Pesti Hírlap, 1887. november (9. évfolyam, 300-329. szám)
1887-11-29 / 328. szám
1881. november 29. hánynyal való kereskedés a magyar korona egész területén szabaddá tétetik. 2. A dohánygyártás, valamint a bel- és külföldi kész dohánygyártmányoknak áruba bocsátása kizárólag az államnak tartatik fenn. 3. Minden dohánytermelő a törvény által megállapítandó dohánytermelési adót fizet. 4. Minden dohányfogasztó a törvény által megállapítandó dohányfogyasztási adót fizet. 5. Minden dohányelárusitó dohánytőzs adót fizet.“ Kelt Budapesten, 1887. nov. 28. Benyújtja Helfy Ignác, Szadovszky József, dr. Tóth Jenő, Irányi Dániel, Eötvös Károly, Petrich Ferenc, Illyés Bálint, Mikó János, Somossy Béla, Vécsey Endre, B. Jeszenszky Sándor. (Élénk éljenzés a szélsőbalon.) Neppel Ferenc: A Helfy által benyújtott javaslat feletti tüzetes nyilatkozat a kormányt illeti, szóló egyszerűen kijelenti, hogy a határozati javaslatot, a termelők iránti tekintetből, nem fogadja el. A kormány által előterjesztett törvényjavaslat ellen is súlyos kifogásai vannak s különösen azt helyteleníti, hogy e javaslat nem engedi meg a termelőknek a saját termésű dohány megállapított minimumának megtartását. Azt véli, hogy az ily minimumnak, például 12 kilónak kötelező s megállapított megváltási áron megtartása a kincstárra is sokkal előnyösebb lenne. A pénzügyi bizottság jelentésében foglalt azon állítás, mintha a saját termelésű dohány egy részének a termelő általi megtartása ellen a dohányenquéle is nyilatkozott volna, ellenkezik a tényállással. A kormány által az Ausztriával való összehasonlításról előterjesztett statisztikai adatok rektifikációra szorulnak, mert az összehasonlítás nem teljes, nálunk kihagyatott a termelők által fogyasztott dohány, továbbá nem vetetett tekintetbe, hogy Ausztriában a kezelési költség csak 35 százalék, nálunk ellenben 50 százalék. (Mozgás.) Mindezek dacára elfogadja a javaslatot általánosságban (Mozgás, derültség), mert azt reméli, hogy a részleteknél érvényre emelheti kifogásait. Végül még két megjegyzést tesz. Kifogásolja, hogy a javaslatban oly sok hivatkozás történik régibb törvényekre és rendeltekre, ami nehezíti a javaslat közhasználhatóságát. Azt ajánlja, hogy e hiányok elmellőzése céljából a javaslat egy ad hoc bizottság által átdolgozandó lenne. A javaslat végrehajtására a kormány bizonyéra utasításokat fog kiadni. Azt ajánlja, hogy az utasítások szerkesztésénél ne bizzék meg a kormány feltétlenül az ő pénzügyi szakközegeiben (Mozgás), mert azok nem csalhatatlanok. (Derültség balfelől.) Hegedűs Sándor előadó a dohány-enquete jegyzőkönyvéből bizonyitja be, hogy a dohány-enquete határozatait helyesen idézte. Gulner Gyula nem tartja üdvösnek a javaslatot, amely csak szakadatlan vexációkra nyújt alkalmat s annyira hézagos, hogy benne a termelő semmi védelmet nem talál. A csempészetet szigorú ellenőrzéssel mostani javaslat nélkül is meg lehet akadályozni, de mert általános a tudat, hogy a legrosszabb száz dohány is jobb, mint amit a kormány a nagy tömeg számára gyártat, kénytelenek a csempészetre. Részletesen igyekszik kimutatni, hogy ez a törvény elfogadhatón, keresztül nem vihető s azért azt el nem fogadja, de beadja a következő elleninndítványt. Tekintve, hogy a törvényjavaslat azon rendelkezését, mely a dohánytermésből bizonyos mennyiségnek a fogyasztási illeték lefizetése mellett saját használatra való visszatarthatását teljesen megszünteti, sem a csempészet megszüntetésének elengedhetlen feltételéül nem tekinthetjük, sem a jövedék bevételének fokozása érdekében célravezetőnek nem tarthatjuk s e helyett inkább látnók a bevételek fokozását biztosítottnak, ha a saját élvezetre visszatartott menynyiség minimuma a fogyasztási illeték fölemelése mellett mint megváltási minimum úgy a termelők, mint a kertészekkel szemben kötelezőleg megállapíttatnék; 2. tekintve a törvényjavaslat azon intézkedését, mely szerint a termelőkre kivétel nélkül azon kötelezettség rovatik, hogy simító házakat állítsanak és pedig nemcsak ott, ahol a dohány kimunkálása a községek belterületén történik, de a szigorúan ellenőrizhető külső területeken is, ebben pedig oly szükségtelen és alaposan mivel sem indokolható megterheltetés rejlik, mely míg egyrészről a termelést drágítja meg, addig másrészről sem a csempészet megakadályozására, sem pedig a dohány minőségének emelésére hatékony eszközül el nem ismerhető ; 3. tekintve, hogy ajavaslat azon intézkedését, mely szerint a dohány legkésőbb csak június hó 15-ig ültethető ki, a növényági palánták pedig június hó 20-ig megsemmisítendők, tarthatatlan s a termelést sok vidéken és a tapasztalás szerint számos években teljesen megbénító intézkedésnek vagyunk kénytelenek kijelenteni; 4. tekintve, hogy a javaslat úgy a fennebbi, mint egyéb apróbb rendelkezéseiben is nemcsak általában megdrágítja a termelést, de főkép a kisebb termelőkre nézve egyértékű a termelési engedély elvonásával, ez pedig egy már évek óta a javulás reménye nélkül súlyos mezőgazdasági válsággal küzdő ország lakosaival szemben teljesen elhibázott, sőt káros iránynak jellemezhető; 5. tekintve, hogy a törvényjavaslat némely intézkedései lehetővé teszik, a pénzügyi közegeknek esetleg önkénykedő eljárását a nélkül, hogy a termelők jogos igényei és érdekei kellő oltalom és törvényes biztosítékok alá helyeztetnének, végre, tekintve, hogy a tvjavaslat, ha az jelen szerkezetében elfogadtatnék, több intézkedésében merőben végrehajthatatlan lesz, ilyenek alkotásával pedig a törvények iránti tiszteletnek és ezáltal a közerkölcsiség tekintetének hasznos szolgálatokat nem teszünk, mindezen okoknál fogva a törvényjavaslattól jelen alakjában sem a dohányjövedék lényeges fokozását várni nem, lehet, közgazdasági tekintetben pedig, sőt erkölcsi szempontból is azt határozottan káros hatásúnak tartjuk; mindazonáltal, mert így a csempészet megszüntetését, valamint a dohány minőségének javítását és mindezek által a dohányjövedék bevételeinek fokozását az ország pénzügyi helyzetének javulása érdekében szükségesnek ismerjük el, nem lehet elzárkóznunk egy, a föntebbi alapokra fektetett, illetőleg a föntebb körvonalazott hibáktól megtisztított törvény alkotásának szükségessége elől, melyet azonban csakis bizottsági tárgyalás folyamán volna lehetséges előkészíteni, — indítványozzuk, hogy a dohányjövedéki törvények és törvényesített szabályok némely intézkedésének módosításáról szóló törvényjavaslat a föntebbi irányelvek szerinti átdolgozás és ennek megtörténte után jelentéstétel végett a pénzügyi bizottsághoz visszautasittassék. Budapest, 1887. nov. 28. Beadják Gulner Gyula, Királyi Pál, Linder György, Melczer Géza, Bolgár Ferenc, Gaál Jenő (pécakai), Tolnay Gábor, Horánszky Nándor, Svastics Gyula, Bujanovics Sándor, Goda Béla, gr. Apponyi Albert, gr. Dessewffy Aurél, gr. Károlyi Sándor, Fenyvessy Ferenc, Horváth Lajos, Ivády Béla, Potoczky Dezső, Tisza Kálmán miniszterelnök tekintettel az idő előrehaladott voltára, csak egy pár megjegyzésre kíván szorítkozni. (Halljuk!) Igaz, hogy a régió kiadása Ausztriában 35 százalék, nálunk pedig 50 százalék, de ennek egy része átfutó tétel, azon rész, mely kiadatik ugyan az osztrák régió számára termelt dohány kezeléséért, de mely vissza is téríttetik. Ami a Gulner által kifogásolt 2-ik §-t illeti, melyben az van mondva, hogy az új termelőknek csak az esetre adható termelési engedély, ha zárral ellátható szárító pajtával és simítóházzal bírnak, erre nézve szóló megjegyzi, hogy miután meggyőződött arról, hogy a törvény szövege félreértésekre adhat alkalmat, már tegnap hozzájárult oly értelmű módosításhoz, hogy a termelők kötelezni tartoznak magukat arra, hogy mire a nyert engedély folytán a termelt dohány törése bekövetkezik, akkorra ilyen pajtával és szárítóházzal bírni fognak. (Helyeslés.) Ami pedig a június 15-ei terminust illeti: szóló ugyan jó dohánytermelőktől tudja, hogy a jún. 15-ke után ültetett dohány csak kivételes esetekben jó, de miután a dohánytermelők közül sokan azt hiszik, hogy ez nekik akadályul fog szolgálni, szóló nem fogja kifogásolni, hogy jun. 15-ike helyett jun. 30-ra tétessék. (Átalános helyeslés.) Elnök ezután a tárgyalás folytatását a holnapi ülésre halasztván, az ülést d. u. 2 órakor berekeszti. Hanem azért mégis igen kívánatos volna, hogy a zavarnak mielőbb véget vessenek, mert a párisi lakosság alsóbb rétegeiben egyre halmozódik a gyúanyag. A socialisták és a kommunista párt különböző árnyalatai egyre üléseznek. Pénteken este a rue de Bellevilleben, a Faviéteremben a Blanqui-párt, a forradalmi pártnak ez a kisszámú, de erélyes és fegyelmezett töredéke, tartott gyűlést, melyen vagy 2000 ember vett részt. Az elnöki asztalnál Vail1ant községtanácsi tag, Basty képviselő és Eudes, a kommune volt tábornoka, foglaltak helyet. Az elnök kijelentette, hogy meg kell menteni a köztársaságot, melyet a monarchisták meg akarnak szüntetni az opportunisták segélyével. Basy és Camtélin a képviselők hangoztatták, hogy a párisi nép kész megtenni a kötelességét. Duc Querey így kezdte a szót: Álmélkodva látom, hogy oly nyugodtan tudjátok tűrni ezt a rothadt köztársaságot. Előre polgártársak, menjünk az utcákra! Senki se mozdul és a szónok keservesen panaszkodik, hogy a nép nem tud lázba jönni. De csakhamar lázba hozta Eudes, aki ezeket monda: „Polgártársak! Egy szónok arra figyelmeztet bennünket, hogy ne bevittessük magunkat, mert nincs fegyverünk és egy zászlóalj katonaság elsöpörhet. Én pedig azt mondom, hogy igenis mozogjunk. Fegyvert ? Majd találunk a műhelyekben a szerszámok közt, itt-ott egy 71-iki puskát is lelünk. Vigyázzunk, nem szabad megengedni, hogy a kamarát feloszlassák. Ha feloszlatják, akkor ne várjatok, hanem ragadjatok puskákat, botokat, szerszámokat és menjetek az utcákra. A forradalom előtti napon senkinek sincs fegyvere. A forradalom napján a laktanyákba megyünk, testvéreink majd ott adnak puskát eleget. Versaillesba ne menjetek! A kongreszszus napján a városházára menjetek és csináljatok, amit akartok!“ A dörgő hangon mondott beszéd felvillanyozta a hallgatóságot, mely tomboló lelkesedésbe tört ki. A gyűlés ezután elfogadott egy határozati javaslatot, melyben felháborodását fejezi ki a köztársaságot megbecstelenítő gonosztevők ellen és így folytatja: „De miután a királyság ismét fölemeli a fejét, nyíltan készül a támadásra, kijelöli az embereit, lépcsőkül veszi Ferryt és Saussiert és tán már a legközelebbi órákban végső támadásra készül, a nép szervezkedni fog. Kész mindent merni és azért követelni fogja a bűnösök megfenyítését, addig is felszólítja a köztársaság védőit, hogy csoportosuljanak városrészek és utcák szerint és megbízza a központi forradalmi bizottságot, hogy egyesítse az erélyes, becsületes és elszánt embereket és alakítsa meg a védelmi bizottságot.“ Tegnapelőtt Páris város falain egy falragasz volt kifüggesztve, melyet a possibilista forradalmárok írtak alá és a mely ezeket tartalmazza: „A biróság, a rendőrség, a hadsereg, a parlament, sőt a köztársasági elnökség is bomlik a bourgeoisie romlottsága folytán. „Sőt úgy látszik mintha a köztársaság is buknék ebben a rothadtságban. „A trónkövetelők fölemelik fejüket. Egy bizonyos tábornok, akit csak a dal tett híressé, azt hiheti, hogy elérkezett a restauráció ideje. Elfelejti, hogy rövid ideig tartott népszerűsége meghalt azon a napon, amikor a kardját beleejtette ebbe a sárba. „Bátor, erélyes polgárok államcsínytől tartanak. Nyugodtak lehetnek. A munkáspárt Páriában hatalmas szervezetet teremtett és ötvenezer harcos felett rendelkezik. A vidéki gyárvárosokban is számíthatunk barátainkra. Néhány óra alatt összegyűjthetjük hadseregünket, mely számra nézve kicsi, de erős az elszántságban és a népből 100.000 embert vehetünk hozzá. Több nem is kell, hogy meghiúsítsunk mindden államcsínyt, megmentsük a köztársaságot.“ . . . Tegnap újabb népgyűlések voltak a Farié teremben és Grenelle városrészben. A gyűléseken Grévy és Ferry ellen keltek ki. Az olaszok Afrikában készülnek az akcióra, sőt úgy látszik az előőrsök már megindultak ez idő szerint. A békés megoldás útja azonban még nincs elzárva, az angol misszió, mely Viktória királynétól levelet visz az abyssziniai királynak, i. hó 19-ikén útban volt Adua felé és a Stefani ügynökség hírei szerint a negus is Aduába indult, hogy ott az angol misszióval találkozzék. Ezzel szemben a „Popolo Romano“ a következő táviratot vette, melyet azonban csak fenntartással közöl: „A francia konzulátus Masszauból hírt kapott, hogy Ras Alula az angol missziót Aduába való tovább utazásában megakadályozta. Ras Alula beleegyezik abba, hogy a királynő levelét, miután előzetesen abba betekintett és tartalmáról tudomást vett, külön futár utján a negushoz küldi. Minthogy minden külpolitikai hírek. — nov. 28. A francia válság egyre húzódik és a mai párisi jelentések szerint a „Journal Officiel“ csak csütörtökön fogja közölni, hogy a Rouvier-kabinet visszavonta a lemondását. Eszerint az elnökválasztó kongresszus csak pénteken ülne össze. A félhivatalos távirat hozzáteszi, hogy az elnöki üzenet csak rövid lesz és Grévy abban egyszerűen ki fogja jelenteni, hogy visszalépése következményeiért nem vállal felelősséget. Az elnökjelöltekről még semmi pozitív hír és a republikánus párt távol van tőle, hogy a jelölt iránt megegyezzék. Pedig némi útmutatást adhatna a republikánusoknak a királypártiak az a kijelentése, hogy Freycinetre azért nem fognak szavazni, mert ez a politikus legjobban tudná a köztársasági pártot egyesíteni. Az ellenségtől legtöbbet lehet tanulni. A jelöltek közt szóba jött De la Forge Anaole is, aki tiszta jelleméért általános tiszteletnek örvend, ő azonban kijelentette, hogy a jelöltséget visszautasítja, mert az ő nézete szerint nem kell se szenátus, se köztársasági elnök. A válságos helyzetnek egyik megnyugtató mozzanata az, hogy tegnap három igen népes megyében (Nord, Pas de Calais és Yonne) képviselőválasztás volt és a republikánusoknak négy jelöltje győzött. Az az aggodalom tehát, hogy a párisi zavaros helyzet a köztársaságot már is teljesen hitelvesztetté tette, egyelőre túlzottnak mutatkozik.