Pesti Hírlap, 1886. november (8. évfolyam, 303-331. szám)

1886-11-02 / 303. szám

Budapest, 1886.________________________Vili, évf. 303. (2820.) szám. ______ Kedd, november 2. —, ^ Hirdetések Budapest,nádor-utca?.SZ.,földszint, DHT TTTI^ A T 1VT A DTT A Francziaország őszére "pedig hová az előfizetések és a lap Hl) 1,1 I I K A I IN A P I I , A P/A^in'TZEP^ ) John F- Jones * Cie. Páris-Szétfüldésére vonatkozó jelszó- A 1 AlVXil XIXXX XXJXXX U*_ ■ban, 31 bis, rue du Faubourg tamlások intézendők. . X^A/cVli^/ Montmartre. Ausztria és Magyarország. Szidnak bennünket oda át, mint a bokrot. Nagy hatalom vagyunk nekik, domináljuk a po­litikában s a mi még jobban fáj a szomszédok­nak : kizsákmányoljuk a gazdasági közösségben s az államháztartásnak közös részeiben. A mi­nek a következése az, hogy a­míg Ausztria anya­gilag hanyatlik, roskadoz és pusztul, addig Ma­gyarország szépen fejlődik, virágzik és hatal­massá válik, így Lueger és társai. Hát épen apropos érkeznek az osztrák meg a magyar pénzügyminiszternek a jövő évre szóló költségvetési előirányzatai. Épen, mintha csak az osztrák-cseh vádaskodást igyekeznének illuszt­rálni. Ugyan tegyünk közöttük egy kis összeha­­sonlítást. A birodalmi tanácsban képviselt tartomá­nyok jövő évi összes kiadási tétele, bele­értve a rendes kiadásokat úgy, mint a rendkívülieket, 522 millió, Magyarországéi 350 millió. Ausztria kiadási budgetje tehát 172 millióval nagyobb, mint a mienk. A­mi a bevételeket illeti, azok a Lajthán túl kitesznek 506 milliót, minálunk 328 milliót. Ausztriának állami forrásokból eredő bevételei tehát 178 millióval többet tesznek, mint a mieink. A­miből kiderül, hogy Ausztria és Magyar­­ország állami bevételei között a különbség 6 millióval nagyobb az e két állam kiadásai közötti különbségnél. Ha tehát nem tekintenék is azt, hogy a nagyobb budget rendes viszonyok között már magában is nagyobb anyagi erőre vall, — a­mit különben Ausztriára nézve nekik sem jut eszébe tagadni, — már maga az, hogy a bevételek a kiadásoknál oly tetemesen nagyobb differenciát mutatnak az előbbiek javára: ékesen szóló bi­zonyíték volna a mellett, hogy az osztrákok gaz­dasági segélyforrásai mennyivel kevésbé vannak erejükhöz képest az állam által igénybe véve, mint vagyunk mi. De ha még ez sem volna elegendő bizonyí­ték Magyarországnak erején túl való megterhel­­tetésére, megadja a bizonyítékot a további ösz­­szehasonlítás. Mindenki előtt, a­ki a státustudományok­­kal s az állami számviteltannal csak kevéssé is foglalkozott, tudva van az, hogy a nagyobb bud­get a kiadások és bevételek között nagyobb kü­­lönbözetet is enged, a­nélkül, hogy ebből az ál­lam pénzügyi helyzetére hátrányos következte­tést lehetne levonni. Oly államban, melynek bud­getje már a milliárdokba megy, 40—50 milliós különbözet nem számít, holott kisebb budgetnél ugyanennyi deficit az állam megölő betűje lehet. Ausztria budgetje, egybevéve a kiadások és bevételek rovatát, meghaladja az egy milliárdot. A mienk, dacára az óriási erőfeszítésnek, még nem érte el a 700 milliót. És mit látunk ? Azt, hogy míg Ausztriá­ban az annyival nagyobb budget mellett 16 mil­lió a deficit, nálunk 22 millió. Tehát kerek 6 millió forinttal nagyobb. Jegyezzük meg, hogy ez a két numerus csak a két pénzügyminiszter különböző számí­tási rendszere mellett jelentkezik ekkér. Egy­forma számítás mellett az osztrák deficit sokkal kisebb lenne, a mienk ellenben sokkal nagyobb. Dunajevszky osztrák pénzügyminiszter bud­­getjeit a szigorú realitás jellemzi. Ott már elju­tottak a normál budgetek stádiumába, a­hol egyik évről a másikra nem mutatkozik jelenté­kenyebb különbség a rendes budgetnek sem ki­adási, sem bevételi tételei között. Dunajevszky mégis azon okból, mert az állambevételek ez év közepén kissé kedvezőtle­nebbül folytak be — a­mit azonban az év utóbbi hónapjai helyre ütöttek, —két millió forinttal kevesebbre vette föl a bevételeket az ideieknél­. Így nőtt föl az idei 1.800.000 írt deficit a rendes rovatban 4 millióra, míg az ál­lami bevételekből nem fedezhető rendkívüli ki­adások 12 millióra vannak praeliminálva. Ha a félt csökkenés be nem következik, két millióval kisebb lesz a deficit az előirányzott 16 millió­nál. De hát az osztrák pénzügyér a kedvezőtle­nebb eshetőséget veszi, hogy költségvetése annál reálisabb legyen. Ellenben mit csinál a mi pénzügyminisz­terünk ? Először is biztosítja a tisztelt nemzetet, hogy ez az ő költségvetése csak a legsürgősebb kiadásokat öleli föl, egyebekről most ő nem be­szél, hanem beadja a toldalékot annak idején. Ne mondhassák majd, hogy előre nem jelen­tette be. Aztán megcsinálja a számvetést egyelőre ezekkel a „sürgős“ számadásokkal s előadja, hogy a­mennyivel a kiadások a bevételeket fölülmúl­ják, az 22 millió. Ennyi a deficit. Egyszerű gondolkozásu­k a magyar állami számvitel titkai felől tájékozatlan ember ebből azt gyanítaná, hogy na jó, 22 millió az az összeg, a­mi a magunk bevételeiből ki nem ke­rül , ennyit fogunk tehát kölcsönvenni Roth­­schildtól. Jó kuncsaft vagyunk neki, hogy ta­gadná meg ezt a bagatellt ? (T. i. neki bagatell.) Azonban a pénzügyminiszter siet fölvilágo­sítani a gyöngébb elméjűeket, hogy hohó, a de­ficit ugyan csak 22 millió, de azért 36 milliócska az, a­mit kölcsön kell vennünk. Ez már maga­sabb számvetés. A valóságos számvetés pedig az, hogy a pénzügyminiszter szerint bevallott deficit 22 mil­lió. Ehez azonban hozzájárul az adósságtörlesz­tési hányad közel 12 millióval, a pénztári kész­letek pótlása (mert elfogytak) 18 millióval. De miután államjószágot is el készül adni 5 millió válik meg tőlük, hogy az udvari személyzet tisztel­gését fogadja. E ceremónia után a fejedelem egyszerű polgárrá lesz, aki gyermekeihez jött gondtalanul el­mulatni néhány órán át. A néh­ány napi tartózkodás alatt a fejedelem gyermekei és intim barátai közt osztja meg idejét. Először is apját, Miksa bajor herceget látogatja meg. Ha Erzsébet királyné a starnbergi tó mellett Possen­­ho­fenben nyaral, ő is bejön apjához. Ritkán történik, hogy a királyné leányánál száll meg, mert a hercegi palotában nincs elég hely számára és kísérete szá­mára. A második látogatás Luitpold hercegnek szól, akivel Ferenc József király régi és benső barátság­ban él. De a király nem azért jött Münchenbe, hogy hivatalos látogatásokat tegyen, vagy fogadjon. Csa­ládjának szenteli magát egészen. Többnyire maguk közt ebédelnek a kis étteremben. Jelen vannak: a király, gyermekei és unokái, Limpeck báróné, Gizella hercegné udvarhölgye és a fejedelmi unokák nevelő­­nője. Többnyire a kis György ül nagyapja mellett, aki elmulat kedvencével. A legfiatalabb herceg, a kétéves Conrad nem ül még az asztalnál, de nagy­apja sokszor nézi meg és órahosszant eljátszik vele. Az asztalnál franciául foly a társalgás; ezt a szokást Lipót­ herceg hozta be. Ebéd után a hölgyek és a gyermekek sétálni mennek a kertbe; a király és veje a dohányzó te­rembe vonulnak vissza. Gyakran azonban a király is­ ­ A „PESTI HÍRLAP” TÁRCÁJA. A király és unokái. (A párisi „Figaro“ után.) Ferenc József király minden év május havá­ban Münchenbe megy néhány napra Lipót bajor her­ceghez, a­ki Gizella osztrák főhercegnőt vette nőül. A fejedelem annyira szereti leányát, hogy jóval előre készül már e látogatásra. Mennyi levelet ír előre szeretett leányának ! Tudtára adja, hogy nem sokára nála lesz és szivére öleli gyermekeit. Olvasni kell ez intim sorokat, hogy az atyai vonzalom nagyságát és mélységét föl lehessen fogni. Nem többé egy nagy birodalom uralkodója, nem a Habsburgok büszke utóda, hanem a gyöngéd apa az, ki boldognak érzi magát, mikor néhány órát tölthet gyermekei és unokái közt! E levelekben tehát előre bejelenti jöttét a her­cegnének, de ritkán tarthatja meg pontosan ígéretét. Majd a magyarok zavarják meg a fejedelem boldog­ságát; a bátorság és harcias kedv ez országában hir­telen támadnak oly váratlan események, melyek a fejedelem egész figyelmét veszik igénybe. Lyenkor özönlenek a sürgönyök, halmazával jönnek a bonyo­dalmak, melyek másutt, tíz miniszternek adnának munkát és csaknem érthetetlenek volnának, ha arra nem gondol az ember, hogy Magyarország a jó bor, a pezsgő vér és a lovagias nekibuzdulás hazája. Mikor pedig nem jön semmi akadály Budapest részéről, egy-egy Kelet felől érkező felhő okoz zavart; valami Sándor-féle fejedelem, vagy Nek­dorf úr, a konstan­tinápolyi orosz ügyvivő sze cselszövényt és az idylli terveket el kell halasztani. De eljön végre a nap, mikor a fejedelem sza­badnak érzi magát minden gondtól. Gyorsan sür­­gönyöz Gizella hercegnének és inkognitó elhagyja Bécs városát egy hadsegéd kíséretében. Külön vonat­tal utazik Münchenbe. Mivel nem szereli a formasá­gokat megérkezésekor csak kevés ember van jelen. Nem fogadja más, mint Lipót herceg és neje; egy­szerű fogat húsz perc alatt a hercegi palotába szál­lítja az apát és gyermekeit. Az épület előrészében és az első emeleten a a hercegi pár lakik. A király lakosztálya, mely né­hány teremből és egy hálószobából áll, az egyszerű­ség csaknem imponáló jellegét viseli magán. A csá­szári szoba tölgyfa-díszítéssel van ellátva; fekhelye XIV. Lajoséra emlékeztet. Mikor az őrtálló két katona a fejedelmi család megérkezését jelezi, a személyzet az előcsarnokba megy. A nevelőnő levezeti a két fiatal hercegnőt, Augustát és Alexandrát, valamint az öt éves György herceget, aki nagyapjának kedveztce. Mikor a kocsi megáll, először a hercegi pár száll ki, aztán a fejedelem, aki veje karjára támasz­kodik. Az unokák elősietnek, megölelik és a fejede­­ lpm plpi-zpL'PnvíilvP cr/nrilia nlcpf s/ivéMíPv. « nphpr/pn Mai számunk 8 oldalt és előfizetőink számára külön zenemellékletet tartalmaz.

Next