Pesti Hírlap, 1888. május (10. évfolyam, 121-150. szám)

1888-05-22 / 141. szám

u­ nista párt egy nagy és szabadelvű tör­­vény­reformot fog Írország javára inaugurálni. Különben a helyzet öt év óta lényegesen javult. Egyletek és intézetek. — A magyar-horvát-szlavonor­­szági postamesterek egyesülete f. hó 23-án tartja Budapesten közgyűlését, melyre a nagy­váradi posta- és távirdaigazgatóság kerületéből kép­viselőkül Horváth János mezőberényi, Somogyi Kál­mán m. pécskai, Schaeffler Mihály mezőhegyesi és Tóth Károly kevermesi m. k. postamesterek lettek megválasztva. — Uj egyesület. A fővárosi malomipa­rosok pünkösd vasárnapján népes előértekezletet tartottak, melynek célja az volt, hogy a fővárosi malomiparosok önképző, betegsegélyző és temetke­zési egyletének megalakítása elvileg kimondassák. Várady Károly fővárosi ügyvéd ismertette az egye­sület létesítésének szükségét és annak céljait. Az előkészítő bizottságba megválasztottak : Kovács Mi­hály elnök, Huszár János jegyző, Hudy Sándor és Takáts Ferenc alelnökök, Nyeste Mátyás pénztáros, Sárii és Darvas József ellenőrök, Rödler Frigyes jegyző, Várady Károly jogtanácsos és többen. Az egyletnek eddig 137 tagja van; beiratkozni lehet minden csütörtökön, szombaton és vasárnap esti 7—9 óra között az egylet angyal-utca 15. sz. a. he­lyiségében. Színház, zene­,képzőművészet * (A. nemzeti színház) pünkösd vasárnapján megsínylette a meleg ünnepnapot. Tátongó páholy­üregek és hézagos széksorok előtt hangzott el a Téli rege, mely uj betanulással került színre. Az előadás minden részletében gondos volt s a kis számú közönség tapsaival kárpótolta a közönség hiányát. J­á­s­z­a­y Mari Hermionéje uj láncszem a művésznő kitűnő alkotásainak sorában. Főképen a szobor-jelenetben keltett meghatást a boldogságra ébredésnek meleg éreztetésével, s még a színpad­hoz szokott szemek egynémelyike is megharmato­­sodott. A hatás oly közvetlen volt, hogy senki sem mozdult helyéről a darab végéig, a­mi följegyzésre méltó. Szacsvay Leontese, Lendvayné Pau­linája elismerésre méltó alakítások; a gyász tompa fájdalmát Lendvayné jól tolmácsolta. Kedves alak volt A­­ s­z­e­g­h­i Irma Perditája, míg a komikus hármas, Szigeti József (öreg juhász), Sánta (fia), Vízvári (a csaló Antolycus), a derült han­gulatnak volt élénk lend­ítője. Gyen­es (Polixenes), Pintér (Camillo), M­i­h­á­l­y­f­i (Florizel) kisebb feladatuknak szerepükhöz mérten megfeleltek. Kívá­natos, hogy legközelebb többen legyenek kiváncsiak a Téli regére, mely úgy sem mesélődhetik el na­gyon gyakran nemzeti színpadunkon. * (A népszínházban) holnap, kedden a „Ka­pitány kisasszony“-t ismétlik, melynek legutóbbi elő­adása alkalmával (pünkösd vasárnapján) minden énekszámát meg kellett ismételni. A nyári nagy­szünet előtt fölelevenítik a „Három csőrű kacsá“-t a női főszerepben F. Hegyi Arankával és a „Sztro­­goff Mihály útjá“-t. * (A budai színkörnek) pünkösd első nap­ján jó bevétele volt. A páholyok mind el voltak foglalva, a karzatot pedig nagy számmal lepte el tapsoló, kacagó, pisszegő rakoncátlan ünnepi közön­ség. Csak a földszinten mutatkoztak sűrűbben üres helyek. Színre került Offenbach egyik dallamos, bohókás régibb operettje, a „Trapezunti hercegnő.“ Nagyon jól tette az igazgatóság, hogy ezt az eleven, fülbemászó zenéjű, mulatságos operettet, melynek Párisban is csak az imént volt reprise-e, felelevení­­tette. Nem ártana, ha a népszínház kapna a jó pél­dán s szintén újra éltetné „a régi szépet.“ Az elő­adás élénk, egyöntetű, finnyásabb ízlést is kielégítő volt. Krecsányi Sarolta telivér Rafael volt s várakozáson felül énekelte a harmadik felvonás szép románcát. Réthei (Sparadzap) drasztikus szerepében újra megmutatta, hogy kitűnő vagy talán épenséggel a legkitűnőbb tagja a társulatnak, a­kinek a nemzeti színház művészi környezetében volna a helye. Solymossy (Cabriole) ragadós kedvvel, céda humorral játszott, a felsőbb régiók folytonos kacagása közt. A többi főbb szereplő: Frank B. (Zanetta), Aranyossyné (Paola), Kiss (Kázmér herceg), Litzenmayer Sz. (Regina) szintén dicsérettel működött közre. Csak a karok voltak néhol — például a harmadik felvonás melódikus éji dalában — hiányosak. — Ma, pün­kösd másodnapján szintén jó háza volt Krecsá­­□ y­­ n­a­k, úgy látszik, a jég meg van törve. Színre került C­s­i­k­y Gergelynek „Szökött asszony“ című érdekes színműve. A darab eredetileg „Vadrózsa“ címmel a nemzeti színházban jutott, mint népies színmű előadásra, de csekély sikerrel. Mostani for­májában, a­hogy vidéken adják, leszállítva az éne­kes színmű alacsonyabb színvonalára, elég jól hat. Az előadás alatt V­a­d­n­a­i Vilma sűrű és zajos tüntetések tárgya volt. A szökésről mondott kupléit — pedig bizony, nagyon rosszak voltak! — addig újráztatták, míg kénytelen volt kijelenteni, hogy kifogyott a nóta. A többi szereplő közül kieme­lendő a szerelmesek mulatságos triásza: Réthei, (segédtanító), Balassa (fiskális) és T o 1 1 a g i (borbély.) * (Kulinyi Márton f.) A magyar színészet­nek gyásza van. Ku ínyi Márton tehetséges, szépre­­ményű fiatal komikus, kinek egyik lába már Buda­pesten volt, tegnap Aradon meghalt, mert hát a másik lábával már régóta a sír szélén állt. Régóta emésztette tüdőbaj­a különben sem erőteljes testet, s legújabban gyomorzsugor gyorsitá halálát. Kuli­nyi Márton Szentesen született, hol atyja ke­reskedő volt, testvérbátyja Zsigmond, a „Szegedi Napló“ köztiszteletben álló szerkesztője, ő maga 1878-ban mint kórista kezdé a szinészkedést Ma­rosvásárhelyt Sztupa színtársulatánál. Hárman csap­tak fel egyszerre kóristáknak: Sajó Bandi, a ko­rán elhunyt népszinmű énekes, B­o­r­á­n­d Gyula, a népszínház rendezője és Kulinyi Márton. Mind­hármukat gyorsan „kivették“ a kórusból és Boránd elhagyván a társulatot, Kulinyi lett szerepeinek és népszerűségének örököse. 1885-ben Nagy Vince sze­gedi társulatánál működött, onnan Kolozsvárra szer­ződött, s legutóbb Krecsányi Ignác aradi társulatá­nak volt kedvelt tagja, s ezen értelmes igazgató ve­zetése mellett bizonyosan még jobban izmosodott volna szépen fejlődő tehetsége, ha izmosabb fizikummal rendelkezik. Még januárban azon komikus eset hőse volt, hogy a hirtelen veszélyesen megbetegedett N­y­i­l­a­s­s­y Mátyás jutalomjátékán „A mama“ Ugri Miskájának szerepében ő képviselte a jutalmazandót és nevében ő fogadta a közönség tapsát, éljenzését s koszorúit . . . mikhez neki is volt kiérdemelt része. Február elején játszott utolszor Nebántvirág­­ban, mint Gelestin, mely egyike volt legjobb szere­peinek. Azóta folyton betegeskedett, úgy, hogy nem követhette Krecsányit Budára. A megboldogult két árvát és özvegyet (Biró Anna tehetséges szí­nésznőt) hagy hátra, ki most is várandó állapotban van. A gyászeset hírét tegnap délelőtt hozta meg Krecsányi Ignácnak a táviró és azon mély részvét, melylyel a pályatárs halálát az összes­­magyar szín­házak tagjai fogadták, mutatja leginkább, hogy Ku­linyi Márton nem csak mint színész, hanem mint ember is űrt hagy maga után. Nyugodjék békében! PESTI HÍRLAP 1888. május 22 Sport Tavaszi lóversenyek. VII. nap. (Saját tudósítónktól.) Szerencsésebb tavaszi saisonja nem volt a lóversenyeknek, mint az idei. Egyszer sem zavarta eső a tursközönség mulatságát s a tavaszi toilette­­két nem kellett jelöltek alá rejteni. Még pünkösd első napján is ragyogó napsugár táncoltatta a port a versenytér nagy tribünje előtt, hol össze volt gyűlve egész elegáns közönsége a fővárosnak. Az utolsó futtatásról senki sem akart elmaradni, bár a futamok nem sok érdekest ígértek. Annál nagyobb jön a meglepetés a váratlan eredmények fölött, így a zárhandicap 3000 frtját a biztosnak vett Pajzán és legerősebbnek hitt ve­­télytársa, S­c­e elől erős küzdelem után Wolf­gang vitte el. K­i­n­s­k­y gróf e 3 éves méné az idei meeting alatt jól viselte magát s nem alaptalan a remény, hogy hosszabb pályákon sikerrel küzd meg ezután is az első klasszisa lovakkal. Mai győ­zelme, melyet mi vasárnapi tip­ünkben valószínű­nek tüntettünk fel, kellemes meglepetést szerzett a benne bízóknak. A totalisateur ugyanis 11-szeres pénzt osztott szét. Hasonló meglepetést szerzett a Wester- Handicap, melynél Baronet volt az első, megvervén négy társát, köztük az erősen favorizált Old L­­­adyt. Az ő győzelmét ép oly kevéssé re­mélték, mint azt, hogy Blaue Donau, ez az obskúrus Kalandor-ivadék juthasson második helyre. Old lady aligha köszörüli ki az idén szerzett csor­bákat. Legváltozatosabb volt s balesetekben szokat­lanul gazdag a városligeti akadályver­seny, melynek kezdete előtt érkezett ki a tursra Milán szerb király és K­ó b­u r­g B­ülöp herceg. Mindketten az udvari páholyból nézték az izgalmas futamot, a­mely hatos mezőnynyel indult. Már a totalcenteur-tételeknél rendkívül megoszlott a közön­ség bizalma, tudván azt, hogy 5600 méternyi pá­lyán, annyi gát és akadály átugratása közben a leg­jobb lovast és leggyakorlottabb steeple-chasert is érheti veszedelem. A kombináció nem volt helytelen, mert már az első körben, a víztorony melletti akadálynál egyszerre két ló bukott el: Gambler és Argus, lehajítva jockeyikat. A verseny innét már csak Atheist, Alfhotas, Victor II. és Chaff közt folyt tovább, a közönség rendkívüli érdeklődése mellett. A bizalom Atheist felé fordult, mert nyergét Baltazzi Hektor ülte meg, ki a leg­szerencsésebb lovasok közé tartozik. Ma azonban neki is malheurje volt. Amint a második futásnál a fatális víztorony melletti gátnál túlságos erővel ugrásra vezette lovát, lemaradt a nyeregből. A következő percben már talpon volt, de Atheistnek nem vehette hasznát, mert a derék állat a rossz ugrás következ­­tében megsántult. A közönség ideges izgatottság közt, zsibongva kisérte a verseny további fejleményét, mely újabb és az eddigieknél súlyosabb balesettel gyarapodott. A 11 h­á­t­a­s ugyanis oly szerencsétlenül ugrott, hogy lovasa, M­i­t­s­c­h­e 11 jockey lefordult a nye­regből és sarkantyúja a kengyelben megakadván, több méteren át vonszoltatott. A közönség jóformán be sem várva, hogy Victor II. és Chaff között a verseny az előbbi győzelmével végződjék, ezrével tódult a pályára. A lovar-ügyleti orvosok és a jockeyk összemocskolt arccal, megszaggatott ruhá­val szedték föl a szerencsétlen lovast, ki alig volt képes lábára állani és eszméleténél maradni. Kulcscsontja eltörött s ezenkívül egyéb sérü­léseket is szenvedett, melyek esetleg végzetessé is válhatnak. A versenytérről kocsin szállították la­kására. E baleset hatása közt oszlott szét a közönség, távozása előtt azonban még arról is tapasztalatot kellett szereznie, hogy a felvigyázóként alkalmazott egyének az illemes hanggal a legtávolibb ismeret­­ségben sem állanak. Az indokolatlanul elzárt korlá­tok miatt hatalmas botrány támadt, még pedig Mil­­­á­n király szeme láttára. A közönség végre erőszak­hoz nyúlt és félretolva a felvigyázókat, távozott a tribün melletti kijárókon. Az egyes futamok eredménye a következő: I. N­i­k­ó­s d­i­j. Kapcsolatban a Mesko-féle ostordijjal. 50 arany és az ostor. Táv: 2437 m. Futottak: Bánffy György br. Pezsgője (lovagolta Bánffy György br.), Eszterházy Andor gr. Mariette-je (lov. Kinszky Zdenko gr.), Mr. I. Hatton Cannibálja (lov. Baltazzi Hector) és Hesslova R. br. Irmája (lov. Hesslova R. br.). Első lett Cannibal, második Pezsgő. Tot. 5: 6. Helyre fogadások: elsőre 15: 29, másodikra 25: 63. II. Zárhandkcap: 3000 frt. Táv: 2000 m. Startoltak : Blaskovics Ernő Pajzánja, Apponyi An­tal gr. Shere, Uechtritz Zsigmond br. Teraphin-je, Mr. C. Wood Rusnyákja, Schindler L. Jós­ja, Kinszky Zdenkó gr. Wolfgangja, Springer Gusztáv br. Babonája, Sztáray János gr. Mascolinója. Első­nek érkezett Wolfgang, másodiknak Pajzán, har­madiknak Teraphin. Tot: 5:63. Helyre fogadások: elsőre 25:188, másodikra 25:49. III. Pünkösdi verseny: 3000 frt a nye­rőnek, 500 frt a másodiknak. Táv: 950 m. Indultak Blaskovics Ernő Urambátyám-ja, Erdődy Károly gr. nép-je, Eszterházy Móric gr. ..sárga ménje, Stuben­­berg József gróf Molly-ja és Üchtritz Zsigmond br. Tikmonyrénye-je. Első lett Urambátyám, második Molly, harmadik Tikmonyrénye. Tot: 5:15. Helyre fogadások: elsőre 25: 41, másodikra 25 : 53. IV. Welte­r-H­a­n­d­i­c­a­p. 1000 frt. Táv: 1400 m. Nyolc nevezett ló közül indult Péchy An­dor Oroszlánja, Zichy Livia grófnő Old Lady-je, Mr. C. Phipps Margella, Kinszky Zdenko gr. Blaue Do­­nauja, Szapáry Iván gr. Baronet-je. Első volt Baro­net, második Blaue Donau, harmadik Oroszlán Tot. 6: 31. Helyre fogadások: elsőre 25 :118, má­sodikra 25: 106. VI. Cl­a­i­m­i­n­g­ S­takes. 1000 frt. Táv: 2000. m. Indultak: Erdődy Károly gr. Márvány-ja, Péchy Andor Allein-ja és Sztáray gr. Al­pari-ja. Első lett Allei­n, második Márvány. VI. Városligeti akadályverseny. Hand: 3000 frt a nyerőnek, 500 frt a másodiknak. Távolság 5£00 méter. Futottak: Sternberg J. gr. Atheist-je, Jankovich Gyula Althotas-ja, Kinszky Zdenkó gr. Gambler-je, Traenket Arthur Chaffja, Eszterházy Miklós gr. Argus-a és Thurn Taxis Egon hg. Victor II.-je. Atheisz (lovagolta Baltazzi Hector), Aithotas (lov. Mitschell), Gambier (lov. Fletscher), ugrás közben elbuktak, Árgus (lov. Woodhouse) át­tört a korláton s igy csak Chaff (lov. Bie) és Victor

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék