabadságharc két magyar hadvezére, Görgei Arthur és Klapka tábornok har­minchét év lefolyása után ez estélyen találkoztak újra először. Valaha ők, mint gárdisták s később, mint a tavaszi hadjárat diadalmas vezérei, lelki-testi ba­rátok voltak, de a honvédzászlók elbukása után a sors és nézeteltéréseik nagyon távol tartották őket egymástól. Noha mindig kölcsönösen becsülték egy­mást, még találkozni sem nyílt alkalmuk. Fiatal férfiak, győzelmi cserkoszorukkal elhalmozott vezérek voltak akkor, midőn utószóik szorítottak egymással kezet, 1849. végzetes nyarán Komárom várában. Egyikük a vitéz sereg élén távozott, bus sorsa, a világosi fegy­verletétel elé; másik a „szűz várban“ maradt, hogy védje, a meddig lehet. Csak most, midőn már olyan eszek, mint a fehér galamb, szoríthattak újra kezet a viszontlátásra. Klapka már az egyik szalonban ült, vidám környezet közepett, midőn Görgei belé­pett. Komárom egykori hőse rögtön eléje sietett, megrázta mind a két kezét, meghatottan mondván: „Nagyon, de nagyon örülök, hogy újra láthatlak, régi bajtárs, s mielőtt sírba szállnék, újra baráti melegséggel foghatok veled kezet. Régen, igen régen kellett volna nekünk újra találkoznunk, akkor talán sok keserű félreértésnek elejét vehettük volna.“ Görgei elmélyedve válaszolt: „Bizony, kedves bajtárs, tartozunk e találkozással a régi jó barátságnak, az ügynek, melyet híven szolgáltunk és ama barátaink­nak, kik összejövetelünket szintén óhajtották.“ A társaságnak, mely a jelenetet látta, sok olyan tagja volt, kik egykor a Görgei főhadiszállásához tartoztak, mint báró Mednyánszky Ede képviselő (egy nyar­­gonc tiszt), Bakody Tivadar egyetemi tanár és Gör­­gei István (hajdan táborkari tisztek), dr. Lumniczer Sándor egyetemi tanár (1849-ben Görgei táborkará­ban orvos), továbbá Vendrei Ferenc honvéd-ezredes (valaha Aschermann, Komárom várparancsnoka) s a régi honvédtisztek közül: dr. Podmaniczky Frigyes, Visontai Kovách László s Vadnay Károly orsz. kép­viselők, Mikár Zsigmond. A társaságban voltak még: gr. Gyürky Ábrahám nógrádi főispán, a házi úr (egykor maga is Görgei hadseregében honvédtiszt) fivére: Huszár László, Gyulai Pál, gr. Pongrácz Sán­dor és Vilmos. Sok szép régi emlék merült fel tár­salgás közben s a két ősz egykori hadvezérnek is sok mondani valójuk volt, valahányszor egymás mellé kerültek.“­­ (Felolvasás.) A keresk. ifjak társulatában holnap csütörtökön este fél 9 órakor Strauss Adolf felolvasást tart ily címmel: „Magyar expedíció Mace­dóniában“. A felolvasásra, mely érdekes mutatvá­nyokkal lesz egybekapcsolva, a társulat vendégeket is szívesen lát.­­ (Bécsi tanulók nyomora.) Egy Selten­­werth Sámuel nevű 23 éves bécsi technikus néhány nap előtt lakásáról eltűnt s azóta nem találják. Tá­vozása után levelet intézett egyik barátjához, mely­ben azt írja, hogy már nyolc nap óta nem evett me­leg ételt s hogy öngyilkosságot kénytelen elkövetni, mert nem bir a végtelen nyomortól másként mene­külni. A szegény tanulókat segélyező bizottság nem vehette figyelembe kérvényét, mert már 80 más ta­nuló volt előtte följegyezve. A múlt héten nem ke­vesebb, mint 37 oly tanuló fordult segélyért az egy­lethez, kik valóságos éhínségben sintődnek.­­ (Szerencsétlenül járt léghajósok.) Brest­­ben a múlt héten Dubois-Garroul léghajós, Aisné­ Giraud zeneszerző és Jules Renaud, a new-yorki nagy opera baritonistája a „Fugitif“ léghajón kirándulást tettek Közvetlenül fölemelkedésük után nagy szél­vihar támadt; a ballont hosszabb ideig látták Brest fölött lebegni. A léghajósok hiába feszítették meg minden igyekezetüket, hogy lebocsátkozhassanak. Ek­kor elkezdtek a csolnakból mindent kihányni, azon reményben, hogy magasabb, a vihartól ment légré­tegbe jutnak. De egy sebes légáram a ballont oly gyorsasággal ragadta el, hogy rövid idő alatt a szá­raz­földtől messze, a tenger fölött lebegett. Ezóta a merész léghajósokról mit sem tudnak. Egy orosz hajó utasai láttak a napokban nyílt tengeren egy gazdát­lan léghajót, mely nagy sebességgel röpült észak felé.­­ (XI. Ferenc Nápolyban.) Nápolyban él egy hajdani Bourbon-ezredes, Gregorio G. báró, ki az uj Olaszországgal nem békült ki. Egy napon négy úr jött hozzá s azt mondták neki, hogy II. Ferenc néhány nap múlva Nápolyban lesz. A báró el van ragadtatva s ég a vágytól, hogy „királyát“ láthassa. Másnap a négyek ismét megjelennek nála s közük vele, hogy a király Corognoban fog kikötni. A báró 500 lírát ad nekik, hogy II. Ferencet méltóan fogad­hassák. Az ismeretlenek egy corognoi korcsmában jó ebédet rendeltek, és két szobát, s a bárót kocsin hozták el. Amint a fogat Corogno közelébe ért, a messzeségben bárkát vesznek észre. „Ez ő!“ kiáltják a négyen. A bárka kiköt s egy öreg ur száll ki, ősz fején széles karimáju kalap. C. báró csodálkozik kissé, hogy II. Ferenc oly hamar megöregedett, de nagyon boldognak érezi magát, midőn az megcsókolja, megöleli, hűségét dicséri s 50,000 lírára szóló bont ad át neki. Az állítólagos király ekkor azon ürügy alatt, hogy egyedül akar lenni, visszahúzódik az egyik szobába, míg a báró a négy kísérővel jól eszik, sokat iszik, s végre fizeti a számlát, mert asztaltár­sai egyszerre eltűntek, a második szobában levő ,,ki­­rálylyal“ együtt. A báró azóta nem látta sem őket, sem 500 líráját.­­ (Ismét két öngyilkosság Honte-Carló­­ban.) A nizzai „Pensiero“ írja: Egy gazdag külföldi kereskedő, ki nejével Nizzába utazott, Monakóban megállt, hogy a játékbankot futólag megtekintse. Az aranyhalom látása őt is játékra ingerelte s csakha­mar elvesztette pénze egy részét A többit aztán át­adta megőrzés végett nejének, s ő sétát tett a vá­roskában, hogy kissé szórakozzék. Az asszonynak az jutott eszébe, hogy mily meglepetést szerezhetne férje számára, ha az elvesztett pénzt visszanyerné. Leült tehát a játékasztalhoz s pénzük maradékát is elvesztette. Emiatt kétségbeesve, a tengerbe dobta magát, s csak holttestét húzták ki. E csapás a férjet annyira megrázta, hogy lakására ment s golyót rö­pített agyába. — (Az ,,Aurora“-kör) holnap alakul meg. Dr. Schwarz Gyula tudósunk, az akadémia 1. tagja szintén föl van véve azok közé, akik tiszt, tag gyanánt vannak ajálva. Schwarz Gyula úr lapunkat kérte föl annak kijelentésére, hogy neve tudtán kívül szerepel a jegyzéken s ő „a jogegyenlőség elve iránt való tekintetből“ nincs azon helyzetben, hogy a tag­ságot elfogadhatná.­­ (Berzsenyi és Csokonai.) Lapunk f. hó 14-iki számában egy újdonság volt, mely Berzsenyi rokona, Noszlopy Tivadartól származva, a két költő első találkozásáról szólt. Erre vonatkozólag nekünk most a következőket írják: A Berzsenyi család rokona közli Berzsenyi és Csokonai megismerkedését, mely azonban csak nagy pietással őrzött somogyi anekdota é­s nem történeti adat. Csokonai Vitéz Mihály ugyanis 1798. tavaszán Vajda Júliával kötött és kilenc hónapig tartott édes viszony felbontása után sebzett szivvel elhagyta Ko­máromot s Keszthelyre utazott; majd Festetich György védszárnyai alatt Somogymegyébe jő, hol Nádasdi Sárközy István somogy megyei alispán s Palóczi Hor­váth Ádám népies költő házaiknál találjuk őt Nagy- Bajomban Virág Benedek szülőhelyén. 1798. jul. 12-én már a csurgói ref. gimnáziumban mint tanár egy is­kolai félévet rekeszt be. 1798—9. tanévben szintén Csurgón tanít a felsőosztályokban, honnét kirándulá­sokat tesz Nagy-Bajomba, Korpádra, Csökölbe s a vig családi ünnepeken felejti lelke buját Lillája miatt. 1800 tavaszán ott hagyja Somogyot és Csurgót neki indul 50 mértföldnyi útnak gyalog és zsebében — két forinttal és Tolnán, Baranyán s „Kecskemét pusz­tájának széllel bélelt szirtjain“ keresztül bandukolva öt évi távollét után megérkezik a híres Debrecenbe, szülővárosába. A Hetyén lakó Berzsenyi, atyja iránt elhidegülve elhagyja az apai házat és 1800-ban nőül veszi a 14 éves Dukai Takács Zsuzsannát és Sem­­gyénbe, Vasmegye kemenesaljai járásába tartozó fa­luba megy lakni. Itt marad atyja haláláig vagyis 1808- áig. Ekkor fájó szivvel egy szép versben búcsúzik el Kemenesaljától és Somogyba Niklára teszi át laká­sát, mely szülői birtokát képezte, hol is igen szépen gazdálkodik. Most ha tekintjük a két nagy költő so­mogyi tartózkodását, látjuk, hogy Csokonai 1798— 1800, Berzsenyié pedig 1807—1836-ig terjed, ha még felemlítjük Csokonai halálozási évét, vagyis 1805. jan. 28. azonnal szembetűnő leend, Berzsenyi Csokonai elköltözése után 7 és elhalálozása után 2 évvel jött csak Somogyba. Tehát a találkozás itt nem történhe­tett meg. Ez ellen szól még Berzsenyi nyilvános fel­lépésének ideje is. A nagy ódaköltőt Kis János 1805- ben lepte meg titokban versei mellett (melyek csak 1813-ban láttak napvilágot Pesten Helmeczy által) tehát ez akkor történt, midőn Csokonai már a deb­receni hatvani utcai temető csendes hantjai alatt pi­hent. Berzsenyi csak Kis és Kazinczy felfedezése után lett hiressé, így a fentebbieket tekintetbe véve, Cso­konai őt nem is ismerhette, mert lehetetlen feltenni, hogy az a láng lelkű ifjú, ki 1795-ben Debrecenből Pestre rándult csak azért, hogy az ősz Dugonicsot láthassa és örömében sírhasson, Komáromtól Keszt­helyig tett útjában ne látogatta volna meg a magyar nemzet halhatatlan Horácát, az ekkor még Hetyén tartózkodó Berzsenyit. De erről sehol semmi jegyzés, így tehát Noszlopy Tivadar úr által említett ismer­kedés nem megtörtént dolog, hanem kegyelettel őrzött anekdota, melyet szép Somogy megyének régi jó pat­riarchális öreg urai nem mulasztanak el elbeszélni, ha az ember Niklától Puszta-Kovácsiig utazik velök. — (Fényes esküvő) volt ma a papnövelde­utcai egyetemi templomban. Ehrenheimi S­c­h­y­­­r­a István honvédelmi min. osztálytanácsos és neje almási Antunovics Birinek leányát, Ilonát, vezette oltárhoz jekel- és margitfalvai Jekelfalussy Zoltán, cs k. tartalékos dzsidás­ hadnagy,­­ özv. Jekelfalussyné sz. Festetich Kamilla grófnő fia. Az esketési szertartást a fényes főúri társaság és a templomot zsúfolásig megtöltött előkelő néző­közönség jelenlétében Rosta­­házy Kálmán krisztinavárosi plébános, országgyűlési képviselő, s a család régi jó barátja végezte, mely után a fiatal párhoz nagyon szép beszédet tartott.­ Esküvő után a társaság hosszú kocsisorban vonult a menyasszonyi házhoz, a­hol a reggelit szolgálták fel. Az esküvőn részt vettek: Gromon Dezső államtitkár és gróf Sermage Arthur cs. kir. kamarás, mint a menyasszony tanúi, és Jekelfalussy Lajos mint taná­csos és báró Vécsey Sándor cs. kir. kamarás, mint a vőlegény tanúi. A nászasszonyi tisztet bajsai Voj­­nits Tivadarné végezte. Nyoszolyó leányok voltak: Bornemisza Vilma, Szirmay Anna, báró Sortnik Har­­min, Szirmay Alice, Nedeczky Irma; vőfélyek pedig Tarnóczy Béla, gróf Széchényi Dénes, báró Redvitz Károly, Vécsey Oláh Miklós, báró Vécsey Alfonz, Tarnóczy Kázmér, Nedeczky Feri és báró Sortnik József. Ezeken kívül ott voltak még: Jekelfalussy Festetich Kamilla grófnő, gróf Räuber, Csáky Hed­wig csillagkeresztes hölgy, Szirmay Pál, Szirmay Podmaniczky Jerne bárónő, Bornemisza Ádám cs. k. kamarás és kormánybiztos nejével, Vojnits Tivadar, Jekelfalussy Lajos cs. kir. kamarás és neje, Jekelfa­lussy Sándor cs. kir. kamarás, Jekelfalussy Andor, Rostaházy Kálmán, Jekelfalussy József, Du Fresne alezredes, Franke Lajos ezredparancsnok és neje, Nedeczky Lászlóné, dr. Pásztélyi Jenő, Schytra Ehren­­heim Ferenc, Giczey Samu, Kvassay Ede cs. kir. kamarás, Hazsánszky Hugó stb. A fiatal pár az esti vonattal elutazott.­­ (Egy agg tanár jubileuma.) Dr. Lewis Lajos tudomány­egyetemünkön a francia és angol nyelvnek érdemekben megőszült magántanára ma délelőtt ülte meg szerény családi körben tanárkodá­sának 50 éves jubileumát, mely alkalomból volt és jelenlegi hallgatói élénk ovációban részesítették. Az agg mesterről, ki a francia nyelv tanítás terén a Ja­­cotot-féle módszer hive és meghonosítója, valamint a szabadkőművesi intézménynek úgy Ausztriában mint Magyarországon megalapítója volt, a következő élet­rajzi adatokat kaptuk: Dr. Lewis Lajos 1799. már­cius 6-án Hamburgban született angol szülőktől, te­hát jelenleg 87 éves. Gymnasiumi tanulmányait Bo­­roszlóban végezte, az egyetemet pedig Greisswaldban és Berlinben hallgatta, hol főleg a vallásbölcsészeti PESTI HÍRLAP 1886. február 17.

Next