Pesti Hírlap, 1888. szeptember (10. évfolyam, 242-270. szám)

1888-09-25 / 265. szám

Budapest, 1888. X. évf. 265. (3502.) szám. Kedd. szeptember 25. Előfizetési árak: Egész évre . . . le­ért — kr. Félévre .' 7. • '­ 7 » — » Negyedévre IT.. 3 » 50 » Egy hóra. . 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest nádor-utca 7. ss„ fEldszínt. hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszó­­lamlások intézendők. POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztési iroda, Budapesten. nádor­ utca 7. sz. L emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Cie. Páris­­ban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. Kérjük t. vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetést ideje­korán szíveskedjenek megújítani, nehogy a lap küldése fennakadást szenvedjen. A császár naplója. Rendkívülinek mondható az a hatás, me­lyet a népe és az egész emberiség kiszámítha­tatlan kárára oly korán elhunyt III. Frigyes né­met császár hátrahagyott naplója mindenütt, de különösen Németországban a közvéleményre gyakorol. Mikor Szedán napjának évfordulóját azzal ünnepelte meg II. Vilmos császár ez idén, hogy közzétette nagyatyjának, I. Vilmosnak, az év utolsó napján rendesen följegyzett reflexióit, melyeket a lefolyt év eseményeinek emléke kel­tett lelkében: nos, azokat úgy vette a világ, mint egy eléggé ismert öreg urnák följegyzé­­seit, a­ki a nevéhez fűződő nagy események s magas állása révén minden esetre megérdemli, hogy figyelmet szenteljünk titkos gondolatainak, melyek véletlenül napvilágra jönnek. III. Frigyes császár jelleme és gondolko­zása is híven van visszaadva abba­n a két nagy­szerű manifesztumában, melyet népéhez és Bis­marck herceghez intézett. De ott már csak a megállapodott kész embert találjuk a maga em­berszerető, fenkölt elveivel, nemes idealizmusá­val, szilárd meggyőződésével. Hogyan fejlett ilyenné, hogyan alakult minden koroknak egyik legmagasztosabb alakjává, a ki valaha koronát viselt s hogy mily óriás része volt azokban a csodás eredményekben, melyeket megszokott egye­dül I. Vilmos, Bismarck és Moltke neveivel hozni kapcsolatba a köztudat: azt legelőször a hátrahagyott napló följegyzéseiből tudja meg hitelesen kora s tudja meg a történelem meg­­irója. Sok ma szereplő egyén van az iratokban kellemetlenül érintve. Hallgattak is velők a kon­zervatív lapok, a kormánykörökhöz közel állók pedig tudomást sem látszottak venni róluk. Hogyne! mikor most kiviláglik, hogy a német birodalom egységének nagy eszméjét az akkori trónörökös hajtotta a megvalósulás sodrába és sokak ellenkezését kellett legyőznie, a­kiket utóbb e kérdésben kezdeményezőkül gondolt a világ. Ez iratokból tudjuk meg azt is, hogy a megüzent háborúnak nem két hadtesttel, mint az intézők eleinte akarták, hanem Németország egész erejével megindítása, — a­mi pedig a legfőbb tényezővé lett a nagy hadjáratnak aránylag oly gyors eldöntésében — a trónörö­kös sürgetésére történt, úgy szintén a déli szár­nyat képező III. hadtestnek, melyet a trón­örökös vezérelt, hirtelen észak felé fordulása is az ő legsajátabb műve, pedig ez idézte elő a szudáni döntő napot. Egész nagyságában most ismerjük csak föl az elhunyt császárt igazán, ezek az iratok vésik be képét a népek szivébe kitörülhetetle­­nül. Különösen három pont az, a mi ezekben az iratokban azonnal a szemünkbe illik. Első az, hogy a német egységnek világtörténeti esz­méjét egész odaadással, mondhatni ittas lelke­sedéssel ragadja meg s határozottan szakit az­zal a specifikus porosz jellemmel, mely durva gőgjével, pöffeszkedő hatalmaskodásával sehol, sem Németországban, sem sehol egyebütt ro­­konszenvre soha szert tenni nem tudott s hogy fölemelkedik az egyetemes németségnek arra a magaslatára, melyben szépen megférhet mind a harminchárom német nemzetiség s mely az igazi német hazafiak lelke előtt lebegett. A második az, hogy a trónörökös volt az első fejedelmi sarj, a­ki Németországban törté­nelmi szükségszerűségnek ismerte föl, hogy a német birodalom maradandólag egyedül csak határozottan szabadelvű alapon teremthető meg s a ki fölfogadja magában, még pedig öröm­mel, hogy ő lesz az első porosz király és né­met császár, a ki őszintén s teljes meggyőző­désből van eltelve a valóságos alkotmányos ál­lam megalkotásának gondolatával s egészen tá­vol áll attól a miszticizmustól, melylyel koro­nájukat az uralkodók azért veszik körül, hogy­annak titokzatos ködével önkényuralmi hajla­maikat leplezgethessék. A harmadik, a­mi az iratokból azonnal szemünkbe ötlik, hogy noha írójuk vitéz és tö­kéletes katona,­­ de táplálja magában a re­ményt és érleli az elhatározást, hogy az a há­ború, a melyben oly kiváló része volt, lesz életében az utolsó háború s ő neki megadatik, hogy az igazi békének, a hasznos polgári fog­lalkozásoknak, az emberi előhaladásnak korsza­kát nyissa meg, — a­mi nem egyéb, mint el­­kárhoztatása annak a most uralkodó katonai dhauvinizmusnak, mely embernek csak a kato­nát tekinti s minden mást csupán ennek ked­véért teremtett alantasabb lénynek vél, mely arra való, hogy legyen, a­kin uralkodni le­hessen. Ma már a németországi konzervatív la­pok sem bírják magukat kivonni e nagy jelen­tőségű iratok hatása alól. Még azok is, melyek III. Frigyes kormányával szemben határozott „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Az amerikai milliomos nőkről. Ne­w-York,­­sept. hu. Ham­mersleyné, a dúsgazdag amerikai öz­vegy házassága óta, melyet egy angollal, Marlborough herceggel kötött, a­mi new-yorki milliomos hölgyvilágunkat lázas izgatottságban tartja Donna Izidora Cousino, a híres chile-i milliomosnő kilátásba helyezett ideérkezése, a párisi kiállításra utaztábat. Csodás rézbányákat és rengeteg fekvőségeket bír hazájában. De a mi amerikai nőink azt mondják, hogy nem szabad neki egyedül a dúsgazdagságára számí­tani, ha el akarja őket homályosítani, mert itt elég oly nőt találhat, kiknek vagyona 10—200 millió frankra rúg. Nemsokára közzéteszik a statisztikájukat egy könyvben, melyet egy jól ismert new-yorki nő ad ki, és melyet csak korlátolt számú, fé­nyes kiállítású kötetben fognak nyomni, me­lyek kizárólag az érdekelteknek lesznek szánva. Mintegy negyven éve hasonló fajtájú könyv je­lent meg e cím alatt: ,,New-York gazdagai.“ Csak azok nevét tartalmazta, kik százezer dol­lárt (200,000 frt) ,,értek“ —a­mint itt mondják — s a­mi azon időben már igen jelentékeny összegnek tekintetett! Egy az ötödik Avenue szállodájában, mintegy hét év előtt, gazdag bankárok által adott reggelinél elhatározták, hogy senkit sem ismernek el gazdagnak, ha nem ,,ér“ legalább egy millió dollárt, vagyis két millió forintot. Az idő haladt, a számok is és ma már a gazdagság minimuma valószínűleg elérte a két millió dollárt. Ez a férfiakra szól. De a nőkről nem lehet ugyanezt mondani — nem az ő nejeiket értem — mert magától értetik, hogy ezen kis csevegésben a mások millióiról, özvegy hölgyek­ről és örökösnőkről van szó — legyenek azok fiatal leányok vagy old maide­n-ek, kik már jó sok petrezselymet árultak. Magában Rhode Islandban, az Unió egyik — legkisebb, de igen iparűző —­ államában, mely akkora sincs, mint egy középszerű magyarországi megye, vannak nők, kik négyszáz millió frank után fizetnek földbirtok-adót. New­ Yorkban nemrég elhunyt özvegy Stewartné, kinek öt millió frank évi jö­vedelme volt. Kaliforniában Crocker, „a vasúti királyok“ egyike, most halt meg és nyolcvan milliót hagyott nejére, ki fiaival, a többi örökös­sel, osztozik. Saint-Louisban Maffim­é húsz mil­liónyi vagyonnal bir, melynek legnagyobb részét szüleitől kapta hozományképen. Taylor Mózes özvegye kétségkívül a leg­gazdagabb minden milliomos társnői közt. Negyven milliót bir dollárokban, vagyis nyolc­van millió forintot, a­mit férje hagyott rá. Mint Astor, Marshall O'Roberts, Para Stevens, Tho­mas A Scott, Kate Terry, Edwin Stevens, Minturu, Robert Goelet asszony és sok mások, kik mesés vagyonnal rendelkeznek, Taylor Mó­zes özvegye is nemesen használja föl az övét. Nagyon sokat költ jótékony célokra és legna­gyobb fényűzése, hogy saját temploma és lel­késze van. A templom, mely Long Branchban, egy New­ York közelében levő fürdőhelyen épült az atlanti óceán partján, 400,000 frankba ke­rült és a lelkésznek évi 20,000 frank fize­tése van. A nevezett hölgyek legnagyobb része meg­bízottak által kezelteti vagyonát, s nincs más dolguk, mint azok számadásait felülvizsgálni és jövedelmeiket beszedni, de vannak mások, kik csak úgy dolgoznak a tőzsdén, mint bármely pénztőzsér. Ezek közé tartozik Hetty Green, ki férjhez menve 65 millió hozományt mutatott ki, míg férjének csak 5 milliója volt. Ma már ügyes vállalkozásai folytán Green asszony 160 —180 millió frankkal bír. Néhány év előtt ő maga szimatolta ki egy bankár óriási bukását, azon időben, mikor az egész pénzpiac őt ren­­díthetlennek hitte. Green asszony idejekorán kivett néhány milliót, mi a bankban volt elhe­lyezve és nem bánta meg. Sőt, azzal vádolják, hogy ezen hirtelen fölmondás által előmozdította a bankár bukását. Dow asszony vállalkozásai utján,a­melyek nem oly jelentékenyek, mint Green asszonyéi, minthogy nem is bsz ennek óriási vagyonával,­­ képes volt egy vasút elnökségéhez jutni Bos­ton közelében. Ezen állásban ő az egyetlen nő azon Amerikában, hol a gyönge nem annyi más állást foglal el, ideértve bizonyos városok pol­gármesteri hivatalát is s hol az Egyesült­ Álla­mok elnöki tisztére nőjelölt is lesz a novemberi választáskor. Meredith, Warren, Rogers asszony s má­sok viszont millióikat nem a tőzsdén forgatják, hanem hegyen-völgyön át nyargalászva a texasi mustangokon, s úgy lövöldözve karabélyból és revolverből, mint a Nyugat mezőségeinek c­o­w­­b­o­y-i vagy kondásai. A römc­ök a texasi és Lapunk mai száma 16 oldalt tartalmaz.

Next