Pesti Hírlap, 1886. augusztus (8. évfolyam, 211-241. szám)
1886-08-01 / 211. szám
2 előtt nyerjen megoldást. Méltón egy politikailag érett s erejét érző nemzethez. Senki sem tudja még e pillanatban, minő nyilatkozattal vagy esetleg ténynyel nyugtathatja meg Tisza Kálmán az érzelmeiben megsértett s a hadsereg felsőbb köreiben alkotmányellenes szellemet látó nemzetet. De mindenki érzi, hogy ennyiben nem maradhat a dolog. S érzi azt is, hogy a kormányelnök ki fogja vonni magára nézve a konzekvenciákat, ha ily megnyugtató nyilatkozattal nem léphet a parlament elé. Kik Bécsben azt bizonyítják, hogy Tisza Kálmánt nem bocsáthatja addig el a korona, míg a kiegyezés perfektté nem válik, elfeledik, hogy Tisza Kálmán nem fog fakciózus ellenzéket képezni, ha oppozícióba megy is. Legkevésbé fog pedig opponálni annak, amit mint kormányelnök maga is helyesnek tartott és keresztülvinni akart. Ha Bécsben nem akarják érteni, majd meglátják, mit kockáztatnak akkor, ha Tisza Kálmánt odaterelik az ellenzék élére. A birodalom közjogi alapja. A szenvedélyek fel vannak izgatva. A közönség azt tartja, hogy a nemzet becsülete meg van támadva, mert Bécsben még mindig vannak sokan, köztük különösen a tábornokok, kik a birodalmat hangoztatják s a dualizmust egy ügyes bitorlásnak tartják, mely előbb-utóbb a birodalom eszméjének nem fog ellentállhatni. Ezen nézet látszik mérvadó körökben is kifejezést találni, holott mi a dualizmusban látjuk a monarchia alaptörvényét. Ezen ellentétes nézetek természetesen öszszeütközésre adtak alkalmat. Bécs és Budapest nem értik egymást, mindenki érzi a helyzet komolyságát. Ily pillanatokban szükséges, hogy a kérdés közjogi oldalát is minden oldalról komolyan megfontoljuk. A Pragmatica Sanctio azon ünnepélyes szerződés, mely a Habsburg-ház női ágának az elsőszülöttség rendje szerint Magyarországnak és mindazon királyságoknak és tartományoknak örökösödését elválaszthatatlanul és eloszthatatlanul biztosítja, melyek az uralkodóház jogara alatt állanak. Ezen királyságok és tartományok közös védelemre köteleztetnek, de alkotmányuk legénység pedig németül nem tud. Ha azután a kapitány lehordja a századot, az őrmester tolmácsolja az általános összeg az emberezést. S itt ismét ne haragudjunk, mert humor van a dologban. A mi derék Tarka Péterünk például egy este kimaradt mulatni a városban — engedély nélkül. Kapitális vétség, 2 napi kurtavas és 30 napi kaszárnya-áristom. A kapitány azonban ezúttal megelégedett a prédikációval. A puccer természetesen németül ment, aminthogy nem is mehetett az máskép: — Hallja maga ! Maga csirkefogónak született s maga nem érdemli meg, hogy a császár ruháját viselje. Ha még egyszer kinmarad, vasravezetem 8 napra, hogy a csontjai is csikorognak bele és négykézláb fog tőle járni 3 esztendeig. (Az őrmesterhez fordulva.) Jetzt sagen Sie ihm das ungarisch ! Az őrmester megtolmácsolta híven és ropogós magyar nyelven: — ... Azt is mondja a kapitány ur, hogy négykézláb fog tőle járni 3 esztendeig. (Körülnéz és látja, hogy nem hat eléggé a magyar fordítás.) Végül pedig a kapitány ur úgy pofon fogja magát ütni, hogy az utolsó ítéletnél is akkora lesz tőle a feje, mint ez a kaszárnya, hogy ütne kendbe menázsi előtt a három ágú tüzes istennyila! Szegény magyar nyelv. Azért haltak meg és azért koplaltak érted annyian, hogy ezer éves jubileumod küszöbén ilyen szereped legyen a magad államában, és szabadalmaik a Pragmatica Sanctio által semmiképen nem érintettek és semmi változást nem szenvednek. Midőn Európa minden hatalmassága az uralkodóház ezen alaptörvényét elismerte , akkor nem létezett osztrák birodalom és osztrák császárság. A császárság, amely akkor létezett, csak a német volt, mely választáson alapult s igy meg is történt, hogy midőn VI. Károly meghalt, a választó fejedelmek nem a lotharingiai Ferencnek, hanem a bajor Károlynak fejére tették Nagy Károly koronáját. Midőn tehát Mária Terézia nem mint császárné, hanem mint magyar és cseh királyné lépett trónra, osztrák birodalomról nem lehetett szó, és a királyné seregei nem harcoltak a fekete-sárga zászló alatt, mely a császárság jelvénye volt. VII. Károly halála után azonban Lotharingiai Ferencet választották német császárnak s ennek halála után fiát Józsefet; Mária Teréziát tehát a császári cím csak tiszteletből illette ; minden aranyán, minden tallérján, minden húszason Isten kegyelméből Magyar- és Csehország királya. Unokája Ferenc, a német birodalomnak e néven második császára, a lunevillei béke után átlátta, hogy a német birodalom bomlásnak indult, a mint az egyházi fejedelmek birtokainak secularizációjából a bádeni, würtenbergi, bajor és porosz fejedelmek kikerekitették államaikat s a német birodalom territoriális viszonyai mind megváltoztak. Midőn végre I. Napoleon 1804-ben május 18-án megalapította a francia császárságot, Ferenc császár augusztus 11-én pátenst bocsájtott ki, melyben kihirdeti a világnak: „Érett megfontolás után elhatároztuk, hogy számunkra és örököseinkre s királyságaink és független államaink megváltozhatlan birtoklásában elfogadjuk és ünnepélyesen megállapítjuk az ausztriai örökös császár címét és méltóságát, mint házunk elnevezését (comme denomination de notre maison) oly módon, hogy minden királyságaink, fejedelemségeink és tartományaink megtartják változatlanul azon címeket, alkotmányokat, előjogokat és viszonyokat, melyeket mostanáig élveztek.“ Ezen pátens alkotta meg az osztrák császárságot, de világosan csak mint címet, birodalomról benne szó nincs, ugyanazért állíthatjuk, hogy osztrák birodalom közjogilag nem létezik s az uralkodóház alaptörvénye most is a Pragmatika-Sanctió, melynek szabatos kifejezése a dualizmus. A birodalom eszméjét nem találjuk benne. Igaz ugyan, hogy a közös miniszterek németül : „Reichs“-minisztereknek franciául: ministres de l’Empire-nek nevezik magukat látogató kártyáikon és hivatalos érintkezéseikben, ezen címnek azonban csak az etiquetteben van alapja, nem a közjogban. Ha tehát a birodalom hangsúlyozása tettleges kifejezést nyer, természetes, hogy a nemzet veszélyeztetve látja törvényes önállóságát. Mi csak sajnálhatjuk, ha az ellentétes nézetek összeütközéséből oly helyzet keletkezik, mely a nemzet érzületét sérti, de azt kivánjuk, hogy akkor minden kisszerű pártpolitika szüneteljen s a nemzet egyhangú szavát ne oszszák meg. Ez a jelen alkalommal nem történt meg. A szélsőbal nem akart várni s megtagadta a kezdeményezést, hogy népgyűléseket szervezzen, és csodálkozik, hogy a kormánypárt vonakodik részt venni oly tüntetésekben, melyeket azok kezdeményeztek, kiknek hitvallása a közös seregnek ketté választása, mi a kormánypártnak felfogásával semmiképen nem egyez meg. Ugyanakkor a mérsékelt ellenzék fel akarja használni a nemzeti sérelmet gyűlölségének kielégítésére, s a kormmányelnök megbuktatására, sőt egyik orgánuma a hyperloyalitás színét veszi fel . Tisza Kálmánt teszi felelőssé azért, ami tudta s híte nélkül ellene megtörtént. A nemzet régi átka, hogy még a legnevezetesebb pillanatokban sem tud egyetérteni s a pártszenvedélyt a hazafiságnak alárendelni, most is eltompítja a népgyűlések valódi hatását. Pulszky Ferenc: A katonai szolgálat alól való helyletes felmentés tárgyában b. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter körrendeletet bocsátott ki az öszszes hazai törvényhatóságokhoz, hogy a közigazgatási bizottság és gazdasági szakemberek véleményének meghallgatásával tegyenek kellőleg indokolt javaslatot az iránt, várjon — tekintet nélkül a holdak számára — mennyi kataszteri tiszta jövedelem, illetőleg mely jövedelmű birtok képezhetné a törvényhatóság saját területén azt a legnagyobb mennyiséget, amely mellett az ide vonatkozó törvény szellemének megfelelve, az ideiglenes felmentés vagy elbocsátás még kimondható, amelyen túl azonban azt megtagadni kellene, mert eddig az oly hadkötelesek felmentésénél, akik családjuk eltartása címén folyamodtak a szolgálat alól való felmentésért, nem lehetett pontosan megállapítani, hogy a földbirtokkal bíró ily családok birtoka holdankint számítva, képes-e az illető családot eltartani, mig azt az egyenlő elvek alapján kiszámított kataszteri tisztajövedelem után sokkal biztosabban lehet megállapítani. Szláv gimnázium Turóc-Sz.-Mártonban. (Levél Trencsénből.) A dunáninneni ág. hitv. ev. egyházkerület egyik bizottsága e napokban külde szét egy, Turóc-Sz.Mártonban felállítandó szláv gimnáziumra vonatkozó tervezetét, az egyházakhoz és egyesekhez intézett azon felhívással, hogy az eszmét magukévá téve, azt hathatósan pártolják s adományaikkal életre hívni segítsék. Ezen bizottság még 1875. évben, tehát közvetlenül a szláv gimnáziumok bezáratása után lett kinevezve s álló 11 évig életjelt sem adott magáról, a minden évben tartatni szokott egyházkerületi gyűlésen csupán annyit jelentve, hogy nem tartotta elérkezettnek az időt működése megkezdésére. Végre megmozdult, mintegy jelezni akarva azt, hogy a rég óhajtott cselekvési idő elérkezett, hogy a politikai konstellációban oly fordulópont állott be, mely lehetővé teszi a régi harcok felvételét s újult erővel való folytatását. — Lehet, hogy Oroszországnak legutóbbi tüntető magatartása s fészkelődése képezi ezen időt a soha meg nem halt, csupán szunnyadó leányzónak a felébresztésére. Magából az alapszabálytervezetből mutatványul és izlelítőül elég lesz talán ezeket megemlíteni. A felállítandó gimnázium előadási nyelve a szláv. — Szemfényvesztés okáért azonban hozzá teszik, hogy a magyar irodalom s a hazai történet magyar nyelven fog előadatni. — Ugyan kérem, miként lesz ez lehetséges a középtanoda 7. és 8. osztályában, (mert az említett tárgyak ezen osztályokban adatnak elő), ha a tanuló az alsóbb 6 osztályban s a társalgásban a tóton kívül más szót nem hallott s ki nem ejtett? Ezen talányt csak a mi moszkovita apostolaink tudnák megfejteni. Legszebb, legépületesebb azonban mégis a tervezet 23. §-a. Ebben az áll: A létesitendő iskolának legfőbb egyházi hatósága a dunáninneni ev. püspökség, — világi felügyelője pedig ő cs. és kir. apostoli felsége. — Tehát a mi atyánkfiai magyar kormányt, állami iskolai felügyeletet nem ismernek; dolgaikat erre bízni nem akarják, — nem merik. — Magyarország kellő közepén oly erődöt szeretnének létesíteni, melybe a magyar nemzeti kormánynak betekintése ne lehessen, hogy annál szabadabban s büntetlenül intézhessék az állam egysége ellen támadásaikat, mint azt hajdan a beszüntetett szláv gimnáziumokkal tevék. Jó lesz a kormánynak résen állama, a mozgalomról jó eleve tudomást vennie, nehogy az ügy anynyira elmérgesedjék, hogy azt csupán hatalmi eszközökkel lehessen elfojtani. Tizenkét éve annak, hogy a pánszláv gimnáziumok, oly sok nemzetiségi viszály okozói s államellenes eszmék terjesztői, bezárattak s ezen idő óta, talán néhány moszkovita apostol kivételével, senki sem érzi széles e hazában hiányukat, jeléül annak, hogy közmivelődési missziót nem teljesítettek, hézagot nem pótoltak. — A legújabb fészkelődés sem történik kulturális, hanem tisztán politikai célból. — Vioeant consules, nequid respublica detrimenti casulat PESTI HÍRLAP 1886. augusztus 1.