Pesti Hírlap, 1886. augusztus (8. évfolyam, 211-241. szám)

1886-08-01 / 211. szám

2 előtt nyerjen megoldást. Méltón egy politikailag érett s erejét érző nemzethez. Senki sem tudja még e pillanatban, minő nyilatkozattal vagy esetleg ténynyel nyug­tathatja meg Tisza Kálmán az érzelmeiben megsértett s a hadsereg felsőbb köreiben alkot­mányellenes szellemet látó nemzetet. De min­denki érzi, hogy ennyiben nem maradhat a do­log. S érzi azt is, hogy a kormányelnök ki fogja vonni magára nézve a konzekvenciákat, ha ily megnyugtató nyilatkozattal nem léphet a parla­ment elé. Kik Bécsben azt bizonyítják, hogy Tisza Kálmánt nem bocsáthatja addig el a korona, míg a kiegyezés perfektté nem válik, elfeledik, hogy Tisza Kálmán nem fog fakciózus ellenzé­ket képezni, ha oppozícióba megy is. Legkevésbé fog pedig opponálni annak, a­mit mint kormány­elnök maga is helyesnek tartott és keresztül­vinni akart. Ha Bécsben nem akarják érteni, majd meg­látják, mit kockáztatnak akkor, ha Tisza Kálmánt odaterelik az ellenzék élére. A birodalom­­ közjogi alapja. A szenvedélyek fel vannak izgatva. A kö­zönség azt tartja, hogy a nemzet becsülete meg van támadva, mert Bécsben még mindig vannak sokan, köztük különösen a tábornokok, kik a birodalmat hangoztatják s a dualizmust egy ügyes bitorlásnak tartják, mely előbb-utóbb a biroda­lom eszméjének nem fog ellentállhatni. Ezen nézet látszik mérvadó körökben is kifejezést ta­lálni, holott mi a dualizmusban látjuk a mon­archia alaptörvényét. Ezen ellentétes nézetek természetesen ösz­­szeütközésre adtak alkalmat. Bécs és Budapest nem értik egymást, mindenki érzi a helyzet ko­molyságát. Ily pillanatokban szükséges, hogy a kérdés közjogi oldalát is minden­ oldalról komolyan megfontoljuk. A Pragmatica­ Sanctio azon ünnepélyes szerződés, mely a Habsburg-ház női ágának az elsőszülöttség rendje szerint Magyarországnak és mindazon királyságoknak és tartományoknak örökösödését elválaszthatatlanul és eloszthatat­­lanul biztosítja, melyek az uralkodóház jogara alatt állanak. Ezen királyságok és tartományok közös védelemre köteleztetnek, de alkotmányuk legénység pedig németül nem tud. Ha azután a kapitány lehordja a századot, az őrmester tol­mácsolja az általános összeg az emberezést. S itt ismét ne haragudjunk, mert humor van a dologban. A mi derék Tarka Péterünk például egy este ki­maradt mulatni a városban — engedély nélkül. Kapitális vétség, 2 napi kurtavas és 30 napi kaszárnya-áristom. A kapitány azonban ezúttal megelégedett a prédikációval. A puccer természetesen németül ment, aminthogy nem is mehetett az máskép: — Hallja maga ! Maga csirkefogónak szü­letett s maga nem érdemli meg, hogy a császár ruháját viselje. Ha még egyszer kinmarad, vas­­ravezetem 8 napra, hogy a csontjai is csikorog­nak bele és négykézláb fog tőle járni 3 eszten­deig. (Az őrmesterhez fordulva.) Jetzt sagen Sie ihm das ungarisch ! Az őrmester megtolmácsolta híven és ro­pogós magyar nyelven: — ... Azt is mondja a kapitány ur, hogy négykézláb fog tőle járni 3 esztendeig. (Körülnéz és látja, hogy nem hat eléggé a ma­gyar fordítás.) Végül pedig a kapitány ur úgy pofon fogja magát ütni, hogy az utolsó ítéletnél is akkora lesz tőle a feje, mint ez a kaszárnya, hogy ütne kendbe menázsi előtt a három ágú tüzes istennyila! Szegény magyar nyelv. Azért haltak meg és azért koplaltak érted annyian, hogy ezer éves jubileumod küszöbén ilyen szereped legyen a magad államában, és szabadalmaik a Pragmatica­ Sanctio által semmiképen nem érintettek és semmi változást nem szenvednek. Midőn Európa minden hatalmassága az uralkodóház ezen alaptörvényét elismerte , ak­kor nem létezett osztrák birodalom és osztrák császárság. A császárság, a­mely akkor létezett, csak a német volt, mely választáson alapult s igy meg is történt, hogy midőn VI. Károly meg­halt, a választó fejedelmek nem a lotharingiai Ferencnek, hanem a bajor Károlynak fejére tet­ték Nagy Károly koronáját. Midőn tehát Mária Terézia nem mint császárné, hanem mint ma­gyar és cseh királyné lépett trónra, osztrák bi­rodalomról nem lehetett szó, és a királyné se­regei nem harcoltak a fekete-sárga zászló alatt, mely a császárság jelvénye volt. VII. Károly halála után azonban Lotharingiai Ferencet vá­lasztották német császárnak s ennek halála után fiát Józsefet; Mária Teréziát tehát a császári cím csak tiszteletből illette ; minden aranyán, minden tallérján, minden húszason Isten ke­gyelméből Magyar- és Csehország királya. Unokája Ferenc, a német birodalomnak e néven második császára, a lunevillei béke után átlátta, hogy a német birodalom bomlásnak in­dult, a mint az egyházi fejedelmek birtokainak secularizációjából a bádeni, würtenbergi, bajor és porosz fejedelmek kikerekitették államaikat s a német birodalom territoriális viszonyai mind megváltoztak. Midőn végre I. Napoleon 1804-ben május 18-án megalapította a francia császársá­got, Ferenc császár augusztus 11-én pátenst bocsájtott ki, melyben kihirdeti a világnak: „Érett megfontolás után elhatároztuk, hogy számunkra és örököseinkre s királyságaink és füg­getlen államaink megváltozhatlan birtoklásában elfogadjuk és ünnepélyesen megállapítjuk az ausz­triai örökös császár címét és méltóságát, mint házunk elnevezését (comme denomina­tion de notre maison) oly módon, hogy minden királyságaink, fejedelemségeink és tarto­mányaink megtartják változatlanul azon címe­ket, alkotmányokat, előjogokat és viszonyokat, melyeket mostanáig élveztek.“ Ezen pátens alkotta meg az osztrák csá­szárságot, de világosan csak mint címet, biro­dalomról benne szó nincs, ugyanazért állíthatjuk, hogy osztrák birodalom közjogilag nem létezik s az uralkodóház alaptörvénye most is a Prag­­matika-Sanctió, melynek szabatos kifejezése a dualizmus. A birodalom eszméjét nem találjuk benne. Igaz ugyan, hogy a közös miniszterek néme­tül : „Reichs“-minisztereknek franciául: minist­­res de l’Empire-nek nevezik magukat látogató kártyáikon és hivatalos érintkezéseikben, ezen címnek azonban csak az etiquetteben van alapja, nem a közjogban. Ha tehát a birodalom hangsúlyozása tett­leges kifejezést nyer, természetes, hogy a nem­zet veszélyeztetve látja törvényes önállóságát. Mi csak sajnálhatjuk, ha az ellentétes né­zetek összeütközéséből oly helyzet keletkezik, mely a nemzet érzületét sérti, de azt kivánjuk, hogy akkor minden kisszerű pártpolitika szüne­teljen s a nemzet egyhangú szavát ne oszszák meg. Ez a jelen alkalommal nem történt meg. A szélsőbal nem akart várni s megtagadta a kezdeményezést, hogy népgyűléseket szervezzen, és csodálkozik, hogy a kormánypárt vonakodik részt venni oly tüntetésekben, melyeket azok kezdeményeztek, kiknek hitvallása a közös se­regnek ketté választása, mi a kormánypártnak felfogásával semmiképen nem egyez meg. Ugyan­akkor a mérsékelt ellenzék fel akarja használni a nemzeti sérelmet gyűlölségének kielégítésére, s a kormmányelnök megbuktatására, sőt egyik orgá­numa a hyperloyalitás színét veszi fel . Tisza Kálmánt teszi felelőssé azért, a­mi tudta s híte nélkül ellene megtörtént. A nemzet régi átka, hogy még a legneve­zetesebb pillanatokban sem tud egyetérteni s a pártszenvedélyt a hazafiságnak alárendelni, most is eltompítja a népgyűlések valódi hatását. Pulszky Ferenc: A katonai szolgálat alól való h­elyletes felmentés tárgyában b. F­ejérváry Géza hon­védelmi miniszter körrendeletet bocsátott ki az ösz­­szes hazai törvényhatóságokhoz, hogy a közigazga­tási bizottság és gazdasági szakemberek véleményé­nek meghallgatásával tegyenek kellőleg indokolt javas­latot az iránt, várjon — tekintet nélkül a holdak számára — mennyi kataszteri tiszta jövedelem, illető­leg mely jövedelmű birtok képezhetné a törvényható­ság saját területén azt a legnagyobb mennyiséget, a­mely mellett az ide vonatkozó törvény szellemének megfelelve, az ideiglenes felmentés vagy elbocsátás még kimondható, a­melyen túl azonban azt megta­­gadni kellene, mert eddig az oly hadkötelesek felmen­tésénél, a­kik családjuk eltartása címén folyamodtak a szolgálat alól való felmentésért, nem lehetett pon­tosan megállapítani, hogy a földbirtokkal bíró ily csa­ládok birtoka holdankint számítva, képes-e az illető családot eltartani, mig azt az egyenlő elvek alapján kiszámított kataszteri tisztajövedelem után sokkal biz­tosabban lehet megállapítani. Szláv gimnázium Turóc-Sz.-Mártonban. (Levél Trencsénből.) A dunáninneni ág. hitv. ev. egyházkerület egyik bizottsága e napokban külde szét egy, Turóc-Sz.­­Mártonban felállítandó szláv gimnáziumra vonatkozó tervezetét, az egyházakhoz és egyesekhez intézett azon felhívással, hogy az eszmét magukévá téve, azt hathatósan pártolják s adományaikkal életre hívni se­gítsék. Ezen bizottság még 1875. évben, tehát közvet­lenül a szláv gimnáziumok bezáratása után lett kine­vezve s álló 11 évig élet­jelt sem adott magáról, a minden évben tartatni szokott egyházkerületi gyűlésen csupán annyit jelentve, hogy nem tartotta elérkezett­nek az időt működése megkezdésére. Végre megmozdult, mintegy jelezni akarva azt, hogy a rég óhajtott cselekvési idő elérkezett, hogy a politikai konstellációban oly forduló­pont állott be, mely lehetővé teszi a régi harcok felvételét s újult erővel való folytatását. — Lehet, hogy Oroszor­szágnak l­e­g­utóbb­i tüntető magatartása s fészkelő­dése képezi ezen időt a soha meg nem halt, csupán szunnyadó leányzónak a felébresztésére. Magából az alapszabálytervezetből mutatványul és izlelítőül elég lesz talán ezeket megemlíteni. A felállítandó gimnázium előadási nyelve a szláv. — Szemfényvesztés okáért azon­ban hozzá teszik, hogy a magyar irodalom s a ha­zai történet magyar nyelven fog előadatni. — Ugyan kérem, miként lesz ez lehetséges a középtanoda 7. és 8. osztályában, (mert az említett tárgyak ezen osz­tályokban adatnak elő), ha a tanuló az alsóbb 6 osz­­tályban s a társalgásban a tóton kívül más szót nem hallott s ki nem ejtett? Ezen talányt csak a mi moszkovita apostolaink tudnák megfejteni. Legszebb, legépületesebb azonban mégis a ter­vezet 23. §-a. Ebben az áll: A lét­esi­ten­d­ő is­kolának legfőbb egyházi hatósága a du­náninneni ev. püspökség, — világi fel­ügyelője pedig ő cs. és kir. apostoli fel­sége. — Tehát a mi atyánkfiai magyar kormányt, állami iskolai felügyeletet nem ismernek; dolgaikat erre bízni nem akarják, — nem merik. — Magyar­­ország kellő közepén oly erődöt szeretnének létesí­teni, melybe a magyar nemzeti kormánynak betekin­tése ne lehessen, hogy annál szabadabban s büntet­lenül intézhessék az állam egysége ellen támadásai­kat, mint azt hajdan a beszüntetett szláv gimnáziu­mokkal tevék. Jó lesz a kormánynak résen állam­a, a mozga­lomról jó eleve tudomást vennie, nehogy az ügy any­­nyira elmérgesedjék, hogy azt csupán hatalmi eszkö­zökkel lehessen elfojtani. Tizenkét éve annak, hogy a pánszláv gimná­­ziumok, oly sok nemzetiségi viszály okozói s állam­­ellenes eszmék terjesztői, bezárattak s ezen idő óta, talán néhány moszkovita apostol kivételével, senki sem érzi széles e hazában hiányukat, jeléül annak, hogy közmivelődési missziót nem teljesítettek, hézagot nem pótoltak. — A legújabb fészkelődés sem törté­nik kulturális, hanem tisztán politikai célból. — Vi­­oeant consules, nequid respublica detrimenti casulat PESTI HÍRLAP 1886. augusztus 1.

Next