Pesti Hírlap, 1887. október (9. évfolyam, 269-299. szám)

1887-10-01 / 269. szám

8 kérdés, de ha megteszik, csak bajt fognak vele csinálni, az bizonyos. A toborzott bírák nem fognak az első fok élite­jéből kikerülni. Az u. n. Stréberek mindenesetre feljönnek. A protekció is fog dolgozni s fel fogja hozni azokat, a­kiket a fővárosi élet k­e 1t e m­e­i vonzanak. Egy furcsa tódulás lesz ez, melynek a kir. tábla veszi legkevesebb hasznát, de annál jobban meg­­siülik azt majd a törvényszékek. Az­ összeadás és kivonás dolga az, hogy ha 100-ból az egyik oldalon hozzátesznek, a másik oldalon meg el­­­vesznek egyet, az mindig csak egyre fog ki­menni: 100-1-l—1-100. S ha a kir. táblán fölgyártják a hátralékokat, azonnal agyoncsapja a restancia a bírói személyzetben megfogyott kir. törvényszékeket. Mit ér az a gutaütéses be­tegnek, ha a jobb oldala meggyógyul s a helyett a baloldalát üti meg a szél! És el fogják vele érni e mellett azt is, hogy törvénykezésünk szabályossága, nehezen megszerzett egyöntetűsége és ezzel alapossága is évekre kiható csapást fog elvinni a kísér­letből. A per pedig nagyobb intrizás lesz mint valaha. A jogász urak okoskodjanak a mi beteg, nagyon beteg igazságszolgáltatásunk fölött to­vább. De az állampolgárnak joga van követelni az igazságot. Nem kéri ingyen. Fizet érte adóban, bélyegben és illetékben tömérdek milliót. S az állampolgár, ha azt látja, hogy mi­képen főzik le súlyos áldozatai fejében, akkor egyszerűen azt mondja, hogy az országnak te­hetetlen és rossz igazságügyi kormányzata van. Ilyen van már több mint tíz év óta folytonosan. Deák Ferenc szobrát csak tegnap leplez­­ték le. Az „öreg úr‘: egy komoly pillanatában Magyarország történelmi feladata gyanánt az igazság kultuszát jelölte meg. S abban a véleményben volt, hogy ez adja csak meg nem­zetünknek igazán a létezés jogát. Vigyázzunk! Az igazság elhanyagolásával nemzetünk létezési jogát fogjuk megcsorbítani! nak fogja enunciálni azon képviselőket, kiknek meg­­bizó­levelei se formai kifogás alá nem esnek, se kér­vénynyel nincsenek megtámadva. Ezzel a megalaku­lás előzményein átesik a ház s megválaszthatja állandó tisztikarát. A választás, mint halljuk, a keddi ülésben fog megtörténni. Az egyik jegyzői állás fölött a kormánypárt kebelében folyt korteskedés már vé­get is ért, a párt irányadó egyéniségei ugyanis erre az állásra Dárday Sándort jelölték ki, a­ki minden valószínűség szerint meg is fog választatni. A r.­bath, lelkészek javadalmának szabá­lyozása végett T­e f­o­r t vallásügyi miniszter által a múlt évben összehívott vegyes értekezlet holnap ismét össze fog ülni, hogy tanácskozásait folytassa. B­o­n­c­z Ferenc közalapítványi kir. ügyigazgató, a­ki ezen értekezletben a kormány előadói tisztjét tölti be, egy nagyobb munkálatot bocsájtott közre ezen alkalommal „A lelkészi konynia“ címén Pfeiffer Nándor kiadásában. A könyv a lelkészi javadalmi ügy történeti alakulását ismerte, s a megfelelő ren­dezési módot jelöli ki, mely, úgy látszik a kormány álláspontja is e nehéz kérdésben, Boncz munkálata történeti adatokkal, a törvényekkel, gyakorlattal és okmányokkal alaposan megokolva határolja el az állam és egyház jogkörét a javadalmi kérdésekben. Bizonyítása szerint az á­ll­a­m a törvényekben min­denkor föntartotta intézkedési jogát a lelkészi java­dalmak rendezésére, de az ezzel kapcsolatos terhek viselését soha kilátásba nem helyezte, sőt 1790-ben kimondotta, hogy a szabályozás a kincstár megter­helése nélkül történjék. Csak 1848-ban, midőn a főpapság a tizedről lemondott, ekkor vállalta el az állam, hogy a kisebb rendű papság némely tagjairól, — akiknek jövedelmét e lemondás érintette, — fe­lekezeti különbség nélkül gondoskodni fog. Ez a le­hetőség korlátai közt azóta megtörtént, de ennél többet az állam nem tehet. A kongrua-alap megalkotásánál első­sorban az egyházi célú közala­pítványokat kell tekintetbe venni, de a lelkészek a kongrua-alap javára történő megadóztatástól mindenesetre mentesítendők. — Boncz végül alapos számításokat tesz az alapok fölhasználható járulé­kairól s kijelöli azon kisebb forrásokat is, amelyek a tervezett kongrua-alap számára jelentékeny össze­geket eredményezhetnek, amilyenek például az inter­­kalárék, végrendelkezések, az adományos főpapok járulékai s hasonló források. Záradékul a kongrua­­alap kezelésére nézve is tesz javaslatot. A képviselőház első alelnöki állására a a szabadelvű párt körében mind általánosabban gróf C­s­á­k­y Lászlót emlegetik. A képviselőhöz jogügyi bizottsága, mit hírük, tekintettel az előterjesztendő organikus javas­latokra, tetemesen meg fog nagyobbittatni. A jelen­legi tizenötös bizottságból e szerint huszonegyes­i­zottság lenne. Szatmári püspökké a Magyar Állam értesü­lése szerint már legközelebb M­e­s­z­l­é­n­y­i Gyul esztergomi apátkanonok — Kossuth Lajos sógora — fog kineveztetni. A főrendiház 1. évi okt. hó 1-én délelőtt 11 órakor ülést tart. Napirend: Elnöki jelentés. Az iga­zoló bizottság jelentésének bemutatása, a bizottság megalakulása, a főrendiház névjegyzékének kiigazí­tása és egyéb igazolási ügyek tárgyában. A ház­nagy, jegyzők s a bizottságok tagjainak megvá­lasztása. Szerb nemzetiségű képviselők értekez­lete. A horvát- és szlavonországi szerb nemzetiségű képviselők kezdeményezése folytán az országgyűlés szerb nemzetiségű képviselői ma délben értekezletre gyűltek össze. Elnökké N­i­k­o­l­i­c­s Fedor báró, al­­elnökké Kresztics J. és jegyzővé dr. Sze­­v­i­c­s J. választatott meg. Gyurkovics kép­viselő fejtegette az értekezlet egybehivásának ind­okait a horvát tartománygyűlés szerb köré­nek utasításai értelmében, melyek szerint az 1885. február hóban megtartott képviselői érte­kezleten elfogadott program, a jelenlegi országgyű­lés tartama alatt is fenntartassék, illetőleg a szerb egyházat és iskolai autonómiákat érdeklő minden ügyben valamennyi szerb képviselő között szolidáris eljárás megállapíttassék. Rövid vita után, melyen Storacskovics és Popovics képviselők vettek részt, elhatározták, hogy az értekezletet holnap délelőtt folytatják. Belpolitikai hírek. — szept. 30. A képviselőház osztályai hétfőn fognak jelentést tenni a választási jegyzőkönyvek megvizs­gálásáról s jelentéseik alapján a korelnök igazoltak­mit a vad lába hagy a föld keblén. Hiszen bár­hol jársz a természet ölén, mindenütt megtalá­lod azt, a­mi benne vonzó s a­mi benne leverő. Ne zúgjon az én fülemnek dörgő zenét hegyi vízesés, ne kápráztassa az én szemeimet tenger­szem csodás mélysége, ne lihegtesse tüdőmet a havas ezüst feje; de lássam a csöndesen meg­húzódó falut, a patak rekettyés partját, a lom­bokkal sötétlő vagy lombtalan ágaival világos er­dőt, a tejes mezőt s vágyam ki van elégítve. . .. ím ott vagy őszies levegőjében a fa­lunak. A szalmafödeles házak békésen sorakoz­nak csöndesen pipáló kéményeikkel. Piros kuko­­rica­csövek lógnak az eresz alatt, az udvarokban gőzölögnek a trágyadombok, a kertek alatt szür­ke köd szalad s a kis házablakok már téli nyu­galomról, téli örömökről beszélnek. Magasan emeli ki sugár fejét a házak közül a torony, de nem rajozzák már körül a jég szárnyasai. Az utcán, melynek sarába belesüpped a lábad, unalmasan cammognak a kutyák, lábukon rop­pant koloncokat cipelve, a­mikkel a szőlőt élet­­biztosítják tőlük. Nyikorognak az utón a kuko­ricával megrakott szekerek, jönnek a törésből, az oldalon kicsüng egy-egy piros csév, mit este csókkal vált meg a leányzó, a tetején pedig tök sárgul, miből tüzes halálfejet készitnek a gyere­kek, a kukorica-fosztás vidámságainak emelésére. Künn vagy a határban. Sárga tarló min­denfelé, nincs rajta se aranykalász, se fürjfé­­szek. Fenn a kék jégben, igen magasan, gyor­san kering egy csapat galamb, egyszer ezüst­ként fénylik fehér hasuk, máskor meg szinte eltűnnek a távolban. Aztán hirtelen leszállnak a tarlóra szemezni. A táviró sodronyokon kényel­mesen gubbasztanak a verebek s engedik szürke felborzolt tollaikat süttetni az őszi napsugarak­tól. Az árkokban sok az esővíz, melyen szemét meg vörös nagy levelek ringanak. A közelben zugó malom kerekei körül fürge kis patak sza­lad elő, mint egy pajkos gyerek s nemsokára már vigan ringatja hideg vizén a csöndesen úszó récéket, ludakat. A jegenyefa tetejében fenn ül feketében az a bizonyos népdal meg­énekelte holló, rád néz s szárnyait lebbentve átröppen a szomszéd fára. A tarló egyszerre el­sötétül, felhő tolult a nap elé, azután hirtelen ismét rdaranyosodik a táj s nevet minden bá­gyadt, de kellemes mosolylyal... a márvány Vénusok mosolyára emlékeztetőig. Alig vetted észre, mily ragyogó szövevénynyel van tele a jég, pedig ime már be van vele hálózva a ka­lapod, a kabátod s a füled. Olyan ez a bika­­nyál, mint valami úszó ezüstös gyászfátyol, me­lyet a természetnek egy pompes funebres inté­zete osztogat szét temetkezési dísznek . . . Megint borul, megint süt. De mi ott az az északi ég­bolton? Megmozdult talán a menyboltozat s apró göröngyök hullanak alá róla a földre ? Nem az, hanem költöző daruk közelgenek. Eleinte csak morzsányik, de ezek a morzsák szakadat­lan kelnek ki a kék perifériából, mint valami légies hangyaboly s nemsokára telve a lég­i alakú sötétségekkel, elől egy különálló folt, utána a kétkarú alakzatok. Már fölötted szállnak, már lehallszik krugásuk s szived ennek hallatára könnyedén megreszket. Mint odafenn a légben, szívetlen is árny húzódik át. Csak egy percre. Csak a­m­ig egy gondolat tart. De itt még zsibong az élet, ha elmerek is a madarak. Ide kihallszik a falu lélekzett felhal­­latszik a harangoknak az őszi fris légn­én­ meg­­fürdött hangja, a kukoricafosztók morajló danája. Itt még áttör a hervadáson az élet nesze . . . Boér Antal korelnök az ülést d. e. 10 órakor megnyitván, a tegnapi ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. Széchenyi Aladár gr. körjegyző jelenti, hogy eddigelé a következő képviselők megválasztatása el­len érkeztek be kérvények a házhoz: Gulácsy Dezső, Kende Mihály, Károlyi Gábor gr., Éles Henrik. A kérvények ki fognak adatni az állandó iga­zoló bizottságnak. Bejelentetett ezután a főrendiház elnökségének kinevezéséről szóló királyi leirat, továbbá, Horvát- Szlavonország részéről a képviselőházba küldött kép­viselők névjegyzéke. Azonban beljebb, túl a sötét barázdákkal barnuló dombláncon, túl a pataknál regényeskedő topolyfákon, túl a széles országúton, melyeken fogatok alakzatai mozganak, sötétlenek, ott, hol a nádas barnul s a zsombikok csillognak, ott már teljes a csönd s az enyészet képe. Most már igazán puszta a puszta. Pocsolyákban ázik a föld s az ősz sara már gyúrja maga alá a virány maradványait. Az enyészet e lassú pro­­cessusát csak egy messziről jött szélhullám ki­séri siránkozással s az is tova fut a tarlóra. Szinte érezni lehet, mint merül a föld ismét lassan szendergésbe, mint nyugszanak el keblé­ben az éltető erők. Hogy itt nemrég még éle virult, arra csak egy ócska csősztarisznya em­lékeztet, melyet magános karón lenget a szél. Üres a természet, lejárt a hivatal ideje — a csősz a tavaszig oda akasztotta fehéredni. Vagy ott van előtted ágasbogas falazatával a pirosas erdő. Ott jársz az apró száraz leve­lekkel födött gyalogoton, nyírek, nyárfák és ter­metes tölgyek közt. Mély csönd van mindenütt, nem lebben se levél, se ág, se szellő, se ma­­dárszány. Csak úgy távolból suttog valami fé­lénken, tartózkodón, csak halkan törren, recseg messze, messze valami, talán madár szállt el az aranypiros levelek közt vagy nyúl futott át a harasztban. Vagy lehet, hogy amott már esik s a kopasz fák távol árnyaiban az ősz finom szitás esője perceg . . . Gondolkozva ballagsz a gyalogoton s alig tekintesz a fákra, melyek ágai közt befehérszik a szürke égboltozat, hanem in­kább a piros alacsony páfrányokra. A méla csend megfogja lelkedet. Arany képek rajzanak szemeid elé. Emlékeid lágyan zsongva vesznek körül. Szülőföldedre gondolsz s egyszerre fé­nyessé, mélylyé és szingazdaggá válik a kép, a PESTI HÍRLAP 1887. október­­i Orszá­ggy­űlés. I. A képviselőház mai ülésében a képviselők benyújtották meghívó leveleiket, azután követ­kezett az osztályok kisorsolása. Holnap az osz­tályok megalakulnak és azonnal átveszik a hoz­zájuk utasított meghívó leveleket. A legközelebbi nyilvános ülés hétfőn lesz. II. A képviselőház ülése: szept. 30.

Next