Pesti Hírlap, 1886. április (8. évfolyam, 91-119. szám)
1886-04-01 / 91. szám
é második olvasását. Windthorst, a centrum vezére, előterjesztette a javaslat első tárgyalása alkalmával (febr. 19) már bejelentett módosítását és határozati javaslatait s azt az eventuális indítványt is tette, hogy ha a kormány által javasolt öt évi meghosszabbítás el nem fogadtatnék, hosszabbíttassék meg a törvény hatálya még két évre. Windthorst módosításai azt foglalják magukban, hogy szociáldemokrata gyűléseket feloszlatni szabad legyen ugyan, de nem előre betiltani, hogy a kis ostromállapot megszűnjön s a törvény csak 1888. év októberéig hosszabbíttassék meg. Az első napi vitáról itt közlünk távirati tudósításunkat kiegészítő kimerítőbb jelentést. A szocialista törvény a német birodalmi gyűlésben. Berlin, március 30. A szocialista törvény mai második olvasása alkalmával Windhorst több módosítást jelentett be. Puttkamer miniszter kijelentette, hogy a módosítások közül egy sem fogadható el. Aki a törvényt meg nem szavazza, nagy felelősséget vállal magára. Belgium jelenleg harcban áll Európa nyugalmáért. A korlátlan sajtószabadság következtében Belgiumban elterjedt sajtó létezik, mely a legvakmerőbb módon izgat a vagyonosak ellen s a „Catechisme du Peuple“ ördögi rosszakarattal nevezi a vagyonosokat a szegények „rabszolgatartóinak“. Ha Belgium ez ellen törvényes eszközökkel bírna, nem jutott volna a charleroi-i zavargásokig. Tanácsos-e ilyenekkel szemben Németországban az egyedüli biztosítékot a kézből kiadni ? A kastélyok és gyárak lerombolásával szemben a német szocialistatörvény igazán humánus eljárás. A Belgiumban jelentős strikkciók munkaadói bizonyára az egyház hit fiai (Ellenmondás a centrumban), de az egyház egymagában tehetetlen e zavargásokkal szemben. A belgiumi állapotok csak előhírnökei az egész Európát fenyegető viharnak. Németországban, különösen pedig Poroszországban a monarchia erős bástya ezzel szemben s még akkor is, ha a törvény nem hosszabbíttatnék meg, van elég hatalmas a hozzá való hajlandóság, hogy minden lázadási kísérletet lesújtson. De nem erről van szó, hanem a szenvedélyek kitörésének meggátlásáról. Aki most elveti a törvényt, hasonlít azon oktalanhoz, aki az egyetlen villámhárítót, mely évek óta megvédte hajlékát, épen akkor távolítja el, mikor a vihar kitörni készül. Aki a törvényt elfogadja, sorakozzék a fejedelem személye körül. Ez különösen megbízta a szónokot, jelentse ki a birodalmi gyűlésnek, (Halljuk!) hogy nem érhetné őt nagyobb fájdalom és keserűbb csalódás, mint ha látnia kellene, hogy a nemzetet most, mikor a belbékét akarja biztosítani, cserben hagyja. (Mozgás.) Windthorst kérdi, illendő-e, hogy a fejedelem szent személyét, mint épen most történt, bevonják a vitába ? Módosításait pártjával egyetértőleg nyújtotta be újólag. Az volt a célja, hogy a szocialistatörvényt némileg enyhítse, hogy ne legyen keményebb, mint az Ausztriában alkalmazott. A fősegélyeszköz nem a represszió, hanem a munkások helyzetének javítása, melyért az egyház és a centrum olyan rég harcolnak. A belgiumi állapotok a hosszú éveken át folytatott szabadelvű és szabadkőművesi kormányzás következményei. (Derültség.) A főzavargások Frére-Orban szülővárosában történtek. Szónok azt hitte, hogy Puttkamer utalni fog arra az öszszefüggésre, mely a belga zavargások és a német szociáldemokrácia közt létezik, de a miniszter erről egészen hallgatott. Látszólag nem is létezik ilyen öszszefüggés, de csakis látszólag Ami Belgiumban szembetűnő, az az anarchizmus ; ez ellen szívesen harcol a centrum. De ilyen kihágásoknak nem állhatja útját a szocialista törvény, különösen ha a gazdasági helyzet ugyanaz volna Németországban. A kivételes törvény csak a szocializmus anarchisztikus hajtásait növelné. Puttkamer kijelenti, hogy Windthorst módosításaival gyönge védelem a szocialista törvény. Ami a pozitív tevékenységet illeti, a kormány a munkásbarát mozgalom élén áll, de a birodalmi gyűlés némely pártja nem támogatja e működésében. Tényleg nincs ugyan összefüggés a német szociáldemokraták és a belga anarchisták közt, de ki tagadhatná, hogy szellemre nézve azonosak! Utal a »Züricher Social Demokrat« egy cikkére, mely szemére veti a commune-nak, hogy a francia bank pénzét megkímélte s fölszólítja a jelenlevő szociáldemokratákat (Bebel épen közvetlenül a szónok előtt áll), hogy valljanak szint. Mindenhatóságot ő sem tulajdonít a szóban levő törvénynek, de jelentékeny segédeszköznek tartja egy óvatos és munkásbarát politika szolgálatában. (Ellenmondás.) Helldorf (konzervatív) a törvény hosszabbítása mellett van. Cegielsky (lengyel) minden kivételes törvény ellen van, tehát a szocialista törvényt sem fogadja el, noha a szocialisták a hazaszeretetei, mely a lengyelek szemében a legdrágább kincs, semmibe sem veszik. Most Bebel (szociáldemokrata) szólal föl. Windthorst módosítványai és indítványai nem egyebek komédiánál,hogy port hintsen a választók szemébe. A centrum jól tudja, hogy a szabadelvűek úgyis változatlanul fogadják el a törvényt, sőt mi több, bensőleg a centrum is egyetért a törvénynyel. A szocialista törvény által teremtett rendőri önkény legjobb propaganda a szociáldemokrácia mellett. (Közbekiáltások a konzervatívok részéről: Hiszen akkor meg van, amit kívánnak!) De mi azt akarjuk, hogy úgy bánjanak velünk, mint a többi állampolgárokkal. Az ember csak akkor lesz veszedelmessé, ha természetadta jogaitól megfosztják. A Puttkamer miniszter által idézett cikk csak történeti kritikája a commune-nek, Stöcker meg azt következtette belőle, hogy a szociáldemokrácia szövetségben van a zsidókkal, mivel a kommunisták nem nyúltak a bank pénzalapjához. De egyik nézet sem tartozik ide. Az igazság az, hogy a német szociáldemokratáknak semmi közük a belga eseményekhez, és úgy lepte meg őket, mint bárki mást e világon. A valódi ok abban van, hogy a nagy sajtó- és gyülekezési szabadság dacára a munkások Belgiumban egy évtized óta tökéletesen távol tartottak a közügyektől és munkaadóik a legszemtelenebb módon zsarolták őke. Aztán nem is forradalom az, ami Belmumban történt, hanem egyszerű forrongás (Derültség jobbról), amilyen mindenütt előfordulhat, ahol a nép tudatlanságban és nyomorban sintődik. Mert a katolikus párt borzasztó módon elhanyagolta a népnevelést. Németországban is előfordul ilyesmi, mint például felső Sziléziában, ahol a centrum a tudatlanságot készakarva terjeszti. Az sincs kizárva, hogy a belgiumi bourgeoisie és az ottani államhatalom időnkint lázadásokat provokálnak. Elnök rendre utasítja a szónokot e kitételért. (Csodálkozás balról.) Bebel sajátságosnak találja, hogy a belga államkormányt nem szabad itt kritika tárgyává tenni. Ha Charleroiban szociáldemokrácia létezett volna, nem fordultak volna elő a tudvalevő kihágások. Bizonyítja ezt Gént, ahol a szocialista irány az uralkodó s a legnagyobb rend jár vele együtt. Bizonyos magas állású uraknak Németországban nagyon kapóra jönne, ha a német szociáldemokraták a charleroi-ihoz hasonló csínyre adnák magukat. De ebből ugyan nem lesz semmi. Szónok tiltakozik Puttkamer azon állítása ellen,,hogy a fejedelem-gyilkosságot védelmezte volna. Ő csak Oroszországról beszélt s azt mondta, hogy az ottani állapotok okvetlenül a nihilizmusra és a monarchia tönkrejutására fognak vezetni. (Kleis- Retzow: Hát Németországban?) Bebel: Itt is, ha olyan alávaló rendszer állana fenn, mint Oroszországban. Puttkamer: S ilyen beszédek után a szociáldemokrácia, a monarchia ezen esküdt ellensége, még azt kívánja, hogy a rendes törvény szerint bánjanak vele. Gondja lesz rá, hogy Bebel Berlinben ne beszélhessen másutt, mint a birodalmi gyűlésben. (Bebel megköszöni a jó reklámot.) Ezután kijelenti a miniszter, hogy a frankfurti rendőrség elítéltetését a temetőben történtekért, nem helyesli. A Bebel-féle theóriákkal szemben egy kulturállam kötelessége magát minden rendelkezésére álló eszközökkel védelmezni. Stöcker a baloldal és a szociáldemokraták gúnyos közbekiáltásai mellett Bebelt az anarchizmus theoretikusának nevezi és a zsidók ellen kel ki, akik vagy milliomosak vagy pedig forradalmárok. Windthorst csak gyöngíteni akarja a kormányt, pedig a gyönge kormányok szülik a forradalmat s ettől óvjon meg bennünket az isten! (Valaki balról: Mindörökké, amen!) Elnök rendre utasítja Bebelt e közbekiáltásért, mire Volmar (szocialista) kijelenti, hogy ő mondta az inkriminált szavakat, mire az elnök őt rendre utasítja. Singer (szociáldemokrata) nem csodálkozik, hogy Stöcker személyét illetőleg sok olyant mondott, ami homlokegyenest ellenkezik az igazsággal. Hiszen bírói ítélettel is ki lett nyilvánítva, hogy Stöcker úr nem ragaszkodik szigorúan az igazsághoz és ezt a gyalázatot senki sem veszi le róla. Elnök rendre utasítja Singert. Stöcker tovább akar beszélni, de az elnök félbeszakítja őt, s mialatt Stöcker gúnyos megjegyzéseket szór az ellenzéki padok felé és ezekről „pfui“ kiáltások hallatszanak, a tárgyalást holnapra halasztja. Fővárosi ügyek. A főváros közgyűléséből. Ma szerencsésen kimúlt az a tengeri kígyó, amit „Podmaniczky utcai közúti-vasut kérdésnek“ neveztek. Béke hamvaira. Mától fogva nem kérdés többé az. Hanem elhatározott tény. A Balázs Mór ajánlata elfogadtatott és most már nincs egyéb hátra, mint a kivitel. Én valóban nem tudom, miért nevezik e vonalat pusztán Podmaniczky utcainak ? Holott a vonal kezdődik az akadémia-utcában s a váci körut és az osztrák-magyar államvaspálya indóházának érintésével kihalad a városligetbe. A Podmaniczky-utca csak a vége A koncesszió szerint a vasutat a szerződés megkötése után kilencven nap alatt kell elkészíteni. S igy van rá kilátás, hogy nemsokára a lánchídnál gőzvasútra kapaszkodva, kiröppenünk a városliget poros paradicsomába. Mert megjegyzendő, hogy az új utcai vonalakat gőzparipák fogják húzni. Az akadémia utcai városligeti gőzvasút csak bevezetése annak a nagy hálózatnak, melyen a fővárosi ember nemsokára hol a levegőben röppenve, hol a föld alatt robogva, gőz- és villámszárnyain utazhatja be a fővárost a krajcárért. A kép nem rossz. Köhögő vonatok a föld gyomrában, és könynyedén sikló villámvonatok a Dunapart mentén a gőzhajó-társulat rakodó házai fölött. Valóságos londoni ködkép a Duna partján. Mindezt Balázs Mór úr tervezi, akinek reméljük, nem lesz oka a vállalatai után „Hübele Balázsra“ változtatni a nevét. De maradjunk ez idő szerint még az ú. n. Podmaniczky utcai vonalnál, minthogy ma az volt napirenden. A piai közgyűlésnek ez képezte legérdekesebb tárgyát. Nagyszámú bizottsági tag várta, míg rá kerül a sor. A köztörvényhatósági bizottságban általán nyilvánvaló volt az a hangulat, hogy „semmi akadékot a terv elé !“ S ennek okáért a tanács javaslatát (mely alább ismertetve van) úgyszólván változtatás nélkül elfogadták, óriási majoritással. Voltak ugyan egyes törzsbevágó módosítások, mint a mp 1 főszámvevőé, ki azt kívánta, hogy ha a Podmaniczky utcai vonalra kiadatik is 40 évre a koncesszió, mondassák ki, hogy a majdan kiépítendő hálózat többi vonalaira szintén csak 40 éven belül adatik meg az engedély, mely e vonalra érvényes, hogy a főváros végül egyszerre vehesse birtokába az egész hálózatot. Ez indítvány tarthatatlanságát azonban Wodianer Béla, Heinrich Ödön s többen kimutatták. A szavazásnál csak hatan álltak fel a főszámvevő indítványa mellett. Rácz Károly is nyújtott be persze néhány módosítványt, miket Tody főügyész döntött meg. A szavazásnál csak egy ember állt fel a Rácz-féle indítványok mellett (Mondjam-e ki ?) A közgyűlés lefolyása a következő: * Ráth főpolgármester tudomására hozta a közgyűlésnek, hogy Brüll Gusztáv, közelebb elhalt budapesti lakos végrendeletileg 500 irtot hagyományozott a főváros keresztény szegényei számára is, mely összeg hozzá beküldetvén, kiosztása iránt az intézkedéseket megtette. E nők ezután bejelentő Stern Adolf és Schwarcz Antal biz. tagok halálát. Mindegyik emlékének meleg szavakkal áldozott. Stern a közigazgatási, pénzügyi, közjótékonysági bizottságok tagja volt. A közgyűlés a gyászoló családokhoz részvétiratot intéz s fájdalmát jegyzőkönyvileg fejezi ki. Stern helyébe Helfer Vilmos, Schwarcz Antal helyébe Biscara Endre lép a póttagok közül. Stern Adolf özvegye jótékony célra 100 frtot küldött be, mely fele részben a József-fiárvaház, fele részben az „Erzsébet“-leányárvaház javára fog fordíttatni. A jövő közgyűlésen fognak betöltetni a bizottságokban ama helyek, a melyek Stern halálával megürültek, s a közegészségi bizottságban egy hely, mely Zboray Bertalan elhunyta óta van üresedésben. Most a betegségéből felgyógyult Bachmayer György V. ker. elöljáró tette le az esküt, mely után Kamermayer polgármester válaszolt Medvey Zsigmondnak a múlt közgyűlésen tett interpellációjára a közraktári fal bedüléséről. A válasz, mely a tanács nevében helyszíni eljárás ajánján készült, igazolja, hogy a kerítés bizonyos hosszban, épen a Csepel rakpart utca feltöltése következtében meghajolt a lebontatott, bár magától be nem dőlt. Most ideiglenes fakerítés áll helyén. Hogy az ölnyi magas kőfal helyett vasrácsokat alkalmaztassák, ez nemcsak a várostól, hanem a pénzügyigazgatóságtól is függ. Egyelőre be kell várni, míg a mérnöki hivatal az új kerítéstervet bemutatja, a tanács megteszi a kisérletetet arra is, hogy vasrácsozatu kerítés létesüljön. PESTI HÍRLAP 1886. április 1.