Pesti Hírlap, 1889. február (11. évfolyam, 32-59. szám)

1889-02-10 / 41. szám

1889. február 10.­­­ESTI HÍRLAP rangokat, nem tartott gyászmisét, mert erre rende­letet nem kapott, s mert a trónörökös öngyilkos volt. Mellőzzük az ilyen eljárásról szóló tudósításo­kat, s ennyit is csak azért említettünk fel, hogy kon­statáljuk a szomorú valóságot, hogy a nemzeti ke­­gyeletlenség sokszor épen ott gyökerezik, a honnan épen az ellenkezőt kellene hirdetni messzeható szóval. A ma érkezett tudósítások közül röviden adjuk a következőket: Déván ma tartották az ottani róm. kath. templomban a gyászistentiszteletet. Az isteni tiszteleten az állami és városi tisztviselők és nagyszámú közön­ség vett részt. A görög keleti templomban szintén tartottak gyászistentiszteletet. Segesvár, febr. 9. Nagyküküllőmegye ma tar­tott törvényhatósági közgyűlésén Bethlen Gábor gróf főispán könyezve jelenté Rudolf trónörökös elhunytét. A közgyűlés elhatározta, hogy az uralkodó házhoz részvétfeliratot fognak intézni. Csornán e hó 5-én, a temetés napján az izr. imaházban volt gyászünnepély, melyen Kohn Farkas két­ rabbi tartott szép gyászbeszédet. A következő napokon a többi templomokban volt istentisztelet. Szilágy-Somlyón a temetés napján az összes tempp­lomokban (kivéve a kath. templomot) meghúzták a aranyokat. Ugyanezen a napon az ev. ref. templom­ban nagy gyászistentiszteletet is tartottak. Pásztón a kath. templomban kedden volt a gyászmise, melyen az elöljáróság, iskolák és a tűzoltóság testületileg je­lent meg. Az izr. imaházban tegnapelőtt délután tar­tottak gyászünnepélyt, melyen a főrabbi magyar, a tanító pedig német gyászbeszédet mondott. Somogy- Kilit­a a temetés napján d. e. 10 órakor volt a ref. templomban gyászisteni tisztelet, melyen Gózon Gyula ref. lelkész mondott megható könyörgést. Galambo­kon Halász ref. lelkész a temetés napján d. e. 9 órakor tartott gyászisteni tiszteletet, melyen a gyászoló közönséget könyekig megható imát és gyászbeszédet mondott. Abonyban a zsidó hitközség e hó 7-én rendezett gyászünnepélyt, melyen a közbirtokosságon és a hatóságon kivül a helyben állomásozó huszár­ezred tisztikara is megjelent. A gyászünnepélyen Vajda Béla dr. mondott a kinyitott frigyláda előtt megható gyászbeszédet. Az ünnepély alatt az üzletek zárva voltak. Nagy-Bajomban a kath. és ref. templomok­ban a temetés napján tartottak requiemet, az izr. hitközség pedig 8-án rendezett gyászünnepélyt, me­lyen Jungreisz Sámuel rabbi mondott megható kö­nyörgést. Zala-Lövön, Tállyán és Beodrán e hó 7-én rendeztek az izr. hitközségek gyászünnepélyeket, melyeken a lakosság felekezeti különbség nélkül nagy számmal vett részt mind a három helyen. Ausztriában és a külföldön. Bécs, febr. 9. (A P. Hírlap eredeti táv­irata.) A harmadik és utolsó nagy gyászmisét Ru­dolf trónörökös lelki üdvéért ma tartották meg Bécs­ben s ezt a magyar egyház képviselője, dr. Schlauch Lőrinc nagyváradi püspök celebrálta. A requiemen megjelentek ismét a király, a királyné, Stefánia trónörökösné, Lipót bajor herceg és Gizella her­cegné, az uralkodó ház Bécsben tartózkodó tagjai és a fejedelmi személyiségek. Gau­mberti érsek nun­­cius, továbbá a külön követek, a legfőbb udvari hi­vatalok főnökei, a közös miniszterek, Taaffe gróf kabinetje tagjaival, a gárdakapitányok, titkos tanácso­sok, kamarások, tábornokok stb., ismét jelen voltak a fényben úszó ravatal körül. A gyászmise 11 óra­kor kezdődött s egy óráig tartott. Trieszt, február 9. A szent Justus székesegy­házban Rudolf trónörökös lelki üdvéért gyászisteni tisz­­tet volt, melyen megjelent a helytartó, az előkelősé­gek, a tisztikar, a tengerészeti hatóság, számos egye­sület és nagyszámú közönség. A misét Glavina püs­pök nagy segédlettel végezte. Zára, febr. 9. Rudolf trónörökös lelki üdvéért az egész országban mindenütt gyász-isteni tiszteleteket tartanak a lakosság átalános részvételével. Zárában ma Maupas érsek mondott gyászmisét fényes segéd­lettel. Jelen voltak­­ a helytartó, a katonai és polgári hatóságok és nagyszámú közönség, az üzletek az is­teni tisztelet alatt zárva voltak, s az utcákon a gyász­fátyollal bevont lámpákat meggyújtották. Ugyanekkor a gör. kol. püspök is ünnepélyes gyászmisét mondott. Volosca, február 9. A mai gyászmisén jelen voltak: Mária Antónia toskánai nagyhercegné, a hatóságok fejei és az abbáziai fürdővendégek. Drezda, február 9. A Rudolf trónörökös lelki üdvéért tartott mai requiemen jelen voltak: A ki­rály, a hercegek, a hercegnők, a diplomáciai és a tá­bornoki kar és a miniszterek. * Bécs, febr. 9. Strossmayer­ püspök egy pásztorlevelében rendkívül magasztaló kifejezésekkel emlékszik meg Rudolf trónörökösről; azt mondja, hogy Horvátország reményei sírba szálltak vele. Strossmayer politikai elvtársa, Beruta kaprin­­cai plébános és volt képviselő megtiltotta a harango­­zást a temetés idején. Legújabb: Bécs, febr. 9. (Saját tudósítónk távirata.) A N. W. Tagblatt szerint az öz­vegy trónörökösné főudvarmeste­révé gróf Belegarde Ferencet, az urak házának tagját nevezték ki. Az „Osztrák-magyar monarchia”, legköze­lebbi füzetében a trónörökös irodalmi tevékenysége kellőkép lesz méltatva s közölni fogják a trónörö­kösnek Weilenhez irt utolsó levelét. A trónörö­kös ezt mondja ebben: Az utolsó napokban annyira el volt halmozva más munkákkal és a politikai események élénk hullámzása (Budapes­ten?) is annyira igénybe vette, hogy ajtaja egy percig se maradt nyugton, folyton emberek jár­tak ki s be rajta. Bécs, február 9. (Saját tudósítónk távirata.) A boldogult trónörökös végle­ges eltemetése március közepe előtt alig történhetik meg. Ugyanis a trónörökös szarko­fágját csak ez időre készíthetik el. A szarkofág ércből készül s a rajzát bemutatják Hohenlohe herceg főudvarmesternek, a­ki viszont jóváha­gyás végett előterjeszti a királynak. Brüsszel, febr. 9. (Saját tudósítónk távirata.) A „Nord“ Ferencz József császár és király kiáltványában Magyarország részére garanciákat lát a dualizmus és a jelen politikai irány fen­tartásár­a, de reméli, hogy a külpolitikának az eddigi irány­ban maradását úgy kell érteni, hogy az Ausztria- Magyarországnak megengedi szomszédaival a ba­rátságos viszonyok táplálását. Ez elmaradhatlan föltétele a békének, melynek fentartására minden törekvését szentelni ígéri az osztrák-magyar uralkodó. Bécs, febr. 9. Gizella bajor hercegné, ki holnap Lipót herceggel visszatér Münchenbe, ma délután megjelent a kapucinusok templomának fiá­ból íjában és hosszabb ideig, térden állt­a, csöndesen imádkozott Rudolf trónörökös koporsója mellett. A közönséget ez idő alatt nem bocsátották be a sír­boltba. Napi hírek. — (Személyi hir.) Péchy Tamás képviselő­­házi elnök, ma reggel 7 órakor Kerekibe utazott. — (A király) több heti, Budapesten való tar­tózkodása alatt egyelőre — amint értesülünk — nem fog általános kihallgatásokat adni. — (A trónörökös gyöngédsége.) Az ön­gyilkossá lett trónörökös testvéri szeretetét és elmés gyöngédségét szépen jellemzi a következő adat. Midőn nővére, Gizella főhercegnő férjhez ment, az esküvő előtti estén Rudolf egy vörös fából készült szekrény­két adott testvérének, 100 levélpapír tartalommal. Minden ivén e szavak állottak: „Kedves Rudolf, én a következőket kérem tőled.“ Ezután következett né­hány sornyi üres hely s ez alatt „Szerető testvéred Gizella.“ E levélpapírokra mutatva, künyerő szemmel monda Rudolf: „Bármikor küldesz a távolból hoz­zám egyet e levelek közül s bármit kérsz is azokban tőlem, mindig számíthatsz arra, hogy kivánságoda teljesítem.“ Gizella főhercegnő, férjhez menetele óta gyakran vette hasznát e levélpapíroknak, de azokba­­ ­ Vizsolyi Gusztáv­é. A magyar politikai életnek ismét egy ki­váló alakja dőlt ki ma az élők sorából: Vizso­lyi Gusztáv, a krassó-szörénymegyei oravi­­cai kerület orsz. képviselője s Gorove halála óta az országos szabadelvű pártnak elnöke Műkö­dése nem tartozott a zajosak közé; hallgatag, szerény ember volt, de tevékenysége — mely a pártelnökség és egyházkerületi gondnokság teen­dőit ölelte fel évek hosszú során át, — annál eredményesebb, érdemei annál számosabbak. Ha­lála egyaránt súlyos veszteség hazájára és egy­házára. Vizsolyi Gusztáv életéről a „Magyar Nép“ után a következő­­ életrajzi adatokat közöljük: Vizsolyi 1821-ben született D.-Szent-Györgyön, Tolna megyé­ben. Édesatyja : Vizsolyi István, ritka erélyéről, tür­­hetlen jelleméről és aranytiszta magyarságáról hires volt egész Tolnában, melyet mint főbíró hosszútokig szolgált. Fiai közül, Gusztávot a politikai, Jenőt pedig a katonai pályára nevelte. A gimnáziumot elvé­gezve, Pozsonyba ment jogot tanulni. Az ügyvédi vizsgálatot Pesten állotta ki s mint végzett fiatal­em­ber 184­1-ben már Tolnamegye aljegyzője, majd a nemesi árvaszék elnöke lett. Rövid idő alatt alapos képzettsége, ritka pontossága, szorgalma és páratlan igazságszeretete által előkelő hírnévre tett szert. 1845-ben külföldi útra kelt barátjával, gróf Zichy Lászlóval, kinek nővérét, Zichy Mária grófnét 1851-ben nőül vette. A szabadságharc leveretése után a hon­fiak, köztük Vizsolyi is, visszavonultak a magán­életbe; alsó-péli birtokán gazdálkodott, várva a jobb időket. Az ötvenes évek végén beállott fordulat csak­hamar őt is a küzdtérre szólította. Tolna megyében gazdasági egyesületet alkottak, mely a gazdasági kér­dések mellett politikai kérdésekkel is foglalkozott s előkészítője volt ama hazafias mozgalomnak, mely az ország alkotmányos jogainak visszaszerzésére irá­nyult. Ez az egyesület lett Vizsolyi hazafias mű­ködésének szintere, hol régi barátjával, Bartal Györgygyel vezérszerepet játszott. A közbizalom­ban és tiszteletben egyre emelkedett; a megye büszkeséggel tekintett kitűnő fiára, tehetsége és tekintélye előtt tisztelettel hajoltak meg. 1861-ben az első megyei tisztujitáskor már oly ünnepelt volt neve, hogy egyhangúlag választották meg megyei fő­jegyzőnek. Ez állásában mint ékesszavu szónok s min­t a megye fé­les „pennája“ oly bizalom­ak és szeretetek örvendett, hogy 1865-ben ugyancs­k egy­hangúlag választották meg alispánná.. Erős kezeibe vevé­i a megye kormányzatát, alkalma nyílt teh­et­ségeit sok irányban érvényesíteni. Mindenben, még a legcsekélyebb dolgokban is rendet, pontossá­got tartott s a munkában maga ment elől jó példával. A megye, erős kormányzatát az­zal há­­lálta meg, hogy 1868-ban újra megválasztották al­ispánnak s 1871 végén ismételve fölruházta e mél­tósággal. Minden megválasztásával Tolnamegye csak azt akarta bizonyítani, hogy: milyennek kell lenni a jó megyének! mert Vizsoly alatt a közigazgatás kifogástalan volt; ő maga, mint a szigorú köteles­ség embere, semmi mulasztást vagy hibát nem tűrt. Szigorú igazságszeretetét azonban meleg szivének szeretetével enyhítette. Az 1872-iki időkben, midőn nagy pártoskodás ütötte föl fejét a politikai pártok közt s a nemzet aggodalommal tekintett a jövő felé, Tolna megye köz­véleménye a parlamentben kívánta látni Vizsolyit, hogy kitűnő, tehetségeivel, gazdag tapasztalataival és nagy ismereteivel a törvényhozásban szolgálja ha­záját. A kölezsdi kerület, a legerősebb ellenzéki nép választotta meg Deák-párti képviselőnek, a mi nép­szerűségének és a személye iránti általános tisztelet­nek volt fényes bizonyítéka, melyet a kerület több ízben kifejezett iránta. Ezen időtől fogva folyton tagja volt a parlamentnek, melynek körében elő­kelő helyet foglalt el. Midőn 1875-ben a Deák­párt a balközéppel egyesült, Vizsolyi a szabad­elvű párt tagja lett. A parlamentben nagy tevékeny­séget fejtett ki; a kérvényi bizottságnak 1872. óta tagja és elnöke volt, azt ritka tapintattal és biztos kézzel vezetve. Az 1874-ik­ közigazgatási bizottság­nak, úgyszintén a Tisza kormányelnök által 1880- ban egybehívott közigazgatási bizottságnak is tagja volt, melyben az ország legelső közigazgatási erői vettek részt, hogy a közigazgatás bajait és hiányait orvosolják. A parlament bizalma beválasztotta a fiumei és az országos földadó-bizottságba is. Min­denütt és minden bizottságban az országos ügyek és a törvényhozás terén kiváló szolgálatot tett" a nemzetnek. A szabadelvű­ pártnak éveken át elnöke volt s mint ilyen, bölcs vezetője „békében és háborúban“ a nagy pártnak, tagjai közt a barátság és egyetértés megtestesítője és hit őre. A házban ritkábban szólalt föl Vizsolyt, de ennél többet dolgozott a bizottságok­ban. Nem volt senki, a­ki bizalommal ne közeledett volna hozzá, különösen a fiatalok közt, a­kik igazi patrónusukat tisztelték benne. A király kitűnő érdemeit azzal tüntette ki 1877-ben, hogy kinevezte belső titkos tanácsosának, mely kitüntetés fölött a párt legmelegebb örömének adott kifejezést. A „kegyelmes in­“ azonban ezután is a régi maradt, szerény, de lelkes bajnoka a közügyek­nek és a munkás szelleme a pártnak, mely büszkén tisztelte és szerette benne elnökét. Az egyházi téren Vizsolyi Gusztáv szintén fia­tal korában kezdette meg szereplését. Már 1852-ben megválasztatott a tolnai egyházmegye világi jegyző­jévé. Az atyjától átöröklött gondnoksággal nem­csak az egyházmegye kormányzása járt együtt, ha­nem egyik fontos tisztét képezte a gyönki ref. al­gimnázium ügyeinek vezetése is, ő lévén a pártfo­­góság elnöke s az iskolának gondnoka, neki kö­szönheti ezen kis gimnázium, mely vidékén szép hivatást teljesít, hogy szűk anyagi viszonyai közepette is, a virágzásban mindinkább előre halad. Gond­noki minőségében az egyház­kerületi gyűléseken is folytonosan részt vett. Gróf Lónyay Menyhért ha­lála után ő lett az egyházkerület helyettes főgodno­­kává s az ő világi elnöksége alatt történt gróf Tisza Lajosnak főgondnokká megválasztatása. Az egyház­­megyei gondnokságról már pár év óta szándékozott lemondani, a traktus kérelmére azonban mindannyi­szor visszavette lemondását. Legutóbb — 1887. év április 13-án — azonban ez mégis ténynyé vált. De Vi­solyi p ruténra is hű fia, hű támasza maradt egy­házának haláláig.

Next