Pesti Hírlap, 1887. november (9. évfolyam, 300-329. szám)
1887-11-01 / 300. szám
s Wilson maga kívánta ügye megvizsgálására parlamenti bizottság kiküldését. Grévy, az elnök s az opportunisták vezérei ellenezték, és pedig nem azért csupán, mert a gyanúsítást ép oly nemtelennek, mint az ellen a védekezést megalázónak találták, hanem azért, mivel az egész rendjel-ügy az illetékes vizsgálat és eljárás tárgya már, a parlament a bíró tisztébe nem avatkozhatik, az ő dolga a törvényhozás s a kormányzat ellenőrzése, nem pedig az igazságszolgáltatás. Wilson tehát belenyugodott, hogy bevárja az illetékes ítéletet, mandátumát pedig semmi esetre nem teszi le. De nem nyugodtak ellenségei. Szemére vetették, hogy állami épületben az Elyséeben lakik (t. i. közös háztartása van apósával, aki leányától elválni nem akar s aki, mint a köztársaság elnöke, másutt nem lakhatik); szemére vetették, hogy a magánleveleit is állami bélyeg alatt küldözgette (aminek pótlásául Wilson 40,000 frankot adott át a kincstárnak) s Cuneo d’Ornano képviselő, bonapartista, előterjesztő indítványát a parlamenti vizsgáló bizottság kiküldésére, ámbár másnap azzal enyhíté, hogy nem akar vele Grévyre és vejére célozni. Természetes azonban, hogy mind e támadások éle voltaképen a köztársaság elnöke s annak megbuktatásával maga a köztársaság ellen van irányozva. A parlamenti vizsgálat elrendelése most már maga is oly morális csapás lenne Wilsonra, melynek súlya alatt Grévynek is mélyen sértve kellene éreznie magát s ki is jelenté, hogy ez esetben kénytelen lesz állásáról lemondani. Hát épen azt tenné, a mi ellenfeleinek volta képi célja. Eszékre térnek-e Clemenceau és társai még idején, avagy a monarchisták uszályába kapaszkodnak továbbra is? Jövő csütörtökön meg lesz a határozott válasz erre is, de a legújabb jelenségek szerint a krízis már most is sokat veszített élességéből s az igazi köztársaságiak tömörülnek, hogy a zavart tovább fejlődni ne engedjék. Egyébiránt a monarchisták is csalatkoznak, hogy Grévy esetleges megbuktatásával az ő vetésük már fölvirágozik. Grévy után Ferry lesz a köztársaság elnöke s még a radikálisok uralma is megelőzi az övékét. Ezek pedig radikálisaktermészetü vád, mely szerint Körmendy előbb 5000 forintért vissza akart lépni a jelöltségtől, majd a választás után 6000 forintért a kérvényezéstől. . . . Ezzel a harsogó fináléval végződött a bizonylat-olvasás. Ezután átvették a tért az ügyvédek. A verifikáló tárgyalás nem egyéb, mint néhány fogas prókátor vitája. Az egyik nyakon csípi az ellenzéki jelöltet és fojtogatja, a másik a kormánypártit. Puffognak a frázisok meg az az argumentumok. Az avatatlan hallgató azt hiszi, hogy rajtuk dől a választás sorsa, pedig tényleg egyetlen egy mandátum-vita se volt még, amelynek eredményét előre ne tudták volna még az újságírók is. A mai tárgyalás ügyvédei kivétel nélkül abba a hibába estek, hogy túlságos páthost használtak. Pedig hát azokat a petrifikált mamelukokat, akik e választásban döntenek, nem lehet se agyonbeszélni, se megindítani. Arculcsapott morál . . . hozsannát üvöltő értelmetlen intelligencia . . . politikai jellemtelenség . . . szervilizmus . . . áruba bocsátott alkotmány . . . pártfegyelem mint kísértet . . . különböző fokozatú gazemberek . . . Lázadás, terrorizmus . . . megvásárolható jelölt . . . Ezek voltak alaphangjai a felszólalásoknak mindkét oldalról. A kérvényezők részéről dr. Preyer Hugó budapesti és Matolcsy kaposvári ügyvédek voltak jelen, a mandátumot ifj. Csorba Ede kaposvári és dr. Darvas Fülöp budapesti ügyvédek védték. Preyer Hugó hevesen, szaggatottan beszélt, néhol vervvel és hatással (t. i. ránk útban lesznek készek eljárni a trónkövetelő urakkal, híveikkel, mint a mérsékelt köztársaságiak tették. Tudja azt Mackay, a monarchista unió elnöke is s ő sem kíván ez idő szerint királyrestaurációt, hanem az erre kedvezőbb idők beálltáig beéri a mérsékelt köztársasággal s visszautasítja a radikálisok segélyét, annál is inkább, mivel értésére van adva, hogy az orosz cár nem szívesen látná Franciaország kormányán a radikálisokat. A muszka cár akarata pedig Franciaországban ez idő szerint, — abszurdum, de igaz, — irányadó. PESTI HÍRLAP 1887. november L. Belpolitikai hírek. — okt. 31. Einisztereink Bécsben. Fejérváry Géza br. honvédelmi miniszter, aki tegnapelőtt Bécsbe utazott — amint lapunknak az osztrák fővárosból táviratilag jelentik — tegnap és ma hosszabb ideig tárgyalt Bylandt-Reicht gr. közös hadügyminiszterrel s ma este Orczy br. miniszterrel együtt visszaérkezett Budapestre. Tisza Kálmán miniszterelnök, ki ma reggel Bécsből ide érkezett, csak a folyó hét végén szándékozik ismét oda visszatérni. Külpolitikai hiraka — okt. 31. A szerb kormányválság egyelőre megoldást nyert, amennyiben a radikális párt beleegyezett abba, hogy a kinevezett képviselők kétharmada a liberális párt köréből vétessék és így Risztics a skupstinában többséget biztosítson magának. Hogy az egyetértés a fuzionált kormánypártok közt meddig fog tartani, más kérdés. Egyet azonban talán már most lehet konstatálni és ez az, hogy a radikálisok kényszerűségből engedtek, mert észrevehették, hogy Milán király egyáltalán nem hajlandó tisztán radikális kabinetre bízni az ország sorsát. A radikálisok megígérték ugyan, hogy a külpolitika terén nem fognak oppozíciót csinálni, de ígéretüknek kötve lehetett hinni, mert közlönyük, az „Odjek“ ép a múlt héten cikket közölt, melyben a Szerbiával barátságban élő magyar nemzetet a Zásztava modorában támadta meg. Bajos volna a szerb politika vezetését ilyen politikusokra bízni és igy egyelőre Risztics maradt a helyzet ura. Olaszország és a porta közt a friedrichsruhei találkozás óta bizalmatlan viszony fejlődött, miután a francia lapok váltig azt híresztelték, hogy Crispi a középeurópai hatalmakhoz való csatlakozás díjául Tripolis kötötte ki magának. A római félhivatalos távirati ügynökség most megcáfolja a francia lapoknak ezt a híresztelését és Konstantinápolyból azt jelenteti magának, hogy „hivatalos körök kijelenságírókra, de sokszor egészen a gyönge frázisok birodalmába tévedt. Egy ízben az elnök meg is akasztó beszédében, amikor javában ostorozá vala a szervilizmust, mely nem pirul, hanem ujjong bűne fölött. Volt azonban a délutáni beszédében egy passzus, mely bizonyára kibékíté vele az elnököt is. Ez így hangzik: ,,A képviselő olyan, mint egy Venus, akármilyen piszkos habokból kel ki, ha kikelt, olyan tiszta, mint a gyöngy.“ No már, ez aztán szép volt. Ivánka Zsiga irigykedve nézett az ő vis-a-vis Vénusára, Madarász papára, aki sajnos már csak a nagymamákká élemedett Vénusok közt foglalhatna helyet. Szerencséjére Preyernek ellenfelei se voltak különbek. A híres ifjú Csorba, aki nemrég még szélbali apostol volt Somogyban, izmos, tagbaszakadt alak, öblös hanggal, de a fogásai nem a legfifikusabbak, igy midőn a főérve az volt, hogy az ellenzék tanúi érdekelt felek, akik nem vehetők figyelembe, mert a választók. Azt mondom, szerencséjére Preyernek, pedig hát több itt a szerencséje Csorbának ... No de ne vágjunk a holnap elébe, amikor kihirdetik az eredményt. Darvas Fülöp a választás másik védője szintén két beszédet tartott s annyira feltüzelte magát, hogy az elnök őt is mérsékletre inté két ízben. A tárgyalás, mely délelőtt 11 órakor kezdődött, megszakításokkal esti 8-ig húzódott. Ekkor az elnök felfüggesztette holnap délelőtti 11-ig, 12 órakor pedig kihirdetik a határozatot. Nincs már egyéb hátra a határozatnál. zése szerint Bismarck herceg és Crispi tanácskozás , melyben a török birodalom területi épségét fogadták el a jövendőbeli megállapodások alapjául, kiefekték a szultánt.“ Még egy „somogyi levél“. A képviselőház harmadik kizáródottságának mai ülésében egy nyilatkozatot olvastak fel, melynek tartalma szenzációs hatással volt a hallgatóságra. A nyilatkozatot Márffy Emil birtokos állította ki, a kaposvári választásnál egyik vezértagja gróf Széchenyi pártjának. A legkompromittálóbb vádakat emeli benne a függetlenségi párti jelölt, Körmendy Sándor ellen. A nyilatkozat, melynek tartalma Körmendy feljelentése folytán legközelebb bűnvádi eljárás tárgyát fogja képezni, egész terjedelmében így hangzik: Miután értésemre esett, hogy az 1887 június 18-án történt kaposvári kerületi képviselőválasztás eredménye ellen beadott petícióhoz csatolt bizonyítványokban személyemről is létezik említés, a választás körülményeinek, illetve Körmendy Sándor képviselőjelöltsége körülményeinek teljes megvilágítása érdekében a következőket adom elő, melyek igazságát becsületemre állítom. A választási mozgalmakat megelőzőleg, midőn még a képviselőjelölések meg nem történtek, az 1887 május 2-án tartott évnegyedes t. h. bizottsági gyűlés alkalmából Körmendy Sándor engem megszólított, hogy velem „négyszemközt“ óhajtana beszélni; erre én késznek nyilatkozván, figyelmeztettem őt, hogy a gyűlésterem egyik ablakmélyedésében beszélhetünk. Ő azonban azt hozván fel, hogy a beszélgetés igen fontos és hosszas lesz, de ott feltűnést se szeretne kelteni, kért, hogy a következő szombaton, ez év május 7-án látogatnám meg őt Hedrahelyen. Én a mondott időben Hedrahelyen Körmendynél meg is jelentem, hol ő nekem előadta, hogy fel fog lépni képviselőjelöltnek, mert azzal családja anyagi helyzetén kíván segíteni. Azon megjegyzésemre, hogy a képviselői állás arra nem alkalmas, ő oda nyilatkozott, miként mint képviselőnek nem volna neki lehetetlen illető helyen kivinni azt, hogy Somogy megye egy részéből és Szlavóniából református püspökséget csinálnának az ő számára. A beszéd további folyamában előadta, hogy már azon is gondolkozott, vájjon nem kaphatna-e ő egy állami olcsó haszonbérletet ? sőt hajlandó volna birtokát eladni, ha egy állami birtokot kaphatna olcsó pénzért örök éren. Erre én megjegyeztem, hogy az állami haszonbérletek és eladások nyilvános árverés után a legtöbbet ígérőnek adatnak, tehát abban senki kivételes előnyöket nem nyerhet. Körmendy erre megjegyezte, hogy S2 tjekre. A határozatnál ... de hát mi lesz a határozat ? Holnap délig ezen a kérdésen töpreng lázasan a kétegyháza és a somogyi püspökség. Mi lesz, mi lesz? Preyer úr számos hasonlatai közt ezeket mondá: Mint kísérteteket látom elvonulni azon választásokat, melyeket a pártfegyelem igazolt ... de én nem hiszek a kísértetekben. Ej, ej, Preyer úr, ön elfeledte, hogy holnap van halottak napja . . . a kisértetek napja . . . P.s. Fővárosi séták. (A „Pesti Hirlap”. eredeti tárcája.) (A köd. — Az egyetemes csokoládé. — Alkonyi séta. — Az Andrássy-út. — Az én gyufás gyerekem. — Azok a gazemberek. — Amit Bécsben födöztek föl. — A ragályos jótékonyság. — A kik a vízbe ugornak. — Statisztikai adatokat az éhezőknek !) Köd és gyalázatos pocsok a széles nagy utcákon. A budai hegyek s a vár ormai silhouette gyanánt derengenek át a páratelt levegőn s a félhomályban minden nagyobbat mutat. Még a legbrutálisabb kaszárnya-épület is érdekes műalkotásképen hizelgi át magát a levegő fátyolán s ami kevés stilszerű van utcáinkon, megszebbül az utcák nagy bizonytalanságában. Érdekes minden, mint egy félig kifejezett jelentékeny gondolat, ha van. Egyébként, mintha csokoládéval volna bevonva a talaj. A nyáron át hatósági felügyelet alatt künn hagyott szutyok beváltotta ígéretét .