Pesti Hírlap, 1887. november (9. évfolyam, 300-329. szám)

1887-11-01 / 300. szám

s Wilson maga kívánta ügye megvizsgálá­sára parlamenti bizottság kiküldését. Grévy, az elnök s az opportunisták vezérei ellenezték, és pedig nem azért csupán, mert a gyanúsítást ép oly nemtelennek, mint az ellen a védekezést megalázónak találták, hanem azért, mivel az egész rendjel-ügy az illetékes vizsgálat és eljá­rás tárgya már, a parlament a bíró tisztébe nem avatkozhatik, az ő dolga a törvényhozás s a kormányzat ellenőrzése, nem pedig az igazság­szolgáltatás. Wilson tehát belenyugodott, hogy bevárja az illetékes ítéletet, mandátumát pedig semmi esetre nem teszi le. De nem nyugodtak ellensé­gei. Szemére vetették, hogy állami épületben az Elyséeben lakik (t. i. közös háztartása van apó­sával, a­ki leányától elválni nem akar s a­ki, mint a köztársaság elnöke, másutt nem lakha­­tik); szemére vetették, hogy a magán­leveleit is állami bélyeg alatt küldözgette (a­minek pótlá­sául Wilson 40,000 frankot adott át a kincstár­nak) s Cuneo d’Ornano képviselő, bonapartista, előterjesztő indítványát a parlamenti vizsgáló bizottság kiküldésére, ámbár másnap azzal eny­­híté, hogy nem akar vele Grévyre és vejére célozni. Természetes azonban, hogy mind e táma­dások éle voltaképen a köztársaság elnöke s annak megbuktatásával maga a köztársaság el­len van irányozva. A parlamenti vizsgálat elren­delése most már maga is oly morális csapás lenne Wilsonra, melynek súlya alatt Grévynek is mélyen sértve kellene éreznie magát s ki is je­lenté, hogy ez esetben kénytelen lesz állásáról lemondani. Hát épen azt tenné, a mi ellenfelei­nek volta képi célja. Eszékre térnek-e Clemenceau és társai még idején, avagy a monarchisták uszályába kapaszkodnak továbbra is? Jövő csütörtökön meg lesz a határozott válasz erre is, de a leg­újabb jelenségek szerint a krízis már most is sokat veszített élességéből s az igazi köztársa­ságiak tömörülnek, hogy a zavart tovább fej­lődni ne engedjék. Egyébiránt a monarchisták is csalatkoznak, hogy Grévy esetleges megbuktatásával az ő ve­tésük már föl­virágozik. Grévy után Ferry lesz a köztársaság elnöke s még a radikálisok uralma is megelőzi az övékét. Ezek pedig radikálisak­természetü­ vád, mely szerint Körmendy előbb 5000 forintért vissza akart lépni a jelöltségtől, majd a választás után 6000 forintért a kérvé­­nyezéstől. . . . Ezzel a harsogó fináléval végződött a bizonylat-olvasás. Ezután átvették a tért az ügyvédek. A verifikáló tárgyalás nem egyéb, mint néhány fogas prókátor vitája. Az egyik nyakon csípi az ellenzéki jelöltet és fojtogatja, a másik a kormánypártit. Puffognak a frázisok meg az az argumentumok. Az avatatlan hallgató azt hiszi, hogy rajtuk dől a választás sorsa, pedig tényleg egyetlen egy mandátum-vita se volt még, a­melynek eredményét előre ne tudták volna még az újságírók is. A mai tárgyalás ügyvédei kivétel nélkül abba a hibába estek, hogy túlságos páthost hasz­náltak. Pedig hát azokat a petrifikált mamelu­­kokat, a­kik e választásban döntenek, nem le­het se agyonbeszélni, se megindítani. Arculcsapott morál . . . hozsannát üvöltő értelmetlen intelligencia . . . politikai jellemte­­lenség . . . szervilizmus . . . áruba bocsátott alkotmány . . . pártfegyelem mint kísértet . . . különböző fokozatú gazemberek . . . Lázadás, terrorizmus . . . megvásárolható jelölt . . . Ezek voltak alaphangjai a felszólalásoknak mindkét oldalról. A kérvényezők részéről dr. Preyer Hugó budapesti és Matolcsy kaposvári ügyvédek vol­tak jelen, a mandátumot ifj. Csorba Ede kapos­vári és dr. Darvas Fülöp budapesti ügyvédek védték. Preyer Hugó hevesen, szaggatottan be­szélt, néhol vervvel és hatással (t. i. ránk út­ban lesznek készek eljárni a trónkövetelő urak­kal, híveikkel, mint a mérsékelt köztársaságiak tették. Tudja azt Mackay, a monarchista unió elnöke is s ő sem kíván ez idő szerint király­restaurációt, hanem az erre kedvezőbb idők be­álltáig beéri a mérsékelt köztársasággal s vissza­utasítja a radikálisok segélyét, annál is inkább, mivel értésére van adva, hogy az orosz cár nem szívesen látná Franciaország kormányán a radikálisokat. A muszka cár akarata pedig Fran­ciaországban ez idő szerint, — abszurdum, de igaz, — irányadó. PESTI HÍRLAP 1887. november L. Belpolitikai hírek. — okt. 31. E­inisztereink Bécsben. Fejérváry Géza br. honvédelmi miniszter, a­ki tegnapelőtt Bécsbe utazott — a­mint lapunknak az osztrák fővárosból táviratilag jelentik — tegnap és ma hossza­bb ideig tárgyalt Bylandt-Reicht gr. kö­zös hadügyminiszterrel s ma este Orczy br. miniszterrel együtt visszaérkezett Budapestre. Tisza Kálmán miniszterelnök, ki ma reggel Bécsből ide érkezett, csak a folyó hét végén szándé­kozik ismét oda visszatérni. Külpolitikai hiraka — okt. 31. A szerb kormányválság egyelőre megoldást nyert, a­mennyiben a radikális párt beleegyezett abba, hogy a kinevezett képviselők két­harmada a liberális párt köréből vétessék és így Risztics a skup­­stinában többséget biztosítson magának. Hogy az egyetértés a fuzionált kormánypártok közt meddig fog tartani, más kérdés. Egyet azonban talán már most lehet konstatálni és ez az, hogy a radikálisok kényszerűségből engedtek, mert észrevehették, hogy Milán király egyáltalán nem hajlandó tisztán radiká­lis kabinetre bízni az ország sorsát. A radikálisok megígérték ugyan, hogy a külpolitika terén nem fognak oppozíciót csinálni, de ígéretüknek kötve lehetett hinni, mert közlönyük, az „Odjek“ ép a múlt héten cikket közölt, melyben a Szerbiával barátságban élő magyar nemzetet a Zásztava modorá­ban támadta meg. Bajos volna a szerb politika vezetését ilyen politikusokra bízni és igy egyelőre Risztics maradt a helyzet ura. Olaszország és a porta közt a friedrichs­­ruhei találkozás óta bizalmatlan viszony fejlődött, miután a francia lapok váltig azt híresztelték, hogy Crispi a középeurópai hatalmakhoz való csatlakozás díjául Tripolis­ kötötte ki magának. A római félhiva­talos távirati ügynökség most megcáfolja a francia lapoknak ezt a híresztelését és Konstantinápolyból azt jelenteti magának, hogy „hivatalos körök kijelen­ságírókra, de sokszor egészen a gyönge frázisok birodalmába tévedt. Egy ízben az elnök meg is akasztó beszé­dében, a­mikor javában ostorozá vala a szerviliz­­must, mely nem pirul, hanem ujjong bűne fölött. Volt azonban a délutáni beszédében egy passzus, mely bizonyára kibékíté vele az elnö­köt is. Ez így hangzik: ,,A képviselő olyan, mint egy Venus, akár­milyen piszkos habokból kel ki, ha kikelt, olyan tiszta, mint a gyöngy.“ No már, ez aztán szép volt. Ivánka Zsiga irigykedve nézett az ő vis-a-vis Vénusára, Mada­rász papára, a­ki sajnos már csak a nagyma­mákká élemedett Vénusok közt foglalhatna helyet. Szerencséjére Preyernek ellenfelei se vol­tak különbek. A híres ifjú Csorba, a­ki nemrég még szélbali apostol volt Somogyban, izmos, tagbaszakadt alak, öblös hanggal, de a fogásai nem a legfifikusabbak, igy midőn a főérve az volt, hogy az ellenzék tanúi érdekelt felek, a­kik nem vehetők figyelembe, mert a választók. Azt mondom, szerencséjére Preyernek, pe­dig hát több itt a szerencséje Csorbának ... No de ne vágjunk a holnap elébe, a­mi­kor kihirdetik az eredményt. Darvas Fülöp a választás másik védője szintén két beszédet tartott s annyira feltüzelte magát, hogy az elnök őt is mérsékletre inté két ízben. A tárgyalás, mely délelőtt 11 órakor kez­dődött, megszakításokkal esti 8-ig húzódott. Ekkor az elnök felfüggesztette holnap délelőtti 11-ig, 12 órakor pedig kihirdetik a határozatot. Nincs már egyéb hátra a határozatnál. zése szerint Bismarck herceg és Crispi tanácskozás , melyben a török birodalom területi épségét fogadták el a jövendőbeli megállapodások alapjául, kiefek­­ték a szultánt.“ Még egy „somogyi levél“. A képviselőház harmadik kizáró­­dottsá­­gának mai ülésében egy nyilatkozatot olvastak fel, melynek tartalma szenzációs hatással volt a hallgatóságra. A nyilatkozatot Márffy Emil bir­tokos állította ki, a kaposvári választásnál egyik vezértagja gróf Széchenyi pártjának. A legkom­­promittálóbb vádakat emeli benne a független­ségi párti jelölt, Körmendy Sándor ellen. A nyi­latkozat, melynek tartalma Körmendy feljelen­tése folytán legközelebb bűnvádi eljárás tár­gyát fogja képezni, egész terjedelmében így hangzik: Miután értésemre esett, hogy az 1887 június 18-án történt kaposvári kerületi képviselőválasztás eredménye ellen beadott petícióhoz csatolt bizonyít­ványokban személyemről is létezik említés, a válasz­tás körülményeinek, illetve Körmendy Sándor képvi­­selőjelöltsége körülményeinek teljes megvilágítása ér­dekében a következőket adom elő, melyek igazságát becsületemre állítom. A választási mozgalmakat megelőzőleg, midőn még a képviselőjelölések meg nem történtek, az 1887 május 2-án tartott évnegyedes t. h. bizottsági gyűlés alkalmából Körmendy Sándor engem megszó­lított, hogy velem „négyszemközt“ óhajtana beszélni; erre én késznek nyilatkozván, figyelmeztettem őt, hogy a gyűlésterem egyik ablakmélyedésében be­szélhetünk. Ő azonban azt hozván fel, hogy a be­szélgetés igen fontos és hosszas lesz, de ott feltű­nést se szeretne kelteni, kért, hogy a következő szombaton, ez év május 7-án látogatnám meg őt Hedrahelyen. Én a mondott időben Hedrahelyen Körmendynél meg is jelentem, hol ő nekem előadta, hogy fel fog lépni képviselőjelöltnek, mert azzal csa­ládja anyagi helyzetén kíván segíteni. Azon meg­jegyzésemre, hogy a képviselői állás arra nem alkal­mas, ő oda nyilatkozott, miként mint képviselőnek nem volna neki lehetetlen illető helyen kivinni azt, hogy Somogy megye egy részéből és Szlavóniából re­formátus püspökséget csinálnának az ő számára. A beszéd további folyamában előadta, hogy már azon is gondolkozott, vájjon nem kaphatna-e ő egy állami olcsó haszonbérletet ? sőt hajlandó volna birtokát eladni, ha egy állami birtokot kaphatna olcsó pénz­ért örök éren. Erre én megjegyeztem, hogy az ál­lami haszonbérletek és eladások nyilvános árverés u­tán a legtöbbet ígérőnek adatnak, tehát abban senki kivételes előnyöket nem nyerhet. Körmendy erre megjegyezte, hogy S2 tjekre. A határozatnál ... de hát mi lesz a ha­tározat ? Holnap délig ezen a kérdésen töpreng lázasan a kétegyháza és a­­ somogyi püs­pökség. Mi lesz, mi lesz? Preyer úr számos hasonlatai közt ezeket mondá: Mint kísérteteket látom elvonulni azon választásokat, melyeket a pártfegyelem iga­zolt ... de én nem hiszek a kísértetekben. Ej, ej, Preyer úr, ön elfeledte, hogy holnap van halottak napja . . . a kisértetek napja . . . P.s. Fővárosi séták. (A „Pesti Hirlap”. eredeti tárcája.) (A köd. — Az egyetemes csokoládé. — Alkonyi séta. — Az Andrássy-út. — Az én gyufás gyere­kem. — Azok a gazemberek. — A­mit Bécsben fö­­döztek föl. — A ragályos jótékonyság. — A kik a vízbe ugornak. — Statisztikai adatokat az éhe­zőknek !) Köd és gyalázatos pocsok a széles nagy utcákon. A budai hegyek s a vár ormai silhouette gyanánt derengenek át a páratelt levegőn s a félhomályban minden nagyobbat mutat. Még a legbrutálisabb kaszárnya-épület is érdekes mű­­alkotásképen hizelgi át magát a levegő fátyolán s a­mi kevés stilszerű van utcáinkon, megszeb­­bül az utcák nagy bizonytalanságában. Érdekes minden, mint egy félig kifejezett jelentékeny gon­dolat, ha van. Egyébként, mintha csokoládéval volna be­vonva a talaj. A nyáron át hatósági felügyelet alatt künn hagyott szutyok beváltotta ígéretét .

Next