Pesti Hírlap, 1887. szeptember (9. évfolyam, 239-268. szám)
1887-09-01 / 239. szám
a nemzetgazdaságot, akkor tudnák, hogy az önkezelési költség azon határ, mely felett a nyereség kezdődik, s hogy az utazók szaporodása busásan kifizetné a személyek viteldíjának olcsóbbítását. A közjegyek is bizonyítják ezt. Ugyanazon áron, melylyel Kolozsvárra és vissza Budapestre utazunk, elmehetünk a Svájcon keresztül Strassburgig és Stuttgarton, Münchenen keresztül vissza Budapestre. Pulszky Ferenc: Belpolitikai hírek. — aug. 31. A flelegációk. A Po. Corr. értesülése szerint a delegációk küszöbön levő ülésszaka alkalmából gróf Kálnoky külügyminiszter elnöklete alatt a napokban közös miniszteri értekezletek voltak a közös költségvetés megállapítása céljából. A tegnapi minisztertanácsban, melyen ő felsége elnökölt, ezek az értekezletek egyelőre befejeztettek. Külpolitikai hírek. Törökország és Bulgária kölcsönös viszonya most a lehető legsajátságosabb. Ismeretes, hogy a szultán a filippopoli államcsíny óta teljes rezignációval fogadta a bolgár unió tényét és arra az álláspontra helyezkedett, hogy a független nagy Bulgária biztos véd fala Konstantinápolynak Oroszországgal szemben. Ha az oroszok holmi Kaulbarsziádák miatt kiszorultak Bulgáriából, Törökországnak legkevésbé áll érdekében, őket oda visszavezetni és a porta nyilvánvaló komédiát játszik, midőn úgy tesz, mintha az orosz kabinet akcióját előmozdítani igyekeznék. Giers kancellár azt az óhajt fejezte ki, hogy Erenroth tábornok török hadsereg kíséretében menjen Bulgáriába és a „Novoszti“ azt állította, hogy ezt a tervet a porta már magáévá tette. Ezt az állítást csak fentartással regisztráltuk táviratainkban és a mai bécsi lapok is kételyeket fejeznek ki a Novoszli értesüléseinek alaposságát illetőleg. A félhivatalos „Presse“ az egész tervet furcsának tartja és arra figyelmezteti a török államférfiakat, hogy egy török invázió esetén az összes bolgárok okvetlenül Coburg herceg köré sereglenének, a szultán pedig annak a veszélynek teszi ki magát, hogy az Ernrold tábornokot kísérő sereg a bolgárok első veresége esetén egy „felszabadító“ orosz sereggel találkozik. Mindezt Konstantinápolyban igen jól tudják, de azért az orosz javaslatot még sem merik kereken visszautasítani, hanem a hatalmak által akarnák visszautasíttatni. A Reutter-ügynökség értesülése szerint Stam-Ha iparos lett, jaj neki! Nem létezik. Ha kereskedő, soha más köszönést el nem érhet, mint azt, hogy „jó napot.“ Némelyiknek reggel mondanak jó estét és este mondanak jó reggelt. Ha művészi pályát választ s világhírűvé lett, akkor számíthat a protekcióra. (Már t. i. olyan értelemben, hogy szóba állanak vele) Ha ügyvédi pályát választ, mint prókátor, csakis az ősi pörlekedő virtusnak köszönheti, ha „nélkülözhetetlen.“ balban attól tartanak, hogy Anglia, Ausztria-Magyarország és Olaszország arra hívják fel majd a portát, hogy az orosz javaslatra ő adja meg a választ, amely természetesen csak elutasító lehetne. A porta most állítólag a német kabinetet kérte fel, igyekeznek a nevezett hatalmakat az orosz javaslat elfogadására bírni. Ha Németország — ami előrelátható — megköszöni ezt a missziót, melynek meghiúsulta biztos, akkor a porta a hatalmakhoz egyáltalán nem meneszt körjegyzéket. A bécsi kabinet álláspontját igen világosan jelzi az „Orsz. Ért.“ egy kommünikéje, mely állítólag Konstantinápolyból küldetett be és mely ezeket mondja : „Török kormánykörökben azonnal felismerték hogy az orosz javaslat a berlini szerződéssel ellentétben áll, minthogy e javaslat szerint a hatalmak kollektív tekintélye helyébe Oroszország tekintélye helyeztetnék. Csakis azon esetre, ha a hatalmak egyhangúlag fogadnák el az orosz javaslatot, határozná el magát a porta, hogy Ernroth tábornok mellé török biztost küldjön Szófiába. A mint azonban az ügyek mostan állanak, ily egyhangúságról szó sem lehet. A mint az orosz javaslat, t. i. a hatalmaknak tudomására jutott, ezek némelyike azonnal a leghatározottabban ellene nyilatkozott. Hir szerint különösen az osztrák-magyar kormány jelentette ki minden habozás nélkül, hogy nem látja be, mily alapon neveztethetnék ki egy orosz tábornok Bulgária egyedüli kormányzójává, miután ezen eset a berlini szerződésben előre meg nem állapíttatott. Ily körülmények közt, már most is az a hír van elterjedve, hogy a porta elállott azon szándékától, hogy az orosz javaslat tárgyában a hatalmakhoz újabb köriratot indítson, és hogy másrészről Oroszország sem ragaszkodik javaslatba hozott tervének kiviteléhez, hanem fentartotta magának, hogy azt alkalmasabb időben újólag elő fogja terjeszteni.“ Az orosz lapok ezt előre látták és igen hevesen támadták meg monarchiánkat, melyet azzal vádolnak, hogy titokban támogatta Koburg herceget. A Moszkovszkija Vjedomosti azt állítja — ás ebben talán nem is téved olyan nagyon — hogy Németországnak oroszbarát magatartása puszta manőver, melynek célja Oroszországot rászedni. A „Journal de St. Petersbourg“ is felszólal ma és a portál arra figyelmezteti, hogy a tétlenség, melyet „a bécsi sajtó tanácsaihoz képest“ a szófiai szerződésszegéssel szemben tanúsít, a macedóniai bolgárokat is lázadásra indíthatja. Az orosz félhivatalos lap szerint a portának joga és kötelessége Koburg herceg szerződésszegését megtorolni, mert ha ezt nem teszi, súlyos következményekért kell majd felelősséget vállalnia. A bolgár kormányválság ideiglenes megoldást nyert. A londoni Reuter-ügynökség ugyanis a következőket jelenti: „Miután az új kabinet megalakítása nehézségekbe ütközött, hosszabb tanácskozás után elhatározták, hogy a jelenlegi minisztérium a jövő hóban megejtendő választások befejezéséig hivatalában megmarad. A szerb szkupstina október hó második felében fog összegyűlni, mégpedig Nisben és nem Belgrádban, amint azt a radikálisok kívánták. A választási küzdelem különös érdekkel fog bírni, mert nem az lesz a kérdés, hogy a haladópárti ellenzék le fog-e győzetni — ez iránt a belügyminiszter ismert erélye mellett nem foroghat fenn kétely, — hanem az, hogy a kormánypárt radikális szárnya nem fogja-e Riszticset leverni. A miniszter csak egy módon tarthatja magát, ha a haladópárt elég erős lesz arra, hogy a liberális párttal egyesülve szembeszállhasson a radikálisokkal. A radikális pénzügyminiszter ezért most fokozott buzgalommal igyekszik a Garasanin-kabinet volt pénzügyminiszterét, Petrovics Vukasint a vádlottak padjára állítani. Azt állította, hogy Petrovics a szendrő-velika-plánai vasútnál visszaéléseket követett el és Petrovics vagyonát 150.000 dinár erejéig lefoglaltatta. Híresztelték, hogy ezt a foglalást a legfizetőszék már helyben is hagyta, de ez a hír alaptalannak bizonyult és most Vuics újabb okmányokkal áll elő, kompromittáló levelekkel, melyeket Petrovics a párisi Comptoir d’Escomptetól kapott. Az ügy különben a szkupstina elé is fog kerülni. — aug. 31. * Marad tehát a hivatalnoki, a katonai, a papi pálya (katholikusoknál), mely „úrias.“ Ezért özönlik az elsőre legtöbb, a másodikra és harmadikra kevesebb. Mert csak az elsőn nem kell sokat dolgozni, a másik kettőn igen. * És a vidéken nagy birtokokat vásárolnak olyanok, akik a vagyont munkával szerezték. Kik ezek? „Jö tt-m e n t e k.“ A fővárosban palotákat építenek az iparosok, kereskedők. Házi életük, berendezésük csupa kényelem és ízlés, de kik ezek ? Valakik! A vidéken és fővárosban ellenben hemzsegnek az iskola végzett proletárok, akik kártyázással, ivással s pumpolással töltik az időt a valódi virtuózokká lesznek a „megengedett rászedés“ művészetében. S kik ezek ? Urak! S a legtöbb „úrias életpálya,“ hacsak munka nélkül nem örököl és családi öszszeköttetéseknél fogva zsíros hivatalt nem kap, vagy gazdag mesallianceot nem köt, ide vezet. Azért oly keresett s azért ragaszkodik még mindig a régi világnézethez a „müveit magyar közönség.“ X. Y. Z. PESTI HÍRLAP 1887. szeptember 1. Szabad jegyek. — Dirling Lars után norvégből. — Kényes voltam, mint egy páva s volt is rá okom. Színdarabot adtak elő tőlem, mely nagy sikert aratott; egy nagy lap munkatársul alkalmazott s írói és hírlapírói minőségemben két szabadjegyet kaptam három színházba — tessék elgondolni: hat szabadjegy állott minden este rendelkezésemre! Hát nem volt okom, hogy kényes legyek ? Hányszor néztem le azelőtt, mikor mint fiatal tanuló fent voltam a „kakasülőn“, mély csodálattal a szerencsés halandókra a földszinten! S most magam voltam egyike azoknak a boldogoknak, akik ott ültek, sőt — többet mondok, — nem is kellett egyedül ülnöm, magammal vihettem egyik barátomat vagy barátnőmet, ama színházakba pedig, melyeket nem látogattam meg magam, másokat küldhettem, tehát minden este legalább öt, olykor hat embert is boldoggá tehettem, — mily szép gondolat! Kiszámítottam, hogy naponkint ép annyit kereshetnék, mint egy képviselő, ha fölösleges jegyeimet minden este eladnám; de ily prózai természetesen nem voltam, vagyis nem adtam el jegyeimet készpénzért, hanem egy kis csereüzletet folytattam velük s ily módon számos hasznos és kellemes holmit gyüröttem magamnak, úgymint: szivarokat, szerelmet, nyakkendőket, kézreformok a Rókusban. A Rókus-kórház igazgatósága két célszerű újítást léptetett életbe. Az egyik a megszakítás nélkül való állandó felügyelet és szolgálat úgy az orvosok, mint az ápolónők részéről. Két-két orvos lévén minden osztályon, azok csak felváltva hagyhatják el a kórházat. Egynek mindig a kórházban kell tartózkodnia, kinek ajtaján „ügyelő orvos“ jelzésű tábla van kifüggesztve. Az ápolónők eddig ebéd és vacsora idején mindig egyszerre hagyták el az intézetet. Most csak fölváltva tehetik ezt s az egyik el nem mehet, míg a társ vagy szomszéd ápolónő vissza nem jött. A kórtermek ajtaján kifüggesztett tábla jelzi mindig, hogy az ápolónők közül ki mikor mehet ki s távolléte alatt ki helyettesíti. A másik fontos újítás a betegek felvétele, illetve tovább küldésére vonatkozik. A Rókusban a helyhiány különösen érezhető a délutáni órákban, mikor igen sok s néha súlyos beteget kell e miatt tovább utasítani. Ez eddigelé úgy történt, hogy a fölvételi irodában egyszerűen más kórházra utalták a beteget, anélkül, hogy meggyőződtek volna, vájjon nincs-e ott is helyhiány ? S így a beteg néha kénytelen volt kórházról kórházra vándorolni, míg valahová befogadták. Az igazgatóság most elrendelte, hogy ilyen esetben ezentúl a fölvevő tiszt előbb tettüket, barátságot, kognakot stb. Nemsokára a város legkeresettebb személyiségei közé tartoztam. Urfiak, akiket valamikor futólag bemutattak volt nekem, az utcán rendkívül nyájasan karonfogtak, s elvezettek a legközelebbi vendéglőbe, hogy aztán egy jó reggeli után, melyet ők fizettek, finom célzásokkal áttérjenek jegyeimre, s csinos fiatal divatárusnők és trafikos leányok édes mosolylyal, pillantással és kézszoritással ajándékoztak meg — s mindezt a szabad jegyekért. Idővel azonban kezdett kissé nehezemre esni nagyságom, sőt végül igazi gondot volt szerzendő. Szállásadóném volt a kezdeményező. Sértve érezte magát, mert földszint a hatodik sorban kapott helyet. Etől az estétől kezdve reggel csak hideg teát kaptam és a sör volt az egyetlen meleg, amit reggelire kaptam. Azelőtt dőzsöltem a sült csirkékben és kotlettekben tükörtojással. A hónap tizenötödikén felmondott a szállásadóném. Nincs hozzászokva, szólt igen ingerült hangon, hogy szoba urat kicsinyelje.“ Tehát más lakás után kellett néznem. Hirdetést tettem közzé az újságban s számos ajánlatot kaptam emberbaráti lelkektől, akik készek voltak, hogy engem mérsékelt árért tárt karokkal fogadjanak. Özvegyek elegáns szobákat ajánlottak föl minden lehető kényelemmel, u. m. zongorával és barátságos érintkezéssel ; kis fizetésű és több leányu hivatalnokok készörömest ajánlkoztak, hogy fölvesznek családjuk körébe s legalább is úgy akartak velem bánni, mint fiukkal, így tehát keresni kezdtem. L8 és fel szaladgáltam a lépcsőkön, mint egy levélhordó, mélybe Fővárosi ügyek."