Pesti Hírlap, 1889. március (11. évfolyam, 60-89. szám)
1889-03-01 / 60. szám
1889. március 1. Xll ILJtílltíKtíötíii todli tíí.1 n-1 v 0.1101AA • • Polonyi Géza: Legalább nem alszunk el, mint az urak odaát! (Zajmozgás a bal- és szélsőbalon.) Tisza Kálmán miniszterelnök, hogy abból, amit ma egy képviselő úr felolvasott. .. (Nagy zaj és dobogás a szélsőbalon. Felkiáltások jobbról: A lovakat tessék kivezettetni! Nagy zaj.) Elnök (csönget): Kérek csendet képviselő urak. Meg fogom név szerint szólítani azt a képviselő urat, aki zajong. (Helyeslés jobbfelől: Halljuk! Halljuk!) Tisza Kálmán miniszterelnök: A képviselő urak nagyon félhetnek az igazságtól, mert nem akarják meghallgatni. (Zajos helyeslés a jobboldalon. Élénk ellentmondás és zaj a bal- és szélsőbalon.) Szadovszky József: Meguntuk már a sok hazugságot. („Hoerá"-kiáltások. Aztán a lábdobogás tovább folyik) Gajáry Ödön: A lábukkal beszélnek. Tisza Kálmán miniszterelnök: Mondom, tisztelt ház, amit egy képviselő úr ma felolvasott 1868-diki beszédemből, nem látom az egyéves önkénytes szolgálatra és intézményre vonatkozólag azt az ellentétet, melyet ő beszédemben látni állított, mert most sem mondok, sem nem mondtam soha egyebet, mint azt, hogy az jogos előny; azt pedig, hogy bizonyos egyenlőtlenség van benne, akkor is elismertem, csak hogy igazoltam, hogy miért van, mennyiben van és hogy inkább látszólagos az adott viszonyok között, mint valóságos. (Úgy van jobbfelől.) Ebben ellentétet csak akkor lehet látni, ha az előnyt jogtalannak nevezi valaki. (Zajos „Eláll!11 kiáltások a bal- és szélsőbaloldalon és dobogás.) Én tehát most is fentartom, hogy ez igenis jogos előny, mely érdekében van az országnak is és amelynek alapján igenis meg lehet várni. (Nagy zaj és dobogás a szélsőbaloldalon.) hogy ami az ország érdekében van, ami a hadsereg jóságára és harcképességére szükséges, teljesítsék az egyéves önkényesek úgy, a mint az tőlük, mint a hazának műveltebb, tanultabb fiaitól méltán várható. (Helyeslés a jobboldalon.) Csak még azt jegyzem meg, hogy egy t. képviselő úr ma az önkénytesi intézmény anyagi előnyeit sorolván fel, úgy tüntette fel a dolgot, mintha ezen törvényjavaslat, vagy azok, akik azt pártolják, az kénytesi intézményt megszüntetni akarnák, holott ennek épen az ellenkezője áll, mert nemcsak fentartjuk, de azt akarjuk, (Zaj a szélsőbalon. Halljuk! Halljuk ! jobb felől, hogy sikeresebb legyen, hogy minél több reserve-tiszt képeztessék és így az a pénzügyi eredmény, amelyet a képviselő úr felhozott, nem kisebb, de sokkal nagyobb legyen. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ezen szempontból tehát a javaslatot megtámadni egyátalán nem lehet. (Nagy mozgás a szélsőbalon és felkiáltások: „Hoch /“ Nagy zaj. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) T. képviselőház! Felhozatott — és ez volt a tegnapi vitának is egyik főpontja — a hadsereg nyelve. Felhozatott, kapcsolatban a felségjogokkal némelyek által is, hogy a nyelvnek meghatározása az 1867. XII. tc. szerint a felségjogok közé nincs sorozva. Igaz, hogy maguk ezen képviselő urak közül is az egyik elismerte, hogy abban, ha törvénybe iktattatik, lehet korlátozás, és akik azt vitatták, igyekeztek a történelemből vett példákkal is igazolni, hogy a felségjogokat meg is lehet szorítani. Ezen utóbbi részre később fogok reflektálni; most csak azt kívánom megjegyezni, hogy talán a képviselő urak sem fogják tagadni azt, hogy azok a férfiak, kik az 1867-diki kiegyezést létesítették, kik az 1868-diki véderőtörvényt megalkotván, abban a hadsereg nyelvét érintetlenül hagyták, tudták, hogy az 1867: XII. tc. mit sorozott a felségjogok közé és mit tekintett olyannak, ami a törvényhozás által törvényileg oldandó meg. (Úgy van! Helyeslés a jobboldalon.) És ebben nem gyengíti meg az álláspontot, sőt erősíti az, amit — ha jól emlékszem — Beöthy Ákos t. képviselő úr felhozott, hogy: igen, de a honvédségre nézve kimondatott a magyar hivatalos nyelv. Mit tesz ez, t. képviselőház? (Zaj a szélsőbaloldalon. Élénk felkiáltások a jobboldalon: Halljuk! Halljuk!) Mit tesz az, ha ugyanazon egy időben, a véderőről szóló törvényben ugyancsak az egyik részre nézve a nyelvkérdést érintetlenül hagyták, a másik részre pedig törvényhozásilag intézkedtek ? (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Ez épen azt teszi, hogy akkor azok a hadseregre nézve a nyelv kérdésének megállapítását a felségjogok közé tartozónak tekintették. (Úgy van! ügy van! a jobboldalon. Zajos ellenmondás a bal- és szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk !)s épen azért a törvényben arról nem szóltak. (Úgy van, jobbfelől.) Horánszky Nándor: Az két különböző dolog. Tisza Kálmán miniszterelnök: Igen, én is azt tartom, hogy az két különböző dolog. De t. képviselőház, mit mondjak arról, midőn azzal szemben, hogy a törvény a nyelvkérdést illetőleg 1868-ban és azóta mindig ugyanazon álláspontot foglalta el, ami a jelen javaslatban van, most szólnak arról, hogy ugyanezen törvény akarja a német nyelvet ráerőszakolni a hadseregben szolgálandó tisztekre ? És mit mondjak arról, amit egy képviselő ma is felemlített, hogy abból, ha szükséges is bizonyos mértékig a német nyelv ismerete, még nem következik, hogy 15 tantárgyból németül tartozzanak a vizsgálatot letenni, mikor épen a 1. túloldal által oly csekélybe vett határozati javaslat, melyhez a honvédelmi miniszter úr is hozzájárult, megadja azt, ami eddig nem volt, hogy magyar nyelven vizsgázhassanak ? . . . (Élénk felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon: Vegye a törvénybe! Zaj. Halljuk! Halljuk !) Mondom, mit mondjak, tehát akkor, midőn ez meg van adva s mégis mindig azzal argumentálnak, hogy nem lehet,kívánni, hogy 15 tantárgyból németül vizsgázzanak. (Élénk felkiáltások balfelől : A törvénybe kell venni! Zajos felkiáltások a szélsőbaloldalon: „Hoch !! ! T. ház! Nagyon méltóztatnak számítani a t. képviselő urak — ezt nem vehetik rossz néven, ha mondom, mert épen az imént hallottam mi reánk mondatni — a közönség tájékozatlanságára. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon) midőn ilyeneket állítanak és a mikor ilyenekkel akarják azt félrevezetni. (Nagy mozgás és felkiáltások a szélsőbaloldalon . Hogy beszélhet ilyeneket ? !) Károlyi Gábor gr.: Ő beszél félrevezetésről. (Zaj.) Tisza István ingerülten: Igaza van! (Zaj. Rendrekiáltások.) Szadovszky József: Tizennégy évig praktizálta a félrevezetést. (Nagy zaj.) Tisza Kálmán miniszterelnök : Meglehet tehát, hogy ezzel itt-ott momentán zajos sikert lehet aratni, de midőn lezajlott ez a siker és az emberek látják majd az eredményt, bizony be fog következni az önök eljárásának megítélésére nem igen kedvező kijózanodás az igazság szerint. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj és mozgás bal- és szélsőbal felől.) Tegnap egy képviselő úr megrovott, azaz nem annyira megrovott, mint inkább gúny tárgyává lett, egy ezen oldalról felszólalt képviselő urat azért, hogy — mint monda — kenetteljes, minisztráns hangon nyilvánította bizalmát a kormány iránt, mondván ismételten, hogy azt hihette volna az ember, hogy templomban van. Hát legyenek a t. képviselő urak arról meggyőződve, hogy sokkal jobb, ha a házban oly hangon beszélnek, hogy azt hihesse az ember, hogy templomban vagyunk, mintha olyan hangon szólnak, hogy egészen más helyen képzelheti magát az ember.Élénk helyeslés, ügy van a jobboldalon. Mozgás a bal- és szélsőbaloldalon.) Különben t. ház, Beöthy Ákos t. képviselőtársam (Éljenzés a bal- és szélsőbaloldalon) szíves volt, hogy, mintegy felét adja talán az ellenzék újabb alakulásának, erősebb kifejezésekkel is élve, engem bizonyos nézetváltozással vádolni. Polonyi Géza : Nem először esik meg önön. (Nagy zaj.) Tisza Kálmán miniszterelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Én 1875-ben — sokan emlékezhetnek rá — nyíltan a képviselőház szine előtt, közel a választásokhoz, elmondottam: mit, miért szándékozom tenni. Elmondottam azt kötelességszerüleg, mert beláttam — s ezt akkor még azok közül is igen sokan belátták, akik ma már nem látják be, — hogy azt tennem hazafias kötelesség volt.(Élénk helyeslés, éljenzés a jobboldalon.) Jeleztem nyílt sisakkal és nem próbáltam meg elrejtőzni és amig élek, mindig hazafial , önérzettel, nyugalommal fogok erre visszatekinteni (Éljenzés a jobboldalon. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hoch ! Hoch!) Hanem, t. hát, anélkül, hogy azon kemény szavakat legtávolabb is viszonozni akarnám t. képviselőtársamra, mégis tán szabad lesz nekem is elmondanom, hogy ugyancsak 1875-ben, a választások után, midőn itt a házban a legelső viták folytak, az én t. barátom, aki minden áron bizonyos rezervával ugyan, de a hadsereg tényleges kettéválasztásának akar kezére szolgálni (Ellenmondás a bal- és szélsőbaloldalon.), mint tagja egy csekély számú, általam különben személyileg igen tisztelt tagokból állott pártnak, „halljuk“-ozó és „helyes“lő nagy tehetségeit legelőször is akkor próbálgatta, midőn azon párt egykori vezérszónoka még a honvédség eltörlését is indítványozta. (Nagy zaj és mozgás balfelől.) Károlyi Gábor gr.: Maga az egész magyar nemzetet szeretné eltörölni. (Nagy zaj és mozgás jobbfelől.) Elnök: T. ház! (Halljuk!) Nagyon kérem, ne méltóztassanak egész beszéddarabokat folytonosan közbe vetni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Megengedem, hogy néha megtörténik, hogy valakit heve elragad és közbeszól. Ez még megjárja, de hogy ha folyton az egész beszéd alatt közbekiáltanak, akkor lehetetlen tanácskozni s ezért én azokat a képviselő urakat, kik ezt teszik, meg fogom szólítani. (Élénk helyeslés. Felkiáltások a szélsőbalon: Éljen az elnök! Halljuk ! Halljuk! jobbfelöl.) Tisza Kálmán miniszterelnöki Én ezt t. ház, nemcsak nem veszem rossz néven . . . (Felkiáltások a szélsőbalon : Éljen az elnök ! Zaj. Élénk felkiáltások jobbfelöl: Rendre !) Elnök: T. ház! Méltóztassanak elhinni, hogy ha a magyar parlamentben a tanácskozások így folynak tovább, inkább nem kívánok élni. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelől.) Tisza Kálmán miniszterelnök: Én ezt nemcsak nem veszem á t. képviselő úrtól rossz néven, de nem tudom be neki sem politikai, sem pedig és annál kevésbbé másnemű hibának, hogy akkori nézetét mostani nézetével cserélte fel, mert bizonynyal teljes meggyőződésből tette (Mozgás a szélsőbalon.), viszont azonban jogom van követelni, hogy amit én nyíltan megmondva tettem, szintén ne illettessék oly kifejezésekkel, amelyekkel a parlamentben élni nem is egészen helyes. (Helyeslés jobbfelől. Mozgás a bal- és szélsőbaloldalon.) A t. képviselő úr felolvasta egy német tudósnak nézetét a németországi hadseregről. Miként ő maga felolvasta, ezen tudós azt mondja: a hadsereg— igaz — szerkezetében, szervezetében s parancsnokságában stb., stb. egy „aber formell imd juristisch“ külön hadsereg. (Halljuk!) Én nem tudom, t. hát, mit akart ezzel a képviselő úr bizonyítani. Mert, ámbár az a különbség mindig fenmarad, hogy ott, a német szövetségben teljesen független uralkodó családok és királyok vannak, mig nálunk a monarchia két államának fejedelme egy és ugyanazon személy . (Igaz! Úgy van jobbfelől.) de mindamellett is, midőn az 1867. XII. tvcikknek azon szakaszai, melyek a magyar hadseregről, mint az egésznek kiegészítő részéről beszélnek, e javaslat 14. §-ában is idézve vannak; midőn a védtörvény megszavazása e törvényhozásnak külön joga; midőn a magyar korona területéről egyetlen újonc sem állítható ki e törvényhozás megszavazása nélkül, akkor csakugyan „formell“ és „juristisch“ nincs meg az egység, de igenis meg van a szervezetben és a vezényletben. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Ellenmondások és „Hoch“ kiáltások a szélsőbaloldalon.) És még egy megjegyzést kívánok tenni és pedig arra nézve, ami a t. képviselő úr előadásából — azt hiszem — csak tévedésből maradt ki. (Zaj. Halljuk..!) Ő ugyanis igen helyesen mondta, hogy azért. PESTI HÍRLAP A