Pesti Hírlap, 1887. szeptember (9. évfolyam, 239-268. szám)
1887-09-29 / 267. szám
S Belpolitikai hírek. — szept. 28. Választások elleni kérvények. Ma estig a képviselőházban mindössze három választás ellen nyújtottak be kérvényt. Gr. Károlyi Gábor függetlenségi (Sz.-Fejérvár), Gulácsy Dezső kormánypárti (Bereg) és Kende Mihály kormánypárti (Ung) választásának érvényét támadják meg e kérvények, melyekről holnap fog a háznak jelentést tenni a korelnök. A közjogi alapon álló ellenzék ma délután tarta alakuló ülését. A szép számmal megjelent tagokat Horánszky Nándor, mint a kör volt alelnöke üdvözölte nagy tetszéssel fogadott beszéddel. Majd üdvözölvén a párt vezérét Apponyi Albert grófot is, felhívta a pártot az alakulásra, mire Apponyi Albert gróf lelkes éljenektől kisérve az alakulás iránt tett előterjesztést. Az elnöki székre Horánszky Nándort ajánlja, kinek a párt iránt valóban utol nem érhető érdemei vannak. Meg lettek választva egyhangúlag elnöknek Horánszky Nándor, ki azonban más egyéb elfoglaltsága miatt azt ismételt felhívásra sem fogadhatta el, mire a párt Horánszky indítványára Királyi Pált kiáltotta ki elnöknek. Alelnök lett Horánszky Nándor. Jegyzők : Ábrányi Kornél, Fenyvessy Ferenc, Nagy István, Merczer Géza, Zay Adolf, Háznagy Tomcsányi László. A kijelölő bizottság tagjai az elnökön kívül Apponyi Albert gr., Béthy Ákos, Bujanovics Sándor, Grünwald Béla, Hodossy Imre, Horváth Lajos, Kovács Albert, Sennyey dr., Szentiványi K. Apponyi Albert gróf üdvözli a párt tagjait Ha a párt megfogyott, ezt két okra vezeti vissza. Egyik, hogy a kormány hatalmi apparátusa főként a mérsékelt ellenzék ellen volt fordítva, a másik, hogy az ország független elemeinek ellentálló ereje évrőlévre csökken. De ha a párt megfogyott, ezen ép úgy nem lehet csodálkozni, mint nem lehet e miatt csüggedni. Mert ha a párt vesztett erőket, de nyert is ilyeneket — e jelenség a párt attrakció-erejének kétségtelen bizonyítéka. A kormány hivatkozik a nemzet többsége által ráruházott misszióra, de ugyanily misszióra — habár a kisebbség részéről — az ellenzék is hivatkozhatik. A kormány a ráruházott misszió folytán kénytelen eddigi pénzügyi politikáink ellenkezőjét cselekedni, a mérsékelt ellenzék pedig arra nyert missziót, hogy eddigi politikáját folytassa. Ezt a missziót teljesíteni kötelesség. Deák Ferenc műve hosszú időre politikai alapot teremtett. A nemzetnek ezen az alapon kell fejlődnie. Remélnünk kell és ebben a fejedelem nyilatkozatai csak megerősíthették, hogy ez az alkotmányos közjogi alap megtámadhatlanul sziklaszilárdul áll; szakítani kell tehát azzal a felfogással, hogy a pártokat csak a közjogi alap kérdése választja el. A tulajdonképeni politikai kérdések képezik normális fejlődés mellett a pártok életének tartalmát. A pénzügyi téren a kormány legutóbbi nyilatkozatai alig nyújtanak reményt, hogy a szépítgetésnek és az ideiglenes kisegítőknek rendszerével szakított. Szóló örülni fog, ha a kormány előterjesztései ezt az aggodalmat meg fogják hazudtolni; de hogy az ellenzék szigorú ellenőrködése ezen a téren ma kétszeresen indokolt, midőn attól kell tartanunk, hogy a gyökeres orvoslás fenmaradó eszközei pillanatnyi sikerek elérésére fognak pazaroltatni, azt senki kétségbe nem vonhatja. A feladatok tehát, melyekért az ellenzék eddig is küzdött, fenállanak ma is, parancsolóbb alakban mint valaha, és ezekkel együtt fenáll az ellenzék kötelessége. A viszonyok összesége oda irányul, hogy a mostani országgyűlésen a mérsékelt ellenzéknek sokkal fontosabb szerepe lesz, mint minden eddigiben. De ehhez nemcsak kitartás kell, hanem összetartás is. Meg van győződve, hogy a pártban az eddigi bizalom és barátság ezután is ép olyan lesz, mint a múltban. A maga részéről biztosít mindenkit, hogy erélyben s tevékenységben törhetetlenül s fáradhatatlanul fog részt venni a párt politikai küzdelmeiben. Végül abban a reményben, hogy a párt azt helyeselni fogja, jelenti, hogy koszorút rendelt meg a mérsékelt ellenzék nevében Deák Ferenc szobrára és a koszorú holnap fog a szoborra letétetni. Apponyi beszédét a jelenlevők lelkesen fogadták. Ezután Beöthy Ákos emelt szót, biztosítva gróf Apponyit a párt törhetlen ragaszkodásáról. Ezzel az értekezlet véget ért. A főrendiház szept. 29-dikén d. u. 1 órakor ülést tart. Napirend: Királyi kézirat kihirdetése. Elnöki előterjesztések. Szavazás az igazoló bizottság tagjaira. nagy elődöket varázsolja elénk egy pillanatra s melyből az ő alakja hiányozott. Egressy Gáborné. Szentpétery Zsigmond hugocskája, a szép kis Zsuzsika, 1816-ban született Gyürén, Szabolcs megyében, hol atyja református pap volt. Szentpétery Zsuzsikát a nagyhírű Déryné vette pártfogása alá és a legnemesebb buzgalommal képezte a magáéhoz hasonló szakmában: drámai és operai szerepekre. A tizenötéves bájos leányka még alig tett néhány lépést a színpadon, midőn huszonhárom éves pályatársa, Egressy Gábor megkérte és jóságos gyámanyja segítségével nőül is vette. Egressy Gáborné férjével osztozott a viszontagságos pálya ezernyi küzdelmeiben. A magyar színészet úttörői közt bár szerény helyet foglalt el, de mindvégig lelkesedéssel és önfeláldozással szolgálta a szent ügyet, mint drámai, operai, s később mint népszínműi magánszereplő. A megnyitó előadáson alig két szónyi szerepet vállalt el, csakhogy szintén közreműködhessék a nagy ünnepen. Árpád ébredésében azt a hölgyet játszotta, kinek eljátszásával Hetényi né ma hasonló áldozatkészséget tanúsított. Férjének gyors előhaladásán segítendő, elvállalta a család minden terhét s a hitvesi és anyai gondok mind fokozottabb mértékben súlyosodtak ifjú vállaira s utóbb művészi fejlődésében is megakadályozták. Huszonegyévi működése után, lábaira elgyöngülve, végképen visszavonult a színpadtól. Nyugdíjat azonban nem húzott, csak férje halála után, ennek negyven évi szolgálati idejére való tekintetből, részesült négyszáz forintnyi kegydijban. Egressy Gábornak megrendítő halálesete végzetes befolyással volt idegeire: tagjait reszketegség fogta el, mely többé el sem hagyta, mig végre kezeit és lábait egészen megbénította. Tiz év óta élőhalottként őrzi fekvőhelyét, honnan saját erejéből többé nem mozdulhat. A gondviselés azonban Egressy Ákosban egy oly gyöngéd fiút adott neki, ki tőle telhetőleg iparkodik enyhíteni kínos helyzetét. Csakis azon rendkívüli ápolásnak köszönheti Egressy Gábor özvegye, hogy ily körülmények közt ennyi ideig fentarthatta magát, melyben fia és ennek önfeláldozó neje, Felhő Ilona részesítik, kikélét napot egygyé téve, őrködnek fölötte. Bartha Jánosné. A budai Donáti utca egyik igen szerény házának egy földszintes udvari szobácskájában, mely semmivel sem nagyobb a színházi öltözőknél, éldegél egy tisztes matróna, kinek szellemes szemei, fehér fogsorai, klasszikus arcéle és nemes vonásai magukon viselik azon szépség bélyegét, melyről ötven év előtt híres volt Bartha Jánosné Meszlényi Anna. A kitűnő Bartha özvegye 1813. december 31-én született Erdélyben. Atyja hivatalnok volt, s mint ilyen Kassára áthelyeztetvén, a gyönyörű Annus is ott nevelődött azon ártatlanságban, mely a régi leányokat egy szépséggel még gazdagabbá téve. Alig volt 14 éves, midőn atyja egy napon behívta szobájába. Három kitűnő művész állt előtte: Szentpétery, Megyeri, Szilágyi. — Kis leányom, monda az öreg Meszlényi, ezek az urak téged Bartha János nevében jöttek megkérni. Mit feleljek nekik ? Annus félénk pukkedit csinált és azt sem tudva jóformán, hogy mi az a megkérés, azt felelte: — A mint apám uram parancsolja. Az öreg ur pedig minden pályát tisztességesnek találván, melyet az ember tisztességgel betölt, leányát 1830-ban odaadta Barthának — minekutána meggyőződött, hogy — nemes ember. Csak egy kikötése volt: hogy veje ne vigye leányát a színpadra. De bizony ezt a kívánságát nem teljesítették, mert kevés hét után elvesztvén édesatyját, a színészélet árja úgy magával sodorta a fiatal teremtést, hogy csakhamar azon vette észre magát, hogy eleinte mint néma szereplő, majd a karban, majd kisebb szerepekben, s végre elsőrendű szerepekben tapossa a színpadot. Bartháné az 1837. aug. 22-diki megnyitó előadáson ugyan szintén csak kis szerepeket kapott („Árpád ébredéseiben azt a hölgyet, kit ma Lubinszkyné személyesített és „Beli- PESTI HÍRLAP 1887. szeptember 29. A képviselőház első ülése. Minden úgy volt, mint hajdanában. A Sándorutca környéke korán megnépesedett. Kiváncsi hazafiak várták az új honatyákat, amint egyenkint szálltakozának. Csak elvétve jött egy ismerős. Már tíz óra előtt jóval megtelt a folyosó egészen. Csak még a buffet csendes és kihalt. Az új képviselők valóságosan kifáradtak az önbemutogatásban.Ismerkedtek, de annyian annyival egyszerre, hogy a következő tournál megint mint ismeretlenek jöttek össze a folyosó más tájékain. Hiába, ahhoz is idő kell, hogy az ember annyi új arcot megfigyeljen. Végre néhány perccel tíz óra után betódultak a tanácsterembe, hol mindenki a maga helyét foglalta el. A jobboldal bizony valóságos erdő, úgy hogy jócskán átnyúlik a baloldalra, most már hát lesznek „baloldali jobboldaliak“ is. A Ház tömve volt, de mégis sajátságosan nézett ki, mert hiányzott a feje. Az elnöki emelvény üresen tátongott, mígnem fölbukkant ott végre a Visontai Kovách László alakja, aki, ha Ház nincs, mégis tisztviselője marad a Háznak s fölkérte Boér Antalt, mint a legidősebbet, hogy foglalja el az elnöki széket. Boér Antal az idén se tagadta, hogy a legöregebb. Beült az elnöki kathedrába, morgott valamit s ezzel a morgásával egyszerre kihívta a ház különböző tájékairól a hat legfiatalabb embert közjegyzőknek. De milyen csinos jejképű fiatal emberek ezek! Boldog isten, hiszen már Tisza István is kiesett a huszonhét évéves veteránnak. Széchenyi Aladár gróf (a miniszter fia) felolvasta a miniszterelnök átiratát s a holnapi szertartás rendjét. Erre a szokásos duett következett, felállott Irányi Dániel, elmondta a mondókáját a sárga fekete zászló és a megnyitás módja ellen. Mire Tisza is elmondta a duett második strófáját, hogy 1867 óta mindig így volt, hát most is csak úgy lesz. Ezen nem lehet segíteni. Országgyűlés. I. Az uj országgyűlésnek mind a két háza ma tartotta meg első ülését a szokott formaságok között. A képviselőház ülése 10 órakor, a főrendiházé 11 órakor kezdődött. A képviselőház padjai egészen megteltek régi és új alakokkal. 10 óra után megérkezett Tisza miniszterelnök, akit pártja zajosan megéljenzett. Ezután Kovách László háznagy indítványára a korelnök és a körjegyző elfoglalván helyüket, a 86 éves Boér Antal, mint korelnök felolvastatta a miniszterelnök átiratát az országgyűlés ünnepélyes megnyitása tárgyában, valamint az erre vonatkozó udvari szertartás rendjét. Irányi Dániel észrevételeket tesz a megnyitási szertartásra, különösen kifogásolja, hogy annál cs. kir. udvari főhivatalnokok szerepelnek, hogy az a budai váriakban és nem Pesten történik, hogy a király föltett kalpaggal, ülve olvassa fel a trónbeszédet és hogy a feketesárga zászlót felhúzzák a királyi váriakra. Mindezeknél fogva kijelenti, hogy ő és elvtársai nem vesznek részt a megnyitási szertartásban. Tisza Kálmán miniszterelnök erre megjegyzi, hogy a megnyitási szertartás ugyanaz, amely 1867 óta mindig volt. Ezzel az incidenssel az ülés véget ért. A főrendiházban főleg a klérus jelent meg nagy számmal. A korelnök Zichy Ferenc gr. volt. Itt is felolvastatott a miniszterelnök átirata, de semmiféle felszólalás nem történt, és az ülés egy negyed óra alatt véget ért. II. A képviselőház ülése szept. 28. Az első ülés alakszerűségei. A képviselők d. e. 10 óra után elfoglalják helyöket. 10*/8 órakor Tisza Kálmán miniszterelnök a terembe lép. (Éljenzés jobbfelől. Halljuk! Halljuk!) Kovách László háznagy: T. képviselőtársaim ! (Halljuk! Halljuk!) Engedjék meg t. képviselőtársaim, hogy a házszabályok 1. szakaszának első pontját felolvassam. (Halljuk! Halljuk!) Olvassa: A képviselők a megjelenésre a törvény által engedett napok harmadikán délelőtt 10 órakor a képviselőház üléstermében összegyűlvén, a legidősebb