Pesti Hírlap, 1888. augusztus (10. évfolyam, 212-241. szám)
1888-08-01 / 212. szám
1888. augusztus 1. PESTI HÍRLAP éven át volt a pesti közkórháziban orvos s a Rókusban igazgatósági segéd, egy nagyon figyelemreméltó fölterjesztést tett, melynek szövege a következő: Nagyságos polgármester ur! A főváros balparti kórházaiban 12 éven át azigazgatói teendőkben segédkezve, de alkalmam volt a betegek miként való elhelyezésének kérdésévelfoglalkozni. Jó szolgálatot vélek teljesíteni a közügyinek, — melyet előmozdítani polgári kötelességem —midőn, támaszkodva kórházi ügyekben szerzett tapasztalataimra, és ismerve a fennforgó viszonyokat, a megfigyelő osztálynak miként való elhelyezése tárgyában nagyságod elé javaslatot terjeszteni bátorkodom, azon reményben, hogy e javaslatom szerint afigyelő osztály kérdése a legrövidebb idő alatt ésminden igényt kielégítő módon megoldható. Szükségtelennek tartom nagyságod előtt különösen hangsúlyozni azt, hogy úgy ügykezelés, mintfelügyelet tekintetében mily megbecsülhetlen előny az, ha a figyelő osztály valamely nagy kórháznak alkotó részét képezi; sokkal exactabb és olcsóbb az élelmezés, a betegkezelés, az elszámolás, egyszóval az egész ellátás. A tanítási szempontok pedig követelik, hogy a figyelőosztály a többi orvosi tanintézetek közelében legyen elhelyezve. Mindkét célnak megfelel az új kórház. Az üllői-úti új kórházban egy nagy, kétemeletes pavilion még jelenleg is főorvos nélkül áll, gazdátlan állapotban, azaz : betegeit a többi pavillonok orvosai látják el, ideiglenesen. Ugyanis az új kórház megnyitása alkalmával (1885. aug. 25-én) ennek minden pavillonja el lett a megfelelő segédszemélyzettel látva, teljesen fölszerelve és betegekkel megtelve, kivéve az u. n. F. paviliont, mely üresen maradt. Csak a jövő (1886.) évben, a midőn a beteglétszám rohamos emelkedése gyors intézkedést tett szükségessé, lett az F. pavilion a közhasználatnak átadva, és három nagy kórterme, további intézkedésig, az uj kórházban levő három belgyógyászati pavilionhoz csatolva, és ez az ideiglenes állapot még most is tart. Az F. pavilion minden percben nélkülözhető. A Rókus, és uj kórházban ez idő szerint kbl. 1450 beteg fekszik, a teljes ágylétszám (a barakok nélkül) jóval meghaladja az 1700-at, és e szerint a 105 betegágyat tartalmazó F. pavilion akár azonnal is kiüríthető, anélkül, hogy e miatt helyhiány vagy helyszűke állana be. Az F. pavilion árterületnek tekintendő, vagyis: nyáron és őszszel a kórházakban az F. pavilion nélkül is van elegendő hely, úgy, hogy az F. pavilion a nyári időre akár bezárva is tartathatnék, de a hidegebb idő beálltával ez csakhamar megtelnék betegekkel. Ha az F. pavilion megfigyelő osztálylyá alakíttatnék át, a betegár-területet — mert kellő árterületről gondoskodni minden nagyvárosi kórháznak egyik fő feladata — a jelenleg bujakóros nőbetegeket, (kik nemsokára a régi dologházi épületbe visszahelyeztetnek) befogadó u. n. szükségbarakok képezhetik. Ezekben a szükségbarakokban két, sőt háromszor annyi beteg fér el, mint az eddigi árterületben az F. pavilionban. Kevés költséggel, minden esetre kevesebbel, mint amennyibe az új dologháznak vagy valamely bérháznak az átalakítása kerülne, lehetne az F. paviliont megfigyelő osztálylyá alakítani; célszerűség tekintetében az előny szembetűnő. Az F. pavilion három nagy kórteremből és számos mellékhelyiségből áll. A földszinti nagy kórteremben — melyben jelenleg 28 ágy áll — legalább 14 elkülönítő cellát lehet elhelyezni (középen folyosót, jobbra-balra cellákat); az I. és II. emeleti nagy kórtermek 56 nyugodtabb beteg elhelyezésére szolgálhatnak. A nappali szobákból tantermeket, a kisebb 1—2 ablakos szobákból pedig segédorvosi lakásokat, dolgozdákat, sőt intelligensebb betegek számára külön szobákat is lehetne csinálni. A pavillont környező kertnek egy részét bekerítve, ez sétáló helyül szolgálna. És így legkevesebb 70 elmebeteg találand kényelmes elhelyezést az F. pavilionban, amelyben a betegek csöndes környéket, tiszta levegőt, jó — mert házi — élelmezést, egy modern kórház berendezéseit, a látogatók pedig kellemes benyomást nyerendnek. Az apácaápolók felügyelete mellett még a megfigyelendő betegek ápolása is lényegesen javulna. Az a körülmény, hogy az új kórházban máris öt egyetemi tanár tartja előadásait, még a közoktatási minisztérium ellenvetéseit is elnémítani képes. Midőn ezen javaslatomat — mint legrövidebb idő alatt keresztülvihetőt és sok tekintetben célszerüt, — nagyságos polgármester urnak vagyrabecsült figyelmébe és méltánylásába ajánlanám, kiváló tisztelettel maradok nagyságodnak Budapesten, 1888. jul. 30-án, alázatos szolgája. . . Dr. Jurking Emil. — A budapesti körvasút terveit a mai tanácsülésen Rózsa Péter tanácsnok bemutatta. A tanács a tervet azzal adta ki a mérnöki hivatalnak, hogy véleményes javaslatát feletle 8 nap alatt készítse el, hogy az egy egybehívandó rendkívüli középítési bizottsági ülésen hamarosan tárgyalható legyen a mezőn. Még több nappal a vérfürdő után is az egész sereg fájdalmas károgással kering napnyugtakor a puszta otthon körül, mert a varjak családi szeretettel és hű emlékezéssel bírnak. Ép egy ily vadászat utáni napon volt. A kis postásfiú sebesen és mezítláb ugrándozva jött az udvarba vezető erdei halmon. Napbarnított, szőke és ruta szegény ördögnek piszkos, fölfeslett vászonruhája, de egy pár okos, világoskék szeme volt. „líra hangzott egyszerre, midőn egy galagonya bokor előtt szaladt el. Megfordult. Ott feküdt a földön egy varjú-fiók; repülni ugyan még nem tudott, de éhes volt, mert csőrét kitátotta és szárnyaival ide-oda csapkodott. Egy perc alatt fogva volt, a varjú-kolónia hangos tiltakozásai dacára. Sértetlen volt, nyilván csak kiváncsiságból mászott ki a fészek szélére s aztán, az általános zsibongás közepette, vigyázatlanság folytán esett le. Bárhogy is volt, a postásfia elfogta a kis állatot és a saját, valamint egész rokonsága kiáltozása dacára magával vitte. Az udvari kapu előtt Anders imént talált kincsét letette a földre s aztán a levélszekrénynyel beszaladt a házba. Midőn visszatért, nemsokára ismét megtalálta zsákmányát, mert a varjak rossz gyaloglók és egyáltalán nem félénkek. Boldogan, mint egy király bandukolt a fiú haza, a hajadon fővel, mert sapkájában ült a madár. Anyja épen nem örült a váratlan vendégnek , de azért maradhatott s ez volt a fődolog. Anders anyja ollójával megnyirbálta farkát. A központi pályaudvar és a józsefvárosi állomás közti pályarész sínhálózatának szaporítása, a szerencsétlenségek kikerülése végett szükséges leeét, a törvényhozás az abbeli építkezésekre 900.000 frt hitelt nyújtott a kormánynak. Az államvasutak által készített tervek szerint szükségessé fog válni a két pályaudvar közötti vasúti töltés tetemes szélesítése, mert a mostani két sínpárhoz még 2—3 sínpár jön, s a kerepesi-úti hidat is hosszabbítani kell, valamint a régi fegyvergyér mögött a hajcsár-utat a vasút számára át kell hidalni, hogy a közönséges közlekedés a sínvonalak alatt folytonos és megszakítatlan maradjon. Ez utóbbi ma maga 120000 frt költséget igényel. A tőkésszélesbítéshez az egész vonalon 17000 négyszögöl terület szükséges, aminek a kormány ingyenes átengedését kéri. A tanács mai ülésén foglalkozván e tárgygyal, elhatározta, hogy a holnap tartandó rendkívüli közgyűlésnek az ingyenes átengedést javaslatba hozza, de azzal, hogy a kormány a közönség biztonsága érdekében szükséges emez építkezéseket haladék nélkül foganatosíttassa. — A fővárosi kórházak kórtermeinek meszeltetésére a mérnöki hivatal 4960 frt költséget vett föl. A munka kivitelére azonban 1950 frton akadt vállalkozó. A tanács utasítá a főmérnököt, hogy az egységárak helyesebb alapra fektetése iránt készítsen javaslatot. — A Rókuskórház élelmezése. A Rókus-kórház igazgatósága a tanácshoz részletes jelentést tett a kórház betegei részére a f. é. I. felében szállított ételek és italok minőségéről és menynyiségéről. Az ellenőrző főorvosok által vezetett konyhanapló adatai szerint a szállított élelmiszerek 33 esetben lettek kifogásolva. — A fogaskerekű vasút meghosszabbítása ügyében a társulat beadványa folytán a tanács azt ajánlja a közgyűlésnek, hogy a tarifa leszállítása iránti kívánalomtól álljon el (!) — Baross és a főváros. A tanács mai ülésében tárgyalta a közlekedési miniszternek a közúti vasút és a szentendrei helyi érdekű vasút közötti összeköttetés ügyében a fővároshoz intézett rendeletét s a tiszti főügyésznek e rendeletre vonatkozó véleményét. A tanács a közgyűléshez intézendő előterjesztésében mindenekelőtt kiemeli, hogy a felforgó ügyben a tanács mulasztással és huzavonával nem vádolható, mert a tanács ez összekötő vasútra nézve a szerződést a közúti vasúttársasággal még múlt évi június hóban megkötötte s e szerződést akkor a belügyminiszter is jóváhagyta; — kiemeli továbbá, hogy a kormány a vasutak engedélyezése körül követendő eljárás tárgyában 1868-ban kiadott rendeletet a főváros mindig úgy magyarázta, hogy e rendelet a törvényhatóságnak hatáskörét közúti vasúti ügyekben nem aiterálta, s a fővárosnak e részben elfoglalt álláspontja ellen a kormány ez ideig egy esetben sem tett kifogást. Egyébként a tanács azt javasolja, hogy miután a miniszter rendelete ellen a törvényhatóság orvoslást sehol sem kereshet, a közgyűlés a miniszter kívánságának tegyen eleget, s a szerződést terjeszsze föl oly célból, hogy arra a miniszter a saját feltételeit rájegyezze. Jeppa. Irta : Ahlgren Ernő, *) Mikor elolvad a hó és az árok mesgyén kihajt a szattyú, boszúságára a gazdának, a ki gyűlöl minden gyomot, örömére mindazoknak, a kik ebben csak tavaszi üzenetet látnak — melegebb égalj alól nagy csapat rarjuk érkeznek és fölkeresik régi lakásaikat az erdőben vagy valamely temető vén sudarai közt. Van valami tiszteletreméltó egy ily varjú-fészekben, mely emberemlékezet óta egy helyen állott s ha valaki megbolygatja békéjét, a fölötte keringő lakosok közös kiáltásba és károgásba törnek ki, mely éles, messzeható hangjával csaknem a jajgatás és átkozódás hatását teszi. Hogy a feketetollú sereg elszaporodását korlátozzák, amaz idő körül, midőn a fiókák szárnyra kelnek, évenkint vadászatot szoktak rendezni. Ez a szegény madarakra a gyász és szerencsétlenség ideje és szívszaggató, hallani az öregek jajveszékelését, ha fiókáik a gyilkos golyótól elesnek, vagy látni, hogyan röpködnek fáradhatatlanul egy ily sebesült kis állat körül, mely nyöszörögve vergődik összelőtt szárnynyal a *) Attól az írónőtül való, akinek öngyilkosságát múlt számunkban már jelentettük. Benediktion Viktória (írói nevén Ahlgren Ernő) egy regényt, számos elbeszélést és tárcát írt, melyek mind nem mindennapi tehetséget árulnak el. Színdarabjai is, egy „Finale“ című színmű és két egyfelvonásos, jelentékeny sikert arattak a színpadon. Szerk. most már nem volt kormánya s nem repülhetett el. Éjjeli szállásul egy alacsony, ide-oda mozgó szögletszekrény legalsóbb ládáját adták neki, ahol egy pár fapapucs és egy suvikszos üveg társaságát lelte. Levegője elég volt, mert az ajtónak már csak egy sarka lévén, oly ferdén lógott, hogy néhány hüvelyknyi nyílás támadt. Anders védencét elnevezte „Jeppá“-nak, egy elhalt fivére után; kegyeletből-e vagy lenézésből, azzal nem igen törődtek. Jeppa felnőtt és igen okos varjú-fiók lett; e mellett azonban rendkívüli étvágyat fejtett ki; nagy kenyérfalatok eltűntek széles, halványpiros torkában, mialatt gasztronómiai kéjelgésében szentimentális gurgulázást hallatott és szárnyaival csapkodott. Olykor azonban, ha nem ébresztették föl alvó vágyait, képes volt egy helyben ülni és furcsa-okos, nagy sötétkék szemeivel vigyázni mindenre. És ha az apjuk ütött részegen jött haza és hullt a szitok és az ütés, úgy hogy mindnyájan ijedten bújtak a sarokba, Jeppa elszaladt, mint egy zápor elöl, s ha így tovább bicegett oly módon, mintha félne, hogy valaki rövid farkára lép, oly leírhatatlanul nevetségesnek látszott, hogy Anders kénytelen volt ujjaiba harapni, nehogy hangosan kitörjön belőle, a nevetés. Ha a többiek lefeküdtek, — falusi szokás szerint korán — Jeppa szekrényébe mászott, a falhoz lapult s csöndesen és derekasan aludta az igazak álmát. Anders játszótársa, időtöltése, védence és barátja volt, így múlt el a nyár, s egy boldog nyár .