Pesti Hírlap, 1887. július (9. évfolyam, 179-209. szám)

1887-07-01 / 179. szám

Budapest, 1887. ____________________IX évf. 179. (3057.) szám. _________Péntek, latina I. 1 * 1—1‘ iäzOTÄeszi®s»n!roaa: ^ ^^Deste^^aor^!^ 7^s^L­enaisu Kiadóhivatal: a kiadóhivatalban vétetnek fel. Bttdajest nálor­atoa 7. SS., MSZIK­, ‘ XN/’'vt TTTT/ A T TVT A TYTT A Tt \ Franraiaország részére pedig hová az előfizetések és a lap FUjLl I Il\AI IN AF JUL AF«v) l0fW & v?MES & ^ far“' Szétküldésére vonatkozó félsz» 1 VLUIUIXU 1U1A UJX11 ban, 31 bis, rue du Faubourg tamlások intézendő. Montmartre. Kérjük tisztelt vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetést idei­jel során megújítani szíveskedjenek, mert kü­lönben a lap küldése félbeszakítást szenvedhet A jelen év jellege. A jelen év jellege a háborúval való fenye­getés, még­pedig nem annyira Francia-, vagy Oroszország részéről,­­ mert ezek folyvást hirde­tik békés indulatukat, sőt tettleg is bebizonyít­­ják, hogy nincs szándékuk alkalmat keresni a béke megtörésére — mint inkább Bismarck herceg s a félhivatalos sajtó részéről, mert, ezek rémítgetik szakadatlanul az udvarokat, a parla­­menteket s a tőzsdét fenyegető hírekkel. Mindjárt az év kezdetén avval ijesztette a német kancellár a világot, hogy a francia há­ború kikerülhetetlen, ha a német parlament meg nem szavazza hét évre a németországi ál­landó sereg megszaporítását. Ez volt a presszió, mely megszerezte neki a rég óhajtott többséget a német parlamenti választásoknál. Még a pápát is rá tudta venni, hogy latba vesse tekintélyét a protestáns császár és kancellár érdekében. A kúria pedig szívesen megragadta az alkalmat, hogy a hatalmas császárság belügyeibe beleavat­­kozhassék, és egy oly praecedenst alkothasson, minő ellen a világi hatalmasságok századok óta tiltakoztak. Alig szűnt meg ezen első veszedelem, alig de­teg a német parlament többsége a ist, és már­is előtérbe nyomult a bál­­. A kancellár orgánumai gyanúsít­gat­­sz kormányt, hogy az szakítani akar­urópai nagyhatalmak szövetségével, s n­ázták, hogy a porosz kormány szeme előtt tartotta mindig az orosz érdekeket. Helyre is állt ismét a régi barátság, de közbejött megint a Schnaebele-ügy, mely természetesen mélyen megsértette a francia nemzet önérzetét. Bismarck sietett ez egyszer ezen kellemetlen kérdés kiegyenlítésére, és eljárása csakugyan be­bizonyította, hogy a francia rendőri hivatalnok elfogatása német területen, — hová német hiva­talnok csalogatta — mérvadó hatóságok tudta nélkül történt, s a herceg nem is késett a fran­cia rendőrtisztet tüstént szabad­lábra helyezni; de a félhivatalos sajtó minden alkalommal meg­újította megjegyzését, hogy mindaddig, míg Bou­langer tábornok áll a francia hadügyminiszté­rium élén, a háború veszedelme nem szünhetik meg, és hogy a német kormány ugyanazért nem adhat hitelt a francia köztársaság békés nyilat­kozatainak. Végre megbukott Boulanger is, de a fél­hivatalos német sajtó hangja még­sem szelídült meg, folyvást feljajdult, hogy a csőcselék Páris­­ban tüntet, ha Wagner-féle operát adnak elő, hogy a kormány nem mer ezen tüntetések el­len erélyesen fellépni s inkább kieszközli, hogy a színház­igazgató letegye a Lohengrint a mű­sorról. Német részről pedig nem szűnt meg a kihívás : az elszászi gazdag patríciust Köchlint és társait hűtlenségi perbe fogják Lipcsében azért, hogy a francia hazafi ligába beállt, mely már régóta szemet szúrt Bismarcknak, mind­amellett, hogy ezen lármás társulat még csak annyi befolyással sem bir, hogy elnökét Derou­­lédet megválasztassa képviselőnek. Az összes európai közvélemény megbot­­ránkozott ezen folytonos provokációkon s a né­met kormány már késznek látszott az elitéltek megkegyelmezése által véget vetni ezen ellen­szenves ügynek. Csakhogy a hazafi­ liga Páris­­ban a társulat ülésében keserű szavakkal bélye­gezte meg a német főtörvényszék eljárását, mely már a Schnaebele-ügyben is túlterjeszke­dett törvényes hatáskörén, midőn egy hazájá­ban, külföldön tartózkodó külországi hivatalno­kot perbe fogott s elítélt. A német kormány ezen kifakadásokat elégséges ürügynek tartotta a megkegyelmezés kérdésének elutasítására. Az ily eljárás természetesen megszünteti mindenütt a biztonság érzetét s nemcsak a nagyhatalmasságok, hanem a kisebb országok is folyton fegyverkeznek s gondoskodnak védel­mükről. Nem csodálkozhatunk tehát, hogy az eu­rópai kormányok a szárazföldi és tengeri hade­rőre négyezer millió franknál többet költenek évenként, a­mint azt Leroy Beaulieu az államok budgetjéből a francia Economisteben kimutatta, holott a nevelésre nem szánnak többet hatszáz milliónál. Az államadósságok kamatja egész Eu­rópában ez alatt ötödfélezer millió frankot nyel el minden évben. Az ily állapotok csakugyan tarthatatlanok, ideje volna már, hogy az államférfiak az ál­landó seregek létszámának aránylagos leszállítá­sát fontolóra vennék. Pulszky Ferenc. ■n m ”v#nsr. * a • p—a—i——fi—i————wpp——a— $TI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. A báli zongorajátszó. 1 órakor javában folyt a tánc. Mvert por a csillárok világításánál úgy les, mint a megaranyozott pára, a­mely­­i­k­ táncoló párok mintegy ragadós ittasságtól elkamnav keringtek. Fiatal emberek, akiknek alig fedzett az álluk, kipirult arccal, az el­gyűrődött inggallérral, piszkos, át­­­tyüvel vadul rohantak végig a ter­ít­e ht a kiszabadult lovak, nekimenve min­­dkivek a ki utjokba jött, letaposva a lábait akik a teremben köröskörül ültek. Az idősebb­­ kímélték magukat, gyakran néztek a­­körbe és minduntalan pihentek, nehogy öltő a­­­lkuk i­édetlenségbe jöjjön. Közbe a legna­­gy­ob­­ t­alitásokat beszélték és nagyokat ne­­vették hozzá. A nők korukhoz képest mulattak, forog­­lac­skodtak és annak tudatában, hogy né­­lk­ü­l gyönyörrel élvezték a mulékony fel­író t, melyet bálban a szépség és a termé­­vár biztosítanak. Valamennyien boldo­­átszottak. Villogó szemekkel, ragyogó­­■, alig nyitott ajakkal, pihegő kebellel rin­gat*^ ’is a zene ütemei szerint és hallgatták a férfiak köznapi bókjait. Az egyik sarokban, zöld növényzet közt ült Lauredant a zongoránál és játszott négyese­ket, keringőket, polkákat, mazurkákat. Szeme révetegen tekintett végig a bálon, mely valóban gyönyörű látványt nyújtott. Milyen lelkesültség, mennyi vigság, milyen élénk élet! Mint egy kaleidoszkópban röpültek el mel­lette az egymáshoz simuló párok, a­melyeknek a zongora fölött csak a fejüket látta: most egy szép nyak, most egy nemes arcél, most egy fe­hér váll, most egy aranyszőke, majd egy holló­fekete fej, most ragyogó ékszerek, majd lebegő szalagok. És mialatt ezt a keringő, ragyogó, örömtől sugárzó, a mulatságot egész odaadással élvező tömeget nézte, mialatt ujjai gépiesen és ösztönszerűleg futottak végig a billentyűkön, Laurédant elmélázott. Szeme keresztülhatolva a falakon, a sötét éjen, merően egy pontra volt szegezve, mint egy hypnotizálté. * A Battignolles külváros Noiret­ utcájában egyik ház negyedik emeletén kis lakás van. Eb­ben az órában a légszesz már el van oltva, az ablakok sötétek, a ház csöndes, minden nyug­szik. A hálószobában egy nő látszik aludni a széles acaton-ágyon, melyet nyilván a zsibárus­­nál vásároltak. A kandallóban kevés szén ég; az asztalon éjjeli lámpa pislog; fölötte egy csészében ár­palé melegszik. Milyen rendetlenség van ebben a szobában, a melyben félhomály dereng és a melynek levegője nehéz és sűrű a szellőzés hi­ányától. Ah! istenem, Lauréciant oly későn jött haza, hogy alig volt ideje megebédelni és felöl­tözködni ; el kellett sietnie, nem volt ideje ren­det csinálni. Egy kis sódart és sajtot evett az asztal egyik sarkán, az orvosságos üvegek közt ; utána egy pohár bort ivott és maga főzte a kávét, hogy elűzze az álmot, mert a héten már négy estélyen játszott és két-három óra tájban szem­pillái akarata ellenére lecsukódtak. Azután kény­telen volt egy kicsit a beteggel is foglalkozni. * j:~_TfT jTTJtTTV»«»»^ Szegény Márta! Milyen nagy a láza ma este! Milyen jó lett volna itt maradni mellette, rendbe hozni a szobát, beszélgetni, felolvasni kedvenc költőiből, vagy játszani valamit Beet­hoven, Brahms, Mendelssohn, Chopin, Schumann, isteni műveiből, a­melyek elfeledtetik a szenve­dést! De nem, meg kell keresni a mindennapi kenyeret, hogy legyen miből fizetni a patikát, az orvost, a kis Renée dajkáját, a kis Renéét, a­kitől vérző szívvel kellett megválni, mert anyja nem volt képes őt táplálni. Lauredant gyorsan felöltözködik. Tíz órára várják egy közjegyzőhöz a Grenelle­ utcába, a­hol bált adnak; sietnie kell, ha nem akar el­késni. Egy negyed óra alatt elkészül: keményí­tett inge, fehér nyakkendője, kivágott mellénye, fekete frakkja, lakkcipője, mind rendben van; fölvette libériáját, ezt az ünneplő libériát, a­mely eszébe juttatja sikereit a konzervatóriumban és ezzel együtt első csalódásait és hervadt remé­nyeit. Dicsőség, siker, szerencse, művészet: mind elfújta a szél, mind megsemmisítette a való, az ő vak kérlelhetetlenségével. — Gyorsabban! gyorsabban! — kiáltja neki egy táncos. A zongorázó fölrázva álmodozásából, gyor­sítja a tempót. Következik egy keringő. Ez az ő kerin­­gője! Mivel soha sem volt pénze, hogy kinyo­mássá, egyszer legalább szeretné látni, milyen hatást gyakorol a közönségre. Hirtelen támadt neki ez a gondolata, Schubert „Divertissement á la Hongraise“ című bájos szerzeményének stíljében van írva ez az ifjúkori műve; csupa eredetiség, üdeség, csupa költői báj és szenve­dély, elragadó költemény, a­melynek ihletett dal­ Lapunk mai száma 16 oldalt tartalmaz. Belpolitikai hírek. — június 30. Tisza miniszterelnök Tarkovicin államtitkár kíséretében — mint értesülünk — ma este két napra Bécsbe utazott és vasárnap reggel tér vissza. — Gesztre a miniszterelnök valószínűleg csak egy pár nappal később utazik. — Báró Orczy miniszter szintén Bécsbe utazott ma.

Next