Pesti Hírlap, 1887. október (9. évfolyam, 269-299. szám)
1887-10-01 / 269. szám
8 kérdés, de ha megteszik, csak bajt fognak vele csinálni, az bizonyos. A toborzott bírák nem fognak az első fok élitejéből kikerülni. Az u. n. Stréberek mindenesetre feljönnek. A protekció is fog dolgozni s fel fogja hozni azokat, akiket a fővárosi élet ke 1t e mei vonzanak. Egy furcsa tódulás lesz ez, melynek a kir. tábla veszi legkevesebb hasznát, de annál jobban megsiülik azt majd a törvényszékek. Az összeadás és kivonás dolga az, hogy ha 100-ból az egyik oldalon hozzátesznek, a másik oldalon meg elvesznek egyet, az mindig csak egyre fog kimenni: 100-1-l—1-100. S ha a kir. táblán fölgyártják a hátralékokat, azonnal agyoncsapja a restancia a bírói személyzetben megfogyott kir. törvényszékeket. Mit ér az a gutaütéses betegnek, ha a jobb oldala meggyógyul s a helyett a baloldalát üti meg a szél! És el fogják vele érni e mellett azt is, hogy törvénykezésünk szabályossága, nehezen megszerzett egyöntetűsége és ezzel alapossága is évekre kiható csapást fog elvinni a kísérletből. A per pedig nagyobb intrizás lesz mint valaha. A jogász urak okoskodjanak a mi beteg, nagyon beteg igazságszolgáltatásunk fölött tovább. De az állampolgárnak joga van követelni az igazságot. Nem kéri ingyen. Fizet érte adóban, bélyegben és illetékben tömérdek milliót. S az állampolgár, ha azt látja, hogy miképen főzik le súlyos áldozatai fejében, akkor egyszerűen azt mondja, hogy az országnak tehetetlen és rossz igazságügyi kormányzata van. Ilyen van már több mint tíz év óta folytonosan. Deák Ferenc szobrát csak tegnap leplezték le. Az „öreg úr‘: egy komoly pillanatában Magyarország történelmi feladata gyanánt az igazság kultuszát jelölte meg. S abban a véleményben volt, hogy ez adja csak meg nemzetünknek igazán a létezés jogát. Vigyázzunk! Az igazság elhanyagolásával nemzetünk létezési jogát fogjuk megcsorbítani! nak fogja enunciálni azon képviselőket, kiknek megbizólevelei se formai kifogás alá nem esnek, se kérvénynyel nincsenek megtámadva. Ezzel a megalakulás előzményein átesik a ház s megválaszthatja állandó tisztikarát. A választás, mint halljuk, a keddi ülésben fog megtörténni. Az egyik jegyzői állás fölött a kormánypárt kebelében folyt korteskedés már véget is ért, a párt irányadó egyéniségei ugyanis erre az állásra Dárday Sándort jelölték ki, aki minden valószínűség szerint meg is fog választatni. A r.bath, lelkészek javadalmának szabályozása végett Te for t vallásügyi miniszter által a múlt évben összehívott vegyes értekezlet holnap ismét össze fog ülni, hogy tanácskozásait folytassa. Boncz Ferenc közalapítványi kir. ügyigazgató, aki ezen értekezletben a kormány előadói tisztjét tölti be, egy nagyobb munkálatot bocsájtott közre ezen alkalommal „A lelkészi konynia“ címén Pfeiffer Nándor kiadásában. A könyv a lelkészi javadalmi ügy történeti alakulását ismerte, s a megfelelő rendezési módot jelöli ki, mely, úgy látszik a kormány álláspontja is e nehéz kérdésben, Boncz munkálata történeti adatokkal, a törvényekkel, gyakorlattal és okmányokkal alaposan megokolva határolja el az állam és egyház jogkörét a javadalmi kérdésekben. Bizonyítása szerint az állam a törvényekben mindenkor föntartotta intézkedési jogát a lelkészi javadalmak rendezésére, de az ezzel kapcsolatos terhek viselését soha kilátásba nem helyezte, sőt 1790-ben kimondotta, hogy a szabályozás a kincstár megterhelése nélkül történjék. Csak 1848-ban, midőn a főpapság a tizedről lemondott, ekkor vállalta el az állam, hogy a kisebb rendű papság némely tagjairól, — akiknek jövedelmét e lemondás érintette, — felekezeti különbség nélkül gondoskodni fog. Ez a lehetőség korlátai közt azóta megtörtént, de ennél többet az állam nem tehet. A kongrua-alap megalkotásánál elsősorban az egyházi célú közalapítványokat kell tekintetbe venni, de a lelkészek a kongrua-alap javára történő megadóztatástól mindenesetre mentesítendők. — Boncz végül alapos számításokat tesz az alapok fölhasználható járulékairól s kijelöli azon kisebb forrásokat is, amelyek a tervezett kongrua-alap számára jelentékeny összegeket eredményezhetnek, amilyenek például az interkalárék, végrendelkezések, az adományos főpapok járulékai s hasonló források. Záradékul a kongruaalap kezelésére nézve is tesz javaslatot. A képviselőház első alelnöki állására a a szabadelvű párt körében mind általánosabban gróf Csáky Lászlót emlegetik. A képviselőhöz jogügyi bizottsága, mit hírük, tekintettel az előterjesztendő organikus javaslatokra, tetemesen meg fog nagyobbittatni. A jelenlegi tizenötös bizottságból e szerint huszonegyesizottság lenne. Szatmári püspökké a Magyar Állam értesülése szerint már legközelebb Meszlényi Gyul esztergomi apátkanonok — Kossuth Lajos sógora — fog kineveztetni. A főrendiház 1. évi okt. hó 1-én délelőtt 11 órakor ülést tart. Napirend: Elnöki jelentés. Az igazoló bizottság jelentésének bemutatása, a bizottság megalakulása, a főrendiház névjegyzékének kiigazítása és egyéb igazolási ügyek tárgyában. A háznagy, jegyzők s a bizottságok tagjainak megválasztása. Szerb nemzetiségű képviselők értekezlete. A horvát- és szlavonországi szerb nemzetiségű képviselők kezdeményezése folytán az országgyűlés szerb nemzetiségű képviselői ma délben értekezletre gyűltek össze. Elnökké Nikolics Fedor báró, alelnökké Kresztics J. és jegyzővé dr. Szevics J. választatott meg. Gyurkovics képviselő fejtegette az értekezlet egybehivásának indokait a horvát tartománygyűlés szerb körének utasításai értelmében, melyek szerint az 1885. február hóban megtartott képviselői értekezleten elfogadott program, a jelenlegi országgyűlés tartama alatt is fenntartassék, illetőleg a szerb egyházat és iskolai autonómiákat érdeklő minden ügyben valamennyi szerb képviselő között szolidáris eljárás megállapíttassék. Rövid vita után, melyen Storacskovics és Popovics képviselők vettek részt, elhatározták, hogy az értekezletet holnap délelőtt folytatják. Belpolitikai hírek. — szept. 30. A képviselőház osztályai hétfőn fognak jelentést tenni a választási jegyzőkönyvek megvizsgálásáról s jelentéseik alapján a korelnök igazoltakmit a vad lába hagy a föld keblén. Hiszen bárhol jársz a természet ölén, mindenütt megtalálod azt, ami benne vonzó s ami benne leverő. Ne zúgjon az én fülemnek dörgő zenét hegyi vízesés, ne kápráztassa az én szemeimet tengerszem csodás mélysége, ne lihegtesse tüdőmet a havas ezüst feje; de lássam a csöndesen meghúzódó falut, a patak rekettyés partját, a lombokkal sötétlő vagy lombtalan ágaival világos erdőt, a tejes mezőt s vágyam ki van elégítve. . .. ím ott vagy őszies levegőjében a falunak. A szalmafödeles házak békésen sorakoznak csöndesen pipáló kéményeikkel. Piros kukoricacsövek lógnak az eresz alatt, az udvarokban gőzölögnek a trágyadombok, a kertek alatt szürke köd szalad s a kis házablakok már téli nyugalomról, téli örömökről beszélnek. Magasan emeli ki sugár fejét a házak közül a torony, de nem rajozzák már körül a jég szárnyasai. Az utcán, melynek sarába belesüpped a lábad, unalmasan cammognak a kutyák, lábukon roppant koloncokat cipelve, amikkel a szőlőt életbiztosítják tőlük. Nyikorognak az utón a kukoricával megrakott szekerek, jönnek a törésből, az oldalon kicsüng egy-egy piros csév, mit este csókkal vált meg a leányzó, a tetején pedig tök sárgul, miből tüzes halálfejet készitnek a gyerekek, a kukorica-fosztás vidámságainak emelésére. Künn vagy a határban. Sárga tarló mindenfelé, nincs rajta se aranykalász, se fürjfészek. Fenn a kék jégben, igen magasan, gyorsan kering egy csapat galamb, egyszer ezüstként fénylik fehér hasuk, máskor meg szinte eltűnnek a távolban. Aztán hirtelen leszállnak a tarlóra szemezni. A táviró sodronyokon kényelmesen gubbasztanak a verebek s engedik szürke felborzolt tollaikat süttetni az őszi napsugaraktól. Az árkokban sok az esővíz, melyen szemét meg vörös nagy levelek ringanak. A közelben zugó malom kerekei körül fürge kis patak szalad elő, mint egy pajkos gyerek s nemsokára már vigan ringatja hideg vizén a csöndesen úszó récéket, ludakat. A jegenyefa tetejében fenn ül feketében az a bizonyos népdal megénekelte holló, rád néz s szárnyait lebbentve átröppen a szomszéd fára. A tarló egyszerre elsötétül, felhő tolult a nap elé, azután hirtelen ismét rdaranyosodik a táj s nevet minden bágyadt, de kellemes mosolylyal... a márvány Vénusok mosolyára emlékeztetőig. Alig vetted észre, mily ragyogó szövevénynyel van tele a jég, pedig ime már be van vele hálózva a kalapod, a kabátod s a füled. Olyan ez a bikanyál, mint valami úszó ezüstös gyászfátyol, melyet a természetnek egy pompes funebres intézete osztogat szét temetkezési dísznek . . . Megint borul, megint süt. De mi ott az az északi égbolton? Megmozdult talán a menyboltozat s apró göröngyök hullanak alá róla a földre ? Nem az, hanem költöző daruk közelgenek. Eleinte csak morzsányik, de ezek a morzsák szakadatlan kelnek ki a kék perifériából, mint valami légies hangyaboly s nemsokára telve a légi alakú sötétségekkel, elől egy különálló folt, utána a kétkarú alakzatok. Már fölötted szállnak, már lehallszik krugásuk s szived ennek hallatára könnyedén megreszket. Mint odafenn a légben, szívetlen is árny húzódik át. Csak egy percre. Csak amig egy gondolat tart. De itt még zsibong az élet, ha elmerek is a madarak. Ide kihallszik a falu lélekzett felhallatszik a harangoknak az őszi fris légnén megfürdött hangja, a kukoricafosztók morajló danája. Itt még áttör a hervadáson az élet nesze . . . Boér Antal korelnök az ülést d. e. 10 órakor megnyitván, a tegnapi ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. Széchenyi Aladár gr. körjegyző jelenti, hogy eddigelé a következő képviselők megválasztatása ellen érkeztek be kérvények a házhoz: Gulácsy Dezső, Kende Mihály, Károlyi Gábor gr., Éles Henrik. A kérvények ki fognak adatni az állandó igazoló bizottságnak. Bejelentetett ezután a főrendiház elnökségének kinevezéséről szóló királyi leirat, továbbá, Horvát- Szlavonország részéről a képviselőházba küldött képviselők névjegyzéke. Azonban beljebb, túl a sötét barázdákkal barnuló dombláncon, túl a pataknál regényeskedő topolyfákon, túl a széles országúton, melyeken fogatok alakzatai mozganak, sötétlenek, ott, hol a nádas barnul s a zsombikok csillognak, ott már teljes a csönd s az enyészet képe. Most már igazán puszta a puszta. Pocsolyákban ázik a föld s az ősz sara már gyúrja maga alá a virány maradványait. Az enyészet e lassú processusát csak egy messziről jött szélhullám kiséri siránkozással s az is tova fut a tarlóra. Szinte érezni lehet, mint merül a föld ismét lassan szendergésbe, mint nyugszanak el keblében az éltető erők. Hogy itt nemrég még éle virult, arra csak egy ócska csősztarisznya emlékeztet, melyet magános karón lenget a szél. Üres a természet, lejárt a hivatal ideje — a csősz a tavaszig oda akasztotta fehéredni. Vagy ott van előtted ágasbogas falazatával a pirosas erdő. Ott jársz az apró száraz levelekkel födött gyalogoton, nyírek, nyárfák és termetes tölgyek közt. Mély csönd van mindenütt, nem lebben se levél, se ág, se szellő, se madárszány. Csak úgy távolból suttog valami félénken, tartózkodón, csak halkan törren, recseg messze, messze valami, talán madár szállt el az aranypiros levelek közt vagy nyúl futott át a harasztban. Vagy lehet, hogy amott már esik s a kopasz fák távol árnyaiban az ősz finom szitás esője perceg . . . Gondolkozva ballagsz a gyalogoton s alig tekintesz a fákra, melyek ágai közt befehérszik a szürke égboltozat, hanem inkább a piros alacsony páfrányokra. A méla csend megfogja lelkedet. Arany képek rajzanak szemeid elé. Emlékeid lágyan zsongva vesznek körül. Szülőföldedre gondolsz s egyszerre fényessé, mélylyé és szingazdaggá válik a kép, a PESTI HÍRLAP 1887. októberi Országgyűlés. I. A képviselőház mai ülésében a képviselők benyújtották meghívó leveleiket, azután következett az osztályok kisorsolása. Holnap az osztályok megalakulnak és azonnal átveszik a hozzájuk utasított meghívó leveleket. A legközelebbi nyilvános ülés hétfőn lesz. II. A képviselőház ülése: szept. 30.