Pesti Hírlap, 1887. február (9. évfolyam, 31-58. szám)

1887-02-01 / 31. szám

A nem háború előjelei, csupán biztonsági ovszabá­­lyok, arra a senki, egy hatalom által sem óhajtott esetre, ha a béke mégis megzavartatnék. Fegy­verkezik az egész világ, még azok az államok is, melyeknek semlegessége nemzetközi egyez­ménynyel van biztosítva. A Tisza e tekintetben nem mondhatott egyebet, mint a­mit Bismarck is mondott, a­ki kijelenté, hogy Belgium sem­legességének egyedüli garanciája most a belga hadsereg. De kijelenté­­­s alkotmányos szempont­ból annál fontosabb része ez Tisza beszédének, mert önkényt és minden provokálás nélkül tette a kijelentést,­­ hogy az óvatosság által meg­követelt áldozatok nem fognak az illetékes fóru­mok elkerülésével követeltetni. Vagy­is alaptalan a híresztelés, hogy a hadügyi kormány meg fogja tenni a nagy költekezéseket s csak a kész kontóval áll majd elő, hanem igen is, előzete­sen össze fognak hivatni a delegációk s azok döntenek a megszavazandó eszközök minősége és mennyisége fölött. Nem szükséges tehát attól tartanunk, hogy a helyzet bizonytalansága alkal­­mul fog fölhasználtatni arra, hogy az alkotmá­nyon sérelem ejtessék. A beszéd igen jó hatást tett az egész házra, még az ellenzékre is. Megnyugtató eredménye nem is fog elmaradni, noha Irányinak a bal­káni államok függetlensége tárgyában tett kér­désére a miniszterelnök ez­úttal elképzelhető okokból nem tartó helyén­valónak olyan kate­gorikus választ adni, mint a többi kérdésekre. Belpolitikai hírek­­ nek válaszolta, hogy ezt a mostani viszonyok közt nem tartja lehetségesnek. A­mi a fővárosi adminisz­trációt illeti, a kormány valamint a csatornázási és vízvezetéki ügyben, úgy egyéb tekintetben is meg fog tenni minden szükséges intézkedést; megjegyzi azonban, hogy a cselédügyben az egyes fórumok kompetenciái elég szabatosan meg vannak állapítva; az élelmezési viszonyokat jó utak és vasúti össze­köttetések által lehet ugyan javítani, de egyébként hatósági intézkedéseknek alig lehet erre befolyása; az árucsarnok pl. bár egyéb előnyökkel jár, e bajon nem fog segíteni. Az értekezlet ezek után elfogadta a tárca költ­ségvetését. A pénzügyi tárca költségvetése Hegedűs L. előadónak részletes indokolása után vita nélkül elfo­gadtatván, az értekezlet véget ért A képviselőház kérvényi bizottsága Vi­zsolyi Gusztáv elnöklete alatt tartott m­ai ülésében tárgyaltattak több törvényhatóságnak a magyar nyelv diplomáciai érvényére vonatkozó feliratai, a székes­­fehérvári ügyvédi kamarának a bélyeg- és jogilleték felemelése ellen intézett kérvénye és számos magán­ügyben beadott kérvények, melyek Zeyk Dániel elő­adói javaslata szerint nyertek elintézést. Az országgyűlési mérsékelt ellenzék ma este Ernuszt Kelemen elnöklete alatt tartott értekez­letén tárgyalás alá vette a belügyminiszteri tárca költségvetését, melyet Horánszky­­Nándor ismer­tetett. Elhatároztatott, hogy az operaház ré­szére előirányzott szubvenciót, vala­mint az újonnan rendszeresítendő főispáni titkárok fizetésére szánt összeget a párt nem szavazza meg, valamint megtagadja a fővárosi rendőrségnek a tavalyihoz ké­pest indokolatlanul felemelt előirányzatát is. Ezután az értekezlet tárgyalás alá vette és elfogadta a pénzügyi bizottság jelentését a belügyminiszternek az 1885. évi 21. t. c. alapján szükségessé vált átme­­neti rendkívüli kiadásokra vonatkozó előterjesz­téséről. A főrendiház pénzügyi bizottsága febr. 1-én déli 12 órakor, igazoló bizottsága febr. 2-án d. e. 11 órakor, közjogi bizottsága pedig aznap déli 12 órakor ülést tart. Horvát fenyegetőzés. A zágrábi 0 b z­o­r felhívja a horvát regnikoláris küldöttséget, hogy szakítson meg minden további értekezletet és tár­gyalást a magyar országos küldöttséggel, ha ez to­vábbra is megmarad a renunciumában kifejtett elvei mellett s a ma megkisérlett egyezkedés eredményte­lenségéről értesítse a horvát országgyűlést. „Szüntes­setek meg tehát minden további tárgyalást a ma­gyarokkal — úgy­mond a horvát ellenzéki lap — s indítványozzátok a zágrábi országgyűlésnek, hogy a horvát képviselők mandátumait a magyar országgyű­lésen vonja vissza mindaddig, míg a horvát ország­—jan. 31. A kiegyezési tárgyalások meghiúsulása. A magyar és az osztrák miniszterek közt a még fenforgó kiegyezési kérdésekre nézve legújabban lefolyt tárgyalások — a­mint értesülünk — egy irányban sem vezet­tek megállapodásra. A kiegyezési tárgyalá­sok eddigi lefolyása jogosultnak tünteti fel azon gya­­nítást, hogy az osztrák kormány maga sem viseltetik valamely különös ér­dekkel a kiegyezés létrejövetele iránt. Az osztrák minisztérium elő­tt jelenleg a még függő­­ben levő differenciákra nézve a magyar kormány oly formulázott alternatív­ javaslatai fekszenek, vagy elfogják is, amin barátunknak nem lesz baja. Az a doktor merész és eszélyes és rajta nem fog sem a les, sem a támadás. Arról nem is szólva, hogy törzsei imádják őt. Nem tudom, hogy a mah­­dista forradalom milyen meglepetéseket vagy kata­sztrófákat fog eredményezni, de legyünk rá elkészülve, hogy a doktor még beszélgetni fog magáról. Egy, két vagy öt év múlva, mikor az angolok már távol lesz­nek, és ismét nyitva lesz az egyenlítő felé vezető út, akkor Emin bey, hacsak nem lesz a kegyetlen ágalj áldozata,­­, kormányzója lesz tartományainak, idejét megosztja a patriarchális igazságszolgáltatás és az állattani, néprajzi, földrajzi, nyelvészeti tanulmá­nyok közt. Pár nappal később megtudtuk, hogy Khartum elesett. A Szudánra sötét és borult. Azóta sokszor ábrándoztam erről az Eminről, akit a művelt világtól egy rettenetes lázadás dühöngő óceánja választ el és akit fanatikus hordák tengere vesz körül. Eltelt egy év, két év, ki emlékezett még Emin­ről ? Talán senki, se Kairóban, se Londonban. Való­ságos feltámadási hírként hatott, mikor Emintől saját kezűleg irt levél érkezett, mely hírül adta Európának, hogy a doktor még él. A levél így szólt: Wadelai, 1885. dec. 31-én. Kedves Allen úr! Ön bizonyára régóta azt hiszi, hogy meghal­tam vagy fogoly vagyok és erre jó okai voltak. De hál’ istennek, elkerültem e szomorú sorsot és siker­rel igyekeztem újból utat nyitni a levélváltásra, mi­után helyreállítottam a régi jó viszonyt Kabba-Re­­bával, Angoro urával. Remélem, hogy ezt a levelet Ugandán és Zanzibáron át meg fogja kapni. Nagy melyek a legmesszebb menő előzékenységről tanús­kodnak részünkről. Ha ezek a prepozíciók sem ve­zetnek megállapodásra, a további tárgyalások minden alapja hiányozni fog. A delegációk rendkívüli ülésszakra egy­be­hívása, tárgyában a Bud. Corr. ma ezeket írja: Tisza Kálmán miniszterelnök Irányi Dániel képviselő kérdéseire a külügyi helyzetre vonatkozólag adott válaszában ma egész terjedelmében megerősítette ed­digi jelentéseinket az iránt, hogy a hadügyi admi­nisztráció hadszerelvény-kiegészítéseket foganatosított Azon észrevétellel, hogy „a kizárólag óvatosságból eredő ezen intézkedések az illetékes törvényhozási faktorok hozzájárulásának kikérésével fognak tör­ténni“, a miniszterelnök egyáltalában még nem mondta azt, hogy a delegációk egy rendkívüli ülésszakra a legközelebbi időben feltétlenül egybe is fognak hivatni, miután a hadügyi adminisz­tráció rendkívüli kiadásainak fedezése szűkebb ke­retben a közös és a két államkormányok felelőssé­gére is megtörténhetik, másrészt pedig bizonyos, ki­vált a honvédségek és a népfelkelés részére szánt készlet beszerzésének megszavazása a mindkét ré­szen levő parlamentek elé tartozik. Mindazon­által a delegációk rendkívüli ülésszakra való egy­behívásának lehetőségét min­denesetre szem előtt kell tartani, minthogy a monar­chia azon helyzetbe juthat, hogy tisztán a béke fen­­tartásának érdekében nagyobb szabású év­re­n­d­s­z­a­b­á­l­y­o­k­h­o­z lesz kénytelen nyúlni. A jelenlegi ülésszakra az őszszel megvá­lasztott delegációk ez esetre ismét Budapestre fogná­nak egybehivatni. Az országgyűlési szabadelvű párt Vizso­­lyi Gusztáv elnöklete alatt tartott mai értekezletén tárgyalás alá vette a belügyi tárca költségvetését melynek tételeit Rakovszky István, a pénz­ügyi bizottság előadója ismertette. Vargács Imre felhívta a miniszter figyelmét a községi közigaz­gatás hiányaira, a községi bíráskodás és adóke­zelés körül észlelhető bajokra s annak szükséges voltára, hogy a közorvosok helyzete biztosabb alapokra fektessék. — Szivák Imre a fővárosi ad­minisztráció fogyatékos voltát emelte ki s utalva az élelmezési­ s a cselédügy körül s más téren is ta­pasztalható mizériákra, kérte a minisztert, lépjen fel ezek tekintetében is ugyanoly erélylyel, mint a víz­vezetéki s csatornázási kérdésben, mert ha a helyi adminisztráció tehetetlen, úgy a kormánynak köte­lessége az akadályokat elhárítani. — Török Zoltán azon kérdést intézte a miniszterhez, nem látja-e el­érkezettnek az idő arra, hogy a megyék megfelelőbb dotációban részesü­lessenek ? — Tisza miniszterel­kerülő ut, az igaz, de más út nem áll előttünk nyitva. 1883. május hava óta el voltunk teljesen vágva a világtól. A kormány által elfeledve, elhagyatva, a szük­ségből erényt csináltunk. A­mióta Bahr Gazai tarto­mány árulás folytán elesett, a lázadók hevesen meg­támadtak és ki se mondhatom, hogy e hosszú háború alatt fekete csapataim milyen nagyszerűen viselték magukat. Nélkülözték a legszükségesebb dolgokat, hosszú idő óta nem kaptak zsoldot, de azért vitézül harcoltak. Mikor az éhség elgyengítette őket, 19 na­pig hihetetlen nélkülözéseket szenvedtek, erejük tel­jesen kimerült és megették az utolsó cipő utolsó bőrdarabját, akkor utat törtek maguk­nak az ellenség sorain keresztül és biztos helyre mentek. Ha valaha lett volna kételyem a négerek tekintetében, az Amedi négerek bebizonyították volna nekem, hogy a néger faj ép oly vitéz tud lenni, mint bármely más emberfaj és hűség s önmegtagadás te­kintetében sok emberfajon túl is tesz. Ezek az em­berek, bár nem voltak ügyes tisztjeik, csodákat vit­tek végbe és a kormány nem lehet irántuk eléggé hálás. Nem akarok túl szigorúan ítélni a kormányról, mely bennünket oly durván cserben hagyott és nem panaszkodom, de annyit mondhatok, hogy én, ha a lázadók elfoglalják is Khartumot és ha észak felől nem jön is segítség, én biztonságban leszek. Csak azt várom, hogy az­­ ugandai hittérítők hírt adjanak nekem Khartum sorsáról. Dr. Emin bey: Egy évig tartott, míg ez a levél Európába ért. Egy másik levél, mely 1886. jul. 7-én érkezett a zanzibari angol konzulhoz és ápril 7-én indult el Wadelaiból, ezt a szép kijelentést tartalmazza: „Vala­mennyien el vagyunk szánva összetartani és jó vagy balsorsban osztozni.“ Akkor a doktor hős katonáinak nem volt egyéb egyenruhája, mint állatok bőre. A doktor gyapotot ültettetek, csizmadiákat ta­nított ki, gabnát, dohányt termelt, szappant gyártott, szóval egymaga megteremtett egy egész civilizációt. Múlt évi április végén a mahdi hivatalosan ér­tesítette Emin beyt Khartum elestéről. Azóta a fanatikus mahdisták nyilván szaka­datlan támadásokat intéztek Emin bey ellen. Ismeretes, hogy több angol tiszt és kalandor Stanley vezetése alatt expedíciót szervez, mely Emin beyt meg akarja szabadítani és melynek költségeit az angol külügyi hivatal, több angol nagykereskedő és az egyiptomi budget fedezi. De míg az angol lapok nagyban lelkesednek e nagylelkű mentők jövendő hős tettei iránt, dr. Schweinfurth, Eminnek társa és barátja, Afrika leg­alaposabb ismerője, a nagy garral hirdetett vállalat­ról úgy nyilatkozik, hogy „Emin beynek erre az expedícióra nincs semmi szük­ség­e.“ Ő is azt tartja, hogy dr. Emin meg van elégedve. Aki ismeri Emin beyt, aki járt abban az or­szágban, melyet ő oly dicsőségesen kormányoz, meg lesz arról győződve, hogy a­míg a kedive vissza nem hívja, addig a jeles tudós nem fog távozni az egyenlítő vidékéről, melyet az angol politika az al­­királylyal el akar vesztetni, nem tudni mi okból. Hogy mi lesz Stanley expedíciójának eredménye, még ma nem tudhatni. Az egész művelt világ min­denesetre a legnagyobb kíváncsisággal várja a dr. Schnitzler (Emin bey) felől érkezendő híreket. Emin bey az egyetlen ember, testis unus, aki Mo­hamed Ah­medről, a fekete emberek rejtélyes pró­fétájáról hiteles értesítéseket fog küldhetni Európának. PESTI HÍRLAP 1887. február 1.

Next