Pesti Hírlap, 1887. szeptember (9. évfolyam, 239-268. szám)
1887-09-01 / 239. szám
Budapest, 1887. IX. évf. 239. (3117.) szám.________________ Csütörtök, szeptember 1. ------ilSfitetési árak: .................. " ‘ " Szerkesztési iroda: u frt _ tllSEk HUdapesten, nauor-utca 7. si, I. emeia, Ejjeszts. re . . " _ ‘ ______ fel mj __ ___ __ __ — hová a lap szellemi részei PST®VI Will IPS -zset-Egyes szám helyben • S&j Pn® «JoUnk lfd fv1'! 1. _ |/31 ítfjS jSvj KSf®*' ismert kezektől fogadtatnak el. Vidéken 3 kr. gg lg Bgjé f/| U L |jy| |i jajK *4 Kéziratok vissza nem adatnak. Százalék nem adatik. Sl ^ W' M 0 B ® ® Hitiek Kiadóhivatal s a kiadóhivatalban vétetnek fel. Büdapest nádor-utca 7- Sí, toluszínt, Fi AT TrP07' AT MA FiTT A Fl Francziaország részére pedig hová az előfizetések és a lap 1 l J L I 1 1 K A I M A F 1 L A V JoHN F- JoNES & ClE- Pári*Szétküldésére vonatkozó jelszó* vLiiU_tjA X UAA ban, 31 bis, rue du Faubourg támlások intézendők. Montmartre. Egy kis nemzetgazdaság. Nem az esetleges, ritkán beütő nagy nyereség, hanem a gyakori kis nyereség élteti az üzletet s hozza a nagyobb jövedelmet. A kereskedelem ezen aranyszabálya hatja most át a világforgalmat, amint a gyáripar is, nem anynyira a kiállításokra készült drága remek munkák, mint inkább a mindennapi szükségletnek megfelelő egyszerűbb termékei által virágzik. Ezen igazágot figyelembe vehetnék még a minisztériumok bureaukratái is. Franciaországban 1836-ig a párisi nagy politikai hírlapok előfizetési ára évenkint 80 frankban volt megállapítva. Olvasó körüket azon vagyonosabb polgárságban találták főkép, mely Lajos Fülöp uralkodása alatt választói joggal birt. Akinek cenzusa nem ütötte meg a törvényszabta magaslatot, az kevésbé foglalkozott a politika napi kérdéseivel s nem igen vette meg a drága napilapokat. Girardin Emil kezdeményezte ekkor a napilapok olcsóbbitását s a birtokában levő hírlapnak a ,,Presse“-nek előfizetési árát negyven frankra szabta. A nagy hírlapok tulajdonosai ezt szédelgésnek bélyegezték, mert számokkal ki tudták mutatni, hogy egy ily napilap kiállításának költségei tökéletesen fölemésztik az előfizetést, a szerkesztő és a munkatársak számára nem marad tehát semmi, s így a vállalatnak meg kell buknia. Girardin ellenben úgy számított, hogy az olcsóbb lapnak sokkal több lesz az előfizetője s ugyanazért ő fogja elnyerni a hirdetéseknek is oroszlánrészét, így is történt. Girardin vállalata várakozáson felül sikerült s néhány évvel később a többi lapok is leszállították az előfizetési dijat, ennek következtében pedig a napi politika a nemzet egy új rétegébe belehatott s előkészítette az általános szavazatjogot. Angolországban ugyanez történt, csakhogy sokkal később. A „Times“ s egyéb napilapok egy-egy példányát hat pennyvel (30 kr) árulták mindennap, míg Lawson végtére megindította a penny-hirlapot (5 kr), rosszabb papíron ugyan, mint a drága lapoké volt, de olvasó közönsége tízszeresen nagyobb körre terjedett ki, vállalata tehát sikerült épen úgy, mint még előtte Routledge könyvárus olcsó könyvtára, mely által a szegényebb osztályok is megismerkedtek Shakespeare, Sir Walter Scott, Byron s a régibb angol irodalom minden remekműveivel. Az olcsó sajtó lassan-lassan demokratizálta az angol institúciókat s arisztokrata társadalmat, a választói census leszállítása főleg neki köszönhető. A postánál a siker még inkább szembetűnő volt. Régi időkben a levél postabére a távolsághoz volt mérve, amelyik távolabbra szállíttatott, az többet fizetett. Egy londoni postahivatalnok azonban, Rowland Hill, már a mi időnkben azon tervvel lépett fel, hogy eltekintve a távolságtól, minden levél az egész országban egyformán egy pennyt (5 kr) fizessen vitelbérül, mégpedig úgy, hogy az elküldő a kormány által készített ily értékű bélyeget ragaszszon a levélre. Ez által egyszerűsíttetnék a kezelés, mert a postahivatalnokoknak nem kellene ráírni minden levélre, mi a vitelbére, s ezt számon tartani, nem is kellene foglalkozni a pénzbeszedéssel. A munka ezen megtakarítása mellett a levelek számának szaporodása kizárná a postajövedelem csökkenését. Hifinek főnökei ellenezték ezen merész tervet s ábrándosnak nevezték el, mely gyakorlatban károsnak bizonyulna be. Szerencséjére az akkori szabadelvű miniszter nem volt bureaukrata, a terv megtetszett neki, elfogadta s midőn ez mindjárt első évben a levelek váratlan szaporodása által fényesen sikerült, Hifire bizta a posta ügykezelését. Azóta az egész világ elfogadta már az olcsó egyenletes, levélkért s tudjuk, hogy az utolsó negyven év alatt a levelezés azelőtt nem is képzelt arányokban növekedett. A vasutak még mindig nem merik ily irányban kifejleszteni tevékenységüket. Csak Amerika követi az olcsó szállítás elvét, mely ottan ki is fizeti magát. Nálunk még mindig azt hiszik, különösen a személyek szállításánál, hogy az utazó közönség meg nem érzi, ha a díj magasabb is, hiszen csak az utazik, a kinek utaznia kell s van hozzá pénze, az árunak pedig mindenesetre el kell jutnia piacára, a közönség nem is érzi ezen megadóztatását. A bureaukratákat különösen bántja az önkezelési s féláron kiadott kedvezményezési díj, legföljebb kérvonatoknál alkalmazzák azt. A féláras jegyet kizárólag az állami hivatalnokokra s családjaikra terjesztik ki, sőt most a nyugdíjazott hivatalnokokat is megfosztották ezen kedvezménytől, minek következtében ezek a féljegyet sem fizetik, hanem szépen otthon maradnak. Ezen utolsó megtakarítás tehát alig fog a kormánynak behozni valami. Az amerikai vasutakon minden vallásfelekezeti pap, van pedig ott tudtomra mintegy negyven vallásfelekezet, és minden tanár és iskolatanító féljegygyel utazik, az egész Unióban pedig a vitelbér sokkal olcsóbb mint Európában. Hazánkban úgy is azt tapasztaljuk, hogy a vasutak személyforgalma a népességhez arányítva sokkal kisebb, mint akár Német-, akár Francia- vagy épen Angolországban. Ha bureaukratáink tanulták volna a nem-Elzárja-e, ha mint kataszteri becslő, dijnok, vagy segédfogalmazó kénytelen tengődni? Nem. Mert ha táncolni tud, mint táncos bejuthat a legelőkelőbb körökbe; ha öltözni tud s le tud főzni egy szabót, fölléphet Kurmachernek s a leggazdagabb polgári családok szerencsének tarthatják, ha egy tönkre ment úri sarjadék, tele adóssággal, házukhoz közeledik. Elzárja-e, ha ostoba és tanulatlan? Nem! Sőt ez ma már némileg előnyéül tudatik be. Mert nem hódolt a tintanyaló iránynak, hanem az ősi hagyományokhoz híven, megmarad, a romlatlan tisztaságban. S minél ostobább, annál nagyobb és kényelmesb hivatalra számíthat t. i. olyanra, a hol mások dolgoznak helyette s a melyből ő mégis kényelmesen megélhessen. Elzárja-e, ha adósságait nem fizeti? — Ha rászedett iparost, kereskedőt, tőkepénzest, mert tudta, hogy reménye nincs, mégis vásárolt ? Nem! Mert senki nem bűnös, az urias kódex szerint, ha fizetni nem tud. Sőt még neki áll feljebb, ha valaki a pénzét követeli tőlük. A „PESTI BKP“ TÁRCÁJa. Urias! — A ,,Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Az iskolai év kezdetén a sajtó ezúttal is több oldalról említette, hogy nálunk még mindig túlsúlyban van az az irány, mely a gyermekek iskoláztatásában főként az „urias életpályára“ gondol. De hát mit jelent e szó: urias? A szó maga nem jelenthet egyebet, mint úri módot, jólétet, vagyoni függetlenséget, befolyást, tekintélyt, kényelmet és ízlést. Helyes. Ámde ha az urias életpálya fogalma mindezt involválja, várjon mindez, ha egyesülve van, már ennélfogva urias életpályát jelent-e? Nem. S ezért van nálunk e szónak „urias“, oly speciális értelme, mint sehol a világon. Kivéve azon keleti országokat, hol az egyik rész semmit nem dolgozik, de minden joggal együtt születik, a másik rész mindig dolgozik, de nem szerezhet semmi jogot. * Hogy megértsük, mi az, amit nálunk uriósnak tartanak, tudnunk kell, mi az, amit nem tartanak annak? Polgári ágyból származni, habár szép vagyont örökölve: nem urias. Komolyan tanulni és legalább egy bárói sarjadékkal „per tu“ nem lenni: nem urias. Kereskedői pályára lépni : nem urias. Iparos mesterséget választani : nem urias. Azért tehát, aki polgári ágyból származott, maradjon a magához hasonlók közt, komolyan csak az tanuljon, akit már tanuló korában „nem akcep tálnak“ s aki protekcióra nem számíthat; kereskedő és iparos pedig csak az legyen, akinek már az apja is az volt. * Ellenben mindaz „úrias“,ami nem zárja el az illetőt attól, hogy akceptálva legyen. Hol? Vidéken a megyei klikkekben és a nemesi kastélyokban. A fővárosban az úri kaszinókban, a népes utcákon, lóversenyeken, színházi előcsarnokokban, előkelő vendéglőkben s végre a képviselői és magas hivatalnoki körökben. S mi az, ami mindezektől az illetőt el nem zárja ? Elzárja-e az, ha az egyetemi éveket léhaságokkal és időlopással tölti el ? Nem! Segít rajta a családi összeköttetés, a protekció. Nincs olyan képviselő, akinek valakit ne kellene protegálnia az egyetemen. E zárja-e, ha már mint jogász annyi adósságot csinál, hogy rámegy az örökség? Nem ! Koldussá lesz, az igaz, de a jó családbeliekkel per tu marad. Van joga olyan asztalhoz ülni, hol csupa főrangú ül s van joga igy szólam hozzájuk: — Kérlek adj kölcsön ennyit. Vagy: kérlek hd alá ezt a váltót. * S mi az, a mi elzárja ? Ha orvosi pályát választ, lett „f e le s e r“ , teljesen kizárva nincs, de gyanús szemmel nézetik. Ha mérnöki pályát választ, lett „ a dzsellér“ s attól függ, milyen családból való, hogy esetleg „megbocsássák neki.“ Ha írói pályát választ, mint skriber, még ha a legjobb családból való is, gyűlölve van. Lapunk mai száma6 oldalt tartalmaz.