Pesti Hírlap, 1886. október (8. évfolyam, 272-302. szám)
1886-10-01 / 272. szám
Budapest, 1886. Vili, évf. 272. (2789.) szám. Péntek, október I. Előfizetési árak: Egész évre . . . 14 írt — kr. Félévre ..... 7 » — » Negyedévre ... 3 » 50 » Egy hóra.... 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik, Kiadóhivatal: Budapest, nádor-utcai, sz., földszint, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Budapest, nádor utca 7. sz., I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendők. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Cie. Parisban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. Kérjük tisztelt vidéki előfizetőinket, hogy az előfizetést idejekorán megújítani szíveskedjenek, mert különben a lap küldése fennakadást szenvedhet. A miniszterelnök a bolgár kérdésről. Nagy napja volt ma a magyar képviselőháznak. Tisza Kálmán megfelelt a bolgár kérdésben hozzá intézett interpellációkra és szavai a villám szárnyain repültek szét Európába, megvinni a kabineteknek és nemzeteknek, hogy minő álláspontot foglal el Ausztria-Magyarország a Sándor fejedelem ellen intézett merénylet és leköszönése következtében Bolgárországban bekövetkezett eseményekkel szemben. A magyar parlamentből élénk világosság áradt szét a mai napon, gyötrő kételyek és aggasztó föltevések tárgytalanná váltak a magyar kormányelnök nyilatkozata következtében. Nyíltság dolgában e nagy horderejű kijelentésnek legfontosabb mondatai nem hagynak fönn semmi kívánni valót. Tisza Kálmánnak teljes joga volt megjegyezni, hogy az általa adott felvilágosítások nem maradtak mögötte azoknak, melyeket ily fontos természetű kérdések hasonló stádiumában szoktak adni a világ bármely parlamentjében. Mit tudunk meg tehát a magyar kormány fejének nyilatkozatából?. A következőket: 1. Monarchiánk nem vette kilátásba Sándor fejedelem letételét. Az ellene intézett merényletről előzetes tudomással nem bírt s nem is helyeselte volna azt bármely föltétel mellett. 2. Oroszország és monarchiánk között a Balkán-félsziget nyugati vagy keleti részén gyakorlandó döntő befolyást illetőleg semmiféle egyezség nem létezik. Mivel ily egyezség nem áll fönn, nem is volt köthető semmiféle föltételhez. 3. Monarchiánk ragaszkodik a berlini szerződéshez és fentartja azt. Az állás, melyet e szerződés adott Ausztria-Magyarországnak, kielégíti érdekeinket mindaddig, mig e szerződés határozatai épségben tartatnak. 4. Külügyi hivatalunk nem kelt védelmére a Sándor fejedelem elleni összeesküvés okozóinak s azok érdekében nem tett semmi lépést. Csak figyelmeztette a bolgár kormányt — s pedig Bolgárország érdekében , hogy elhamarkodott lépéseknek az összeesküvők ellen mily következményei lehetnének. 5. Ausztria-Magyarországnak az az érdeke, hogy a Balkán-félszigeten lakó népek független államokká fejlődjenek nemzeti individualitásuknak megfelelőleg. Mi több, monarchiánk egész befolyását arra akarja fordítani, hogy a balkánfélszigeti államok önálló kifejlése előmozdíttassék. A külügyi hivatal s a magyar kormány egyetértenek abban, hogy egész befolyásunkat arra kell irányozni, mikép a keleten egyetlen idegen hatalom se állapítson meg a szerződések szerint nem létező protektorátust és ne gyakorolhasson adó befolyást. 6. A külállamokhoz való viszonyainkban ezás nem következett be. Nevezetesen Népországgal ma is a régi alapon állunk. Nem tad kételkedni, hogy monarchiánk és Németország meg fogják tudni óvni egymás létérdekeit az általános béke veszélyeztetése nélkül. 7. Egyetlen hatalom sem jelentette ki eddig, hogy nem tartja többé érvényesnek a berlini békeokmányt. 8. Monarchiánk külügyi hivatala határozottan ragaszkodik azon nézetéhez, hogy a Balkánfélszigeten senki másnak nincs joga egyoldalú fegyveres beavatkozáshoz vagy protektorátus létrehozásához, ha Törökország nem akarna élni a számára föntartott joggal. Mindez nyílt és világos beszéd. Tehát Sándor fejedelemnek a tróntól való megfosztása nem volt „kicsinálva" a császári hatalmak között. Az ellene intézett gyalázatos merénylet monarchiánk előleges tudta nélkül történt. A Balkán-félsziget nincs fölosztva egy osztrák-magyar és egy orosz hatalmi zónára. Ebből tehát az következik, hogy mi nem adtunk szabad kezet Oroszországnak e félsziget keleti részére nézve, azzal a föltétellel, hogy tőle viszont szabad kezet kapjunk a nyugati részre nézve. Ezért és mindenekelőtt azért, mivel monarchiánk tiszteli és fentartja a berlini szerződést, nem lehet komolyan venni azon időközönként fölmerülő híreket, mintha a bécsi külügyi hivatalban a Saloniki felé való térfoglalás terve kísértene. Az orosz protektorátust és állandó befolyást monarchiánk összeegyezhetlennek tartja a berlini szerződéssel és monarchiánk keleti érdekeivel, melyek a balkánfélszigeti államok önálló fejlődését követelik. Amennyiben pedig létérdekeink fenyegetve volnának, remélhető, hogy azokat Németországgal való viszonyunk mellett megvédhetjük békés uton. A magyar kormányelnök nyilatkozata tehát egy egész külpolitikai programmot állít föl, midőn erélyesen hangsúlyozza, hogy monarchiánk érdekei a balkán-félszigeti államok megizmosulását és önállóságuk kifejtését követelik. Ezt a programmot, mely megegyezik Magyarország létérdekeivel, nagy megnyugvással fogja tudomásul venni a magyar nemzet. A balkán-félszigeti államok egymást fogják ellensúlyozni és reánk nézve annál kevésbé lehetnek veszélyesek, mivel érdekeik az orosz hódító törekvésekkel szemben azonosak a mieinkkel. A szerbek és bolgárok kvalitása hatalmas akadálya annak a nagyszerb államnak, melyről a szerb túlzók álmodoznak. Még kedvezőbb benyomást fog kelteni ez a külügyi programm a Balkán-félsziget népeinek körében. Meggyőződhetnek belőle, hogy Ausztria-Magyarország nemcsak nem törekszik újabb térfoglalásra, hanem ellenkezőleg garantírozni óhajtja egész hatalma latba vetésével nemzeti függetlenségüket és állami létüket. Ezzel a programmal monarchiánk legkönynyebben megteremtheti a balkán-félszigeti államok koalícióját az osztrák-magyar-német szövetség védszárnyai alatt. Bármily meleg elismeréssel adóztunk is azonban a kiemelt pontokra nézve a kormányelnök nyilatkozatának, van két pontja kijelentésének, mely más értelemben fölötte meglepő. Az egyik az, mely igy hangzik: „A külállamokhoz való szövetségi viszonyainkban semmi változás be nem következett és igy úgy állanak fönn azok változatlanul, a mint azokat a közös külügyminiszter a delegációkban jellemezte.“ Megvalljuk gyengeségünket, de mi e mondat bekezdését nem értjük. Mi eddigelé úgy tudtuk, hogy csupán egy állammal, Németországgal, állunk szövetségi viszonyban. A kormányelnök azonban „külállamokról“ és „szövetségi viszonyokról“ beszélt. Miután nehéz föltételezni, hogy a bizonyára a leggondosabban megállapított nyilatkozatba tollhibából csúszott volna be az említett kifejezés, nyitva marad a kérdés: Németországon kívül mely állammal állunk még szövetségi viszonyban? A másik föltűnő pont a Németországra vonatkozó, mely így hangzik szó szerint: „Németországgal ma is a régi alapon állunk, és éppen ezért nem szabad kételkednünk abban, hogy figyelembe véve egymás létérdekeit, együtt meg fogjuk óvni tudni azokat anélkül, hogy az általános béke veszélyeztetnék.“ Őszintén megvallva, e pont nem képes teljesen eloszlatni azon kételyeket, melyek Németországhoz való viszonyunkat illetőleg fölmerültek. Mindnyájan emlékezünk arra, hogy a közelmúlt években államférfiaink e szövetségről nyomatékosabban és hogy úgy mondjuk, melegebb hangon emlékeztek meg. E viszony jellemzésére a „barátságos“ vagy „szívélyes“ jelző sohasem hiányzott az irányadó helyről származó nyilatkozatokban, holott ezúttal a kormányelnök csak annyit mond, hogy „Németországgal a régi alapon állunk.“ És mennyivel határozottabban szólt még a magyar delegáció külügyi albizottságának 1885. okt. 31-iki ülésében gróf Kálnoky külügyminiszter, midőn ezeket monda: „ . . . Minél komolyabb idők jönnek, annál kevésbé van helye a szövetség szilárdságában való kételynek, miután mindnyájan tudjuk, hogy mily teljességgel számíthat Németország és a monarchia egymásnak megbízhatóságára.“ A két nyilatkozatot egymással összehasonlítva, azonnal kitűnik, hogy gróf Kálnoky tavaly hasonlíthatlanul határozottabban emelte ki a német szövetségnek értékét, mint ezúttal Tisza Kálmán. Mindent összevéve azonban a magyar közvéleménynek oka van megnyugodni a miniszterelnök válaszában. Az ügy nem nyert volna semmit, ha a válasz napirendre kerül tárgyalás végett, miként Horváth Boldizsár, Irányi és Apponyi óhajtották. Ily természetű kérdéseket még nyíltabban és még aprólékosabban részletezni egyetlen parlamentben sem szokás, még az angolban sem. Majd megválik, mily hatása lesz e nagyfontosságú nyilatkozatnak Oroszország keleti politikájára. Mert hogy Kaulbarst tábornok Szófiában egészen ellenkezőjét cseleksz annak, amit monarchiánk érdekei követelnek, ez bizonyos. Miféle tettek fogják követni Tisza Kálmán szavait? Lapunk mai száma 16 oldalt tartalmaz.