Pesti Hírlap, 1887. november (9. évfolyam, 300-329. szám)

1887-11-29 / 328. szám

1881­. november 29. hánynyal való kereskedés a magyar korona egész te­rületén szabaddá tétetik. 2. A dohánygyártás, valamint a bel- és kül­földi kész dohánygyártmányoknak áruba bocsátása kizárólag az államnak tartatik fenn. 3. Minden dohánytermelő a törvény által meg­állapítandó dohánytermelési adót fizet. 4. Minden dohányfogasztó a törvény által meg­állapítandó dohányfogyasztási adót fizet. 5. Minden dohányelárusitó dohánytőzs­ adót fizet.“ Kelt Budapesten, 1887. nov. 28. Benyújtja Helfy Ignác, Szadovszky József, dr. Tóth Jenő, Irányi Dániel, Eötvös Károly, Petrich Ferenc, Illyés Bálint, Mikó János, Somossy Béla, Vécsey Endre, B. Je­szenszky Sándor. (Élénk éljenzés a szélsőbalon.) Neppel Ferenc: A Helfy által benyújtott ja­vaslat feletti tüzetes­ nyilatkozat a kormányt illeti, szóló egyszerűen kijelenti, hogy a határozati javasla­tot, a termelők iránti tekintetből, nem fogadja el. A kormány által előterjesztett törvényjavaslat ellen is súlyos kifogásai vannak s különösen azt helyteleníti, hogy e javaslat nem engedi meg a termelőknek a saját termésű dohány megállapított minimumának megtartását. Azt véli, hogy az ily minimumnak, pél­dául 12 kilónak kötelező s megállapított megváltási áron megtartása a kincstárra is sokkal előnyösebb lenne. A pénzügyi bizottság jelentésében foglalt azon állítás, mintha a saját termelésű dohány egy részé­nek a termelő általi megtartása ellen a dohány­­enquéle is nyilatkozott volna, ellenkezik a tényállás­sal. A kormány által az Ausztriával való összeha­sonlításról előterjesztett statisztikai adatok rektifiká­­cióra szorulnak, mert az összehasonlítás nem teljes, nálunk kihagyatott a termelők által fogyasztott do­hány, továbbá nem vetetett tekintetbe, hogy Ausz­triában a kezelési költség csak 35 százalék, nálunk ellenben 50 százalék. (Mozgás.) Mindezek dacára el­fogadja a javaslatot általánosságban (Mozgás, derült­ség), mert azt reméli, hogy a részleteknél érvényre emelheti kifogásait. Végül még két megjegyzést tesz. Kifogásolja, hogy a javaslatban oly sok hivatkozás történik ré­gibb törvényekre és rendeltekre, a­mi nehezíti a javaslat közhasználhatóságát. Azt ajánlja, hogy e hiányok elmellőzése céljából a javaslat egy ad hoc bizottság által átdolgozandó lenne. A javaslat végre­hajtására a kormány bizonyéra utasításokat fog ki­adni. Azt ajánlja, hogy az utasítások szerkesztésénél ne bizzék meg a kormány feltétlenül az ő pénzügyi szakközegeiben (Mozgás), mert azok nem csalhatat­lanok. (Derültség balfelől.) Hegedűs Sándor előadó a dohány-enquete jegyzőkönyvéből bizonyitja be, hogy a dohány-en­quete határozatait helyesen idézte. Gulner Gyula nem tartja üdvösnek a javas­latot, a­mely csak szakadatlan vexációkra nyújt al­kalmat s annyira hézagos, hogy benne a termelő semmi védelmet nem talál. A csempészetet szigorú ellenőrzéssel mostani javaslat nélkül is meg lehet akadályozni, de mert általános a tudat, hogy a leg­rosszabb száz dohány is jobb, mint a­mit a kor­mány a nagy tömeg számára gyártat, kénytelenek a csempészetre. R­észletesen igyekszik kimutatni, hogy ez a törvény elfogadhatón, keresztül nem vihető s azért azt el nem fogadja, de beadja a következő elleninn­dít­vány­t. Tekintve­­, hogy a törvényjavaslat azon rendelkezését, mely a dohánytermésből bizonyos mennyiségnek a fogyasztási illeték lefizetése mellett saját használatra való visszatarthatását teljesen megszünteti, sem a csempészet megszüntetésének elengedhetlen feltéte­léül nem tekinthetjük, sem a jövedék bevételének fokozása érdekében célravezetőnek nem tarthatjuk s e helyett inkább látnók a bevételek fokozását biz­tosítottnak, ha a saját élvezetre visszatartott meny­­nyiség minimuma a fogyasztási illeték fölemelése mellett mint megváltási minimum úgy a termelők, mint a kertészekkel szemben kötelezőleg megálla­­píttatnék; 2. tekintve a törvényjavaslat azon intézkedé­sét, mely szerint a termelőkre kivétel nélkül azon kötelezettség rovatik, hogy simító házakat állítsanak és pedig nemcsak ott, a­hol a dohány kimunkálása a községek belterületén történik, de a szigorúan ellenőrizhető külső területeken is, ebben pedig oly szükségtelen és alaposan mivel sem indokolható megterheltetés rejlik, mely míg egyrészről a terme­lést drágítja meg, addig másrészről sem a csempé­szet megakadályozására, sem pedig a dohány minő­ségének emelésére hatékony eszközül el nem is­merhető ; 3. tekintve, hogy a­­javaslat azon intézkedé­sét, mely szerint a dohány legkésőbb csak június hó 15-ig ültethető ki, a növényági palánták pedig június hó 20-ig megsemmisítendők, tarthatatlan s a terme­lést sok vidéken és a tapasztalás szerint számos években teljesen megbénító intézkedésnek vagyunk kénytelenek kijelenteni; 4. tekintve, hogy a javaslat úgy a fennebbi, mint egyéb apróbb rendelkezéseiben is nemcsak ál­talában megdrágítja a termelést, de főkép a kisebb termelőkre nézve egyértékű a termelési engedély el­vonásával, ez pedig egy már évek óta a javulás re­ménye nélkül súlyos mezőgazdasági válsággal küzdő ország lakosaival szemben teljesen elhibázott, sőt káros iránynak jellemezhető; 5. tekintve, hogy a törvényjavaslat némely in­tézkedései lehetővé teszik, a pénzügyi közegeknek esetleg önkénykedő eljárását a nélkül, hogy a ter­melők jogos igényei és érdekei kellő oltalom és tör­vényes biztosítékok alá helyeztetnének, végre­­, tekintve, hogy a tvjavaslat, ha az jelen szerkezetében elfogadtatnék, több intézkedésében merőben végrehajthatatlan lesz, ilyenek alkotásával pedig a törvények iránti tiszteletnek és ezáltal a közerkölcsiség tekintetének hasznos szolgálatokat nem teszünk, mindezen okoknál fogva a törvényjavaslattól jelen alakjában sem a dohányjövedék lényeges fo­kozását várni nem, lehet, közgazdasági tekintetben pedig, sőt erkölcsi szempontból is azt határozottan káros hatásúnak tartjuk; mindazonáltal, mert így a csempészet megszüntetését, valamint a dohány minő­ségének javítását és mindezek által a dohányjöve­dék bevételeinek fokozását az ország pénzügyi hely­zetének javulása érdekében szükségesnek ismerjük el, nem lehet elzárkóznunk egy, a föntebbi alapokra fektetett, illetőleg a föntebb körvonalazott hibáktól megtisztított törvény alkotásának szükségessége elől, melyet azonban csakis bizottsági tárgyalás folyamán volna lehetséges előkészíteni, — indítványozzuk, hogy a dohányjövedéki törvények és törvényesített szabályok némely intézkedésének módosításáról szóló törvényjavaslat a föntebbi irányelvek szerinti átdol­gozás és ennek megtörténte után jelentéstétel végett a pénzügyi bizottsághoz visszautasittassék. Buda­pest, 1887. nov. 28. Beadják Gulner Gyula, Királyi Pál, Linder György, Melczer Géza, Bolgár Ferenc, Gaál Jenő (pécakai), Tolnay Gábor, Horánszky Nán­dor, Svastics Gyula, Bujanovics Sándor, Goda Béla, gr. Apponyi Albert, gr. Dessewffy Aurél, gr. Károlyi Sándor, Fenyvessy Ferenc, Horváth Lajos, Ivády Béla, Potoczky Dezső, Tisza Kálmán miniszterelnök tekintettel az idő előrehaladott voltára, csak egy pár megjegyzésre kíván szorítkozni. (Halljuk!) Igaz, hogy a régió kiadása Ausztriában 35 százalék, nálunk pedig 50 százalék, de ennek egy része átfutó tétel, azon rész, mely kiadatik ugyan az osztrák régió számára termelt dohány kezelésé­ért, de mely vissza is téríttetik. A­mi a Gulner ál­tal kifogásolt 2-ik §-t illeti, melyben az van mondva, hogy az új termelőknek csak az esetre adható ter­melési engedély, ha zárral ellátható szárító pajtával és simítóházzal bírnak, erre nézve szóló megjegyzi, hogy miután meggyőződött arról, hogy a törvény szövege félreértésekre adhat alkalmat, már tegnap hozzájárult oly értelmű módosításhoz, hogy a terme­lők kötelezni tartoznak magukat arra, hogy mire a nyert engedély folytán a termelt dohány törése be­következik, akkorra ilyen pajtával és szárítóházzal bírni fognak. (Helyeslés.) A­mi pedig a június 15-ei terminust illeti: szóló ugyan jó dohánytermelőktől tudja, hogy a jún. 15-ke után ültetett dohány csak kivételes esetekben jó, de miután a dohánytermelők közül sokan azt hiszik, hogy ez nekik akadályul fog szolgálni, szóló nem fogja kifogásolni, hogy jun. 15-ike helyett jun. 30-ra tétessék. (Átalános helyeslés.) Elnök ezután a tárgyalás folytatását a hol­napi ülésre halasztván, az ülést d. u. 2 órakor be­rekeszti. Hanem azért mégis igen kívánatos volna, hogy a zavarnak mielőbb véget vessenek, mert a párisi lakosság alsóbb rétegeiben egyre halmozódik a gyúanyag. A socialisták és a kommunista párt külön­böző árnyalatai egyre üléseznek. Pénteken este a rue de Bellevilleben, a Favié­­teremben a Blanqui-párt, a forradalmi pártnak ez a kisszámú, de erélyes és fegyelmezett töredéke, tar­tott gyűlést, melyen vagy 2000 ember vett részt. Az elnöki asztalnál V­a­i­l1­a­n­t községtanácsi tag, B­a­s­t­y képviselő és E­u­d­e­s, a kommune volt tá­bornoka, foglaltak helyet. Az elnök kijelentette, hogy meg kell menteni a köztársaságot, melyet a monarchisták meg akar­nak szüntetni az opportunisták segélyével. Ba­s­­­y és C­a­mté­li­n a­­ képviselők hangoz­tatták, hogy a párisi nép kész megtenni a kötelességét. D­uc­ Quere­y így kezdte a szót: Álmél­­kodva látom, hogy oly nyugodtan tudjátok tűrni ezt a rothadt köztársaságot. Előre polgártársak, menjünk az utcákra! Senki se mozdul és a szónok keservesen pa­naszkodik, hogy a nép nem tud lázba jönni. De csakhamar lázba hozta Eudes, a­ki eze­ket monda: „Polgártársak! Egy szónok arra figyelmeztet bennünket, hogy ne bevittessük magunkat, mert nincs­ fegyverünk és egy zászlóalj katonaság elsöpör­het. Én pedig azt mondom, hogy igen­is mozog­junk. Fegyvert ? Majd találunk a műhelyekben a szerszámok közt, itt-ott egy 71-iki puskát is lelünk. Vigyázzunk, nem szabad megengedni, hogy a kama­rát feloszlassák. Ha feloszlatják, akkor ne várjatok, hanem ragadjatok puskákat, botokat, szerszámokat és menjetek az utcákra. A forradalom előtti na­pon senkinek sincs fegyvere. A forradalom napján a laktanyákba megyünk, testvéreink majd ott adnak puskát eleget. Versaillesba ne menjetek! A kongresz­­szus napján a városházára menjetek és csináljatok, a­mit akartok!“ A dörgő hangon mondott beszéd felvillanyozta a hallgatóságot, mely tomboló lelkesedésbe tört ki. A gyűlés ezután elfogadott egy határozati ja­vaslatot, melyben felháborodását fejezi ki a köztár­saságot megbecstelenítő gonosztevők ellen és így folytatja: „De miután a királyság ismét fölemeli a fejét, nyíltan készül a támadásra, kijelöli az embe­reit, lépcsőkül veszi Ferryt és Saussiert és tán már a legközelebbi órákban végső támadásra készül, a nép szervezkedni fog. Kész mindent merni és azért követelni fogja a bűnösök megfenyítését, ad­dig is felszólítja a köztársaság védőit, hogy csopor­tosuljanak városrészek és utcák szerint és megbízza a központi forradalmi bizottságot, hogy egyesítse az erélyes, becsületes és elszánt embereket és alakítsa meg a védelmi bizottságot.“ Tegnapelőtt Páris város falain egy falragasz volt kifüggesztve, melyet a possibilista forradalmárok írtak alá és a mely ezeket tartalmazza: „A biróság, a rendőrség, a hadsereg, a par­lament, sőt a köztársasági elnökség is bomlik a bour­geoisie romlottsága folytán. „Sőt úgy látszik mintha a köztársaság is buk­nék ebben a rothadtságban. „A trónkövetelők fölemelik fejüket. Egy bizo­nyos tábornok, a­kit csak a dal tett híressé, azt hiheti, hogy elérkezett a restauráció ideje. Elfelejti, hogy rövid ideig tartott népszerűsége meghalt azon a napon, a­mikor a kardját beleejtette ebbe a sárba. „Bátor, erélyes polgárok államcsínytől tarta­nak. Nyugodtak lehetnek. A munkáspárt Páriában hatalmas szervezetet teremtett és ötvenezer harcos felett rendelkezik. A vidéki gyárvárosokban is számíthatunk ba­rátainkra. Néhány óra alatt összegyűjthetjük hadseregün­ket, mely számra nézve kicsi, de erős az elszánt­ságban és a népből 100.000 embert vehetünk hozzá. Több nem is kell, hogy meghiúsítsunk mind­­den államcsínyt, megmentsük a köztársaságot.“ . . . Tegnap újabb népgyűlések voltak a Fa­rié teremben és Grenelle városrészben. A gyűléseken Grévy és Ferry ellen keltek ki. Az olaszok Afrikában készülnek az ak­cióra, sőt úgy látszik az előőrsök már megindultak ez idő szerint. A békés megoldás útja azonban még nincs el­zárva, az angol misszió, mely Viktória királynétól levelet visz az abyssziniai királynak, i. hó 19-ikén útban volt Adua felé és a Stefani ügynökség hírei szerint a negus is Aduába indult, hogy ott az angol misszióval találkozzék. Ezzel szemben a „Popolo Romano“ a követ­kező táviratot vette, melyet azonban csak fenntar­tással közöl: „A francia konzulátus Masszauból hírt ka­pott, hogy Ras Alula az angol missziót Aduába való tovább utazásában megakadályozta. Ras Alula bele­egyezik abba, hogy a királynő levelét, miután előze­tesen abba betekintett és tartalmáról tudomást vett, külön futár utján a negushoz küldi. Minthogy minden külpolitikai hírek. — nov. 28. A francia válság egyre húzódik és a mai párisi jelentések szerint a „Journal Officiel“ csak csütörtökön fogja közölni, hogy a Rouvier-kabinet visszavonta a lemondását. Eszerint az elnökválasztó kongresszus csak pénteken ülne össze. A félhivatalos távirat hozzáteszi, hogy az el­nöki üzenet csak rövid lesz és Grévy abban egysze­rűen ki fogja jelenteni, hogy visszalépése következ­ményeiért nem vállal felelősséget. Az elnökjelöltekről még semmi pozitív hír és a republikánus párt távol van tőle, hogy a jelölt iránt megegyezzék. Pedig némi útmutatást adhatna a republikánusoknak a királypártiak az a kijelen­tése, hogy Freycinetre azért nem fognak szavazni, mert ez a politikus legjobban tudná a köztársasági pártot egyesíteni. Az ellenségtől legtöbbet lehet tanulni. A jelöltek közt szóba jött De la Forge A­n­a­­­o­l­e is, aki tiszta jelleméért általános tiszte­letnek örvend, ő azonban kijelentette, hogy a je­löltséget visszautasítja, mert az ő nézete szerint nem kell se szenátus, se köztársasági elnök. A válságos helyzetnek egyik megnyugtató moz­zanata az, hogy tegnap három igen népes megyében (Nord, Pas de Calais és Yonne) képviselőválasztás volt és a republikánusoknak négy jelöltje győzött. Az az aggodalom tehát, hogy a párisi zavaros hely­zet a köztársaságot már is teljesen hitelvesztetté tette, egyelőre túlzottnak mutatkozik.

Next