Pesti Hírlap, 1887. augusztus (9. évfolyam, 210-238. szám)

1887-08-01 / 210. szám

i fog Bismarck herceggel, a­ki kedden vagy csü­törtökön érkezik Kissingenbe. A pénzügyi közigazgatás reformjáról hoz nagy fontosságú hírt a „Szegedi Napló“. E szerint a távirda- és postaintézmény egyesítését a jövő év ele­jén a rokontermészetű pénzügyi hatóságok egyesí­tése, a pénzügyi közigazgatás gyökeres reformja fogja követni. A pénzügyminisztérium által kidolgo­zott tervezet főbb vonásai a következők: a pénz­ügyigazgatóságok, kataszteri nyilvántartási felügyelő­ségek, illetékkiszabási hivatalok, adófelügyelőségek mai alakjukban megszűnnének s a pénzügyi közigaz­gatás összes teendőit első fokon a kir. adóhiva­talok, másodfokon a megyei pénzügyi fel­ügyelőségek (új intézmény) s harmad vagyis legfelsőbb fokban az adminisztrációt iletőleg a pénz­ügyminisztérium, a bíráskodást illetőleg pe­dig a pénzügyi közigazgatási bíróság látná el. Fővárosi ügyek. — A belügyminiszter jóváh­agyta a főváros ama határozatát, a­melylyel a ferencvá­rosi polgári fiúiskola kereskedelmi szaktanfolyammal való kibővítését elhatározta. E szerint a kereske­delmi szaktanfolyam már a legközelebbi tanévre életbe léphet. — Külön szobák izgatott betegek számára. Több ízben előfordul a kórházakban, hogy az egyes osztályokon fekvő nem elmebeteg egyéneken izgatottság, delirium tremens, sőt néha valóságos elmezavar tör ki, amikor az illetők a többi betegekre nézve könnyen veszélyesekké válhatnak. A Rókus kórházban ilyeneket azonnal a megfigyelő osztályra helyezik át. Minthogy az üllői úti kórház­ban hasonló esetek szintén fordulhatnak elő, de ott megfigyelő osztály nincs, Müller igazgató mindjárt hivatalba lépése után javaslatot nyújtott be a tanács­hoz, hogy az uj kórházban erre a célra egy-két kü­lön szoba rendeztessék be kü­ön felügyelettel, mely beadványa azonban még nem nyert elintézést. Ma éjjel az igazgató látogatást tévén az uj kórházban, egy kórteremben két ilyen izgatott beteget talált, ki­ket azonnal már szobába helyeztetett át s egyúttal ez alkalomból a tanácsnál megsürgette korábbi be­adványa elintézését. Irodalom. * (A verses elbeszélés történetét) a tizen­hatodik századig terjedelmes tanulmányban dolgozta fel dr. K­o 1t­a­­ Virgil. E monográfia első részét ké­pezi egy nagyobb terjedelmű munkálatnak. Koltai he­lyesen fogta fel verses elbeszélésünk fejlődését s bár sok nehézséggel kellett küzdenie, művén mégis min­denütt meglátszik a valódi tárgyszeretet. Koltai ki­mentette az összes rendelkezésére álló forrásokat, a hézagos adatokat, különös szerencsével domborítva ki Tinódi egész működését és szellemi hatóerejét. Szóval, a középkori és 16-dik századi verses elbe­szélés jellemzésében a korviszonyok befolyásának teljes rajzát találjuk. szolgabirója, a derék Szentpéteri Zsigmondra egy maga vagy húsz lövést irányzott. És a csendbiz- 103 az ő pandúrjaival hányat lőtt, míg végre a kuny­hót felgyújtották, hogy a szegény legényeket kipör­köljék úgy annyira, hogy az egész színpad egy füst és tűztengerben úszott! Ki őrködött akkor a szá­zakra menő és szűk falak közé zárt néző­közönség élete felett más, mint a jó isten ? Hát még a nemzeti színházban tartott álar­cosbálok alkalmával, mikor a földszint a színpaddal egy termet képezett és a színfalak mögött fölállított t­a­k­a­r­é­k t­ű­z­h­e­l­y­e­n sütött és főzött az éhező és táncoló közönség szá­mára Baráth bácsi a korcsmáros! A karzati néző, úgy a földszinti táncteremből üdülni felhuzódó közönség számára pedig egy Szász nevű színész erdélyországi szépasszony felesége tartotta a csár­dát s a nagy sokaság között főzte a hires erdélyi főröttkáposztát, m­ég pedig hol ? A karzatnak a ke­­repesi-uti oldalra nyúló részén volt az óriási lomtár, a­hol régen használt pókhálós vászon zinfalak vár­ták az újra festést. Ezek közé két nagy takarék tűz­helyet állítottak, melyeknek kürtőit az utcára nyitó oldal­ablakokon kidugták a szabadba és ezeken főz­­ték, jó száraz fa tüze mellett a föntebb már emlí­tett kolozsvári töltött káposztát, pörköltet, jó magya­ros túróscsuszát és a feketekávét. Nagy bordók csapjáról eresztenék a bort és sört. Ott ivott, evett és pipázott a nagy közönség, annak módja és rendje szerint, szólt a cigányzene, lent a földszint padozatán pedig folyt a tánc és vigalom. Ilyen idilli állapotok voltak azon jó időkben, s mégis mily szépen megóvott bennünket az isteni gondviselés, pedig bizony-bizony mondom, mi min­dent megtettünk, a­mit csak lehetett, hogy a tűzve­szélyt elősegítsük, de az esetleges veszély esetén semmi segédeszközzel sem rendelkeztünk volna. Igaz hogy már akkor — mintegy intő példaképen — szemünk előtt égett le a pesti nagy német színház, de szerencsére az előadás után egy órával gyuladt ki s igy emberélet nem esett áldozatul. Később is­mét leégett a mostani Erzsébet-ternek közepén állott német színház, de ez mind nem indított minket arra, hogy a nemzeti színházban levő ázsiai állapo­ton legkisebb változás történjék, sőt még a ma nemzeti színház bérházának az ország­ut felőli olda­lán létezett és a kis púpos Lehmann Mórnak, a nemzeti színház főfestőjének műtermül szolgált, fá­val bélelt óriási hombár leégése sem ejtette gondol­kozóba az illetékes köröket. Hanem jönnie kellett a bécsi Ring-színház égésének az ő 860 emberélet ál­dozatával, a­melyről a vizsgálat bebizonyította, hogy a katasztrófa végzetszerű nagyságát majdnem kizá­rólag a befelé nyíló ajtóknak lehet tulajdonítani, s jönnie kellett most legutóbb a párisi víg opera égé­sének szintén százakra menő áldozataival, mintha nekünk, a régi korból valóknak értésünkre akarta volna adni végzetünk, hogy hálával emlékezzünk vissza mi könnyelműek arra a nagy kegyre, hogy oly hosszú éveken át megóvott bennünket őran­gyalunk. Tagadhatatlan igaz, hogy azóta sok minden megváltozott. Maga a nemzeti színház összes beren­dezéseiben óriási mérvű átalakításokon ment át. A sok kitűnő színésznőnek és színésznek egy-egy hír­mondója maradt csak meg az élők között; a sok kitűnő énekesnő és énekes mind az égben zengi a kórust A két jó öreg zártszéknyitogató a felhőkön túlról nézi a földi komédiát. A színháznak régi jó záró ajtai eltűntek s helyüket tágas, nyitott bejárók pótolják. A zártszékek felére olvadtak le, no meg a nagy közönség is csak fele a réginek, tizedrész lel­kesedéssel. Hát még a tűzbiztonságra mily figyelmet fordítanak, itt ugyan érvényesítették a más kárán ta­nulást. Vannak rendes tűzoltók, mesterséges zuhogó­zápor, tág kijárók, melyek mindig nyitva vannak, sőt még a veszélyes légszeszvilágítás is megszűnt és a villámvilágítás pótolta helyét. Minden, minden jobbra fordult, csak a magyar színészet ügye nem. Az új nemzedék igaz, hogy sok jó erőt produkált, de oly tömör s egyöntetű művészcsapat, mint az ötvenes évek elején volt együtt, nem egyhamar fog összeverődni a nemzeti színházban. Egy előnyünk van, t. i. hogy a színházba égéstől megóvnak bennünket a modern tűzrendé­szet és a technika hatásos vívmányai. Ée mégis mily jól esik a visszaemlékezés ama, bár életveszé­lyes, de a színművészet legmagasabb fokán álló dicső korszakra! Horváth János: PESTI HÍRLAP 1887. augusztus 11 Színház,zene, képzőművészet. * (A fővárosi színkörben) holnap, hétfőn „Őh azok a férfiak“, Rosen mulattató vig­­játéka kerül színre. Ez alkalommal Polgár Károly, a vendég Rheden Brúnó szerepét adja. * (Ú­j zeneművek.) Zomborban, Hecht Márkné kiadásiban megjelentek : „Búzavirágok“ ke­ringő, zongorára szerző Mattyasovszky Fanny és „Ide-oda“ tipegő zongorára szerző Stark Nándor. * (A „Mikádó“ Nagyváradon.) Nagyvá­radi levelezőnk írja: F. hó 29-én, pénteken, adták nálunk először a világhírű „Mikádó“-t. A nyári szín­kör, mely már régen nem volt telve, ez estére zsú­folásig megtelt. A közönség szinte izgatottan várta az előadást, melyre figyelme és érdeklődése jó előre fel volt híva. A várkozást a siker ki is elégítette. Az Operette kedves, sajátszerű zenéje, a sok apró-cseprő móka s ügyes tánc, de főkép a fülbemászó dalok nem tévesztették el hatásukat. A közönség gyakran kitapsolta a szereplőket. A Mikádó Kiss Mihály volt, kinek kupléi különösen tetszettek. A „legfőbb minden egyebet“ Kulinyi játszotta pompás humor­ral. S. Vadnay Vilma volt Katiska, a három kis leány szerepét pedig S­p­á­n­y­i Lenke, K­r­e­c­s­á­­nyiné és Litzenmayer L., Ko-ko-t N­y­i- l­a­s­s­y, Nanki Poo-t Németh személyesítette. A zenekar is kifogástalanul működött. Szóval „Mikádó“­­va! Nagyváradon sikert és telt házat aratott K­r­e­­c­s­á­n­y­i, ki e darabhoz sok uj diszletet készíttetett. — A darabot szombaton és vasárnap ismételték. * (Zichy Géza gróf) csütörtökön Gr­e­i­­chenbergben jótékonycélu hangversenyt adott, a melynek fele jövedelme a poprádi tűzkárosultak­­nak jutott. A nagy gyógyterem zsúfolásig megtelt kö­zönséggel és a jegyek estefele már 3—4-szeres áron keltek. Hogy a nemes gróf roppant hatást keltett művészi játékával, azt nem is kell mondani. Véges hossza nem volt a tapsnak és éljenzésnek, úgy hogy a jeles művésznek a műsort több számmal meg kellett toldania. Zichy Géza gr. zongoraszámai közben Waldner József operaénekes adott elő da­lokat, Wojtawa, Henrik zongorakísérete mellett. * (C o q u e 1 i n), — mint már jeleztük, — leg­közelebb művészi körútra indul Oroszországba és a Keletre. Oroszországban az úti költségen kívül 50 föllépésért 250,000 frankot kap, a keleten pedig az illető város és színház nagyságához képest 12,000— 20,000 frankot egy-egy föllépésért. * („L­a fête de la chatelein­e“) Ez a címe egy pompás genreképnek, melyet Munkácsy Mihály most fest colpachi kastélyában. Nagy öröm­mel dolgozik rajta, s a képet el akarja árasztani báj­jal és vidámsággal. Tollrajzát már megküldé Sedel­­meyernek, ki a „Mozart“ képet szeptemberben küldi Amerikába, ott lakván, a­ki megvette. Küldi „Krisztus keresztre feszítésé“-t is, mely New­ York­­ban októberben lesz kiállítva. Hogy ez a kép is ott marad, az igen valószínű. A „Krisztus Pilátus előtt“ című nagy művét tulajdonosa, Wannemacker phila­­delphiai nagygyáros egy ottani templomnak fogja ajándékozni. * (A berlini művészeti­­akadémia) nagy kiállítását az országos kiállítási palotában ma nagy ünnepélyességgel nyitották meg.­­Gessler minisz­ter is jelen volt. A kiállításban 970 olajfestmény, Egy uj erő fölfedezése. Egy T h o r e nevű fizikus nemrég állítólag oly uj erőt fedezett föl, mely bizonyos tekintetben az emberi testből sugárzik ki s teljesen kü­lönbözik a villamosságtól, delejességtől és k­ötül. Thore erről a fölfedezéséről, mely ha komolynak bizonyul, világhírűvé fogja tenni nevét, egy tudomá­nyos folyóiratban a következőket írja: Veszünk egy kis elefántcsont-hengert, mely körülbelül 2 és fél centiméter hosszú és fél centimé­ter vastag és megerősítjük egy szál fonatlan selymen vagy egy emberi hajón, tengelye irányában. Ezt az egyszerű készüléket aztán úgy függesztjük föl, hogy védve legyen légáramlatoktól. Ekkor egy u. n. inga áll előttünk, a­mely minden irányban képes lengeni. Ezután egy másik, époly nagy vagy kisebb hengert, mely bármly anyagból állhat, veszünk a kezünkbe és ezzel lassan és óvatosan közeledünk a hengerhez, a­mely nyugvásban van, körülbelül egy milliméter­­nyi (egy tized centiméternyi) távolságig, de úgy, hogy a két henger ne érintse egymást. Ekkor a kö­vetkező jelenségeket figyelhetjük meg: Az egy selyemszálon vagy egy hajszálon meg­erősített és felfüggesztett henger forgó mozgásba jut és pedig jobbról balra, ha a másik hengert jobb kezünkben tartjuk, és balról jobbra, ha a másik hengert bal kezünkben tartjuk. A felfüggesztett hen­ger forgó mozgásának gyorsasága változik, ha a személyek, akik a másik hengert kezükben tartják, változnak; ez a mozgás ugyanazoknál a személyek­nél is változik a napok és órák szerint. Ha két sze­mély áll egymással szemben az inga elé és mind­­a kettő hengerrel közeledik feléje, melyet az egyik személy jobb, a másik bal kezében tart, akkor erős zavar áll be a felfüggesztett henger forgó mozgá­sában, mely néha egészen mozdulatlanul marad. Thore eme kísérletét bárki utána csinálhatja. Nem is szükséges, hogy a henger elefántcsontból legyen. Egy csont tűtartó felső része is megteszi. Csak arra kell ügyelnünk, hogy a henger felfüggesz­tésére meg nem sodrott (nyers) selyemszálat, vagy ennek hiányában hajszálat vegyünk. A­mi a másik hengert illeti, a­melylyel a felfüggesztett hengerhez közeledünk, teljesen közömbös dolog, milyen anyag­ból választjuk. Egy darab csont, fém vagy fa egy­aránt vehető. Különösen arra kell ügyelni, hogy az inga egyenesen előttünk függjön, tehát legjobb, ha egy asztal elé ülünk, úgy hogy az inga arcunkkal egy vonalban függ előttünk. Hogy az említett forgó mozgást új erő idézi elő, Thore állítólag szintén kimutatja. Bebizonyítandó, hogy az inga forgó mozgása nem villamos erősül 39 rajzfestmény, 132 aquarelle-kép és 147 szobor­mű van.

Next