Pesti Hírlap, 1886. április (8. évfolyam, 91-119. szám)

1886-04-01 / 91. szám

é második olvasását. Windthorst, a centrum vezére, előterjesztette a javaslat első tárgyalása alkalmával (febr. 19) már bejelentett módosítá­sát és határozati javaslatait s azt az eventuális indítványt is tette, hogy ha a kormány által javasolt öt évi meghosszabbítás el nem fogad­tatnék, hosszabbít­tassék meg a törvény hatálya még két évre. Windthorst módosításai azt fog­lalják magukban, hogy szociál­demokrata gyű­léseket feloszlatni szabad legyen ugyan, de nem előre betiltani, hogy a kis ostromállapot meg­szűnjön s a törvény csak 1888. év októberéig hosszabbíttassék meg. Az első napi vitáról itt közlünk távirati tudósításunkat kiegészítő kime­rítőbb jelentést. A szocialista törvény a német birodalmi gyűlésben. Berlin, március 30. A szocialista törvény mai második olvasása alkalmával Windhorst több módosítást jelen­tett be. Puttkamer miniszter kijelentette, hogy a módosítások közül egy sem fogadható el. A­ki a törvényt meg nem szavazza, nagy felelősséget vállal magára. Belgium jelenleg harcban áll Európa nyugalmáért. A korlátlan sajtószabadság kö­vetkeztében Belgiumban elterjedt sajtó létezik, mely a legvakmerőbb módon izgat a vagyonosak ellen s a „Catechisme du Peuple“ ördögi rosszakarattal nevezi a vagyonosokat a szegények „rabszolgatartóinak“. Ha Belgium ez ellen törvényes eszközökkel bírna, nem jutott volna a charleroi-i zavargásokig. Taná­­csos-e ilyenekkel szemben Németországban az egye­düli biztosítékot a kézből kiadni ? A kastélyok és gyárak lerombolásával szemben a német szocialista­törvény igazán humánus eljárás. A Belgiumban je­lentős strikkciók munkaadói bizonyára az egyház hit fiai (Ellenmondás a centrumban), de az egyház egymagában tehetetlen e zavargá­sokkal szemben. A belgiumi állapotok csak előhírnökei az egész Európát fenyegető viharnak. Németországban, különösen pedig Poroszországban a monarchia erős bástya ezzel szemben s még akkor is, ha a törvény nem hosszabbíttatnék meg, van elég hatalma­s a hozzá való hajlandóság, hogy minden lázadási kísérletet lesújtson. De nem erről van szó, hanem a szenvedélyek kitörésének meggátlásá­­ról. A­ki most elveti a törvényt, hasonlít azon okta­lanhoz, a­ki az egyetlen villámhárítót, mely évek óta megvédte hajlékát, épen akkor távolítja el, mikor a vihar kitörni készül. A­ki a törvényt elfogadja, sora­kozzék a f­e­j­ed­ele­m s­z­e­m­é­l­y­e körül. Ez különösen megbízta a szónokot, jelentse ki a birodalmi gyűlésnek, (Halljuk!) hogy nem érhetné őt nagyobb fájdalom és keserűbb csalódás, mint ha látnia kellene, hogy a nem­zetet most, mikor a belbékét akarja biztosítani, cserben hagyja. (Mozgás.) Windthorst kérdi, illendő-e, hogy a fejedelem szent személyét, mint épen most történt, be­­vonják a vitába ? Módosításait pártjával egyetértőleg nyúj­totta be újólag. Az volt a célja, hogy a szocialista­törvényt némileg enyhítse, hogy ne legyen kemé­nyebb, mint az Ausztriában alkalmazott. A fősegély­­eszköz nem a represszió, hanem a munkások hely­zetének javítása, melyért az egyház és a centrum olyan rég harcolnak. A belgiumi állapotok a hosszú éveken át folytatott szabadelvű és szabadkőművesi kormányzás következményei. (Derültség.) A főzavar­gások Frére-Orban szülővárosában történtek. Szónok azt hitte, hogy Puttkamer utalni fog arra az ösz­­szefü­ggésre, mely a belga zavargások és a német szociál­demokrácia közt létezik, de a miniszter erről egészen hallgatott. Látszólag nem is létezik ilyen ösz­­szefüggés, de csakis látszólag A­mi Belgiumban szem­betűnő, az az anarchizmus ; ez ellen szívesen harcol a centrum. De ilyen kihágásoknak nem állhatja útját a szocialista­ törvény, különösen ha a gazdasági hely­zet ugyanaz volna Németországban. A kivételes tör­vény csak a szocializmus anarchisztikus hajtásait növelné. Puttkamer kijelenti, hogy Windthorst módo­sításaival gyönge védelem a szocialista­ törvény. A­mi a pozitív tevékenységet illeti, a kormány a munkás­barát mozgalom élén áll, de a birodalmi gyűlés né­mely pártja nem támogatja e működésében. Tényleg nincs ugyan összefüggés a német szociáldemokraták és a belga anarchisták közt, de ki tagadhatná, hogy szellemre nézve azonosak! Utal a »Züricher Social Demokrat« egy cikkére, mely szemére veti a com­­mune-nak, hogy a francia bank pénzét megkímélte s fölszólítja a jelenlevő szociál­demokratákat (Bebel épen közvetlenül a szónok előtt áll), hogy valljanak szint. Mindenhatóságot ő sem tulajdonít a szóban levő törvénynek, de jelentékeny segédeszköznek tartja egy óvatos és munkásbarát politika szolgálatában. (Ellenmondás.) Helldorf (konzervatív) a törvény hosszabbítása mellett van. Cegielsky (lengyel) minden kivételes törvény ellen van, tehát a szocialista törvényt sem fogadja el, noha a szocialisták a hazaszeretetei, mely a lengyelek szemében a legdrágább kincs, semmibe sem veszik. Most Bebel (szociáldemokrata) szólal föl. Windthorst módosítványai és indítványai nem egyebek komédiánál,hogy port hintsen a választók szemébe. A centrum jól tudja, hogy a szabad­elvűek úgyis változatlanul fogadják el a törvényt, sőt mi több, bensőleg a centrum is egyetért a törvénynyel. A szocialista­ törvény által teremtett rendőri önkény l­egjobb propaganda a szociálde­mokrácia mellett. (Közbekiáltások a konzervatívok részéről: Hiszen akkor meg van, a­mit kívánnak!) De mi azt akarjuk, hogy úgy bánjanak velünk, mint a többi állampolgárokkal. Az ember csak akkor lesz veszedelmessé, ha természetadta jogaitól megfosztják. A Puttkamer miniszter által idézett cikk csak törté­neti kritikája a commune-nek, Stöcker meg azt kö­vetkeztette belőle, hogy a szociáldemokrácia szövet­ségben van a zsidókkal, mivel a kommunisták nem nyúltak a bank pénzalapjához. De egyik nézet sem tartozik ide. Az igazság az, hogy a német szo­ciáldemokratáknak semmi közük a belga eseményekhez, és úgy lepte meg őket, mint bárki mást e világon. A valódi ok ab­ban van, hogy a nagy sajtó- és gyülekezési szabad­ság dacára a munkások Belgiumban egy évtized óta tökéletesen távol tartot­tak a köz­ügyektől és munkaadóik a legszemtelenebb módon zsarolták őke. Aztán nem is forradalom az, a­mi Belmumban történt, hanem egyszerű forrongás (Derültség j­obbról), a­mi­lyen mindenütt előfordulhat, a­hol a nép tudatlan­­ságban és nyomorban sintődik. Mert a katolikus párt borzasztó módon elhanyagolta a népnevelést. N­é­­metországban is előfordul ilyesmi, mint például felső Sziléziában, ahol a centrum a tudatlanságot készakarva terjeszti. Az sincs kizárva, hogy a bel­giumi bourgeoisie és az ottani áll­a­m­h­a­­talom időnkint lázadásokat provokálnak. Elnök rendre utasítja a szónokot e kitételért. (Csodálkozás balról.) Bebel sajátságosnak találja, hogy a belga ál­­lamkormányt nem szabad itt kritika tárgyává tenni. Ha Charleroiban szociáldemokrácia létezett volna, nem fordultak volna elő a tudvalevő kihágások. Bi­zonyítja ezt Gén­t, ahol a szocialista irány az ural­kodó s a legnagyobb rend jár vele együtt. B­i­z­o­­nyos magas állású uraknak Németor­szágban nagyon kapóra j­önne, ha a né­met szociáldemokraták a charleroi-i­­hoz hasonló csínyre adnák magukat. De ebből ugyan nem lesz semmi. Szónok tiltakozik Puttkamer azon állítása ellen,,hogy a fejedelem-gyil­kosságot védelmezte volna. Ő csak Oroszországról beszélt s azt mondta, hogy az ottani állapotok ok­vetlenül a n­i­h­i­l­iz­m­u­sr­a és a monarchia tönkrejutására fognak vezetni. (Kleis­­- Retzow: Hát Németországban?) Bebel: Itt is, ha olyan alávaló rendszer állana fenn, mint Orosz­országban. Puttkamer: S ilyen beszédek után a szo­ciáldemokrácia, a monarchia ezen esküdt ellensége, még azt kívánja, hogy a rendes törvény szerint bán­janak vele. Gondja lesz rá, hogy Bebel Ber­linben ne beszélhessen másutt, mint a birodalmi gyűlésben. (Bebel megköszöni a jó reklámot.) Ezután kijelenti a mi­niszter, hogy a frankfurti rendőrség elítéltetését a temetőben történtekért, nem helyesli. A Bebel-féle theóriákkal szemben egy kulturállam kötelessége magát minden rendelkezésére álló eszközökkel vé­delmezni. Stöcker a baloldal és a szociáldemokraták gúnyos közbekiáltásai mellett Bebelt az anar­chizmus theoretikusának nevezi és a zsidók ellen kel ki, akik vagy milliomosak vagy pedig forradalmárok. Windthorst csak gyöngíteni akarja a kormányt, pedig a gyönge kormányok szü­lik a forradalmat s ettől óvjon meg bennünket az isten! (Valaki balról: Mindörökké, amen!) Elnök rendre utasítja Bebelt e közbekiáltás­ért, mire V­o­l­­­m­a­r (szocialista) kijelenti, hogy ő mondta az inkriminált szavakat, mire az elnök őt rendre utasítja. Singer (szociál­demokrata) nem csodálkozik, hogy Stöcker személyét illetőleg sok olyant mondott, ami homlokegyenest ellenkezik az igazsággal. Hiszen bírói ítélettel is ki lett nyilvánítva, hogy Stöcker úr nem ragaszkodik szigorúan az igazsághoz és ezt a gyalázatot senki sem veszi le róla. Elnök rendre utasítja Singert. Stöcker to­vább akar beszélni, de az elnök félbeszakítja őt, s mialatt Stöcker gúnyos megjegyzéseket szór az el­lenzéki padok felé és ezekről „pfui“ kiáltások hallat­szanak, a tárgyalást holnapra halasztja. Fővárosi ügyek. A főváros közgyűléséből. Ma szerencsésen kimúlt az a tengeri kígyó, a­mit „Podmaniczky­ ut­cai közúti-vasut k­érdésnek“ neveztek. Béke hamvaira. Mától fogva nem kérdés többé az. Hanem el­­határozott tény. A Balázs­ Mór ajánlata elfogadtatott és most már nincs egyéb hátra, mint a kivitel. Én valóban nem tudom, miért nevezik e vona­lat pusztán Podmaniczky­ utcainak ? Holott a vonal kezdődik az akadémia-utcában s a váci­ körut és az osztrák-magyar államvaspálya indóházának érintésé­vel kihalad a városligetbe. A Podmaniczky-utca csak a vége A koncesszió szerint a vasutat a szerződés megkötése után kilencven nap alatt kell elkészíteni. S igy van rá kilátás, hogy nemsokára a lánchídnál gőzvasútra kapaszkodva, kiröppenünk a városliget poros paradicsomába. Mert megjegyzendő, hogy az új utcai vonalakat gőzparipák fogják húzni. Az akadémia­ utcai­ városligeti gőzvasút csak bevezetése annak a nagy hálózatnak, melyen a fő­városi ember nemsokára hol a levegőben röppenve, hol a föld alatt robogva, gőz- és villám­szárnyain utazhatja be a fővárost a krajcárért. A kép nem rossz. Köhögő vonatok a föld gyomrában, és köny­­nyedén sikló villám­vonatok a Dunapart mentén a gőzhajó-társulat rakodó házai fölött. Valóságos lon­doni ködkép a Duna partján. Mindezt Balázs Mór úr tervezi, a­kinek reméljük, nem lesz oka a válla­latai után „Hübele Balázsra“ változtatni a nevét. De maradjunk ez idő szerint még az ú. n. Podmaniczky­ utcai vonalnál, minthogy ma az volt na­pirenden. A piai közgyűlésnek ez képezte legérdekesebb tárgyát. Nagyszámú bizottsági tag várta, míg rá ke­rül a sor. A köztörvényhatósági bizottságban általán nyil­vánvaló volt az a hangulat, hogy „semmi akadékot a terv elé !“ S ennek okáért a tanács javaslatát (mely alább ismertetve van) úgyszólván változtatás nélkül elfogad­ták, óriási majoritással. Voltak ugyan egyes törzsbevágó módosítások, mint­­ a m­p 1 főszám­vevőé, ki azt kívánta, hogy ha a Podmaniczky­ utcai vonalra kiadatik is 40 évre a koncesszió, mondassák ki, hogy a majdan kiépítendő hálózat többi vonalaira szintén csak 40 éven belül adatik meg az engedély, mely e vonalra érvényes, hogy a főváros végül egyszerre vehesse birtokába az egész hálózatot. Ez indítvány tarthatatlanságát azon­ban W­o­d­i­a­n­e­r Béla, Heinrich Ödön s többen kimutatták. A szavazásnál csak hatan álltak fel a főszámvevő indítványa mellett. Rácz Károly is nyújtott be persze néhány módosítványt, miket T­o­­­d­y főügyész döntött meg. A szavazásnál csak egy ember állt fel a Rácz-féle indítványok mellett (Mondjam-e ki ?) A közgyűlés lefolyása a következő: * R­á­t­h főpolgármester tudomására hozta a közgyűlésnek, hogy Brüll Gusztáv, közelebb el­halt budapesti lakos végrendeletileg 500 irtot ha­gyományozott a főváros keresztény szegényei szá­mára is, mely összeg hozzá beküldetvén, kiosztása iránt az intézkedéseket megtette. E nők ezután bejelentő Stern Adolf és Schwarcz Antal biz. tagok halálát. Mindegyik emlékének meleg szavakkal áldozott. Stern a köz­­igazgatási, pénzügyi, közjótékonysági bizottságok tagja volt. A közgyűlés a gyászoló családokhoz részvé­tira­­tot intéz s fájdalmát jegyzőkönyvileg fejezi ki. Stern helyébe Helfer Vilmos, Schwarcz Antal helyébe Biscara Endre lép a póttagok közül. Stern Adolf özvegye jótékony célra 100 frtot küldött be, mely fele részben a József-fiárvaház, fele részben az „Erzsébet“-leányárvaház javára fog for­­díttatni. A jövő közgyűlésen fognak betöltetni a bizott­ságokban ama helyek, a melyek Stern halálával megürültek, s a közegészségi bizottságban egy hely, mely Zboray Bertalan elhunyta óta van üresedésben. Most a betegségéből felgyógyult Bachmayer György V. ker. elöljáró tette le az esküt, mely után Kamermayer polgármester válaszolt Medvey Zsigmondnak a múlt közgyűlésen tett interpellációjára a közraktári fal bedüléséről. A válasz, mely a tanács nevében helyszíni eljárás ajánján készült, igazolja, hogy a kerítés bizonyos hosszban, épen a Csepel rak­­part utca feltöltése következtében meghajolt a lebon­tatott, bár magától be nem dőlt. Most ideiglenes fa­kerítés áll helyén. Hogy az ölnyi magas kőfal helyett vasrácsokat alkalmaztassák, ez nemcsak a várostól, hanem a pénzügyigazgatóságtól is függ. Egyelőre be kell várni, míg a mérnöki hivatal az új kerítéstervet bemutatja, a tanács megteszi a kisérletetet arra is, hogy vasrácsozatu kerítés létesüljön. PESTI HÍRLAP 1886. április 1.

Next