Pesti Hírlap, 1888. szeptember (10. évfolyam, 242-270. szám)

1888-09-25 / 265. szám

1888. szeptember 25. PESTI HÍRLAP - ben történik ma szavazás s ebből kiindulva kijelenti, hogy nem látta a szükségét annak, hogy a helyi­séget pártok szerint oszsza fel. Bármely párti vá­lasztó jön, mind a két küldöttségnél mindjárt sza­vazhat. —■ De nehogy túlságos tolongás támadjon, szükséges, hogy egyszerre tíz választónál több ne eresztessék a terembe. Azután elmondta az elnök, hogy a hírlapírók részére igazolványt bocsátott ki, hogy bármikor a terembe léphessenek, továbbá, hogy húsz választó­polgárnak is, hogy a pártokat a le­folyásról értesíthessék, adott igazolványt: tizet a Kaas-pártnak, tizet a Steiger-pártnak. Szavait az elnök azzal végzi, hogy a törvény értelmében a választási eljárást megnyitja s minthogy csak a K­a­a­s-p­árt részéről történt jelölés, felszólítja a másik pártot, hogy a jelölési iratát nyújtsa be. Erre a Staiger-párt vezetője, Kautz Gyula lépett elő s bejelentette Steiger Gyula jelöltsé­gét. Egyszersmind fölkérte a választási elnököt, hogy mint eddig mindenkor, ma is adja jelét pártatlan­ságának. K­a­a­s Ivor báró pártjának bizalmi férfiai, az első szavazási bizottságnál A­n­d­e­r­­­i­k Ede és dr. Burszky Dániel. A küldöttségnél (Morán bizottsá­gánál) Komjáthy Béla és P­r­e­y­e­r Hugó. A S­teiger Gyula pártjának bizalmi embe­rei az 1. bizottságnál Hegedűs Károly és K­ő­­v­á­r­i Ármin. A 2-iknál Kiss Albert és Rosem­­berszky Ödön. Pontban 9 órakor hangzottak el az első sza­vazatok. Mindkét bizottságnál Kaas-párti ember sza­vazott elsőnek: Anderlik Ede és Peskó Medard. A harc mindjárt kezdetben izgalmassá vált. A Kaas-párt jól szervezett korteshadának azonnal kitűnt fölénye a nehézkesebb Steiger-párt fölött. Negyedóráról­ negyedóra kiszámított pontossággal „szállította“ be a Kaas-párt az ő szavazatait, míg a Steiger-párt a délelőtti órákban lanyhán gyűlöngött. Kaas Steiger elsO óra 84 92 10 óra 166 164 A Steiger-párt az első fár órában többségben volt 8 szóval, míg 10 órakor már megelőzte Kaas két szótöbbséggel. Ettől fogva folyton emelkedtek Kaas szava­zatai és az egész választós­i­o­r megtartotta t­öb­b­s­é­g­é­t. Kaas Stoiger­­­,11 óra 249 233 119­ 334 288 7,12 99 403 345 121* 450 396 E számok közt hullámzott a szavazatok ará­nya. Dél felé folyton tömegesen érkeztek a Kaas­­szavazók és 12 órakor 54 főnyi volt a többség. Már ekkor viharos jelenetek játszódtak le a város­háza lépcsőin és folyosóján. Minden érkező választót, ha Kaas-párti volt, megölelt a lépcsők alján Bernáth Béla, megáldott a lépcsők közepén Gundl János, hátba ütött és szívéhez szorított a folyosón Török György és süketté éltette a Kaas-párti ifjúság. Ellenben a Steiger-párti voks néma csöndben, árván, senkitől se ölelgetve, senkitől se éltetve osont át a tömegen. Legfölebb ha a fülébe ordítottak egy „abzugot.“ A legelső szavazók közt volt Orczy Béla miniszter, ki persze Steigerre szavazott, a párt él­jenzése közt. Visszaadta a kölcsönt tüstént a Kaas­­párt, mikor Csem­egi Károly kúriai tanácselnök adta szavazatát Kaasra. Tüntető éljenzés közt kísérték le az utcára a tanácselnököt. Kevéssel ezután Bedekovics Kálmán horvát miniszter jött a terembe és Steigerre adta szavazatát. Cser­­nátony Lajos, Hegedűs Sándor, Krajcsik Ferenc, Chorin Ferenc, Vadnay Károly, Szilágyi Sándor, Földváry Mihály alispán, Ráth Károly főpolgármes­ter Steigerre szavaztak. Ellenben Sárkány kir. táblai alelnök, Müller kórházi főorvos, Degre Alajos, Ki­rályi Pál (zajos éljenzék közt), Grósz egyetemi ta­nár, a kegyesrendi tanári kar Kaasra adták szava­zatukat. Délután erősebben mozgott a Steiger-párt. Ek­kor jött szavazni az állami hivatalnokok jó része s lassan nyomni kezdték Kaas többségét. Kaas Steiger </, 1 óra 504 447 1 „ 532 485 ■/, 2 „ 566 521 2 „ 589 550 V, 3 „ 619 580 3 „ 652 617 Három óra felé már szabadon lélegzett a Kaas-párt. A hivatalnok-szavazatok lidércnyomása, mitől legjobban 3-ig féltek, megszűnt. És még min­dig többségben voltak. A városi hivatalnokok több­sége pedig Kaasra adta szavazatát. * * * — Él ne felejtsd a krumplit! Úgy van: a krumplit. Steiger Gyula bízvást elmond­hatja ez ártatlan növényről, hogy: e jelben — buktam! A dolognak azonban története van. Éles megfigyelők ma a következő párbeszé­det lesték ki a városháza folyosóján két városi hivatalnok közt: — Hova mégy ? — Szavazni. — Helyes ... de el ne felejtsd a krumplit! A tisztviselő elsápsolt, szivéhez kapott, azután letépte gomblyukából a Steiger-jelvényt és lángoló szemekkel rohant szavazni — Kaasra! Sokan kiváncsiak voltak, mi adta a csodatevő erőt a tótok e szerény nemzeti eredelének ? És ki­találták, hogy ez az a bizonyos krumpli, a­mit Steiger a városi közgyűlésen a tisztviselőknek aján­lott, mikor azok a kiállítás tartamára drágasági pótlékot kértek. Denique, a városi tisztviselők ma majdnem kivétel nélkül Steiger ellen szavaztak, a­kinek így szintén alkalma nyílik megemlékezni a krumpliról. * * * A furfang. Délelőtt nagy izgalom támadt a Kaas-párton. Borzait hajjal, vérvörös ábrázattal rontottak a lihegő kortesek. — Árulás! Csalás! — Mi az ? Mi történt ? — A Steiger-párt levelező lapokat küldött a Kaas-párti választókhoz, azt írva benne a mi ne­vünkben, hogy várjanak addig otthon, a­míg ko­csikon értük nem jönnek. Nagy vihar. Tüstént ellenplakát jelenik meg, melyen erélyesen le van leplezve a Steiger-párt rut és eddig hallatlan kortesfogása. Csak Polonyi moso­lyog a bajsza alatt s dühnyögi a plakátot nézegetve: — Nem is olyan rossz. Az ördögbe! De hogy nekünk ez a fogás nem jutott hamarabb az eszünkbe! * * * — Abcug Matlokovics! A legviharo­sabb mozgalom órájában, mikor már késhegyre ment a háborúság, viharos éljenzés támadt oda­­künn. S az éljenző tömeg közt belépett egy fan­tasztikus alak, a jó Ney elé állt és azt ordította a fülébe: — Abcug Matlekovics ! A szegény Ney leejtett rémületében ceruzát, papírt a rebellis hang hallatára. Az államtitkár el­lensége pedig erre rákezdett egy olasz dikcióra, mely azonban szomorúan, t. i. a szónok kidobatá­­sával végződött. Az incidens nagy derültséget keltett a teremben, és jó hatású volt a már elmérgesedett kedélyekre. Matlekovics e konok ellensége különben az Erzsébetvárosban jól ismert „schéner Lujzi.“ * * * A kortesek. Fővárosi választás aligha látott még olyan kortesbuzgalmat, mint a mai. A belváros összes étkezői és kávéházai tanyákká vál­toztak át, a­hol szakadatlanul folyt a hódítás mun­kája. A „Török császár“ azonban túl tett vala­mennyin. A Kaasék főhadiszállásán állandó ostrom­­állapot uralkodott. Egész csoport ellenzéki képviselő osztogatta jobbra-balra a tanácsokat és utasításokat. Posonyi állandóan „túl volt terhelve.“ Horánszky Hermann Ottóval, Apponyi Albert Károlyi Gáborral főzték együtt a terveket s az ifjabb nemzedék egész gárdája állott rendelkezésre. Hírnök jön. Egy 48 as választó nem akar el­jönni, mert neki nem kell a kabarék. Nosza fölpattan Lukács Gyula s a másik percben már robog a hazafihoz, zsebében a K­o­s­s­u­t­h-t­e v­é 1- 1­el s ez aranyhídon hozza magával az elvtársat. A gúnyból és szatírából persze kijut bőven. Vannak, a­kiknek csak ez a föladatuk. Egy nemzeti szinü kokárdákkal kirakott jogászgyerek utcahosszat kürtöli. — Steigerék már mentőkocsikon érkez­nek s a Rókusból hozzák a szavazókat. Buzdításul egy lelkes csoport, Apponyit vál­lalkozik körülhordozni. — Elég nagy vagyok igy is, — mondja gróf — vigyék inkább Károlyit. Szavazni, szavazni! — hangzik egyre s min­denki tesz, visz, hoz, lelkesít,lelkesedik, még Bús­ba­u­m a sarki hordár is földhöz vágta a piros sapkáját s azt mondja: — Nem viszek ma semmit, csak voksot Kaas uras­ágnak. * Három óra után már megkezdődött a „vég­harc.“ A Steiger-párton a remény éledezni kezdett, midőn egy ízben már 28-ra nyomták le a Kaas-párt többségét. De bizalmuk korai volt. A Kaas-párt, mely 3 órakor 652-en állott, lassan elérte a 700 szavazatszámot, sőt közeledett a 800-hoz. E roha­mos növekedéssel szemben csúfot vallott minden alaposnak látszó kombináció. Az elnök */4­ órakor általános nagy mozgás, lázas feszültség közt kitűzte a zárórát • * * Mikor a választási elnök kitűzte bezárólag fél 7-re a zárórát, akkor már bizonyossá kezdett válni a Kaas-párt diadala. A rekedtre bővült kortesek megtették utolsó erőfeszítésüket s utcaszerte robog­tak beterelni az elmaradt „bárányokat.“ „Hátra van még a tartalék!“ —hang­zott mind a két táborból s a városház bejárata előtt magasra emelkedett a két ellenpárti lobogó. Ez volt az utolsó reménysugár, a mely a Steiger pártját megszállotta. Az volt a kérdés: van-e a pártnak olyan tartalékja, mely számítás­­b­ó­l várja be a válságos időt s azután enged a szép szónak, meg annak, a mi vele jár. A korrum­pált vidékeken ezek a percek a „legdrágábbak“ , többnyire ezek is döntenek a küzdelem sorsa fölött. A „Török császárban“ tombolva folyt a riada­lom. A billiárd-asztalokat rögtönzött népszónokok szállották meg, a­kik ünnepélyesen kihirdették a beállott győzelmet. Azok azonban, a­kik „láttak már más szeleket is fújni“, nem szűntek meg egy pillanatra sem buzdítani és serkenteni. Polonyi újabb ordrékat osztogatott s kezében a választók lisztéjával tovább osztotta be az utcákat. — Ki vállalja el a Kálvin-teret? — El kell menni az öreg Mayerért. Hozzák el ágyastul. Apponyi versenyt éljenzett Károlyi Gábor gróffal s egyre hangoztatta: — Most kell szorítani. Bizzunk, de el ne bi­zakodjunk ! A kocsik robogása megkétszereződött. Őszbe­­borult törődött alakokat vezettek két oldalt az urna elé, a­kikre igazán ráfért a szakadatlan „éljenzés.“ — A Steiger-kocsik üresen jönnek. Elfogyott a puskaporuk. — Jó lesz arra a zászlóra egy kis fekete fá­tyol­ hangzott le az erkélyről. —■ Éljen Kaas Ivor! És csakugyan az utolsó pillanatokban foly­­ton-folyvást gyarapodott a többség. Szádulgó hír­mondók törtettek keresztül a városház-utcán s a ró­­zsatér valóságos extázisba tört ki. Magasra emelt póznákon mindenféle hirdet­ményeket hordoztak körül. Az egyiken nagy betűkkel volt olvasható: „Steiger megbukott. A vigadóban megrendelt bankett elmarad. Most fizették meg a 300 forint bánatpénzt. A bankettet a mi pártunk fogja megenni!“ — Még egy félóra . . még húsz perc . . . hatvankét szavazattöbbség . . . lehetetlen, hogy elérjenek ... el kell menni Kaas Ivorért. A záróra alatti jelentések a következő ará­nyokat mutatták. A legutolsó percek már nem hozhattak mást, mint néhány szónyi differenciát, a bizalmi férfiak is beadták a kék lapot s legutolsók között szava­zott Polonyi e képen. Kaas Steiger V,4óra 681 643 4­99 706 661 V,599 728 686 599 744 702 V*699 757 718 Kaas Steiger 7,6óra 765 722 7*691 772 732 699 783 738 V*799 801 743

Next