Pesti Hírlap, 1886. szeptember (8. évfolyam, 242-271. szám)
1886-09-01 / 242. szám
«_________________________________________ zsuitákat, akiket egy kütön brevében bizonyára nem azon működésükért magasztal föl, melyért elismeréssel volt képes irni felölök egy Macaulay. Franciaországgal szemben a pápa oly követeléseket támaszt, amelyek e virágzó nagy köztársaságot valószínűleg arra fogják késztetni, hogy megszakítsa a Vatikánnal diplomáciai öszszeköttetését. Midőn pedig a pápa Magyarországot Budavár visszahódításának kétszázados ünnepélye alkalmából meleg hangon üdvözli, részint nyíltan, részint a sorok közt buzdító szózatot intéz egyúttal azon elemekhez is, amelyek hazánkban a fönnálló államjogot akarják aláaknázni holmi felekezeties és rendi reakció érdekében. Vájjon mi történhetett, hogy ő szentsége egy ily irányú erélyeskedésre határozhatta el magát, midőn a katholikus egyházat európaszerte semmiféle újabb veszély nem fenyegeti ? Mért intézi most, miért épen most, e kombinált támadásokat és miért nem tette inkább akkor, amidőn a francia köztársaság kivette az elemi oktatást a papok kezéből ? A Vatikán, úgy látszik tudja, hogy mit csinál. Gambetta fénykorszakában még azt hitték a bíbornokok kollégiumában, hogy rövid idő alatt vissza fogják állíthatni majd a monarchiát Franciaországban — épen a mérsékelt liberalizmus segélyével. Ezt kellett hát akkor még legyezgetni, nehogy ellökjenek maguktól egy oly tényezőt, amelyet magukhoz reméltek csatolhatni a lelkiismereti szabadság nevében. E remény meghiúsult. A francia köztársaság végleg megerősödött, a világi oktatás pedig oly szellemben neveli a most ott serdülő francia nemzedéket, amelyen aligha meg nem törik majd néhány rövid év múlva minden eféle vatikáni igyekezet. H ha e nemzedék fölnövekedik és belép az alkotmányos jogok gyakorlatába , akkor hasztalan fog majd számítani a reakció a francia nép vidéki nagy tömegeinek fanatizmusára. Nem fogja e nemzedéket többé eltántoríthatni a köztársaság ügyétől semmiféle Bonaparte Lajos többé, mint eltántoríthatták a Vatikánnak e bizonyára nem fizetetlen prókátorai 1848-ban. E most serdülő francia nemzedék mint majdani politikai tényező ellen működik tehát elsősorban a Vatikán roppant nagy titokzatos erejével, szakadatlan, céltudatos kitartással a két tenger árja ront egymásra most, S a szirtfok, melynél zugó habjaik Egymásra csapnak, Buda vára lesz. Az egyik meg fog törni e fokon, A föld magába iszsza cseppjeit, S a jégbe oszlik könnyű páraként; A másik elözönli a világot S hordozni fogja büszke habjain A világtörténet fényes hajóját. Mi lesz árbocán: félhold vagy kereszt? Ez a nagy kérdés, melyért harcra száll Kelet s nyugat, s e nagy kérdés előtt Eltörpül minden más érdek, törekvés. Petneházy. Oh szép harc lesz az, szép, nagy és dicső. Miért hogy benne részünk nem lehet? Máriássy. Hogyan? Elkápráztatja szemedet E csillogó kép, s nem látod mögötte A rut valót, a láncot, rabigát? Ha te feledni tudsz, én nem tudok . Én nem felejtem azt a vérpadot, Hol egykoron apám s testvéreim Véres fejét mulatta a bakó. Petneházy. Elég fiam! Vendégeink előtt Vitának, kitörésnek nincs helye. A könnyű sóhaj, mely a légbe száll, Nem téphet szét erős vaskapcsokat; S habár a szív ábrándokért eped, A kötelesség rendületlen áll. Légy hát nyugodt, s kivált e szép napon, Menyegződ napján lelkünk ünnepi Csendjét ne háborítsa idegen zaj, háttérben. Meggátolni a dolgok azon rendjét, amelyet a majdan egész lényében megfiatalodott francia köztársaság fog inaugurálni földrészünkön : ez a Vatikánra nézve életkérdés. Ézannyira az, hogy már jól előre keresi magának a majdani döntő hadjáratra a szövetségeseket. XIII. Leo mostani kombat támadása is e célra irányul és ha mélyebb tekintünk a tényleges európai viszonyok, meg is fogjuk azonnal érteni, mert választotta pápai hatalom ezen szövetségkereső akciójára a len időpontot. Poroszországban, dacára a májusi törvények“ visszavonása által jelzett mgesztelékeny államhatalmi hangulatnak, keresi az összeütközést azon meggyőződésben, hogy reá nézve csak előnynyel járhat, mert az a Vilmos császár békében óhajtja még hátráló éveit leélni és hogy őt kíméljék, hajlandók vezénylő államférfiak a Vatikánnal szembenolyton tovább menni az engedékenységben. Iifelől minden újabb engedmény a Vatikán javá, még inkább acélozza azon lengyel elemek élethű küzdelmét, amelyeket a kitelepítési rendszárok a porosz állam esküdt elleneinek tábora kergettek. Nagyra nőtt ugyancsak Poro-Szor ágon ez alatt az antiszemitizmus is: ezt, meg lengyelek elkeseredését mindenesetre hasznos zövetségesekül fogná tehát magához csatolhatni a Vatikán ha sikerülne neki a Vilmos császárégévei iránti kímélet tekinteteit aknázni ki, hy visszavihesse e protestáns, még nem rég „kullkampfos“ protestáns mintaállamba a jezsuákat. Franciaországban a köztágság csak imént utasította ki a trónkövetelőket, staoul Duval és társai köztársaságiasdi alakoskossal pártot alakítanak, amely ugyanakkor miidén fölveszi a programmjába, az „állami mongok” elleni küzdelem hazug címen a harcot a elekezetiség javára, hadat izén a progresszív védelmi adó által megfélemlített plutokratikus lemek érdekében, az összes radikáli irányzatoknak. A pápa tehát, midőn jövőre kényszeríti a jelen radikális színezetű köztársasági államhatalmat a diplomáciai összeköttetés terén : magához vonzza egyszersmind visszatarthatlanul mint politikai szövetségeseket nemcsak az összes monarchistákat, de egyúttal a plutokratikus elemeket is. Egy csapással két fogás. De mért támad XIII. Leó ugyanakkor a fönnálló magyar államjog ellen is? Ezt sem nehéz megérteni. És most elég erről. Menyasszonyod, Leányom vár reád, siess feléje, S vendégeinket is vezesd magaddal. Bár ellenségeink a harcmezőn — Máriássy. Nem feledem, hogy most vendégeink. (Kezet nyujt Vaubonnenak és Pechmannak.) Pechmann: Nogy csak megértjük egymást, akármilyen különböző a gusztusunk. Én az egész világot bejárom hogy a törököt üthessem ... ez az én Ízlésem ... ti meg simogatjátok a török kontyos fejét ... ez a ti Ízlésetek... de reménytem, a menyegzői víg lakoma és a boros kupa egyformán megfelel mindkettőnk gusztusának — és így mégis csak találkozunk valamiben. Menjünk! Mikor az előbb fütykösökkel kergettek be ide, nem hittem, hogy lakodalomra invitálnak meg. De így már én is azt kiáltom, amit a jámbor emberevő polgáruk: Éljen Petneházy ! (Karonfogja Vaubonnet és Máriássyt. Mindhárman él.) Hatodik jelenet. Petneházy. Gábor. Demjén. Kajetán. Barátok. Gábor. Bár ajkad néma, lelked gondolatját Arcodról olvasom ... Petneházy. . Ne szólj barát! Nem akarom viszhangját hallani Szivem titkos szavának. Ne tagadjuk, az antiszemitizmus nálunk is nagy erőt kölcsönzött a legújabb években a felekezeties szellemnek. S most e tényezőn klvl még más mozzanat is kecsegteti nálunk a pápai hatalmat; azok a cselszövények t. i., amelyek a legutóbbi Janszki-féle krízis alkalmából odafönn Bécsben egy Apponyi-kabinet létrehozatala érdekében folyamatba tétettek, sakkhúzások, fronderködő highlifebotteria-alakulások, utazgatások és mindenféle egyéb természetű fondorkodások útján, de amelyek sem eddig célhoz nem vezettek, sem pedig — hála érte királyunk szigorúan alkotmányos belpolitikai érzületének, — ezentúl komoly aggodalmakat a korszerű haladás barátainak nem okozhatnak, de a melyek hamis kis klerikális commis voyageurök által a pápai trón zsámolyánál is tolmácsolva, vagy egyoldalú, részben szűk látkörü, részben félrevezetett papi jelentésekbe foglalva, a Vatikánnak csakis a hit dolgában csalatkozhatlan tájékozásával, úgy látszik, kissé visszaéltek. Azért köszönjük ugyan ő szentségének meleg részvétét nemzetünk történelmi ünnepélye alkalmából , de egyházpolitikai ügyekben és a nemzet nagy közoktatásügyi kérdéseiben nem fogunk hátrafelé igyekezni, nem már csak azért sem, mert ezáltal annyi idegen ellenséges nemzetiség közepette veszélyeztetni fognók saját állami létünket. E fölött pedig csak inkább egyedül jó magunk akarunk rendelkezni. PESTI HÍRLAP 1886. szeptember 1. Gábor: Hasztalan Tiltod meg, ami él, azt nem lehet Holtnak hazudni, és ha te, urunk, Hallgatsz, szolgáid ajkán kél a szó. Megjött a perc, mely szétválasztja azt, Mi össze nem fér természet szerint. Demjén. Régóta halljuk már az óriás Harc hirét, melyre készül a világ, S tétlenségünkben szégyen égeti Arcunkat. Itt van végre az idő, S ha te, vezérünk, nem vezetsz, magunk Megyünk. Kajetán. Mi, a kolostor egyszerü Lakói, akik békét hirdetünk, Fegyvert fogunk ügyetlen kezeinkbe S megyünk meghalni a kereszt alatt... Gábor: Oh Petneházy! híveid vagyunk. Te légy most is vezérünk. Petneházy. Nem lehet... Ah! nem lehet... Két emberré szakit szét A szív s az ész... de a szív emberét Legyőzi a hideg, nyugalmas ész... Gyengék vagyunk, védőre szorulunk, És két hatalmas szomszédunk között Ahoz kell csatlakoznunk, akinek Védelme több függetlenséget ad. Ám a török nem bántja jogainkat, Szabadságunkat, nemzeti királyt Adott hazánknak, védi Thökölyt S fenntartja benne a szabad hazát. Két keselyű viv a bárány fölött, S a bárány annak kíván diadalt, Ki megelégszik gyapjával csupán, De legalább meghagyja életét... Filippovics báró táborszernagy, csehországi tartományi parancsnok, mint megbízható helyről jelentik, közelebb benyújtja lemondását egészségi okoknál fogva. Gullner Gyula, a mérsékelt ellenzék tagja és a monori kerület képviselője múlt vasárnap délután tartotta beszámolóját Monoron. A választók csekély számmal gyűltek össze és meglehetős hidegen fogadták a beszámolót, csupán ott hallatszott némi helyeslés, midőn a szónok a Janszki-ügyet érintette. Ez utóbbin kívül beszélt még Gullner a pénzügyi helyzetről, mely, szerinte, lassan, de biztosan válsághoz közeledik és a népfölkelésről, valamint az ötéves mandátumról. Végül saját magatartását érintette futólag, mire a választók szép csendesen eloszlottak. A szépíti vár.kerületben, mely Tischler Vince halálával megüresedem, a kormánypárti választók egy része Erdényi Dezsőt, a „Pozsonyvidéki Lapok“ szerkesztőjét kiáltotta ki jelöltnek.