Pesti Hírlap, 1888. szeptember (10. évfolyam, 242-270. szám)
1888-09-01 / 242. szám
Budapest, 1888. X. évf. 242. (347.) szám. Előfizetési árak: Egész évre . . . 14 frt — kr. Félévre 1t . • 7 » — » Negyedévre 7. , 3 » 50 » Egy hóra. . . , 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest nádor-utca’ 7. sz., földszint, hová az előfizetések és a lap Szétküldésére vonatkozó felszegramlások intézendők. POLITIKAI NAPILAP. Szombat, szeptember 1. Szerkesztési iroda: Budapsster, nádor utca 7. sz., I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő Bérmentetlen levelet csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Cie. Párisban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. A cárevna. Pozdorjává veri szét egy rövid bécsi távirat azokat a regényes kombinációkat, amelyek III. Sándor cár nejének rövid gmundeni tartózkodásához csatlakoztak. Pedig milyen szépen ki volt már színezve a magas állású asszonyok összeesküvése — a béke javára. Hogy mint szőtték az első szálakat Gasteinban Erzsébet királynénk részvétele mellett a dán hölgyekkel. Hogy mint jött Ariadne finom fonalát követve, a nyúlánk cárevna a cárevicscsel Gmundenbe nővéréhez, az elmebajából imént kigyógyult Thyra hercegnőhöz, Cumberland herceg nejéhez, aki az összeesküvés központja volt. Hogy mint jön oda a harmadik dán királyi hölgy, a walesi herceg neje, azután Erzsébet királyné I. Ferenc József császárral és királylyal együtt. S végül, hogy mint fogják ott Clementina hercegnőt, Kóburg Ferdinánd bolgár fejedelem anyját, a gyöngéd női szavak megpuhitani, mire azután nyomban Cumberland hercegnek bolgár fejedelemmé való avatása következett volna — az általános világbékével. Oroszország örült volna, hogy legalább a cárevna nővérének a férje jut a bolgár trónra. Németország örült volna, hogy a braunschweigi trónkövetelőtől tisztes utón megszabadulhatott. S Ausztria-Magyarország örült volna, hogy elvégre megtalálhatta a bolgár kérdés békés megoldásának tűrhető módját. A kombináció regényeinek elég regényes és érdekes lett volna, ha a sok „volna’ tönkre nem tette volna. De nagyon tönkretette. A Habsburg-ház nem ment bele semmiféle asszonyi kombinációba. Sem abba, amit oly szépen kiszíneztek a lapok, sem abba, ami valósággal készült. Hanem mindezek helyett a következő fölötte barátságtalan távirat röppent ma Bécsből világgá: Bécs, aug. 31. Ő felsége és a trónörököspár ma reggel Tegernseeből Bécsbe érkezett. Az a jelentés, hogy uralkodónk az orosz császárnéval találkozni fog, teljesen valótlan, mivel a carevna holnap este 11 órakor utazik el Gmundenből, vasárnap reggel itt a nyugati pályaudvaron megérkezik, útját megszakítás nélkül folytatja az északi pályaudvarra és onnan tovább észak felé, míg ő felsége szombaton este a manővíírozó csapatokhoz indul. A távirat több mint világos. Uralkodó családunk nem kíván résztvenni a „finom diplomaciai” műveleteiben, sőt egyenesen barátságtalan magatartást tanúsít a cárevna utazásával szemben. A nemzetközi viszonyokban az ilyennek nagy jelentősége van. Ha visszatekintünk a tavaszi eseményekre, még nagyon élénken eszünkbe ötlik Viktória angol királynő utazása. Az Itáliából Berlinbe utazó fölséges hölgy Ausztriának csak távol nyugati sarkát érintette s uralkodónk Insbruckig eléje ment, hogy őt osztrák földön üdvözölje. Pedig mi nekünk Anglia és mije vagyunk mi Angliának! S mily különbség van egy, a parlament által szorosan korlátolt souverain hölgy és egy oly hölgy között, aki a despota hatalommal kormányzó orosz cár neje! Mindazáltal a cárevna úgy megy vissza Szent-Pétervárra, amint jött. Dacára, hogy nem utazott inkognitóban, csak a bécsi pályaudvaron érkezett. S visszafelé ugyanott fog reggelizni. Az osztrák terület, barátságtalan terület számára. S kínos benyomást vihet magával haza, mikor ezen a területen az uralkodóház egyetlen tagjával sem sikerült érintkeznie. Ruskomor reflexiókat fűzni ahhoz, hogy egy souveraine hölgy némely esetben megirigyelheti a közönséges polgári lények életviszonyait, erre szükség nincsen. Az a légkör, amelyben a cárevna mozog, a nagy politika légköre, ahol nem egyéni rokonszenvek, de kolosszális politikai érdekek felhői mozognak. Ború és derű ezektől függ. Most pedig ború van, nehéz ború. Ebben utazik haza III. Sándor cár neje. Ami tervet hozott magával, vagy amit neki tulajdonítottak, az mind tönkre van silányítva. S ha csak a nővéri szeretet vonzotta is Gmundenbe, akkor is vele utazik egy coupéban a „sötét gond“. Talán nem is kellett volna utaznia azért, hogy ezzel is nyilvánvalóbbá tegye, mekkora szakadás van Ausztria-Magyarország és Oroszország között! Mert ez az egyetlen bizonyos, amit a cárevna útjáról meg lehetett tudni. Ahol ilyen tisztán kifejezésre jut a két hatalom közt levő ellentét, ott a Cumberlandok személye Bismarck szerint pehelykönnyűségű. Ott a finom Ariadne-szálak nem egyebek szakadó pókhálószálaknál. A békét, nem gyöngéd női kezek szövik és fonják többé, hanem a hadseregek durva gépei. S úgy látszik, hogy ezek sem tudnak készen lenni a drága szövettel. A háború lejtőjén hengerül alá a világ a „pesti hírlap» tárcája. Münchhenből . — A ,,F e s ti Hír lap! eredeti tárcája. — — augusztus derekán. Mindig szívesen látogatok el ide s mindig örömmel távozom innen. Ha a különféle gyűjtemények oszlopos templomaiban felállított egész s félistenek remekei előtt bemutattam ájtatosságomat s egy-egy nemzeti bálvány kétes értékű szobrának nehány lusta pillantással adóztam, a Hofbräu örökön bugyogó forrásához járulok, s megmentve fedeles kancsómat a dió izü és szinü, hives folyadékban, áldom a bajor Olympus isteneit, amért ilyen fölséges nektárral gondoskodnak a benszülött s jövevény hívek állandó gyönyörűségéről. Miben rejlik e csodás ital szűrésének titka ? — arra száz- meg százezer márkának arany kulcsával sem lehetett rányitni. Ne vizsgálódjunk tehát, hanem igyunk s higyünk vakon a bajor sör dogmájában. S miután tele szíttam magamat ragyogó színekkel, lágy vonalakkal s ezzel a kedves itallal, nem tehettem jobbat, mint 48 óra múltán a leggyorsabb futárvonaton szaladni tovább. Ez idő szerint azonban a mű- és ipartárlat a kiszabott két napon túl is ott fogott. A bécsiek nagyra voltak a minapi jubiláns képkiállítással, s méltán, de az itteni számban s minőségben jóval gazdagabb. Csak nagyobb s forgalmasabb a müncheni vifi-piacz ; mivel pedig piktor és szobrász minden halhatatlan volta mellett is kenyérrel él: az itteni vásártól többet remél. Elsősorban maga az állam jár elöl buzdítással, az országos gyűjtemények számára sok darabot váltva meg, még pedig a gyöngyeit, melyeket képtáraiba soroz be s ezeknek vonzó erejét ily módon öregbiti évről évre. Nagyobb és apróbb műtermek fogyasztói a képárusok boltjaiban, melyek sűrűn érik egymást, szintén válogathatnak a jóban, s akárhány köztárlattal esik meg, hogy értékben amazok mögött áll. Szemben a kristály palotával, példának okáért, egy műárus ablakában különbefregger látható, mint a nagy nemzetközi tárlaton, ahol ez a jeles festő csupán két képpel állított be: egyike Luitpold, a herceg-régens követelő arcképe, a másik az «erdőirtók», melyben minden valeurjéi mellett is híját érezem az igazi Defreggernek. Fájdalom, hogy a különben tartalmas magyar osztályban nem láttam ott Mészölyt, a legfinomabb érzésű tájfestők egyikét, a baromfiudvar intimusságainak apróban nagy mesterét. Legtöbb nézője most is a Benczúr arcképeinek, Bihari Sándor «A biró előtt» című festményének s Margitéig ismert «Ellenállhatatlan »-jának jutott — bár itt is helyesen jegyezte meg róla egy már anyányi kislány, hogy aki hódítani akar, nem fütyörészve kezdi a hadjáratot. De túl nagy méretei dacára is olyan mulatságos a jelenet, hogy, mint ama panaszos cigányt, ezt is folytonos derültség kacagja körül, míg Benczúr Gyula «Tiszájában» a felfogás nemessége, az előadás ereje és fénye osztatlan bámulást kelt. Növeli a hatást az eredetinek messzeható jelentősége, súlya a politikai világban, s akár hányat hallottam, amint fölkiáltott: "das ist er also ?» Ha a jelenkor arcképíróinak e kitűnősége mellett, az elfogult szem bár csak egy pillantást, juttat is a Basch Gy. két fejének, ez már siker számba megy. A név merőben ül előttem, de a két arcra legott ráismertem, bár érdemek csekélyebb része a hasonlatosság. A bátran s biztosan ecsetelt fők (egy férfi- s egy női arckép) színe meleg, formái jól domborodnak. Nyilván több jót is mondhatnék felőlük, ha közelebb érhetem. Bátor az ifjú művészek sorába tartozik, mégsem követeli, hogy képe lehetőleg mélyre, neve meglehetőleg magasra kerüljön. Sokat írnak Spanyolország hanyatlásáról nemzetgazdasági, irodalmi s egyéb tekintetben Nem tudom, így van-e valóban, s ha így volna, íroszul esnék. De a festőművészet dolgában az a régi ragyogó nap még most sem szállott le ebben a birodalomban. A Calderon és Cervantes fia lehetnek hígabb vérű írók, de izmos a Velasquez Murillo és Ribera ivadéka. A nagy hagyományok élesztik az újabb művész-nemzedéket, az elhalt mesterek ecsete a haldokló kézből nem esett a porba. Akik fölemelték — igazabban: akiknek ujjai közé hullott, az Fortung, Mcukrazo, újabban Béni Imre Lapunk mai száma 16 oldalt tartalmaz. Belpolitikai liirek. — aug. 31. A hercegprímás tévedtei. E cím alatt alapos kritika alá veti a „Magyar Paedagogiai Szemle“ című szakfolyóirat Simor hercegprímásnak Szent István napjára közzétett levelét, melyben a bíboros főpap azt iparkodott kimutatni, hogy boldogult T r e for t miniszter jogtalanul és törvény