Pesti Hírlap, 1888. szeptember (10. évfolyam, 242-270. szám)

1888-09-01 / 242. szám

Budapest, 1888. X. évf. 242. (347­.) szám. Előfizetési árak: Egész évre . . . 14 frt — kr. Félévre 1t . • 7 » — » Negyedévre 7. , 3 » 50 » Egy hóra. . . , 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest nádor-utca’ 7. sz., földszint, hová az elő­fizetések és a lap Szétküldésére vonatkozó felszeg­ramlások intézendők. POLITIKAI NAPILAP. Szombat, szeptember 1. Szerkesztési iroda: Budapsster, nádor­ utca 7. sz., I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő Bérmentetlen levelet csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Cie. Páris­­ban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. A cárevna. Pozdorjává veri szét egy rövid bécsi táv­irat azokat a regényes kombinációkat, a­melyek III. Sándor cár nejének rövid gmundeni tartóz­kodásához csatlakoztak. Pedig milyen szépen ki volt már színezve a magas állású asszonyok összeesküvése — a béke javára. Hogy mint szőtték az első szálakat Gasteinban Erzsébet királynénk részvétele mel­lett a dán hölgyekkel. Hogy mint jött Ariadne finom fonalát követve, a nyúlánk cárevna a cá­­revicscsel Gmundenbe nővéréhez, az elmeba­jából imént kigyógyult Thyra hercegnőhöz, Cumberland herceg nejéhez, a­ki az összeeskü­vés központja volt. Hogy mint jön oda a har­madik dán királyi hölgy, a walesi herceg neje, azután Erzsébet királyné I. Ferenc József csá­szárral és királylyal együtt. S végül, hogy mint fogják ott Clementina hercegnőt, Kóburg Ferdi­nánd bolgár fejedelem anyját, a gyöngéd női szavak megpuhitani, mire azután nyomban Cumberland hercegnek bolgár fejedelemmé való avatása következett volna — az általános világbékével. Oroszország örült volna, hogy legalább a cárevna nővérének a férje jut a bol­gár trónra. Németország örült volna, hogy a braunschweigi trónkövetelőtől tisztes utón meg­szabadulhatott. S Ausztria-Magyarország örült volna, hogy elvégre megtalálhatta a bolgár kér­dés békés megoldásának tűrhető módját. A kombináció regényeinek elég regényes és érdekes lett volna, ha a sok „volna’­ tönkre nem tette volna. De nagyon tönkretette. A Habsburg-ház nem ment bele semmiféle asszonyi kombinációba. Sem abba, a­mit oly szépen kiszíneztek a lapok, sem abba, a­mi valósággal készült. Hanem mindezek helyett a következő fölötte barátságtalan távirat röppent ma Bécsből világgá: Bécs, aug. 31. Ő felsége és a trónörököspár ma reggel Tegernseeből Bécsbe érkezett. Az a je­lentés, hogy uralkodónk az orosz császárnéval ta­lálkozni fog, teljesen valótlan, mivel a ca­­revna holnap este 11 órakor utazik el Gmundenből, vasárnap reggel itt a nyugati pályaudvaron megér­kezik, útját megszakítás nélkül folytatja az északi pályaudvarra és onnan tovább észak felé, míg ő felsége szombaton este a manővíírozó csapatokhoz indul. A távirat több mint világos. Uralkodó családunk nem kíván résztvenni a „finom dip­­lomaciai” műveleteiben, sőt egyenesen barátság­talan magatartást tanúsít a cárevna utazásával szemben. A nemzetközi viszonyokban az ilyen­nek nagy jelentősége van. Ha visszatekintünk a tavaszi eseményekre, még nagyon élénken eszünkbe ötlik Viktó­ria angol királynő utazása. Az Itáliából Ber­linbe utazó fölséges hölgy Ausztriának csak tá­vol nyugati sarkát érintette s uralkodónk I­n­s­­b­r­u­c­k­i­g eléje ment, hogy őt osztrák földön üdvözölje. Pedig mi nekünk Anglia és mije va­gyunk mi Angliának! S mily különbség van egy, a parlament által szorosan korlátolt sou­­verain hölgy és egy oly hölgy között, a­ki a despota hatalommal kormányzó orosz cár neje! Mindazáltal a cárevna úgy megy vissza Szent-Pétervárra, a­mint jött. Dacára, hogy nem utazott inkognitóban, csak a bécsi pályaudva­ron érkezett. S visszafelé ugyanott fog regge­lizni. Az osztrák terület, barátságtalan terület számára. S kínos benyomást vihet magával haza, mikor ezen a területen az uralkodó­ház egyetlen tagjával sem sikerült érintkeznie. Ruskomor reflexiókat fűzni ahhoz, hogy egy souveraine hölgy némely esetben megiri­gyelheti a közönséges polgári lények életviszo­nyait, erre szükség nincsen. Az a légkör, amely­ben a cárevna mozog, a nagy politika légköre, a­hol nem egyéni rokonszenvek, de kolosszális politikai érdekek felhői mozognak. Ború és derű ezektől függ. Most pedig ború van, nehéz ború. Ebben utazik haza III. Sándor cár neje. A­mi tervet hozott magával, vagy a­mit neki tulajdonítot­tak, az mind tönkre van silányítva. S ha csak a nővéri szeretet vonzotta is Gmundenbe, akkor is vele utazik egy coupéban a „sötét gond“. Talán nem is kellett volna utaznia azért, hogy ezzel is nyilvánvalóbbá tegye, mekkora szakadás van Ausztria-Magyaror­szág és Oroszország között! Mert ez az egyetlen bizonyos, a­mit a cárevna útjáról meg lehetett tudni. A­hol ilyen tisztán kifejezésre jut a két hatalom közt levő ellentét, ott a Cumberlandok személye Bis­marck szerint pehelykönnyűségű. Ott a finom Ariadne-szálak­ nem egyebek szakadó pókháló­szálaknál. A békét, nem gyöngéd női kezek szövik és fonják többé, hanem a hadseregek durva gépei. S úgy látszik, hogy ezek sem tudnak készen lenni a drága szövettel. A háború lejtőjén hengerül alá a világ a „pesti hírlap» tárcája. Münchhenből­ ­. — A ,,F e s t­i Hír l­ap!­ eredeti tárcája. — — augusztus derekán. Mindig szívesen látogatok el ide s mindig örömmel távozom innen. Ha a különféle gyűjtemények oszlopos tem­plomaiban felállított egész­ s félistenek remekei előtt bemutattam ájtatosságomat s egy-egy nem­zeti bálvány kétes értékű szobrának nehány lusta pillantással adóztam, a Hofbräu örökön bugyogó forrásához járulok, s megmentve fede­­les kancsómat a dió izü és szinü, hives folyadék­ban, áldom a bajor Olympus isteneit, amért ilyen fölséges nektárral gondoskodnak a benszü­­lött s jövevény hívek állandó gyönyörűségéről. Miben rejlik e csodás ital szűrésének titka ? — arra száz- meg százezer márkának arany kul­csával sem lehetett rányitni. Ne vizsgálódjunk tehát, hanem igyunk s higyünk vakon a bajor sör dogmájában. S miután tele szíttam magamat ragyogó színekkel, lágy vonalakkal s ezzel a kedves ital­lal, nem tehettem jobbat, mint 48 óra múltán a leggyorsabb futár­vonaton szaladni tovább. Ez idő szerint azonban a mű- és ipartárlat a kiszabott két napon túl is ott fogott. A bécsiek nagyra voltak a minapi jubiláns képkiállítással, s méltán, de az itteni­ számban s minőségben jóval gazdagabb. Csak nagyobb s forgalmasabb a müncheni vifi-piacz ; mivel pe­dig piktor és szobrász minden halhatatlan volta mellett is kenyérrel él: az itteni vásártól többet remél. Első­sorban maga az állam jár elöl buz­dítással, az országos gyűjtemények számára sok darabot váltva meg­­, még pedig a gyöngyeit, melyeket képtáraiba soroz be s ezeknek vonzó erejét ily módon öregbiti évről évre. Nagyobb és apróbb műtermek fogyasztói a képárusok boltjaiban, melyek sűrűn érik egymást, szintén válogathatnak a jóban, s akár­hány köztárlattal esik meg, hogy értékben amazok mögött áll. Szemben a kristály palotával, példának okáért, egy műárus ablakában különb­­efregger lát­ható, mint a nagy nemzetközi tárlaton, ahol ez a jeles festő csupán két képpel állított be: egyike Luitpold, a herceg-régens követelő arc­képe, a másik az «erdőirtók», melyben minden valeurjéi mellett is híját érezem az igazi De­­freggernek. Fájdalom, hogy a különben tartalmas ma­gyar osztályban nem láttam ott Mészölyt, a legfinomabb érzésű tájfestők egyikét, a baromfi­­udvar intimusságainak apróban nagy mesterét. Legtöbb nézője most is a Benczúr arcképeinek, Bihari Sándor «A biró előtt» című festményé­nek s Margitéig ismert «Ellenállhatatlan »-jának jutott — bár itt is helyesen jegyezte meg róla egy már anyányi kis­lány, hogy aki hódítani akar, nem fütyörészve kezdi a hadjáratot. De túl nagy méretei dacára is olyan mulatságos a jelenet, hogy, mint ama panaszos cigányt, ezt is folytonos derültség kacagja körül, m­íg Benczúr Gyula «Tiszájában» a felfogás nemessége, az előadás ereje és fénye osztatlan bámulást kelt. Növeli a hatást az eredetinek messzeható jelen­tősége, súlya a politikai világban, s akár hányat hallottam, a­mint fölkiáltott: "das ist er also ?» Ha a jelenkor arcképíróinak e kitűnősége mellett, az elfogult szem bár csak egy pillantást, juttat is a Basch Gy. két fejének, ez már siker számba megy. A név merőben ül előttem, de a két arcra legott ráismertem, bár érdemek csekélyebb része a hasonlatosság. A bátran s biztosan ecsetelt fők (egy férfi- s egy női arc­kép) színe meleg, formái jól domborodnak. Nyilván több jót is mondhatnék felőlük, ha kö­zelebb érhetem. Bátor az ifjú művészek sorába tartozik, még­sem követeli, hogy képe lehetőleg mélyre, neve meglehetőleg magasra kerüljön. Sokat írnak Spanyolország hanyatlásáról nemzetgazdasági, irodalmi s egyéb tekintetben Nem tudom, így van-e valóban, s ha így volna, íroszul esnék. De a festőművészet dolgában az a régi ragyogó nap még most sem szállott le ebben a birodalomban. A Calderon és Cervantes fia lehetnek hígabb vérű írók, de izmos a Velasquez Murillo és Ribera ivadéka. A nagy hagyományok élesztik az újabb művész-nemzedéket, az elhalt mesterek ecsete a haldokló kézből nem esett a porba. Akik fölemelték — igazabban: akiknek ujjai közé hul­lott, az Fortung, Mcukrazo, újabban Béni Imre Lapunk mai száma 16 oldalt tartalmaz. Belpolitikai liirek. — aug. 31. A hercegprímás téved­tei. E cím alatt alapos kritika alá veti a „Magyar Paedagogiai Szemle“ című szakfolyóirat Simor hercegprímásnak Szent István napjára közzétett levelét, melyben a bíboros főpap azt iparkodott kimutatni, hogy bol­dogult T r e f­o­r t miniszter jogtalanul és törvény

Next