Pesti Hírlap, 1888. június (10. évfolyam, 151-180. szám)

1888-06-01 / 151. szám

Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utca 7. sz. I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden köztemény i­­intézendő. Bérmentetlen levelek­ csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Péntek, június I. Budapest, 1888. X. évf. 151. (3388.) számi Előfizetési árak:­­ Egész évre . . . 14 frt — kr.­­- Félévre .' 7. . V 7 » — » Negyedévre Itt. 3 » 50 » Egy hóra. .­ . . 1 » 20 * Egyes szám helyben'4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest nádor­ utca 7. si„ földszint, hová az előfizetések és a lap Szétküldésére vonatkozó felszít­­ámlások intézendők. Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP. ig ÍT • ■ ■ ■ I~~ t-ít-ií— ■aiwi'gg B 1 Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Cie. Páris­­ban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. Az Al-Duna és a Vaskapu. Kétségtelenül saját élhetetlenségünk volt a fő oka, hogy a természetnek azt a megbecsülhe­tetlen ajándékát, melyet hazánknak az országot egész hosszában és középen átmetsző fejedelmi Dunában adott, gazdasági és politikai érdekeink­nek megfelelő módon kihasználni sem tudtuk. Pedig kihasználásának módját maga a ter­mészet mutatta meg. A műszaki tudomány vív­mányainak összes felhasználásával nem lesz soha képes olyan közlekedési utat teremteni, a­mely a Dunához csak megközelítőleg is volna fogható. Soha a vasutak a tömeges szállításra oly alkalmas s oly olcsó kaput nem zárhatnak, mint a minőt­e nagy folyó nyersterményeinknek Nyugat-Európa belsejébe, iparcikkeinknek a ten­gerre s a távol keletre nyit. Különösen a kelet tekintetében még ked­vezőbbé alakította reánk nézve a természeti ajándék értékét az a körülmény, hogy mindjárt tőszomszédunk, a Balkán-félsziget ipari tekintet­ben még mi mögöttünk is messzire elmaradt s igy magától kínálkozott, hogy gyártmányainknak fogyasztója legyen. Tőszomszédunk lévén, rövi­­debb uton, gyorsabban, olcsóbban vihettük oda áruinkat, mint a félsziget piacain most domi­náló, szerepet játszó Angliai melynek az egész európai kontinenst meg kell kerülnie áruival s a kikötőktől vasutakat építenie, hogy eljuthas­son azokra a piacokra is, melyek mi nekünk kínálkoznak. De nemcsak földiratilag, hanem politikai­lag is oly helyzetben voltunk a Balkán-félsziget irányában, mint Európának egy országa sem. A karlovici és passzarovici békekötések a mi szá­munkra egész a legújabb alakulásig csaknem vámmentes kivitelt biztosítottak, a­mennyiben a mi áruinkra megállapított 3 százalékos érték­vám számbavehetőnek valóban nem is mond­ható a többi állam hasonló cikkeire vetett vá­mokhoz mérten. Be kell azonban vallanunk, hogy a Duna észszerű kihasználásának saját élhetetlenségünk mellett egyéb akadályok is állottak útjában, így saját kereskedelmi fejlettlenségünk, Ausztriának irányunkban gyakorolt ellenséges indulatú gaz­dasági politikája s az Al-Dunán levő közlekedési akadályok. Télen, jégálláskor vagy zajláskor a Duna közlekedése természetesen nem használható. De az év többi részeinek is vannak hetekre, hó­napokra terjedő időszakai, a­mikor a dunai hajók át nem hatolhatnak az Orsován alól kezdődő sziklazátonyokon, vízeséseken s a ha­tárunktól három kilométernyire kezdődő Vaska­pun. E bajon még a gróf Széchenyi István ál­tal teljesített munkálatok sem segítettek, most is úgy áll a dolog, hogy alacsony vízállás mellett Orsovánál a hajószállitmányokat szeke­rekre kell rakni s tengelyen szállítani tovább a Dunának alól már ismét szabad folyásáig. Hogy a műszaki haladásnak ez idejében egy oly folyónak, mint a Duna, természeti akadályok tegyék hajózási értékét problemati­kussá, az régen szemet szúrt, még a nálunk e tekintetben kevésbbé érdekelt külföldön is. Az 1871-ben tartott londoni konferencián ki is mondatott ez akadályok elhárításának szüksége s a parti államok utasittattak, hogy ezek eltá­volítására egymással megegyezzenek, fölhatal­­maztatván, hogy a munkával járó tetemes költ­ségek fedezésére az arra járó hajóktól díjakat szedhessenek. 1873-ban az osztrák-magyar monarchia s Törökország megbízottai­ból bizottság is alakult, mely az Al-Duna és Vaskapu megnyitásának terveit kidolgozza. Egy év múlva a tervek is elkészültek, melyek értelmében a zátonyokon keresztül hajózási csatorna volt nyitandó, az orsovai vízmérce 0. pontja alatt 2 méternyi mélységgel s 60 méternyi fenékszélességgel, le­hetőleg a jelenlegi hajózási uton kívül és oly irányban, hogy a jobb — szerb — partot ne érintse. De a terv csak terv maradt s csak a ber­lini szerződés állította a kérdést ismét előtérbe, melynek LVIII.­­cikke a munkálatok végrehajtá­sával monarchiánkat bizta meg. A monarchia két államának kormányai között létrejött megállapodás e megbízatást Ma­gyarországra ruházta át, mint a melynek terü­letére ama hajózási akadályok legnagyobb ré­sze esik. A munkálatok végrehajtását tehát Magyarország fogja a maga költségén teljesíteni, természetesen őt illetvén meg ennek fejében a londoni szerződésben biztosított hajózási díj sze­désének joga is. Midőn az 1879-iki nagy árvíz után a hazai viszonyok megbirálására s az azok fölötti véleményadásra a külföldről szaktekintélyek hi­vattak meg, ezek az Al-Dunát is megvizsgálták s fölülbirálat alá vették a nemzetközi bizottság­nak már érintett terveit, melyeket főirányelve­ikben helyeseltek ugyan, de a részletekben lé­nyegesen eltérő javaslatokat tettek. Mindezek­nek számbavételével készítette el a magyar köz­lekedésügyi minisztérium azokat az új terveket, melyek alapján most az al-dunai hajózási aka­dályok elhárítása céljából a törvényhozás elé törvényjavaslatot terjeszt elő. E tervek szerint mintegy 85 kilométer hosszúságú szakaszon fognak fölvétetni a mun­kálatok, mint a­mely hosszúságban a közleke­dési akadályok előfordulnak. Kezdődnek a Sztenka nevű sziklazátonynál, mely az akadá­lyok között a legfelső és legkisebb, de kis víz­állás mellett már ez is akadályozza, sőt lehe­tetlenné is teszi a hajózást; folytatódik a Kozla és Dojke nevű sziklacsoportnál, mely egybefüg­­gőleg vonul keresztül a Duna medrén; aztán jön az Izlas és Tachtava sziklacsoport a Greben nevű szorulattal, ez alatt az innen Szvinicán alóiig vonuló zátony s csak ezután a legjelen­tékenyebb akadály: a Vaskapu s azon alól a Juc nevű zátony. E területen a Duna medrében kivágandó hajócsatornán kívül duzzasztó gátak is szüksé­gesek, részint a zuhatagok vízesésének mérsék­lésére, részint a hajózásra szükséges vizmeny­­nyiség felduzzasztására. E duzzasztó gátak úgy lesznek építve, hogy a viz azokon már közép­­vízállás mellett is átbukhasson s úszók fogják jelölni, a mikor viz lepi, hogy a hajók elkerül­hessék. A Vaskapunál a hajócsatorna kirobban­tása rendkívüli műszaki s még nagyobb pénz­ügyi akadályokba ütközik. A nemzetközi bizott­ság tehát itt a szerb part mentén egy nyílt csatorna ásását javasolta, melyet a Dunától az árvíz színét meghaladó gát választana el. A külföldi szakértők e helyett zsilipes csatornát ajánlottak a Duna medrében. De minden érde­kelt tényező az előbbi mellett nyilatkozott, így tehát a nyílt csatorna fog kiásatni 80 méter fenékszélességgel. Hogy mily óriási munka az, melyről itt szó van, mutatja az, hogy e 2200 méter hosz­­szúságú nyílt csatornával közel harmadfélszáz­­ezer köbméter sziklát kell eltávolítani, a csa­tornát a Dunától elrekesztő gátakhoz pedig kö­zel hatszázezer köbméter kőanyag szükséges. A munka költsége pedig hét millió s mint­egy kétszázezer forint, de a részletes tervek költségeivel, az időközi kamatokkal s előre nem látott költségekkel együtt kerek kilenc millió fo­rint, melynek a Dunán közlekedő hajóktól sze­dendő dijakból kell megtérülnie. Föltéve, hogy a munka a jövő év tava­szán már megkezdődhetik, hat év alatt, tehát 1895. végén lenne végrehajtva az a mű, mely Magyarországot, a­míg egyfelől gazdasági tekin­tetben páratlan közlekedési úthoz juttatja a kelet felé, másfelől bejegyzi nevét a műszaki téren is valóban nagyokat alkotott államok sorába. . Lapunk mai száma 8 oldalt tartalmaz. Belpolitikai hírek. — május 31. Szeszvám, rámvám fölemelése. A képvise­lőház egyik legközelebbi ülésében, valószínűleg már holnap, Tisza miniszterelnök —­ a­mint értesü­lünk — törvényjavaslatot fog előterjeszteni a szeszvámnak 36 aranyforinttal és a rám­vám­n­a­k 10 aranyforinttal való rögtöni, a törvény publikálásával egyidejűleg hatályba lépő fölemelése iránt. A törvényjavaslat — ha csak lehet — a kép­­viselőház jelen ülésszakában volna tárgyalandó. A képviselőház pénzügyi bizottsága — mint értesülünk — holnap a belügyminiszternek a budapesti királyi operaház költségveté­sére és igazgatására vonatkozó jelenté­­s­é­t fogja tárgyalni. Bár nem valószínű, hogy a mi­niszter jelentése már most a két ház oly határoza­tához fog vezetni, mely a kormánynak megadja az opera számára szükséges póthitelt, arra nézve a pénzügyi bizottság tanácskozása mégis elegendő támpontot fog nyújtani és a minisztériumnak irány­adóul fog szolgálhatni, váljon az operaházi kezelés­ben tovább vezetendő, vagy bérbe adandó-e ? A képviselőháznak azután alakilag az ez évre szük­séges túlkiadásra vonatkozólag az 1888-diki zár­számadások tárgyalásánál és a jövő évi költségve­tésre vonatkozólag a belügyminisztérium költségve­tésének tárgyalásánál alkalom fog adatni, a szük­ségesnek látszó határozatokat meghozni. A szeszadó. A­mint Bécsből jelentik, az ottani cseh klub tagjai a szeszadó-javaslat részletes tárgyalása alkalmával a kiviteli koniikációra vonat­kozó határozatok oly megváltoztatását fogják aján­lani, a­mely szerint a kiviteli díj és egyidejűleg a díjaknak maximális összege évenkint egy millió­ról kettőre emeltessék. Egy ilynemű mo­difikáció — mely különben az osztrák képviselőház

Next