Pesti Hírlap, 1888. december (10. évfolyam, 332-360. szám)
1888-12-01 / 332. szám
a közerkölcsök apályát okvetlenül és nem sokára föl fogja váltani a dagály s a jövő sodrában van az, aki igazán hinni tud közviszonyaink általános purifikációjában. Ma persze még épen nem tartunk ott. Igaz, hogy Apponyi Albert gróf, ezúttal nem kevéssé rokonszenvesen, egy pár futólagos, de éles sugarat vetett politikai moralitásunk homályosabb régióiba; az is igaz, hogy a t. ház szónokai, mint az esti pillangók a lámpafény körül, folyton a morál kérdései körül kerengtek s nem tudtak kiszabadulni a bűvös körből, de rettenetesen csalódnék az, aki a lelkiismeretnek ezen pillanatnyi nyugtalanságából a választások megtisztulását, a képviselők átszellemülését, az adminisztráció megtisztulását s egyáltalán a közmorál emelkedését várná. Ez most csakugyan nincs a „napirenden.“ Azok, akik a politikát csinálják s még inkább azok, akik a politika centripetális ereje által sodortatnak, — s ezek száma nagyon szaporodik, — mintegy hallgatag alkuban és megállapodásban vannak egymás között aziránt, hogy Magyarország mai nemzetközi helyzetében és társadalmának mostani erkölcsi színvonala mellett a belső politikai rendszert és egyensúlyt csakis az emberek rosszabb tulajdonságainak gondos figyelembevétele és haszonra fordítása mellett lehet föntartani. Az pedig, aki a moralitás ezen praktikus politikai rendszerét ismeri, az, de csakis az fogja igazán megérteni azt az óvatos logizálást is, ami ma a képviselőházban végbement. S csakis az tartja a „moralitás szempontjából“, ha nem is épen kifogástalannak, de legalább megérthetőnek azt az argumentumot is, hogy az adótagadó földbirtokost azért nem kell megbüntetni, mivel a városok és egyéb magánosok is adóeltitkolásban leledzenek, akiket pedig egyenként előráncigálni opportunitási okokból most nem lehetne. Egy minden esetre világosan áll a mai vita után is. Az t. i., hogy a magyar állam iránt a pénzügyekben saját polgárai nem épen rokonszenveznek. Lehet ugyan azt mondani, hogy ennek másképen kellene lennie s hogy az adóalap eltitkolása immorális, sőt hazafiatlan cselekedet: mindazáltal egy politikai rendszer sohasem számíthat polgárai teljes Ilyen gyászos emlékei közé tartozik a kincses városnak az a húshagyó kedd is, melynek eseményei hű és pontos leírását Jakab Elek műve adja először teljes részleteivel. Húshagyó kedd estéjét Kolozsvár kedélyes népe rendesen vidáman szokta megülni, de az 1834-diki év február 11-dike véres emléket hagyott hátra maga után, mely messze felülmúlta még az újabb idők hasonló eseményeit, a Janszky-Dienstl-féle stb. demonstrációkat. A nevezetes incidens, mely ma már majdnem egészen feledésbe ment, a következőkép folyt le: A mondott nap déli 12 órájától 2 óráig a dr. Jósika János kormányelnök háza előtt őrt álló katonaságot néhány pipázva elmenő illetlen szavakkal illette, mire Vidakovich alezredes megparancsolta az őrt állóknak, hogy az előttük pipázva elmenőket intsék meg s ha mégsem hagynak fel a bántalmazással, kímélet nélkül fogják el őket. Alig adták ki e parancsot, már néhány órával utána megint egy ifjú haladt el pipázva a kormányelnök és a közelében lakó alezredes, Vidakovich háza előtt. Az őr durván megszólította az illetőt, hogy tegye le pipáját, de az tovább pipázott s az őrt sértő szavakkal illette. Ekkor az őr megragadta és az alig pár lépésnyire szemben álló főőrhelyre segélyért kiáltott. De az ifjú, köpenyét a katona kezei közt hagyva, kirántotta magát kezei közül s egy közeli kávéház felé egy túlsó utcára menekült. A főőrhelyről érkező katonaság azt hitte, hogy az ifjú a kávéházba ment be, s utána vetette magát s egy ott tekéző más tanulót, névszerint gróf Nemes Ábrahámot tartva a tettesnek, szitkozódás és ütlegek közt elfogta s a főőrhelyre vitte. Az összekoccanás hire hamar elterjedt a városban s nemsokára zajongva futottak össze a tanulók és más mindenféle állású emberek, megtámadva a főőrhelyet, s a fogoly szabadon bocsátását követelték. S még ez nem volt elég; látva fellépésük sikertelenségét, kövekkel kezdték dobálni a katonaságot és ,,ad arma!“ kiáltások közt hívták fegyverre a tömeget, úgy hogy gróf Nemes Ábrahámot a katonaság kénytelen volt szabadon bocsátani. Ez alatt azonban valaki hírül vitte az alezredesnek, hogy a tanuló ifjak készülnek megtámadni a főőrhelyet. Az alezredes parancsot adott a dobosoknak, hogy riadót verjenek, szólítsák fegyverre a katonaságot. Egyszersmind Burich őrnagy által sorba állíttatva a katonaságot az őrhely előtt, magyarul tisztán és érthetőleg a fegyverek megtöltésére vezényelte. De az összecsődült néptömeg eközben az Őrhely mindkét felén a katonaságig nyomult fel, s szitkokat szórva, köveket kezdett dobálni, sőt egy ismeretlen ki akarva csavarni egy katona kezéből a fegyvert, ez kilőtte s ugyanazon percben egy más katona is, kit dr. Bornemisza Lipót legénye bántalmazott, kilőtte fegyverét s megölte támadóját. Most még hat lövés következett gyorsan egymásután, melyek mindanynyija súlyos sebesüléseket vont maga után. A katonaság, mint ezt a vizsgálat később megállapította, tiszti vezénylet nélkül lőtte ki fegyverét, de ez nem gátolta a népet, hogy halálos buszút kiáltson a parancsnok tisztre. Több tanuló már ezt megelőzőleg az unitárius főtanoda felé sietett, hogy felhívják a tanoda ifjúságát is a csatlakozásra. De a tanárok rendeletéből mindkét kapu bezáratott, ezért feltörték azokat s egy fáklyát meggyujtva, az ágostaiak temploma felé vették további utjukat. Itt találkoztak a lármadokkal fegyverre hivott katonasággal, s annak utolsó sorait kővel dobálva, egy katona csákóját fejéről leütötték s egy másik puskáját doronggal összetörték. Most a katonaság is elvesztette türelmét s megbomlott sorokban minden vezénylet nélkül lőni kezdettek, úgy hogy a polgárok közül többen súlyosan megsebesültek, másokat pedig, kik a fiskus korcsmájába menekültek, az üldöző katonák odáig követték s ott rohanták meg. Ugyanekkor a magyar kapu felől is előnyomult a katonaság s a szembejövőket puskája agyával ütlegelte. Majd a főtéren levő főőrhely felé rohantak, ahol Vidakovich alezredes ép akkor ment jelentést tenni a királyi kormányszék elnökéhez, de a boszuszomjas sokaság szitkok közt kísérte, s kavargó tömegekben foglalt állást a kormányelnök kapuja előtt. Egyszerre Bánó József jogtanár és Bethlen János gróf lejöttek a főtérre a kormányelnöktől s ott biztosították a teljes elégtételről a tömeget, de az erre támadt zajongás megint veszélyt gyaníttatott a katonasággal, mely a körülálló fegyvertelen polgárokra rohanva sokat megsebesített, s csak a sokaság teljes szétkergetésével állt ismét helyre a nyugalom. De ekkor már a sebesültek nagy számmal voltak, köztük több előkelő főur, mint Mikes János gróf, Bethlen János és br. Huszár Károly. Szomorúan jellemző amaz időkre, hogy a PESTI HÍRLAP 1888. december 1 kötelességérzetére és moralitására addig, amig alkotmányos és adminisztratív működésében nem ad maga is teljes morált polgárainak. Belpolitikai hírek. — nov. 30 A pénzügyi bizottság december 2-án délelőtt fél 12 órakor a képviselőházban szokott helyiségében ülést tart. Kitüntetés. Daruváry Alajost, a királyi kúria másodelnökét s birói korunk egyik kitűnőségét — a Nemzet értesülése szerint — az a kitüntetés érte, hogy ő felsége valóságos belső titkos tanácsossá nevezte ki. Az erre vonatkozó királyi kéziratot a hivatalos lap holnapi száma fogja közölni. Egy elveszett beszéd. A 10. §. fölötti vita egész cháosz lett. Szétfolyt, elágazott. Beszédek egész raja támadt, már azt lehetett hinni, vége sem lesz. Pedig egy beszéddel még mindig kevesebb volt, mint amennyi lett volna, ha minden ember jó kabátzsebeket tartana. Valamelyik honatya egy félig kész beszédét elvesztette a folyosón, mely úgy látszik, szintén a 10. szakaszhoz szólt. A kéziratot megtalálta lapunk egy munkatársa, aki méltán beillik a „becsületes megtalálók“ sorába, mert dacára a kusza elmosódott kéziratnak, lelkiismeretesen elolvasta s minket is figyelmeztetett a töredék érdekességére. Elmondott beszédekben nagy a bőség. Elhallgatott beszéd ritkaság, íme, itt közöljük: Tisztelt ház! Azon szép beszéd után, melyet Andrássy Gyula képviselőtársam tartott s melyet a miniszterelnök úr úgy megcáfolt, hogy végig húzott azokon, kik a törvényes álláspontot védik s azon gratuláció után, melyet ugyan nem hallottam, de a melyben a pénzügyminiszter valószínűleg az új passzionátus adófizető generáció előhírnökét üdvözölte, s miről egy mellettem ülő képviselőtársam, valószínűleg Helfy, azt jegyezte meg: una rondinella non la primavera, elhallgatott bennem is a jó öreg Szálkai Máté szörnyülködése a miatt, mit néhány ifjú az. Bizony más volt a régi jó idő, emlékszem, mint országos kataszteri bizottsági tag, ezerével jöttek a kérvények, melyek a felebarátok parcelláiról nagy magasztalással szólottak, míg saját parcelláikat túlzott szerénységgel kisebbítették. A kataszter befejeztetett, az idők múltak, — nem vagyok ismerős bankárokkal, de hallottam olyanoktól, kik ismerősek bankárok ismerőseivel, akik ezektől hallották, hogy most más hurok pengettetnek: „Ügyvéd úr, értesse meg azokkal a hitetlen bankárokkal, hogy az én jószágom nem ám olyan libncz-legelő, mint a földbiztonok a kataszterbe bemázolták, hanem olyan, mely megtermi a szűz dohányt, bővebben ereszthetik érte a pízmagot.“ .... Várjunk csak kis ideig s megvan a Colurabus-tojás: az új passzionátus adófizetők kijavíttathatják a pénzügyminiszter közegeivel kataszterüket s mellőzhetik az ügyvédet ................ Országgyűlés. 1. A képviselőház befejezte a regále-megváltásról szóló törvényjavaslat 10-ik §-nak tárgyalását, mely még a mai ülést is egészen igénybe vette. Részt vettek a vitában: Horváth Gyula, Beöthy Ákos, Bokross Elek, Helfy Ignác, Apponyi Albert gróf, Haf rer Jenő gr. és Tisza Lajos gr., a szakasz mellett emelve szót, Miklós Gyula és Asbóth János pedig Andrássy Gyula gróf indítványát pártolva. Ezenkívül a zárszó jogánál fogva felszólt Láng Lajos előadó és Tisza miniszterelnök, Horváth Gyula pedig személyes kérdés címén. Az ülés végén a ház türelmetlenül sürgette a szavazást. Andrássy Gyula gr. indítványára név szerinti szavazás volt kérve. A szélsőbaloldalról azonban az utolsó percben húsz képviselő a szavazásnak holnapra való halasztását kérte, aminek az elnök a házszabályok értelmében kénytelen volt helyt adni. H. A képviselőház ülése nov. 30- Bejelentések: Féchy Tamás elnök az ülést délelőtt 10 órakor megnyitván, a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után bemutatja a miniszterelnök átiratát, mely szerint ő császári és apostoli királyi felsége a magyar országgyűlés képviselőháza részéről, Miksa bajor királyi herceg ő fenségének elhunyta alkalmából, kifejezett részvétnyilatkozatát köszönettel vette tudomásul. Hódold tisztelettel szolgál tudomásul. Hegedűs Sándor benyújtja a pénzügyi bizottság jelentését a Magyarország és Horvát-Szavon-Dalmátország között fennálló pénzügyi egyezmény hatályának egy évre való meghosszabbítása tárgyában. A 10-dik §. Következik a napirend: az állami italmérési jövedék megváltása következtében adandó kártalanításról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása. A 10. §. folytatólag tárgyaltatván, Horváth Gyula elsőrendű kérdésnek azt tartja, hogy törvénybe ne kerüjön oly intézkedés, mely visszaható erővel bírna a most hatályban levő törvényeket megváltoztatná a múltra nézve. Az ilyen intézkedés forradalmi lépés volna és ő a maga