Pesti Hírlap, 1887. március (9. évfolyam, 59-89. szám)
1887-03-01 / 59. szám
8 sorsa legyen, mint volt a kormány által benyújtott kettőnek, alig remélhető. Az interpelláló tudomásul vette a miniszter válaszát, abban a föltevésben, hogy hiszen ha a választási visszaélések elleni törvényjavaslat s a házszabály módosítására vonatkozó bizottsági laborátum előkerül, lesz majd mód hozzászólani s a benne észlelt hézagok, hiányok pótlását megkísérleni. De már ezúttal is jelezte, mi az, amit ő a miniszter válaszában hiánynak tart. Ilyen a választások előkészítése, különösen az összeírás körül, nem különben a választások vezetése körül a mostani gyakorlat szerint lehetséges visszaélések elleni intézkedés. Szükségesnek látná az eljáró közegek felelősségét szabatosan körülírni s visszaélés esetén a büntetés végrehajtásáról gondoskodni. Kívánatosnak monda azt is, hogy ahol már a választás előtt organizált pártok vannak, azok vezetői már az előzetes intézkedésekbe is belevonassanak, amennyiben a választásokra vonatkoznak. Ez utóbbi, mint a miniszter megjegyzi, alighanem tenné a választási elnökök felelősségét lehetetlenné. De annyi bizonyos, hogy úgy az összeírás, mint a választások vezetése iránt szükséges volna oly szabatos eljárást állapítani meg, mely lehetetlenné tegye, hogy egyes választókerületek politikai pártjellege épen az ellenkezőjére változtathassák, ami bizony, tagadni nem lehet, megtörténhetik az eddigi eljárás szerint, ami meg is történt nem egy esetben. A visszaélések elleni harc ennél fogva, ha tán nem is oly mértékben, mint sokan óhajtanák, kezdetét fogja venni. Igazán kívánatos lenne, hogy csakugyan hozzájáruljon ama nagy célhoz : biztosítani a választások szabadságát és tisztaságát. Legyünk legalább e tekintetben mintaállam s a parlamentarizmus ellenségeinek ne legyen joga még miránk is hivatkozni Anglia mellett. Mert tény, hogy az az üzelem, mely nálunk a választások alkalmával dívik, az etetés-itatás és vesztegetés nem ismeretes sem Francia-, sem Német-, sem Olaszországban, sem sehol, ahol választanak, csupán a legrégibb szabad alkotmánynyal bíró két országban: Angliában és Magyarországon. Hagyjuk e dicsőségével egymagára a büszke Albiont, kardját és karját, amely acélozott legyen. És ezentúl semmiféle anyámasszonyos étel. Hozatni kell konzervet, főzelékből, húsból. És puha kenyér helyett kétszersült legyen a háznál. Egy leendő lovas tisztnek előre meg kell szokni a nélkülözéseket. Az asszony csudálkozva nézte a Menyust s csak akkor értette meg a helyzetet, mikor a lovas tiszt megszólalt. — Népfelkelő tisztnek jelentkeztem, a lovas csapathoz. Lehet, hogy a napokban megjön a kinevezés és ezzel a parancs, hogy föl a lóra és előre, ki a karddal! A haza veszélyben van és nem lehet tétovázni. Ki tudja, kikből lesznek a tábornokok. És amint ezeket elmondta, nehéz léptekkel járt a szobában föld alá, mintha a fegyverzet lefelé húzná és a megfagyott csizma vasnehézségű volna. A bajuszát pedig kipödörte, úgy, hogy fenyegetővé vált. A felesége holmi megjegyzést akart kockáztatni, de kevés eredménynyel. A lovas tiszt mindjárt közbe vágott. — Semmi beszéd. Ami kötelesség, az kötelesség. Mi katonák mulatunk, dalolunk, de ha itt van a veszély, akkor csak vitézek vagyunk. Vagy elesünk, vagy győzünk. Vagy megsiratnak, vagy megéljeneznek. A vasbútor, meg a konzerv meglegyen. Hátra arc! Indulj ! Oh, de nehéz is egy lovas tiszt helyzete polgári körben, ahol nem tudják méltányolni és megérteni. Mérges kenyhért el is távozott hazulról el-elsétált a kaszárnyák előtt, amelyek kapui előtt didergő rbakák állottak. Szegény bakák. Lenézte ugyan őket, mint aféle lovastiszt, de azért elismerte, hogy szükség van rájuk. Elég jók azok ágyútölteléknek. És a kaszárnyák bűvkörében sétált, a szó szoros értelmében elálmodozott. Látta magát huszár hadnagynak, huszárkapitánynak, meg tábornoknak. Látta magát ellenséget kaszabolni, sebesülten elterülni és érezte a mint ha lova fölé hajlik és látta annak fájdalmas tekintetét. És amint ott látta magát haldokolni a csatatéren hű csatalova mellett, majdnem kicsordult szeméből a köny. Az asztaltársaság — mikor ő a vendéglőbe jutott — már együtt volt, nagy alapossággal hányva-vetve a háború sorsát. Menyhért komoran foglalt helyet s mikor a pincérleány letette elébe, saját poharában, a két decit , rámordult : — Mi az ? Hát burgerek vagyunk, hogy két deci fehér bort igyunk egy deci vízzel? Egy liter vöröst. — Hát nem vagy polgár? kérdezte egy az asztaltársak közül. — Nem — válaszolt foghegyen és abban a hitben, hogy sarkantyúi vannak, összeütötte a bokáját. — És miért? kérdezte az gúnyosan. — Mert lovas tiszt vagyok. És elmondta, hogy népfölkelő tisztül jelentkezett a lovas csapathoz. Persze, hogy csöndesség támadt erre. A jó asztaltársak bizonyos ámulattal vették körül a lovas tisztet, a ki literrel kezdte a vöröset s mielőtt annak ivásához fogott volna, egy kupica pálinkát „hajított be.“ És a lovas tiszt adta a bankot. Megindította az atakot a muszka ellen. A kém szolgálatra kiküldött huszárcsapat konstatálta a kedvező helyzetet s a gyalogság a lovasság fedezete mellett erős támadást intézett. Oh, mily rettenetes csataképek követték az utak kezdetét. Oh, mennyire elámultak az asztaltársak Menyhért nem is gyanított hadtudománya fölött. de gyönyörű egy este volt az. A vacsorát, a hazamenetelt elfelejtették s a mint mindinkább leborult az éj, növekedett a lelkesedés. A lovas tiszt folyton újabb és újabb manővereket gondolt ki; előadása élesebbé vált s vezényszavára a poharak visszafeleltek. Valóságos harci üvöltés keletkezett úgy éjfél körül, amelylyel csakugyan meg lehetett volna riasztani egy muszkaezredet. Az egész társaság esküt tett, hogy másnap tisztül jelentkezik és Menyhért vezérlete alatt a háború kitöréséig gyakorolja magát a vívásban, lovaglásban, revolvercélzásban és végezetül harci üvöltésben. Azután csönd támadt, amelyben tisztán kivehető volt Menyhért hangja, amint csuklás és nyelvkicsakás kíséretében azt mondta : — A lovamat! A vendéglős, aki a harci riadalomban nem vett részt és bürgernek maradt meg, gúnyosan mosolygott. — A lovamat! ismételte Menyhért. És miután a korcsmáros erre már nemcsak mosolygott, hanem nevetett is, egyszerre hat marok ragadta meg, hat torok üvöltött rá. PESTI HÍRLAP 1887. március 1. Belpolitikai hirek. — febr. 28. Tisza, miniszterelnök ma huzamosabb ideig konferált Kánoky gróf külügyminiszterrel. A közöl Kormány — mint értesülünk ■ — a delegációktól 52.500.000 forintra rúgó rendkívüli hitelt fog kérni a közös hadseregi felszerelés sürgősen szükséges kiegészítésének fedezhetésére, miután pénzügyi szempontból az utóbbi években a seregfelszerelésre oly összegek praelimináltattak és szavaztattak meg, melyek a tényleges szükséglet mögött maradtak.— Az osztrák delegáció költségvetési bizottsága — mint halljuk — a mind a három közös miniszter által jegyzett kormányjavaslatot már szerdán megtartandó ülésében veszi tárgyalás alá. A főv. VI. kerületi Bobula-párt ma Komócsy József egybehívása folytán a régi polgári lövöldében pártértekezletet tartott, amelynek célja előleges szervezkedés volt. Az értekezleten közel 300 választó jelent meg, akiket Komócsy József üdvözölt az értekezletet megnyitó szavaiban. Dr. Révai Lajos indítványára az értekezlet ideiglenes elnökül egyhangúlag Komócsy Józsefet, jegyzőül Adler Mihályt választotta meg. A szervezkedés formalitásán keresztül esvén, Komócsy József emelt szót, kifejtve a mai összejövetel célját és alapját. Kijelenti elsősorban hogy ellensége a választási mozgalmak korai megkezdésének, de erre az ellenpárt korai mozgósítása kényszeríti a Bobula-pártot. Bobula az anyagi és szellemi munka képviselője, aki ismeri a munkás-, ipar- és kereskedelmi viszonyokat. Szükségesnek tartja, hogy a produktív munka a törvényhozásban szóval bírjon. Általános éljenzés közt jelenti ki, hogy eddig már 837 választó írta alá a Bobula-párt íveit. Az éljenzéssel fogadott beszéd után, az értekezlet 120 tagú szervező bizottságot választott. Ezzel az értekezlet ,,Eljen Bobula“ kiáltások közt véget ért. Országgyűlés. 1. A képviselőház mai ülésében Polónyi Géza indokolta a tőzsdebíróságok tárgyában beadott indítványát. Fabiny Theofil igazságügyminiszter felszólalása után a ház az indítványt mellőzte. Ezután vita nélkül elfogadtatott a Ludovika Akadémia kiépítésére vonatkozó törvényjavaslat. Következett Széchenyi Pál gróf kereskedelmi miniszter válasza Olay Szilárd interpellációjára a kereskedelmi palota ügyében. Végül pedig Tisza miniszterelnök felelt Apponyi Albert gróf interpellációjára a választási visszaélések meggátlására alkotandó törvény tárgyában. A ház mind a két választ tudomásul vette. II. A képviselőház ülése febr. 2. Bejelentések: Péchy Tamás elnök az ülést délelőtt időrekor megnyitván, a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után bemutatja a beérkezett irományokat. Emich Gusztáv, a közgazdasági bizottság előadója, bemutatja a bizottság jelentését az 1884. évi XVII. t.-cikkben foglalt ipartörvény 50. §-a utolsó kikezdésének módosítása tárgyában. Ki fog nyomatni, szétosztani és annak idején az osztályok mellőzésével fog napirendre tűzetni. A tőzsdebiróság. Indokolás céljából felvétetett Polónyi Géza indítványa az 1870. évi II. t. c. által visszaállított pesti, most budapesti áru- és értéktőzsde, valamint a vidéki termény- és gabonacsarnokok külön bíróságai illetékességi körének korlátozása, bírói szervezetüknek és eljárási szabályzatuknak törvényhozási uton való végleges megállapítása és ezzel kapcsolatosan az 1881. LIX. t. c. 94—99. §-ainak hatályon kívül helyezése tárgyában. Polónyi Géza utal azon számos visszásságokra, sőt visszaélésekre, melyek a megjelölt bíróságok szervezete törvényhozási megállapításának hiányából származnak. A budapesti börzebíróság illetékességi köre napról-napra tágul; az érvényben levő perrend ellenére az illetékesség kérdésében a főeskü általi bizonyítás is gyakorlattá vált, sőt az eskü a határozat jogerőre emelkedése előtt kivétetik. E mellett tények bizonyítják, hogy a tőzsdei választott bíróság a tőzsdei szokásokra hivatkozással az ezen, kellőleg közhírré sem tett szokásokat nem ismerő, jóhiszemű, de e téren tapasztalatlan termelőknek semmi alakisághoz nem kötött egyszerű aláírásával anyagi romlásuknak válhat szülőokává. Továbbá e bíróság a szerencsekötéseknek, az úgynevezett differenciális ügyleteknek, mint a munkanélküli gyors meggazdagodás módjainak s a tudatlanság s a könnyelműség kizsákmányolásának jogvédelmet, sőt kivételes jogvédelmet nyújt, ami ellenkezik a magánjogunk fejlődésének összes hagyományaival. Ehhez járulnak a szervezetlenségéből kifolyó egyéb visszásságok, a kellő ellenőrzés hiánya stb. Kéri indítványának tárgyalás alá vételét. (Élénk helyeslés a bal és szélsőbalon.) Fabiny Teofd igazságügyminiszter nem lát égető szükséget az orvoslásra. A tőzsdebíróság fentartását és azt, hogy e bíróság szabad mérlegelés útján az érdembeni felebbezés kizárásával döntsön, nagy kereskedelmi és forgalmi érdekek követelik. E bíróság ítéletei különben alaki tekintetben is megfelelnek a jogos várakozásoknak, amennyiben eltűnőleg kevés esetben semmisíttetnek meg a felsőbb bíróságok által a tőzsdebíróság határozatai. Ellenzi, hogy az indítvány tárgyalás alá vétessék. Ha panaszok merülnek fel, melyek adminisztratív uton orvosolhatók, meg fog történni az orvoslás, a többi esetleges hiányok pedig a bírói szervezés és polgári perjog megalkotásakor lesznek orvosolhatók. (Helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Géza úgy látja, hogy a miniszter jelenlegi nyilatkozata teljesen alkalmas mindazokat, kik az igazságügyminisztertől alkotásokat vártak.