Pesti Hírlap, 1889. február (11. évfolyam, 32-59. szám)

1889-02-01 / 32. szám

a Belpolitikai hírek. — jan. 31. ’■ Vidéki mozgalom a véderő-javaslat ellen. Szombathelyen tegnap a véderőjavaslat tárgyában nagy értekezlet volt, melyen Ernuszt Kelemen elnök­lete alatt nyolcszáz választó vett részt. Az értekezlet a 14. és 25. szakaszra vonatkozólag élénk aggodal­maknak adott kifejezést és egyhangúlag elhatározta Varasdy Károly képviselőt felszólítani, hogy e sza­kaszokat határozottan ellenezze. — A privigyei sza­badelvű párti választók — mint távirati utón értesülünk — mai napon tartott értekezleten elhatá­rozták, hogy dr. Krajcsik Ferenc képviselőjüket táviratilag felkérik, foglaljon állást a véderő-javaslat 14. és 25­ .§-a ellen és azokat ne szavazza meg. A táviratot harminchárom tekintélyes választó írta alá. — Besztercebányán is tartottak tegnap népgyűlést, melyen elhatározták, hogy Balásy Gyula képviselőt táviratilag felszólítják, szavazzon a 14. és 25. §§-ok ellen. Horvát egyházi nyelv Fiuméban. A M. Állam a következőket írja : Fiuméban január 27-én ment végbe Malle Bernardin ujonan kinevezett kano­nok ünnepélyes beiktatása. A királyi kinevező ok­mányt az eredetiből magyarul, a köznép számára pedig olasz fordításban olvasta fel Gábor Gyula, a fiumei állami főgimnázium derék hittanára, ki nem­csak ezen minőségben kitűnően tölti be nagy mérv­ben exponált helyét, de a Fiuméban lakó magyar­­ajkú katholikus híveknél is — mintegy 700 lélek­­számmal s­ernvedetlen buzgósággal és minden dij nélkül végzi a lelkészi teendőket. Erre igen kellemet­len meglepetésül egy más pap által horvát nyelven lett közzétéve a zenggi püspöknek meghagyása, melyben a királyi parancs végrehajtása elrendeltetik. Miután az újonan kinevezett kanonok a tridenti zsinat által előirt hitvallást elmondotta, a káptalani prépost által felruháztatott a kanonoki jelvénynyel és stal­­lumába bevezettetett­ — A templomi ünnepélyen je­len volt Zichy Ágost gróf, fiumei kormányzó is, ki magas, de kényes hivatalát teljes fontosságában fel­fogja és koránál ritka higgadtsággal ügyes, tapinta­tos kézzel mindig hazafias szellemben vezeti Fiume összekuszált ügyeit. Egyházi és hazafias szempontból nagyon kell sajnálni, hogy Fiume lelki dolgokban a horvát rengi püspökséghez tartozik. Az ezen körül­ményből eredő sok más visszásság mellőzésével csak az legyen itt felemn­­tve, hogy Fiumé­ben, ezen köz­vetlenül Magyarországhoz tartozó városban, naponkint a káptalani és plébániatemplomban a nagy énekes szentmise — a többi rendes szertartás megtartása mellett — horvát nyelven mondatik az illető pap által . Jól megjegyzendő, hogy ez a mostani közönséges horvát nyelv, nem­­pedig valami ó­szláv dialektus, mint az több egyesült görög egyházban a törvényes engedély mellett megtartatott." Fiume hely­zetét és viszonyát úgy az egyház, valamint az állam részéről végre mégis csak rendezni kell és mennél későbben fog az megtörténni, annál nehezebb lesz a dolog. Az országgyűlési mérsékelt ellenzék feb­ruár 1-jére tervezett értekezletét bizonytalan időre elhalasztotta. A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. A Habsburgok gyásza. — A ,,P­e­s­t­i Hírlap“ eredeti tárcája. — Egy szörnyű pillanat végzetes tette-e, vé­letlen baleset-e, vagy pedig rettentő végzet, me­lyet senki sem sejtett a nagy remények vérmes álmai közt, amelyek annyi dicsőséggel, annyi sikerrel kecsegtettek az életéhez fűzött jövőben ? Melyik a vigasztalóbb ? Melyik a feleme­­lőbb és megnyugtatóbb a nagy csapásban, mely olyan váratlanul sújtott le ? Nem tudjuk. De az ellobbant nemes élet utolsó fényénél egy tekintetet vetünk a múltba vissza s keressük az analógiát, mely magyará­zatot adna a megfejthetlenhez. És a dicsőség, a ragyogás, a lény és pompa mellett, mely a büszke dynastia hagyományaiból elénk sugárzik, minde­nütt ott találjuk a halál kisérő árnyát, mely be­vonja sötétségével az élet képét. Nagy katasztró­fákban, megrázó szerencsétlenségekben, meg­döbbentő véletlenekben valóban nem szegény a Habsburgok évezredes története. I. Rudolf császár második fia, Hartman, így jégzajlásnál veszítette életét 1281. decz. 20-án tizenhárom nemes úrral együtt, mikor nem messze Schaff­hausentől, a Rheinau szigetére akartak átkelni. A szerencsétlen ifjúnak már anyja is sajátságos körülmények közt múlt ki, a szó szoros értelmében az anyai epekedés vitte sírba, mikor leánya, Klementin hercegnő követte Anjou Károly magyar királyt mint férjét Ma­gyarországba. A szerető anyát ez időtől fogva mély bánat sújtotta le, melybe bele is halt. Te­metésének egy egykorú leírása érdekes képét raj­zolja az az időbeli fejedelmi temetési szertartá­soknak. „Beleit kivették s az üreget homokkal és kavicscsal töltötték meg. Azután bekenték arcát balzsammal s az egész testet viaszos ponyvába borították, melyre aztán drága selyem ruhákat adtak rá. Erős bükkfa koporsóba tették aztán a halottat, mellén keresztbe tett kezekkel, s igy vitte Bázelbe két dominikánus, két minorita ba­rát s annyi nő, a hány három kocsira felfért.“ Mikor 1356-ban földrengés dúlta, fel Bázel vá­rosát, a fejedelemné koporsója is összezúzódott, de a hulla sértetlen maradt. 1510-ben felnyitot­ták a koporsót; arany korona volt fején s drága nyaklánc függött mellére. De mikor, 1770-ben újra felnyitották, úgy a korona, mint egyéb drá­gaságok eltűntek volt már; a fej zöld vánkoson nyugodott. A Habsburg-család ama tagjai közt, kik baleset vagy véletlen halálok miatt múltak ki, a legmeghatóbbak egyike Burgundi Mária sorsa. E magas nő I. Miksa császár neje és Me­rész Károly leánya, rendkívül kedvelte a vadá­szatot. 1482. márc. 16-án is ép vadászaton volt férjével, mikor leesve a lóról, súlyosan megsé­rült. Nehogy férjét aggodalomba ejtse, eltitkolta baját s női szeméremből később sem vallotta azt be, mikor már baja mind fenyegetőbb jelleget öltött, míg végre egy lázroham véget vetett éle­tének. Rejtélyes és gyors halál ragadta el II. Ru­­dolfot, Prágában tartózkodása alatt 1290-ben. Ennek fia, János saját nagybátyját, Albertet ölte meg Bruckban, 1308. május 1-én. A meg­gyilkolt­­ holttestét a wettingeni kolostorban he­lyezték örök nyugalomra, míg végre VII. Henrik király Nasszaui Adolf holttestével együtt a speyer-i székesegyházban jelölt ki neki nyugvóhelyet, hol az élétkikben egymással halálos gyülölségben álló két király egymás mellé lett eltemetve. Henrik király maga is jelen volt a temetésen, úgy a két özvegy királyné is, sírva és panaszkodva, míg Henrik király neje forrón fohászkodott, hogy mentse meg őket az ég hasonló sorstól. Nem ez volt az egyedüli sötét bűntény a Habsburg-ház krónikájában. Zsigmond Fe­re­n­c­z augsburgi püspöknek, Lipót főherceg fiá­nak a 17-ik században saját orvosa, Agricola nyújtotta a méregpoharat. Ha nem is méreg ál­tal, de ellensége boszujától üldöztetve halt meg Kellemes (Placidus) Henrik is, ki meg­nyerő szépségével ritka hősiességet párosított s részt vett bátyja, Szép Frigyesnek a bajor La­jos elleni harcaiban. A mühldorfi csatában fog­lyul ejtetve, mint fogoly János cseh király kezei közé jutott, ki annyira elkínozta, hogy fogsága következtében meghalt 1327-ben. Harc, járvány és ragály is kiszedte a maga áldozatait a Habsburgok sorából. Albert, ma­gyar király tudvalevőleg 1439. okt. 27-én Nesz­­mélyben túlságos dinnyeevés következtében beállt vérhasban pusztult el. Katalint, Dicső Lipót leányát 1348-ban a Bécsben dühöngött pestis ragadta el. IV. Ferdinánd, a magyar király 1654. juli 9-én, ép úgy I. József császár­nét­. ápr. 17-én a himlőnek estek áldozatul. PESTI HÍRLAP 1889. február 1. Országgyűlés. I. Rudolf trónörökös halála alkalmával ma az országgyűlés mindkét háza rend­kívüli ülést tartott. Gyászkeretű falragaszok hir­dették mind a két ülést, a­melynek kizárólagos tárgyát a gyászeset bejelentése képezte. Úgy a főrendek, mint a képviselők fekete ruhában je­lentek meg az ülésen és minden arcról mély meghatottság volt leolvasható. A képviselőház folyosóin, melyeken máskor az ülés előtt élénk mozgás és zajos élet uralkodik, ma komoly csend uralkodott és a képviselők már jókor el­foglalták helyöket a teremben. A ház előtt az utcán nagy néptömeg állott, de a legkisebb rend­zavarás sem fordult elő. P­é­c­h­y Tamás képviselőházi elnök ma­gyar gyászöltözetben néhány perccel 12 óra után foglalta el az elnöki széket és a jegyző­könyv hitelesítése után a meghatottságtól remegő hangon jelentette be a királyi családot és az országot ért csapást. . Beszédét az egész ház pártkülönbség nélkül, állva hallgatta végig és a haláleset alkalmából az elnök által javaslatba hozott intézkedéseket egyhangúlag helyeselte. Néhány perccel később a főrendiház­ban hasonló jelenet folyt le. Itt az elnöki emel­vény és az ország címere fekete lepellel volt bevonva. V­a­y Miklós b. elnök a fájdalomtól elfojtott hangon tette meg gyászjelentését, me­lyet a főrendek szintén állva hallgattak meg. Rendkívül megható volt András­­sy Gyula gró­fot látni, a ki gyöngélkedése dacára is eljött az ülésre és a ki annyira nem birt érzelmein ural­kodni, hogy arcát zsebkendőjébe rejtve, zokogva roskadt vissza ülő­helyére.­ ­ A képviselőház ülése jan. 31. Pechy Tamás elnök az ülést déli 12 órakor megnyitván, a tegnapi ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. Elnök: A jegyzőkönyv tanúsága szerint mél­­tóztatott elhatározni, hogy csak holnap tartassák ér­demleges ülés. Azonban tegnap az egész országban egy megdöbbentő rémhír terjedt el, melynek követ­keztében száz meg száz képviselő mára ülést kívánt hirdettetni. Ezen hírnek hivatalos megerősítését nyer­vén a miniszterelnök úrtól, saját szívem sugallatát is követve, kötelességemnek tartottam mára ülést hir­detni, hogy ezen nagy szerencsétlenséget a háznak bejelenthessem. (Elnök és a képviselők felállanak.) T. ház ! Rezső magyar koronaörökös ő fensége élete világában, tegnap reggel , 7 órakor elhunyt és befejezte reményteljes életét Én azt hiszem, hogy akkor, midőn ily nagy szerencsétlenség éri szeretett koronás királyunkat és magyar hazánkat, akkor a t. ház rendes foglalkozását folytatni képtelen. Tudva azt, hogy a t. ház nemcsak az ész mér­legeléseit, hanem a szív sugallatát is mindenkor meg tudja és meg szokta érteni s a szeretet, a hűség és hála adóját le szokta róni, kérem a t. házat, hogy ezen rendkívüli nagy csapás folytán rendkívüli intéz­kedéseket tenni és elhatározni méltóztessék : először, hogy azon eljárásomat, hogy mára ülést hirdettem, helyeselni méltóztatik ; (Általános helyeslés) másodszor, hogy a ház szeretett koronaörökö­sünk elhunyta fölötti mély, lesújtó fájdalmának jegy­zőkönyvben adjon kifejezést; (Általános helyeslés) harmadszor, méltóztassék megbízni a ház elnö­két, hogy azt, hogy a t. ház felséges apostoli kirá­lyunk atyai és felséges királynénk anyai fájdalmát, a hazánkat ezzel ért nagy szerencsétlenséget mé­lyen érzi és siratja, a t. ház megbízásából és nevé­ben a trón zsámolyánál bejelenthesse. (Általános he­lyeslés.) Méltóztassék elhatározni azt is, hogy a míg szeretett elhunyt nagy halottunk iránt a ház hódo­latteljes szeretetének a végtisztességtételnél is kife­jezést nem ad, érdemleges üléseit nem folytatja.­ (Általános helyeslés,) és hogy a ház elnöke azon te­kintetből, hogy ezen végtisztességtételnél a ház mi­ként és hogy képviselje magát, külön ülést hirdethes­sen. (Általános helyeslés,) végre, hogy akkor, a­mi­kor a végtisztességtétel befejeztetett és a ház is meg­tette kötelességét, a ház elnöke két nap elmúltával ülést hirdethessen a végett, hogy a ház miként ren­deli folytatni további tanácskozásait. (Általános he­lyeslés.) Ha ezt a t. ház elfogadni méltóztatik, határo­zatkép kijelentem. (Helyeslés.) Még egy kijelentéssel tartozom, t. ház. A­mint ez nagy eseményeknél szokás, most is különböző hí­rek terjedtek el az egész országban. Ezen hírekre vonatkozólag kötelességemnek tar­tom kijelenteni, hogy azokból csak egy a való, az, hogy szívszélhüdés vetett véget a koronaörökös drága életének. A mindenható Úristen rendelkezései­ben meg kell nyugodnunk, de kérjük Urunk Iste­nünket, hogy adjon nagy halottunknak örök nyugo­dalmat és adja áldását drága poraira, hogy adjon forrón szeretett felséges királyunknak, királynénknak és az ifjú bánatos özvegynek erőt a nagy csapás elviselésére és megnyugvást; adjon szeretett hazánk­nak tört reményeire orvoslást. (Az elnök és a képvi­selők leülnek.) T. hát! Azt hiszem, hogy miután méltóztatott engem meghatalmazni arra, hogy az ez eset folytán bekövetkezendő további eljárás iránt ülést hirdessek, a mai ülésnek teendője nincs. E szerint tehát az ülést bezárom. III. A főrendiház ülése, jan. 31. Vay Miklós b. elnök az ülést déli 12 órakor a következő szavakkal nyitja meg: Méltóságos Főrenciek! Tudna-e valaki e lehető legkeservesebb, szívrepesztő, kiszámíthatlan horderejű gyászeseménynek tudomására lett jutása első pilla­natában más érzésnek vállalkozni tolmácsául, mint a kebelrázó fájdalomnak adni néma kifejezést !’ De ha egytől egyig érezzük is azon a gond­viselés által reánk mért borzasztó esemény kebel­­rázkódtató hatását és mélyen meghatva borulunk is annyi szép reményekre jogosítottt trón- s korona­örökösnek, Rudolf­­ csász­ és királyi Fensége gyász­ravatalára, mi az a felséges szülők egyetlen, annyi kitűnő fényes tulajdonokkal megáldott, népeik egy-

Next