Pesti Hírlap, 1887. október (9. évfolyam, 269-299. szám)
1887-10-01 / 269. szám
Budapest, 1887. IX. évf. 269. 13147.) szám. Előfizetési árak: egéss évre ... 11 firt — kr. ?élévre .... J * ~ * regyedévre . . 3 » oO » gy hóra. ... 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest nádor-utca 7. ss„ földszint, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendő. POLITIKAI NAPILAP. Szombat, október 1. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utca 7. sz. I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő.. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Cie. Párisban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. Kérjük tisztelt vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetést idejekorán megnyitani szíveskedjenek, mert különben a lap küldése fennakadást szenvedhet A fuldokló igazság. Az eredendő bűn sem makacsabb, mint a restancia a magyar igazságszolgáltatás felső fórumain. Abból legalább időnkint le lehet gyónni és vezekleni valamit, de ebből nincsen kibontakozás. Ott fekszik az nehéz, sorvasztó terhével az ország lelkén s kiszámíthatlan károkat okoz, — mint mondani szokták — emberben és marhában. Küzdeni küzdöttek ellene több mint egy évtizeden át, minden eszközzel. Főképen az apróbbakkal. Kodifikálták a kereskedelmi és váltótörvényt újra. Csináltak új csődtörvényt. Elkészült a büntető törvény is, újabb jogtörvényhozásunk ezen monumentális alkotása. A kisebb polgári és büntető perokét közben áttolták — a közönség világos érdeke ellenére — a közigazgatási hatóságokhoz. A fölebbezést korlátozták. Pótbirákat teremtettek a kir. táblánál s azokat azután véglegesítették. Kisegítő bírákat tettek a kúriához ,és igazítottak itt is, ott is valamit a justicia nagy gépezetének apróbb csavarain. Mindez elég pénzbe került s még ennél is több rövidségével járt az igazságot kereső polgárokr.. De ha csak segített volna! Ha fogyott ki pi . Ha, a mi pör van, gyorsabban „ ■’ a : : ítélkezés van apró és nagy dolga, az lenne jobb ! ■ n. ndérről szó sincs. A pör nem lett sem a jobbá. A mi hátralék pedig rontotta a bíráskodást, az évről-évre nagyobbodott. Ma már fölemelkedett a szökőár színvonaláig. Legnagyobb a kir. táblán a rémület. Ott már harmadéve is 26.000 hátralékos ügygyel zárták le az esztendőt. S a kir. táblának ma 38.(1)00 hátraléka van. Emellett a kir. kúria is úszik s bizonyos, hogy az esztendőt itt is 8000-et meghaladó hátralékkal fogják befejezni. És mindezzel szemben készületlenül, pénz és helyes terv híján áll az igazságügyi kormány. Fab in y miniszter sok jóakaratot hozott magával a miniszteri székbe. De míg ő a vidéki bíróságokat ijesztgeti váratlan inspekcióival, azalatt az ország közepén megfullad az igazság. A bírák sorra betegszenek a nyakukra zúdított munkahalmaztól. Szorítják őket. Nem adnak nekik igazolt rosszullét esetén sem szabadságot. Nyugdíjazással fenyegetik őket s újabban egészen érdemes, munkabíró legfőbb birák számára küldözik a „selyemzsinórt“ török szokás szerint. Nyugdíjazás, leköszönés, kinevezés egymást éri s a két előkelő bírói testület tagjai élénken nyugtalankodnak. Meg van zavarva az állandóságba vetett bizalom. Panaszkodnak, hogy „gyorsan“ kell ítélni, holott a bíró a gyárszerű ítélkezésre meg nem esküdött. Mondják, hogy rossz lesz a „muszáj-igazság.“ A hátralékok azonközben dagadnak számban és tartalmasságban. A peres felek hosszan lesik az igazságot. Ha rossz is , csak jönne már! A per azonban évekig tart. S jaj annak is, aki vizsgálati fogságba vagy csak bűntett gyanújába is esett. Évekig várhat, míg kiszabadul, vagy magát kimentheti. Vagyonban, életkérdésekben, családi állásban, öröklésben, becsületben és szabadságban sok ezer állampolgár károsodik meg ilyképen. S nem egy, de sok ember van immár, akinek igazsága csak akkor jön meg, amikor ő már ott van a túlvilágon, ahol nincsen sem kb. tábla, sem kúria, sem pedig igazságügyminisztérium. Az állampolgár szempontjából, — akinek elvégre is a bőre van érdekelve ebben a bajban — legjobb volna, ha olyan törvényeket csinálnának minél hamarabb, amelyeket nem lehetne elcsavarni. Ha megcsinálnák a polgári kódexet. Ha a véghetetlenül rossz polgári és bűnvádi eljárást rendeznék. Ha mindenki tudná már előre, hogy mi az igazság s nem kellene érte lutrit játszani kétségbeesett pörökkel. S e mellett megfelelőbb bírósági szervezet alkotásával szabályosabbá, tisztábbá, egyszerűbbé és gyorsabbá tétetnék a perfolyás. Igen, de ehez sok kell, a mulasztás pedig óriási. Újabb és gyorsabb kodifikáló is kellene. Reform. Helyes átlátása az intézményeknek. Azonfölül némi elhatározás arra, hogy az igazságügyminisztérium ne folytassa a régi szatócspolitikát, hanem adjon az országnak igazi reformokat. Újabban azonban ismét egy szerencsétlen gondolat lepte meg a minisztériumot. A tömérdek hátralékokat azzal akarják elenyésztetni, hogy a törvényszékektől rendelnek be bírákat „dolgozni.“ Miután pedig a bírákat nem lehet egészen szabadon mozgatni, önkéntes vállalkozásra hívják majd fel őket. Toborzanak ad hoc s ha tisztul a láthatár, ismét hazaküldözik őket. Megteszik-e majd ezt valósággal, az még A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. A mandátumok. Ma volt. ■ a ülés“ volt a Házban, mert se lehetett hozzászólni, abból állván a napirend hogy Benedek Elek körjegyző felolvasó neket s Regele igazgató beszedte a manó. .unokát, melyek csakhamar irtóztató halommá növekedtek a Ház asztalán Mert volt azok közt egy-egy tizfontos mandátum is, amit izzadva cipelt hóna alatt az illető honatya. Voltak azonban elegáns mandátumok, melyeket csak úgy a pénztárcából húzott ki a gazdájuk (úgyis majd minden mandátumnak az a születési helye). Ezek az „egyhangúak“ voltak. Néhány konvencionális sorból áll az egész. Voltak hótiszták, voltak elgyűröttek, kivált a fiatal képviselőké, kik két hónapig sokszor forgatták, gyönyörködve elnézegették, dúdolgatván hozzájuk a Boccaccioból: „Kis levélke, drága kis levélke“. Mennyivel más a „nagyfejű“ veteránok mandátuma. Az csak egy rideg közönséges papírdarab, melynek nincs semmi delejes ereje. Maga Tisza Kálmán pedig épen csak akkor bontotta fel a folyosón. Azon módon volt még elcsomagolva, bepecsételve, ahogy Nagyváradon a postára adtak. Beadta, nem is látta soha, nem kiváncsi rá. Bezzeg az újdonsült képviselőket még most is meg lehet ijeszteni, ha egy öregebb rájuk szól. „No rendben van-e mandátum ?“ „Rendben van urambátyám.“ „Hm. Rajta van-e az ötven krajcáros stempü ?“ „Az ugyan nincs. Hát rajta kellene lenni ? Csak tán nem ?“ „De rajta ám.“ „Lehetetlen az“ — lihegi legott ijedten s felizgatva siet megnézni valamelyik ismerőse mandátumát, ahol mindjárt kisül, hogy csak tréfálódzott a vigkedélyü urambátyám és hogy üsse meg a ragya azt a stemplit, még ide nem bírta magát bevenni. (Hanem azért ne tudja meg Wekerle, hogy itt még van egy kis üres hely.) A mandátum-átadás voltaképen igen unalmas aktus, de mégis pótolja az „ismerkedési vacsorákat“ mert a felolvasott nevek viselői sorba megjelennek a Ház asztala előtt s mintegy „bemutatódnak“ az érdekesnél érdekesebb alakok. De a milyen édes egy mandátum, olyan nagy teher „kettő“. Csapás, ha az embernek egy sincs, de még nagyobb csapás, ha kettő van. Szegény Helfyt, Győryt, Komjáthyt, akik ketkét csomaggal érkezének, mint akik ikreket hordanak az emlőjükön, majd szétszedték a kimaradottak a szeretetükkel a folyosón. Végre dél tájban valamennyi képviselő megszabadult „édes terhétől“ s kezdetét vette az osztályokba való kisorsolás. A sok mandátum már akkor alig fért el a széles asztalon. Podmaniczky Frigyes bánatos melancholiával nézegette: „Ejnye, de régen láttam ennyi pénzt egy lakáson ! ” Lapunk mai száma 16 oldalt tartalmaz. Őszi áramlatok. — A ,Pes ti Hirlap“ eredeti tárcája. — Szent Hubertus alakját még novemberi köd fedi, de azért a vadászok szivében már nagy evolúciók működnek. Ott ülsz derék Stüssi most a te megszokott kávéházadban és forgatod az újság lapjait, de a te ereidben már forrong a vér s a te koponyádban már vadász-örömök képei rajzanak rókával, agárral, nyullal és minden vadászember szivét megdobogtató mélységes gyönyöreivel a szalonka lesnek, mely késő őszszel köszönt be. Az neked az ősz, a mi az újságírónak a tavasz: háború. Készülsz, folyton készülsz a saisonra, ha ülsz, ha jársz, ha ebédelsz, ha alszol, egyre készülsz s szívod álmodban savanyu tompa szagát a vadhúsnak. Igazad van, derék Nimród. Irigyellek kürthangos bús völgyeidért, irigyellek nedves teshelyedért az erdő szélében, hol átiszsza térdedet az ősz vize, irigyellek borszagu álmos levegődért, mely lágy, mint a selyem, irigyellek tanyádon kemény, bundakeblü fekhelyedért, melyen az az édes mély álom esik, a melyet csak a vadász ismer. Irigyellek, mert úgy szép a káborgás a szabadban, a hogy te teszed. Nem keresek ösvényein járva bizarr képeket vagy csinált hangulatokat. Nem is vágyódom oda, hol ezredes várrom koronázza a bércet, nem oda, hol a turisták mászszák az Útmutatókban jelzett kiváló helyeket, hanem vagyok veled tartani becsületes vadász, kinek nincsen más útmutatód, mint vizslád, mely oly okosan tekint rád aranybarna szemeivel s kit nem vezet egyéb nyom, mint a