Pesti Hírlap, 1888. október (10. évfolyam, 271-301. szám)

1888-10-01 / 271. szám

4. ezred-tulajdonosok és ezredesek olajfestményű arc­­képeivel ellátott olvasóteremben uzsonnához ül. Este 7 órakor a herceg lakásán 56 terítékű bankett lesz, melyen az összes tisztek s polgári előkelőségek részt vesznek. A herceg azután vagy még holnap este, vagy holnapután (kedden) reggel tér vissza a fővárosba, hol az eddigi elhatározás szerint még pár napot fog tölteni.­­ (Újságírók banketje.) Sikerült bankettet rendeztek ma a fővárosi sajtó munkásai Kaas Iver tiszteletére, belvárosi képviselővé választása alkalmából, ily módon is kifejezést adandó a kollega iránt érzett rokonszenvüknek. A társaságban, mely ma déli 1 órakor a Vigadó emeleti éttermében tar­tott társas-ebéden összegyűlt, képviselve voltak a két félhivatalos kormánypárti lap kivételével, melyek munkatársai politikai tekintetekből ma­radtak el, az összes fővárosi újságok majdnem összes szerkesztőségi tagjaikkal. Két hosszú asztal­nál hetven újságíró foglalt helyet, köztük több a sajtó kötelékébe tartozó országgyűlési képviselő. Ily módon persze a legtarkább keverékben ült egymás mellett mindenféle politikai színárnyalat, békés egyetértésben. Az első felköszöntőt dr. Kaas Ivor mondta, meghatott hangon köszönve meg hírlapírótársainak rokonszenvük nyilvánítását. Mond­tak még köszöntőket Herman Ottó, ifj. Á­ga­rán­yi Kornél, Mezei Ernő, Rákosi Jenő és Tenczer Pál, Ábrányi Emil pedig hangulat­teljes alkalmi költeményt szavalt, úgy a tesztek, mint a költemény zajos tapsokat nyertek. A kedé­lyes bankólén Balázs Kálmán zenekara húzta a legújabban országszerte fölkapott cigány-zeneszerző, Dankó Pista szép népdalait. Fölkéred­ünk a következő sorok közlésére: Polgártársaim­ és barátaimhoz. Mélyen tisztelt uraim! Budapest belváros választó­polgárainak kegyes bizalma felküldött engem az országgyűlésre. E fényes kitüntetést mélyen ér­zett hálával s a hazafias kötelesség tudatában elfogadtam. Minden egyes választópolgárnak, ki szavazatával megtisztelt, forró köszönetet mon­dok. Győzelmük váljék hazánk üdvére ! A rokon­­szenv lelkes kifejezéséért meghatott kebellel adok hálát mindenkinek. Oly sokan nyitották meg szi­veiket s fejezték ki szerencsekivánataikat nekem, hogy határtalan boldogságom alig képes ennyi szeretőjét felélni. S hogy volna lehetséges azt meg­köszönni ? Nem is felelhetek a fővárosból és az egész országból hozzám érkezett szíves üdvözletek,, egyenként, mint tenni óhajtottam. Bocsánatot kell kérnem. Fogadják kegyesen igen tisztelt barátaim rokonszenvükért és bizalmukért szives köszönetem nyilvánítását és kijelentését annak, vajha tehetném hazámnak és nemzetemnek azt a szolgálatot, me­lyet elvárnak tőlem ! Isten minden áldását kivánva önöknek és drága hazánknak, maradok alázatos szolgájuk Kaas Ivor. — (A posta.* és távirótiszzi tanfolyam ta­nárai.) A hivatalos lap mai száma közli, hogy a közmunka- és közlekedésügyi m. kir. miniszter, a posta- és távirdatisztképző tanfolyamhoz: Vörös László miniszteri osztálytanácsost miniszteri biztossá, De­ti Ferenc miniszteri tanácsost igazgatóvá és Székely István posta- és távirdafogalmazót tit­kárrá nevezte ki; tanárokká pedig kinevezte Morvay Ák­os posta- és távirdaigazgatósági titkárt a „posta- és távirdai stb. jog- és törvényisme“; dr. Szádeczky Lajos egyetemi magántanárt „a pos­­taügy története“; Vater József posta- és távírda­­lisztet „a távirdaügy története"; dr. Halász Sán­dor postatakarékpénztári titkárt „a postatakarék­pénztárak fejlődésének története“; dr. Hager Vámos posta- és távirdafogalmazót „a posta- és távirda- és postatakarékpénztári statisztika“ ; Ober­­heiser Lajos posta- és távirdaigazgatósági titkárt ,a posta- és távirdaföldrajz“; dr. Bochkor Ká­roly egyetemi tanárt „az államszámviteltan“; dr. Klupathy Jenő állami gimnáziumi tanárt „a természettan“; dr. Muraközy Károly műegyetemi tanársegédet „a vegytan 11. Dürr Károly posta- és távirdafelügyelőt ,,a postakezelési szolgálatnak keze­­■ési része“; Hubert Károly posta- és távirdate­­gisztet „a postakezelési szolgálatnak a szállításra és kézbesítésre vonatkozó része“; dr. Baló Géza posta- és távirdafogalmazót „a távirda-kezelési szol­gálat“ ; ifj. Kiss József posta- és távirdatanácsost „a távirdagép és kapcsolástan“; I­n­­­ő­d­y Adolf posta- és távírda-főtisztet „a távirda-építészet és anyagisme“; Szervey Adolf posta- és távirda­­számtisztet „a posta- és távirdai számviteli szolgá­lat“; Botár János posta- és távirdafőtisztet „a posta- és távirdahelyiségek, berendezések és forgalmi eszközök ismertetése“; V­olf György főgimnáziumi tanárt „a német nyelv“; gr. Orssich Richárd címzetes miniszteri fogalmazót „a francia nyelv“ tanszékére.­­ (A nők számára rendezett kereaka­­de­lmi tanfolyamot) ma délelőtt nyitották meg ün­nepélyesen a váci körúti V. ker. polgári leányiskolá­ban a tanügy barátainak és az érdeklett hölgyvilág­nak részvételével. Dr. Gyulay Béla igazgató, a­kinek első­sorban köszönhető a gyakorlati irányú intézmény meghonosítása, hosszabb beszédben ismer­tette a tanfolyam célját és jelentőségét. Az intézmény létesítésére indító okokat föl­sorolva, kiemelte, hogy az egyedül üdvözítőnek vélt tanítónői pálya felé való özönlés ellensúlyozása is követelte, hogy más út és pálya is nyittassák a nők munkaképességének. A szakkörökben mindinkább terjed ama meggyőződés, hogy a polgári leányiskola korán bocsátja ki szárnyai alól növendékeit, a­kik­nek a törvény értelmében is tizenöt éves korukig volna kötelességük iskolába járni. E szaktanfo­lyam e tekintetben is kísérletül és pótlóul fog szolgálni. Da legfontosabb ez okok között a nem­zetgazdasági szempont. A nő ugyanis eképen nem­csak kenyérkeresetet talál a kereskedelmi pályán, hanem férjhezmenetel után is egy egész család mentőangyala lesz. Az­által, hogy az asszony az üzletben foglalkozik, a munka előnyösen fel lesz osztva, a férfi kifelé figyelemmel kísérhet minden érdeket, míg a munkások, elárusítók és eláru­sló nők az asszony vezetése és felügyelete alatt állanak. A tanfolyam hivatva van keresetforrást nyitni a nőknek, de egyszersmind a családi boldogsá­got és vagyonosodást előmozdítani. A kereskedelmi szakoktatás legfőbb tárgyai lesznek: kereskedelmi levelezés, könyvvitel, áruisme és technológia. Be­széde végén köszönetet mondott a fővárosi tanács­nak, különösen Alker Gusztáv tanácsnoknak, aki felkarolta ez ügyet, valamint az összes jelenvoltak­nak, a­kik a fontos ügy iránti nemes érdeklődésről tettek tanúságot. Utána dr. G­e­r­­­ó­c­z­y Gyula műegyetemi tanár méltatta az ügy fontosságát, végül pedig György Aladár ismertette tanulságosan a külföld hasonló intézményeit. Hétfőn már megkezdődnek az előadások a tanfolyamon.­­ (A­ki a színházban szivarozik.) Egy budapesti ismert vendéglős, Gut­del János, tegnap­előtt este a bécsi udvari operában élvezte volna az előadást, ha ennél sokkal élvezetesebbnek nem tar­totta volna egy szivart kiszívni a földszinti páholy­folyosón. A virginia, a­mire rágyújtott, pompásan szeleit, a­mi kétségkívül nagy gyönyörűséget oko­zott neki, de egyszersmind bajba keverte. A füst figyelmessé tette az őröket s minthogy a szivarozás az udvari operaszínházban tiltott cselekmény, Gun­­del a hatóság elé idéztetett.­­ (Párbajozó grófok.) Említettük, hogy tegnap délután a magyar határon Bécs Ujhely köze­lében két gróf között pisztolypárbaj volt. A párba­­jozók egyike Széchenyi Andor gróf volt, a má­sik­­It­t­e­r­n­b­e­r­g gróf. Sternberg segédei voltak: B­a­tt­a­z­z­i Henrik és Falkenstein kapitány, Széchenyi segédei pedig: Dobner őrnagy és Feste­tits gróf. A párbaj oka ismeretlen. — (Eltűnt pénzeslevelek.) A legújabb bu­dai levélsikkasztás — mint látszik — még­sem ke­rül a „poszt-kisztlik“ sorsára s van remény arra, hogy a vizsgálatnak sikerülni fog rábizonyítani a tettesre. Megirtuk volt, hogy a vizsgálatot úgy Fink Ignác, levélhordó, mint Houchard Géza fölfüg­gesztett postatiszt ellen kiterjesztették s dr. S­c­h­e­f­f László rendőrfogalkoazó a legszélesebb körű intéz­kedéseket foganatosította. Houchard ellen a gyanú újabban olyan súlyosító támpontokat nyert, hogy a rendőrség ma elrendelte letartóztatását. A letartózta­tásra az szolgált közvetlen okul, hogy Houchard atyja a napokban egyszáz forintost váltatott, jól­lehet a megejtett házkutatás alkalmával összesen 4 forintot találtak birtokában. Kérdőre vonatván, be­vallotta, hogy a fölváltással fia (a postás) bízta meg s a p­énz is annak tulajdonát képezi. Egyelőre még nincsen megállapítva, hogy a kérdé­ses száz forintos az elsikkasztott levelekből való-e, jóllehet az eltűnt pénzek szériái és számlai a rend­őrség előtt ösmeretesek.­­ (Orosz nagyhercegné Bécsben.) Mihaj­lovna Katalin orosz nagyhercegnő, néhai Pavlovics Mihály nagyherceg leánya s György mecklenburg­­strolitzi hercegnek özvegye, tegnap délután Bécsbe érkezett. Az állomáson a nagyhercegnőt, ki inkog­nito, mint Milov grófnő utazik, herceg Cantacuzene orosz nagykövetségi tanácsos és a missió tagjai fo­gad­ák. A nagy­hercegnő a,,Hotel Imperial“-ba szállt s ma reggel tovább utazott Velencébe. — (Borzasztó tűzvész) pusztított tegnap éjjel Kronstadtban, egy több emeletnyi magas ház­ban. A tűz oly rohamosan terjedt, hogy a lakóknak nem lehetett a lépcsőkön megmenekülniük. Többen, mielőtt a tűzoltóság megérkezett volna, az utcára ugrottak és súlyosan megsérültek. A tűzben 1é ember égett el.­­ (Rendőri hűek.) Tűz a Hunyadi­forr­á­s-t­e­l­e­p­e­n. Mi éjjel 3 órakor a Saxleh­­ner András tulajdonát képező Hunyadi-forrás­ tele­­pen még eddig ismeretlen okból két szalmakazal ki­­gyuladt. A II. kerü­l­­ttőrség kivonult a vész színhe­lyére és sikerült nekik a tűz tovaterjedését meggá­tolni. — Razzia. Ma éjjel a rendőrség a VI. ke­rületben razziát tartott s ez alkalommal a váci­körúton levő Terézia-teremben és több pálinkamé­résben 31 veszélyes csavargót tartóztatott le. A letartóztatott csavargókat rendőri felügyelet alá he­­lyezték és illetőségi helyeikre fogják őket toloncolni.­­ Legolcsóbb és legkényelmesebb, abszolúte veszélytelen fütér a „Moderateur“ fémkályhákkal, Csáki és társa-féle gyárból, Budapest, vácikörút 17. Gróf Batthyány Lajosné. Hét nap hiányzott még, hogy ismét itt le­gyen annak a rettentő napnak évfordulója, mely egykor megrendité a nemzetet s a művelt világot. Az idő elszáll. Ez már a 39-edik évforduló lesz. Hosszú, felejtező idő a mi egykor égbekiáltó vád volt, most már emlékező csöndes szomorú­sággá változott. Hét nap hiányzott még ahoz az évforduló naphoz, midőn a nemzet a bánatos em­­­lékeknek áldozni szokott s a ferenciek templomá­ban rendesen megjelent a gyászba borult özvegy, ki mindannyi közt legtöbbet vesztett. Többé nem fog ott megjelenni. Veszprém megye egy félreeső helyéről veszszük a hirt, hogy a nemzet nagy vér­tanújának özvegye, gróf Batthyány Lajosné, hosz­­szas szenvedés után meghalt. Nem lehet az magyar ember, ki tollával kö­zönyösen tudná leirni e halálozást. E név, ez em­lékek, e magasztos hölgy alakja, melyet a nemzet kiapadhatlan mély bánata és részvéte eszményi ma­gaslatra emelt, a fájdalom, mély sajta, s mely szent volt előttünk, valamennyi szivet kell, hogy meghassanak a hazában, most, hogy lehunyta a vértanú özvegye örökre szemeit. Soha nála többet a földön nem szenvedett senki, soha sem olvadt össze oly bensőn egy ember gyásza egy nemzeté­vel, mint az övé és senki sem volt nagyobb, ne­­­mesebb nála a fájdalomban. Ifjú korában, rövid boldogsága idejében buzgó honleány volt, ki lángoló lelkesültséggel mutatott példát a magyar nőknek a nemzeti törekvésekben; később, tört szívvel, boldogtalanon még na­gyobb lett: a jótékonyság áldott szelleme, a ma­gyar nők disze, az árvák jótevője. Más emberi szív oly rettenetes csapás után, mi­nt sujtá, zorddá, üressé válik; ő saját fájdalmából mentett erőt má­sok nyomorának enyhítésére. Az ő lelke még gyön­­gédebb, fogékonyabb lett a bánat ihletettsége alatt. Tiszta szív, nagy lélek, nemes lény szállt a sírba a nagy vértanú hozzá méltó özvegyével. Nagy 6n szomorú emlékek lebegnek koporsója fölött. És a lovagias nemzet részvéte soha nem volt nagyobb, mint melylyel e hölgy koporsóját kiséri sírjáig, mert igazabb és méltóbb oka alig lehet a részvétre. * * • * özv. gróf Batthyány Lajosné, szül. gr. Zichy Antónia, 1816. junius 14-én született. Atyja gróf Zichy Károly, Vas megye egykori főispán­ helytartója volt, anyja pedig szül. gróf Batthyány Antónia. A nemes hölgy unokája volt a dúsgazdag gr. Batthyány Jánosnak, a kit magyar Kroezusnak neveztek s ro­kona volt egyszersmind férjének is. A boldogult ugyanis anyja után harmadizbeni rokonságban állott férjével, Batthyány Lajossal. Nővérével, Karolinával együtt, ki gróf Károlyi Györgyhöz ment nőül, éve­ken át versenyzett a nemes tettekben s Magyaror­szágon egykor állandóan együtt emlegették a test­vér­pár nevét, mint a jótékonyság valóságos nemzőit. 1831. december 3-án gróf Zichy Antónia nőül ment Magyarország leendő miniszterelnökéhez, gróf Batthyány Lajoshoz. Férjét határtalanul szerette. Büszke volt annak észtehetségeire s még inkább jellemére , büszke a szerepre, melyet a fiatal mág­nás betölteni kezdett s melyet előreláthatólag még teljesebben betöltendő volt. Köztudomás szerint Batthyány nem igen tu­dott jól magyarul ez időben; legalább annyira nem, hogy nyilvános szónokul fölléphessen. A grófné a szó szoros értelmében magyar érzelmű volt; ma­gyar házat vitt, magyar társalgást é­s kört gyűjtött maga köré, úgy hogy férjének bő alkalma nyílt a politikai életben való szereplés gyakorlására. Az ő s­­zintoly lelkes és eszes nővére, gr. Károlyi Györgyné, szalonjaik gyapontjává lettek a szabadelvű s nemze­­ties érzelmű politikai társaságnak. S kiváltkép az 1839—40-iki pozsonyi országgyűlésen ők ketten tet­tek legtöbbet a főrendi ellenzék megalakulására, melynek feje és vezére Batthyány Lajos volt, de tu­­lajdonképeni teremtője és összetartója főleg a két lel­kes hölgy, kiktől a haza, szabadság s az eszmék kul­tuszát oly édes volt megtanulni a főrendiek ifjabb és öregebb nemzedékének. Szalonjaikban a bemeneti PESTI HÍRLAP 1888. október 1.

Next