Pesti Hírlap, 1888. szeptember (10. évfolyam, 242-270. szám)
1888-09-25 / 265. szám
Budapest, 1888. X. évf. 265. (3502.) szám. Kedd. szeptember 25. Előfizetési árak: Egész évre . . . leért — kr. Félévre .' 7. • ' 7 » — » Negyedévre IT.. 3 » 50 » Egy hóra. . 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest nádor-utca 7. ss„ fEldszínt. hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztési iroda, Budapesten. nádor utca 7. sz. L emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Cie. Párisban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. Kérjük t. vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetést idejekorán szíveskedjenek megújítani, nehogy a lap küldése fennakadást szenvedjen. A császár naplója. Rendkívülinek mondható az a hatás, melyet a népe és az egész emberiség kiszámíthatatlan kárára oly korán elhunyt III. Frigyes német császár hátrahagyott naplója mindenütt, de különösen Németországban a közvéleményre gyakorol. Mikor Szedán napjának évfordulóját azzal ünnepelte meg II. Vilmos császár ez idén, hogy közzétette nagyatyjának, I. Vilmosnak, az év utolsó napján rendesen följegyzett reflexióit, melyeket a lefolyt év eseményeinek emléke keltett lelkében: nos, azokat úgy vette a világ, mint egy eléggé ismert öreg urnák följegyzéseit, aki a nevéhez fűződő nagy események s magas állása révén minden esetre megérdemli, hogy figyelmet szenteljünk titkos gondolatainak, melyek véletlenül napvilágra jönnek. III. Frigyes császár jelleme és gondolkozása is híven van visszaadva abban a két nagyszerű manifesztumában, melyet népéhez és Bismarck herceghez intézett. De ott már csak a megállapodott kész embert találjuk a maga emberszerető, fenkölt elveivel, nemes idealizmusával, szilárd meggyőződésével. Hogyan fejlett ilyenné, hogyan alakult minden koroknak egyik legmagasztosabb alakjává, a ki valaha koronát viselt s hogy mily óriás része volt azokban a csodás eredményekben, melyeket megszokott egyedül I. Vilmos, Bismarck és Moltke neveivel hozni kapcsolatba a köztudat: azt legelőször a hátrahagyott napló följegyzéseiből tudja meg hitelesen kora s tudja meg a történelem megirója. Sok ma szereplő egyén van az iratokban kellemetlenül érintve. Hallgattak is velők a konzervatív lapok, a kormánykörökhöz közel állók pedig tudomást sem látszottak venni róluk. Hogyne! mikor most kiviláglik, hogy a német birodalom egységének nagy eszméjét az akkori trónörökös hajtotta a megvalósulás sodrába és sokak ellenkezését kellett legyőznie, akiket utóbb e kérdésben kezdeményezőkül gondolt a világ. Ez iratokból tudjuk meg azt is, hogy a megüzent háborúnak nem két hadtesttel, mint az intézők eleinte akarták, hanem Németország egész erejével megindítása, — ami pedig a legfőbb tényezővé lett a nagy hadjáratnak aránylag oly gyors eldöntésében — a trónörökös sürgetésére történt, úgy szintén a déli szárnyat képező III. hadtestnek, melyet a trónörökös vezérelt, hirtelen észak felé fordulása is az ő legsajátabb műve, pedig ez idézte elő a szudáni döntő napot. Egész nagyságában most ismerjük csak föl az elhunyt császárt igazán, ezek az iratok vésik be képét a népek szivébe kitörülhetetlenül. Különösen három pont az, a mi ezekben az iratokban azonnal a szemünkbe illik. Első az, hogy a német egységnek világtörténeti eszméjét egész odaadással, mondhatni ittas lelkesedéssel ragadja meg s határozottan szakit azzal a specifikus porosz jellemmel, mely durva gőgjével, pöffeszkedő hatalmaskodásával sehol, sem Németországban, sem sehol egyebütt rokonszenvre soha szert tenni nem tudott s hogy fölemelkedik az egyetemes németségnek arra a magaslatára, melyben szépen megférhet mind a harminchárom német nemzetiség s mely az igazi német hazafiak lelke előtt lebegett. A második az, hogy a trónörökös volt az első fejedelmi sarj, aki Németországban történelmi szükségszerűségnek ismerte föl, hogy a német birodalom maradandólag egyedül csak határozottan szabadelvű alapon teremthető meg s a ki fölfogadja magában, még pedig örömmel, hogy ő lesz az első porosz király és német császár, a ki őszintén s teljes meggyőződésből van eltelve a valóságos alkotmányos állam megalkotásának gondolatával s egészen távol áll attól a miszticizmustól, melylyel koronájukat az uralkodók azért veszik körül, hogyannak titokzatos ködével önkényuralmi hajlamaikat leplezgethessék. A harmadik, ami az iratokból azonnal szemünkbe ötlik, hogy noha írójuk vitéz és tökéletes katona, de táplálja magában a reményt és érleli az elhatározást, hogy az a háború, a melyben oly kiváló része volt, lesz életében az utolsó háború s ő neki megadatik, hogy az igazi békének, a hasznos polgári foglalkozásoknak, az emberi előhaladásnak korszakát nyissa meg, — ami nem egyéb, mint elkárhoztatása annak a most uralkodó katonai dhauvinizmusnak, mely embernek csak a katonát tekinti s minden mást csupán ennek kedvéért teremtett alantasabb lénynek vél, mely arra való, hogy legyen, akin uralkodni lehessen. Ma már a németországi konzervatív lapok sem bírják magukat kivonni e nagy jelentőségű iratok hatása alól. Még azok is, melyek III. Frigyes kormányával szemben határozott „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Az amerikai milliomos nőkről. New-York,sept. hu. Hammersleyné, a dúsgazdag amerikai özvegy házassága óta, melyet egy angollal, Marlborough herceggel kötött, ami new-yorki milliomos hölgyvilágunkat lázas izgatottságban tartja Donna Izidora Cousino, a híres chile-i milliomosnő kilátásba helyezett ideérkezése, a párisi kiállításra utaztábat. Csodás rézbányákat és rengeteg fekvőségeket bír hazájában. De a mi amerikai nőink azt mondják, hogy nem szabad neki egyedül a dúsgazdagságára számítani, ha el akarja őket homályosítani, mert itt elég oly nőt találhat, kiknek vagyona 10—200 millió frankra rúg. Nemsokára közzéteszik a statisztikájukat egy könyvben, melyet egy jól ismert new-yorki nő ad ki, és melyet csak korlátolt számú, fényes kiállítású kötetben fognak nyomni, melyek kizárólag az érdekelteknek lesznek szánva. Mintegy negyven éve hasonló fajtájú könyv jelent meg e cím alatt: ,,New-York gazdagai.“ Csak azok nevét tartalmazta, kik százezer dollárt (200,000 frt) ,,értek“ —amint itt mondják — s ami azon időben már igen jelentékeny összegnek tekintetett! Egy az ötödik Avenue szállodájában, mintegy hét év előtt, gazdag bankárok által adott reggelinél elhatározták, hogy senkit sem ismernek el gazdagnak, ha nem ,,ér“ legalább egy millió dollárt, vagyis két millió forintot. Az idő haladt, a számok is és ma már a gazdagság minimuma valószínűleg elérte a két millió dollárt. Ez a férfiakra szól. De a nőkről nem lehet ugyanezt mondani — nem az ő nejeiket értem — mert magától értetik, hogy ezen kis csevegésben a mások millióiról, özvegy hölgyekről és örökösnőkről van szó — legyenek azok fiatal leányok vagy old maiden-ek, kik már jó sok petrezselymet árultak. Magában Rhode Islandban, az Unió egyik — legkisebb, de igen iparűző — államában, mely akkora sincs, mint egy középszerű magyarországi megye, vannak nők, kik négyszáz millió frank után fizetnek földbirtok-adót. New Yorkban nemrég elhunyt özvegy Stewartné, kinek öt millió frank évi jövedelme volt. Kaliforniában Crocker, „a vasúti királyok“ egyike, most halt meg és nyolcvan milliót hagyott nejére, ki fiaival, a többi örökössel, osztozik. Saint-Louisban Maffimé húsz milliónyi vagyonnal bir, melynek legnagyobb részét szüleitől kapta hozományképen. Taylor Mózes özvegye kétségkívül a leggazdagabb minden milliomos társnői közt. Negyven milliót bir dollárokban, vagyis nyolcvan millió forintot, amit férje hagyott rá. Mint Astor, Marshall O'Roberts, Para Stevens, Thomas A Scott, Kate Terry, Edwin Stevens, Minturu, Robert Goelet asszony és sok mások, kik mesés vagyonnal rendelkeznek, Taylor Mózes özvegye is nemesen használja föl az övét. Nagyon sokat költ jótékony célokra és legnagyobb fényűzése, hogy saját temploma és lelkésze van. A templom, mely Long Branchban, egy New York közelében levő fürdőhelyen épült az atlanti óceán partján, 400,000 frankba került és a lelkésznek évi 20,000 frank fizetése van. A nevezett hölgyek legnagyobb része megbízottak által kezelteti vagyonát, s nincs más dolguk, mint azok számadásait felülvizsgálni és jövedelmeiket beszedni, de vannak mások, kik csak úgy dolgoznak a tőzsdén, mint bármely pénztőzsér. Ezek közé tartozik Hetty Green, ki férjhez menve 65 millió hozományt mutatott ki, míg férjének csak 5 milliója volt. Ma már ügyes vállalkozásai folytán Green asszony 160 —180 millió frankkal bír. Néhány év előtt ő maga szimatolta ki egy bankár óriási bukását, azon időben, mikor az egész pénzpiac őt rendíthetlennek hitte. Green asszony idejekorán kivett néhány milliót, mi a bankban volt elhelyezve és nem bánta meg. Sőt, azzal vádolják, hogy ezen hirtelen fölmondás által előmozdította a bankár bukását. Dow asszony vállalkozásai utján,amelyek nem oly jelentékenyek, mint Green asszonyéi, minthogy nem is bsz ennek óriási vagyonával, képes volt egy vasút elnökségéhez jutni Boston közelében. Ezen állásban ő az egyetlen nő azon Amerikában, hol a gyönge nem annyi más állást foglal el, ideértve bizonyos városok polgármesteri hivatalát is s hol az Egyesült Államok elnöki tisztére nőjelölt is lesz a novemberi választáskor. Meredith, Warren, Rogers asszony s mások viszont millióikat nem a tőzsdén forgatják, hanem hegyen-völgyön át nyargalászva a texasi mustangokon, s úgy lövöldözve karabélyból és revolverből, mint a Nyugat mezőségeinek cowboy-i vagy kondásai. A römcök a texasi és Lapunk mai száma 16 oldalt tartalmaz.