Pesti Hírlap, 1887. április (9. évfolyam, 90-117. szám)

1887-04-01 / 90. szám

But!­rest, &Sz. IX. évf. 90. (2968.) szám.________ Péntek, április 1. Szerkesztési iroda: Égés Bu^dai^t^ nidor-utca 7.sz.,^1. emele^ Kiadóhivatal: a kiadóhivatalban vétetnek fe Budapest,nádor-utca./.SZ.,földszint, ryAT TnPTT7 & T TVT A TvTT a T\ » Francziaország részére pedig S.Mt.k. POLITIKAI NAPILAPír­szétküldésére vonatkozó jelszó- A L­ ijA I likiU A1.TAA AAjAAA ^ ban, 31 bis, rue du Faubourg tamlások intézendők. ___________________Montmartre, ■ Kérjük lapunk t. előfizetőit, hogy a márc­eius végével lejárt előfizetést az illető postahi­vatalnál saját érdekükben idejekorán szíves­kedjenek megújítani, hogy a lap küldése fenn­akadást ne szenvedjen. A földalatti Oroszország. Rettenetes vulkanikus erők lehetnek azok, a­melyek az orosz társadalom békés felszíne alatt háborognak. A Romanov dynasztia trónjának nincs többé biztos talaja sehol. Tegnap Szent-Péter­­várott akart légberöpülni, ma Gacsinában. Hol­nap talán már valamelyik vasúti töltés alatt nyí­­lik meg a kráter. S ha itt nem, Moszkvában, Livádiában vagy bárhol, ahol az üldözött cár utazik vagy megpihen. S jöhet egy nap, talán már nemsokára, amikor az orosz történelmet nem a cárok csinálják többé, hanem azok, aki­ket jól-rosszul, a „nihilisták“ gyűjtő­neve alatt ismer a világ. De hát kicsodák azon rettenetes és rettent­hetetlen emberek ? Mit akarnak azzal, hogy min­den áron a cár személyét kívánják megsemmi­síteni ? Milyen cél adja kezükbe a sztrichninnel mérgezett bombákat ? Honnan veszik azon em­berfölötti ügyességet, melylyel a cár személyéig újra meg újra előrenyomulnak ? Honnan merí­tik azon mithikus heroizmust, mely kinevet min­den fájdalmat, tortúrát és akasztófát ? Kalandor népség-e az vagy egy politikai párt, mely ezer ággal hálózza be a föld alatt az orosz társadal­mat s innen veszi újra meg újra az erőt arra, hogy a tyrannikus uralkodást lehetetlenné tegye s elvégre is arra kényszerítse egy napon a cárt, hogy szabadságot és jogokat adjon az egész orosz népnek úgy, amint Európa többi népei is megkapták mindezt, az igaz, hogy súlyos vér­áldozatok után? Ezeket a kérdéseket állítja a gondolkozó emberek elé ismét a gacsinai merénylet híre, melynek részletei e pillanatig még nem ismere­tesek. S e kérdésekre ma ép oly kevés biztos­sággal lehet megfelelni, mint azelőtt. A nihilizmusról és a nihilistákról Orosz­országban nem szabad írni. Még a merényletek részleteit is elnyomja az orosz cenzúra. A márc. 14-diki attentátumról is keveset tudott meg a világ. A foglyokat a szent Péterről és Pálról nevezett erődben csöndben felkötötték, de sem nevüket, sem társadalmi viszonyaikat, sem val­lomásaikat nem közölték senkivel. Mindössze csak annyit lehetett megtudni, hogy a szent­pétervári egyetemi fiatalság a dologban kompro­mittálva volt, amiért is egy küldöttséget vezettek onnan a cár elé, aki őket atyailag, de keményen megdorgálta. Más alkalommal ismét a hadsereg és ten­gerészet tisztjei közt fogdosták a „nihilistákat“, de ez alkalommal is az erődök falai között játszódott le a rejtélyes dráma ismeretlen utolsó jelenete. Azonban mindezen titokban tartott s egyéb­ként is titokszerű dolgok közül éles körvona­lakban emelkedik ki két tény, amelyet sem agyonbeszélni, sem akasztófával kivégezni nem lehet. Az egyik az, hogy a merénylők nem az elzüllött csőcselékből, a társadalom üledék­réte­géből kerülnek ki, hanem a művelt emberek közül. A másik pedig az, hogy a merénylőknek szövetségeseik, barátjaik és híveik vannak az orosz nép különböző rétegeiben, föl egészen a cári udvarig, sőt hogy az egyetemi ifjúság jelentékeny része az ú. n. nihilizmus eszméi által van szaturálva. Tehát tényleg létezik egy külön Oroszország a föld alatt. Hogy és miképen néz ki ezen földalatti Oroszország a maga valóságában, azt vajmi ke­vesen tudják. Az orosz államrend, az orosz nép­élet, az orosz társadalmi és gazdasági élet és az orosz jellem teljes ismerete kellene ennek földerítéséhez. Az autokrat cári kormányzat, a hallatlanul romlott orosz közigazgatás, a hódí­tásra berendezett hadsereg nehéz terhe s a rossz pénzügyek kínos következései minden­esetre megmagyaráznak egymagukban is sokat. A 100 milliónyi népesség egy roppant területen szétszórva él s viseli terhét a geográfiai hely­zetnek is. Az orosz alattvalók legnagyobb ré­szére nézve „a kancsuka közel van és a cár messze“ s népies közmondások egész sora bi­zonyítja azon szellemet, melylyel az orosz nép kormányoztatik és kormányozódik. Maga az államforma s a carizmus terhes hódító politikája mindenesetre magyarázata lehet a nihilizmusnak, habár e magyarázat csak álta­lános és nem is teljes. De egy ily óriási, zsar­nokokig kormányzott nemzetnél a politikai gyú­­anyag fölhalmozódása szinte természetes. S nem kevésbé természetes, hogy épen a szabad európai műveltséget megizlelt emberek egyik része kergettessék bele abba az őrületes akna­harcba, melyet az ú. n. nihilizmus visel a társadalmi és egyéni szenvedések képviselője, a a mindenható cári hatalom ellen. tanunk ipái száma 18 oldalt tartalmaz. A „PESTI HÍRLAP” TÁRCÁJA, Göthe­­Faustjából. A nemzeti színháznak holnap oly érdekes estéje lesz, a minő nem volt „Az ember tragé­diája“ színrehozatala óta. Paulay Ede új levelet fűz ma érdemei koszorújába: színre hozza a világirodalom egyik legszebb alkotását, Göthe Faustjának első részét. E terve végrehajtását megkönnyítette az a körülmény, hogy mi­kor benne az eszme megfogamzott, irodal­munk már a nagy remekmű egy kitűnő for­dításával dicsekedhetett. D­ó­c­z­i Lajos Faust­ját néhány­an kemény bírálat tárgyává tették, szerintünk igazságtalanul. Olynemű munkák átültetésénél, a­milyen a nagy német költő e tragédiája, a tökélyt még csak megközelíteni is nehéz, elérni lehetetlen. Nemcsak hajszálhaso­gató összemérésnél, hanem még felületesebb megítélésnél is könnyen lehet találni Dóczi La­jos szövegében olyan helyeket, melyek csak hiá­nyosan adják vissza az eredeti egyik-másik ér­telmi árnyalatát, vagy melyek nyelvi vagy ver­­selési tekintetben hagynak hátra kívánni valót. De a műértő szemet fog hunyni ez apró fogyat­kozások előtt és csodálni fogja ama bravúrt, melylyel Dóczi fordításának igen sok helyén tel­jesen fölemelkedik az eredetinek nívójáig. A nemzeti színház premiere-je ismét rá­irányította a közönség ügye­met Dóczi Lajos munkájára és meg vagyunk arról győződve, hogy a közönségnek kedve ’ i ' .Tttk, midőn mai tárcánkban műtevénet köz­ünk belő’-! E célból a tragédia végjelenetét választottuk, mely a következőképen hangzik. BÖRTÖN. Faust köteg kulcscsal és lámpával egy kis vasajtó előtt áll. Faust. Rég elfelejtett borzadály lel engem. A lét egész siralma sir szivemben. Ez lett hajléka! Nyirkos sziklabolt. És bűne az, hogy jóban hite volt . Késel eléje állni, Félsz vele szembe szállni — Siess! Habozásod egy éjtet előtt! (A zárba kap.) (Belülről ének szól.) Anyám, a k ... Mért ölt meg engem? Apám, a huncut, Megevett engem. Kis húgom a fa alatt Elásta csontomat, így leltem csapodár, Erdei kis madár — Hess! De magasra jár ! Faust. Nem sejti azt, hogy itt vagy — hogy kihallod A csörgő láncot, a zizegő szalmát! (Belép.) Margit (a szalmába fúrva fejét). Jaj! Jönnek! Oh jaj! Keserű halál! Faust (halkan). Csitt, csitt! Kimentlek! Ajtód nyitva áll ! Ha embe­r vagy, érezd gyötrelmemet! Faust. Álmukból kelted majd az őröket! (Megfogja láncait, hogy föloldja), Margit. Hóhér, neked ki adhat Én rajtam ily hatalmat? Hát holnap nincs idő elég? Már éjjel jösz? Hagyj élni még! Hagyj holnapig! Hisz az se sok! Hisz még oly fiatal vagyok! Oly fiatal még f­el kell vesznem. Szép is valók s az volt vesztem. Itt volt hívem, most messze jár. Koszorúm is volt, letépték már. Ne fogj meg olyan mérgesen. Nem bántottalak sohasem. Ne hagyj hiába itt csengnem — Hisz nem láttalak életemben! Faust. Elbírod ezt a jajt, szivem? Margit. Láss immár teljes hatalmadban. Csak azt a kicsit szoptatom. Ez egész éjjel csókolgattam. Elvették tőlem álnokon, S most azt beszélik, hogy megöltem, S nem lesz már soha víg napom. Nótába tettek. Hamisság! Ki mondta, hogy rám fordítsák?

Next