Pesti Hírlap, 1886. június (8. évfolyam, 151-179. szám)

1886-06-01 / 151. szám

k érdekében a mai közös hadsereget, frontba állí­tani Ausztria itj és Magyarország ezredéves alkot­mányával, ha csak nem azoknak, kik az abszo­­lutizmus húsos fazekainál élték világukat s ma is visszavágyakoznak melléjük. De ne feledjék ezek a feudális nagy urak, hogy velük szemben a népek milliói állanak és pedig nem Magyar­­országon csupán. De tudnunk szükséges, hogy voltaképen mi a fölfogás a döntő körökben s ha nem tekintik, a­mint hogy hiszszük, hogy nem tekintik puszta komédiának az alkotmányt, mit szándékoznak hát tenni, hogy a hadsereget is ugyanazon alkot­mányos szellem lengje át, mint a monarchia két államának népeit ? - Politikai szükség volt ezt a kérdést meg­tenni s a nemzetet a kétségből kiragadni. Ap­­ponyi Albert hazafias kötelességet teljesített e kérdés megtételével, s Tisza Kálmán nem ke­­vésbbé nagy szolgálatot ten az alkotmány ügyé­nek, midőn kijelenté, hogy Apponyi közjogi fejtegetésével egyetért s midőn megjelölé az irányt, melyben haladni akar. llogy meg nem mondta apróra, mily eljárást készül követni, hogy nem terjesztett elő egy teljes ,,ordre de bataille“-t, azt minden politikus meg fogja érteni A nemzetre nézve csak megnyugtató lehet, hogy pártok és pártvezérek abban a kérdésben, miszerint a dualisztikus közjogi helyzethez s az alkotmány szelleméhez a közös hadseregnek is alkalmazkodni kell, egyetértenek, s hogy erre nézve nincsen a nemzetben véleményeltérés. De szükséges, hogy a magyar nemzet ez egyetértése a magyarországi sajtó minden haza­fias közlönyében is kifejezést nyerjen. Csak így lehet egyetértésünk valóban imponáló, csak így lehet eredményes. Nem szabad egyiknek sem ."’fogni a másikra, hogy ebben a kérdésben “nye van, mint van valamennyinek. ’Ne+ és merítsen e tudatból meg a nemzet ellenségei és ikai, hogy a ki Magyarország i fölé egy magasabb hatal­­i ' i,k m azt mindannyian az alkotmány értőnek, hazaárulónak tekint­jük, s kinevetjük, míg támadása csak don­ qui­­xottei ártatlanság!!, de legyen biztos a felől, hogy komolyabb támadás visszaverésétől sem riadunk vissza. Báró Evelsheim-Cryulai és a Janszki-Jiffú Az a fölfogás, mintha "a közös hadsereg főtiszti kö­rei kivétel nélkül helyeselnék Janszki tábornok má­jus 21-iki föllépését Hentzi sírjánál, mindenesetre nem felelne meg a valóságnak. Mi úgy halljuk, hogy az emu­teti körökben is vannak higgadtan és elfogulat­­­­lanul gondolkozó férfiak, kik legalább is „fölösleges­nek“ tartják Janszki tábornok lépését. Parlamenti sikőrökből vett értesülésünk szerint, melyet forrásánál sos­t fogunk teljesen megbízhatónak tartani, főhadparancsnok, báró Edelsheim­­ben kijelentette, hogy egyetért hétfői beszédének lényegével, hogy a miniszterelnök helyre­ Ugron Gábornak Hentzi halá­­ldatait, melyeket azóta tudva­­osebb tanú, Görgey Arthur cá­­ra Kálmán azonban a kérdé­­érre nem nyilatkozott, való­­selheti, hogy a szükséges tör­z­ak nyomban rendelkezésére. tek és a Janszki-viszály, bécsi lapok nyilatkozatai ke­ll a­n­g izgató cikkétől is meg. Ivasolt bécsi katonai lap arra tüntetők ellenében (s itt két­­fiatalságunkat kell érteni­ a­zz­ól, hogy az egy­­e­s­éges­­ hadsereg tiszti karának a nevezett lap azon jogot tu­lajdonítja, hogy meghatározza, milyen elemek vehetők föl keblébe. Több okból szükséges, hogy különös megbot­ránkozásunkat fejezzük ki ezen, különben tekintélyes deeai katonai szaklapnak minden törvénytiszteletet és józanságot nélkülöző kitörése fölött. A magyar ifjú­ságnak a lappangó katonai-osztrák szellem mellett eddig is sok lemondásába került a tartalékos tiszti bojtra való törekvés s önkénteseink jelentékeny ré­szét épen ezen rideg szellem riasztotta el eddig is a tiszti­ vizsgáktól. Másrészt minden ember tudja, hogy nálunk a kormány, az országgyűlés és a sajtó, sőt a püspöki kar egyik kitűnő tagja is, mindig sar­kalták az ifjúságot, hogy törekedjék a közös hadse­reg tiszti kard botjára és a katonai pályára egyálta­lán. A dolog nehezen ment, mert ezen igazán okos törekvésnek eddigelé még mindig akadályai voltak magában a közös tiszti karban. És most jön a bé­csi katonai szaklap, hogy azt a kevés haladást is tönkretegye, a­mit eddig nagy nehezen el lehetett érni. A magyar államjog és politika nincs ugyan a bécsi Mil. Z . prog­rm­ja szerint berendezve s az ő bujtogatásai,­­­ legalább nálunk, nem igen fog­nak megfogamzani. Másrészről azonban lehetetlen még nem botránkoznunk ilyen esetben s egyenesen a hadsereg harcképességének rovására eső nyilatkozatban. A bécsi katonai urak egy részé­nek úgy látszik még mindig nem volt elég So­­­fe­rine és König­graetz, melyet a magyarok nél­kül sikerült kivívniok. Nekik újból egy ilyen kemény leckére van szükségük, hogy elvégre megértsék, mi­ért jó az, ha magyarok is vannak a hadseregben és a tisztikarban ? Csakhogy ezúttal a monarchia létezésére megy a játék. Magasabb helyről kel­lene az ehez hasonló esztelen és veszedelmes izga­tások nyakát kitekerni. A cseh sajtó, úgy látszik, rezervált állás­pontot foglal Belcredi beszédével szemben. Belcredi­­hez a cseheket pártkötelék fűzi, de másrészt nem akarják eljátszani a magyarok barátságát sem, me­lyet a külszín szerint becsülnek, legalább jobban, mint a bécsi kormánypártiak s a bécsi kormány­sajtó. Érdekes reánk nézve, mikép fogja fel a prágai cseh sajtó az osztrák ellenzéki lapok magaviseletét Belcredivel szemben, mely lapok legutóbb mellettünk nyilatkoztak. A „Politik“ az osztrák ellenzék eljárását aknamunkának mondja. A bécsi parlament­ben tárgyalt petróleum- kérdésben, úgy­mond e lap,­­ a rabetózus ellenzék a lengyel klu­bot a kormány ellenségévé akarja tenni, hogy ezál­tal ő jusson kormányra. Hogy e terv keresztül vi­tessék, első­sorban mély örvényt kell te­remteni Ausztria sz­­­ávi­ai és Magyar­­ország közt. A lengyelek és magyarok közti vi­szony ugyan ősidők óta oly szívélyes, hogy azt alig fogja megrázni egy petróleum fölötti vita. De a kísér­let m­egfétetik. Ha a lengyelek és magyarok közt egykor komoly konfliktus törne ki, ez esetben a német centralisták azt reményük, hogy minden kö­rülmények közt számíthatnak az utóbbiakra. Míg te­hát a fakciózus sajtó bennünket és a lengyeleket napról-napra a magyarok ellen heccel, nem mulaszt el egy alkalmat sem, hogy a magyaroknak világosan tudtul adja, mikép az ellenzék mellettük van. Csak meg kell figyelni azt a módot, melylyel a ,,N. Fr. Presse“ Bek­redi Richard gróf megjegy­zéseit kihasználja, hogy e kettős játékot világosan áttekinthessük. Miután az ellenzéki bécsi sajtó az utóbbi napokban a legélesebb hangon támadta meg a magyarokat, következetesen azt lehetett volna vár­ni, hogy Bek­redi gróf beszédét bizonyos lelkesedés­sel veszi tudomásul. De mi történik e helyett ? A „N. Fr. Presse“ és a „Deutsche Zg.“ teljes dühvel rárontanak az egykori miniszterre s dicsérik a valódi államférfit és a hazafias vonást, mi a magyar mi­niszterelnök fellépésében nyilvánul. Szóval ugyanezek a fakciózus komédiások, kik tegnap még szenvedé­lyes módon föl akartak minket heccelni a magyarok ellen, megragadják az első alkalmat, hogy a jobb­pártot a magyarok előtt denunciálják és magukat mint leghűbb hantijaikat ajánlják. Fit,­lm nem fog felelő­­­el a tör­ hat. A bitev véget ért. A dire­lése. Az ü­­gyek által fölt terjesztetnek a. jogügyi osztály , egyházkerület gyá A fronti bt. mérs. ellenzék közt nem­rége a napokban tanácskozó kötésre való minden kitály. Nemzet azon véleményben van, hogy­zék csakis azért kezdette el a tárgyalásom, ottani szabadelvű pártban meghasonlást idézzen elő, ami nem­ sikerült. A t. Házból. Már tegnap az esti órákban hire terjedt, hogy Apponyi ma interpellálni fog a Belcredi­­féle bécsi fészkelődések tárgyában s ezt a hitt bizonyos kedvetlenséggel fogadta a közönség. Mert a Janszky-ügy (talán első eset vagy háromszáz esztendő óta Becscsel szemben) ,Janszky áthelyezésével, ránk nézve teljesen ki­elégítő megoldást nyert. A bécsiek dühösek vagy négy nap óta. ( Igaz, hogy mi már három­száz év óta voltunk dühösek.) Mit akarhat még Apponyi? Többet Tisza sem nem tehet sem nem mondhat, azt jól tudja. Hát legfeljebb azt akarhatja elérni, hogy Tisza ma kevesebbet legyen kénytelen mondani. Ez pedig „helytelen és tapintatlan“ intenció. Mert Tisza ebben az ügyben nem a sza­badelvű párt vezére, hanem maga az egész haza. Még Csanády Sándor is úgy kelt fel reg­gel, hogy a legócskább attiláját hozta fel, mert nem lehetetlen, hogy becsepegtetné a jobbikot szurokkal, „tekintve ugyanis miszerént“ arra is fordulhat a dolgok sorsa, hogy estére meg fák­lyát viszen önkezeivel Tisza Káhnánynak. Mert nagy terveket forral elméjében. In­terpellálni fog a Hentzi-szobor eltávolítása cránt az országból. Most van annak az ideje, mert észrevette a ravasz kis öreg, hogy Tisza épen most ébredt fel „osztrák mámoros álmából“ , vagy most teszi meg, vagy soha. Gyönyörűen kikomponálta ő annak a „mi­kéntjét“ lelkében. A szobrát le fogják ásni, becsomagolják egy nagy dobozba és elküldik Bécsbe, post re­stante, utánvéttel. A­ki szereti, váltsa ki. S a kezdet elég biztató is volt. Már a korridoron Beöthy Algernonnal találkozott, a­ki messziről üdvözli az élesnyelv­ű szittyát. — Tudja-e Sándor bácsi, mi újság ? — No ? mordult fel az öreg. — Albrecht főherceget penzionálták. Az öreg egy pár méltányló böffentéssel csóválta meg nagy fejét, mely sehogy sem akar egyenes állásban elférni a kurta nyakán. — Hüm ... no . . . — szólt aztán a tar­kóját elégedetlenül megvakarva — ' * a többi­vel mi történt ? Ezalatt elkezdődött az ülés,­­eső permetezett. Bent elálmositon néhány jelentést. A karzatok é­s mi nem teljesen megteltek s lázas­tól várták az interpellációkat. Ha olyas valamit akarnék­­ ha akarom igaz, ha akarom nem statusférfiu igy szeret beszélt, megjegyeznem, hogy a folyosón levegő lenge él­ezet­t“. (de azt is, hogy augusztusi.) Márciusi ugyanis annyihat PESTI H I R L­A A képviselőház közgazdasági bizottsága Fálk Miksa elnöklete alatt tartott mai ülésében tár­gyalás alá vette a tengerinek és kölesnek Bulgáriá­ból és Szerbiából való vámmentes behozatalára vo­natkozó törvényjavas­atot. — Apponyi gróf kije­lenti, hogy mivel a szóban forgó törvényjavaslat csak­ugyan a pillanatnyi szükségleten van hivatva segí­teni, hozzájárul annak elfogadásához. — E n g e d i hasonló értelemben nyilatkozik. A bizottság elfogadja a törvényjavaslatot. — Ezután a vámtarifa tör­vényjavaslatra vonatkozólag a ház elé terjesztendő

Next