Pesti Hírlap, 1889. április (11. évfolyam, 90-103. szám)

1889-04-01 / 90. szám

Budapest, 1889. XI. évf. 90. (3687.) szám. Hétfő, április 1. Előfizetési árak: Egész évre . . . 14 frt — kr. Félévre .... 7­0 — » Negyedévre . . 8 » 50 » Egy hóra. ... 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest, nádor-utca 7. sz. toldjait hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszó­lamlások intézendők. Hírlap POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Mapesten, nádor­ utca 7. a, L emelet, hová a lap szellemi részét illető­ minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel Francziaország részére pedig Jons F. Josies & Cie. Páris­­ban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre., Kérjük t. vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetést ideje­korán szíveskedjenek megújítani, nehogy a lap küldése fennakadást szenvedjen. A szamoai katasztrófa. A nagy indiai óceán déli részében a német hadtengerészetet súlyos csapás érte. Egy rettenetes orkán, mint a földgömb túlsó oldalán oly gyakori, zátonyra dobta a Szamoa-szigetek főkikötőjében horgonyzott német hadihajókat. Kettő a korall-szirteken teljesen megsemmisült, a harmadiknak roncsa még meg­van az apály idején a vízből kilátszó szirtpa­­don. Ez utóbbinak teljes személyzete megmene­kült, holott a másik két hajó tengerészei közül kilencvenöt esett áldozatul az elemek dühének. E katasztrófa egyáltalán nem helyezhető párhuzamba azzal, mely évek sora előtt három nagy német páncélos hajót ért a Manche-csator­nában. Akkor a megdöbbentő mérvű szerencsét­lenséget határozottan hibás manővíírozás, tehát ügyetlenség idézte elő. Ezúttal azonban a pa­rancsnokokat nem látszik terhelni semmiféle fe­lelősség e katasztrófa miatt, mely majdnem száz derék tengerész életén kívül közel négy millió márka értéket semmisített meg. Úig­orkán oly­ahmnosan t­agalmasodott el hogy a hajóknak nem volt idejük kiérni a szirt­­padok övétől bekerített ve­zélyes kikötőből az ilyenkor nagyobb biztonságot nyújtó sík tengerre. Hogy az elemek bőszültségével szemben tehetet­lenek voltak a német tengerészek, mindenekelőtt azon tényből világlik ki, mikép ugyanakkor az apiai kikötőben horgonyzott három amerikai hadihajó is teljesen elpusztult, valamennyi ke­reskedelmi hajóval együtt. Egyetlen hajó, a brit hadi korvett, kerülte ki a katasztrófát, de szin­tén nagyobb havariákat szenvedve. Sajátságos szeszély az elemektől minden­esetre, h­ogy a Szamoa-szigetek miatt majdnem összezördült két nagy nemzetnek, a németnek és amerikainak, egyetlen hajója sem maradt meg az ázsiai kikötőben. A hullámok egyenlő mér­tékkel mértek úgy a ném­et, mint az amerikai hadi lobogónak. S kik nemrég még mint ver­senytársak, majdnem nyílt ellenségek álltak egy­mással szemben, most közös társak a szerencsét­lenségben. Az okok, melyek miatt úgy a német biro­dalom, mint a nagy éjszakamerikai köztársaság hajórajokat küldöttek az apiai kikötőbe, ismere­tesek. Malietoa király alattvalói mintegy három évvel ezelőtt oly fenyegető magatartást tanúsítot­tak a­ szigeten megtelepedett németek ellen, hogy Knapp konzul elégtételt kért, mit azonban a ki­rály megtagadott. A német kormány által erre kiküldött hajóraj tengerészei partra szálltak, fog­lyul ejtették Malietont, és helyébe a németek iránt barátságos érzületű Tamaszészét ültették. A szigeten erre beállott nyugalom azonban nem volt tartós. Múlt év szeptember havában Matáfa, mint ellenkirály, pártolt ütött Tamaszésze ellen. A németek, fenyegetve látván érdekeiket, haddal indultak a felkelők ellen, de érzékenyebb veszteséget szenvedtek a Klein nevű amerikai ál­tal vezetett lázadók részéről. Most a német hajó­raj parancsnoka kiáltványt bocsátott ki, melyben a Szamoában tartózkodó külföldieket a német hadijog alá helyezte. Az Egyesült­ Államokban úgy ezen prokla­máció, mint a német konzulnak Matufa király­hoz intézett azon követelése, hogy Szamoa ideig­lenesen a német lobogó uralma alá helyeztessék, szerfölött elkedvetlenítően hatott. A sajtó izga­tottan nyilatkozott Németország ellen, a szená­tusban interpellációk tárgyát képezte e kérdés, s már-már tartani lehetett attól, hogy a két ba­rátságos hatalom között komoly konfliktusra kerül a dolog, midőn Bismarck államférfi v­eszélye megfosztotta a szamoai kérdést fenyegető élétől. A birodalmi kancellár egyszerűen defa­­voyálta a hajóraj parancsnokát és a német kon­zult. Valóban Szamoa elég nagy arra, hogy a kevésszámú német, angol és amerikai telepítők békésen megférjenek rajta egymás mellett. A német érdekek megvédése pedig bizonyára meg­történhetik teljes nyomatékkal úgy is, hogy­ ide­gen alattvalók ne érezzék a német hadijog szi­gorát. Németország prestigeje semmit sem veszí­tett azáltal, hogy Bismarck herceg visszavonta egy nagyon is erélyes tengerésztiszt intézkedé­sét. Ellenkezőleg e lépése­k Ha­ Bismarck herceg azon bölcs mérsékletnek adta bizonyságát, mely jól illik az erősekhez. Noha azonban a szamoai katasztrófát tisz­tán elemi okok idézték is elő, e szerencsétlenség mégis egy rossz ámennal több a német biroda­lom tengerentúli törekvéseire nézve. Annyi bizo­nyos, hogy Németország eddigelé nem volt sze­rencsés gyarmatosítási politikájával. Mégis, ha igaz a közmondás, hogy ..sola­­men miseris socies habuisse malorum,“ a németek megvigasztalódhatnak azzal, hogy a franciák Tonkingban s az olaszok Mas­­salahban sem jártak jobban. Belpolitikai hírek. — marc. 31. Szögyény nem lesz belügyminiszter, ezt már jelentettük. A király Budapesten kétszer fogadta kihallgatáson. De Szögyény nem fogadta el a neki felajánlott tárcát. Értekezett ismételten Tisza Kálmán miniszterelnökkel is, este megjelent a szabadelvű körben, majd Szilágyi Dezsővel értekezett, de a vége az volt, hogy kijelente: meg akar maradni je­lenlegi helyén. Mivel irányadó helyen nem fejezték ki azt az óhajtást, hogy ez idő szerint visszatérjen Magyarországba, elismervén egyúttal azt, hogy Bécs­­ben nehezen nélkülözhetnék, véglegesnek kell tekin­teni visszautasítását. Egyelőre nem is keresnek utódot s a minisztérium ideiglenesen Baross vezetése alatt marad. Külpolitikai hírek. — maré. St. A munkások közbiztosítása folyton élénk vitát kelt a német birodalmi gyűlésben : K­iekert a tegnapi ülésen kifejezte komoly aggodalmát s intette a gyűlést, hogy ne lépjen meg meg nem érett rend­­szabályokkal a kísérletezés terére s ne avatkozzék a munkások önrendelkezésébe. Bebel szocialista azt akar­ja, hogy többet nyújt­sanak a munkásoknak, a­kik különben is erősen meg vannak terhelve a közvetett adókkal s most bérükből is le fognak vonni a közbiztosításra. Kívánja, hogy a kisiparosokat is bevonják a törvény keretébe, mert azokat valósággal elkeserítené, ha rosszabbul bánna velük a törvényhozás, mint a munkásokkal. Hasonló­képen a gyógyszerészsegédekre is ki akarja terjeszteni a törvény rendelkezését. Bötticher államtitkár nincs ennek ellene, de nem tartja lehetőnek, hogy a kisiparosokra kiterjeszt­hessék a törvény előnyeit, mert az eszközök hiány­zanak hozzá. Windhor­st beszélt ezután igen hatásosan. Tagadta, hogy a centrum veszélyeztetve volna azért, mert e kérdésben megoszlik a véleménye. Sajnálja, hogy nem lehet egy véleményen barátjával, Francken­­steinnal, de e kérdésre nézve nincs pártkötelezettség, annál kevésbé, mert egy párt sem ért egyet e törvény becsére nézve. A nemzeti szabadelvűek sem igen szeretik. Jobban meg kell gondolni a dolgot. Ha egy­szer 12 millió emberre kimondták a nyugdíj-jogosult­ságot, akkor ezt a lépést sohasem lehet jóvá tenni. Ez a törvény nem ugrás a sötétségbe, hanem vilá­gos nappal vezet a szociáldemokráciába. Mindazáltal, mint táviratunk jelenti, a javaslat 1. §-át elfogadták. A kartell­párt, a szociáldemokra­ták, a lengyelek és tíz centrum­ párt­beli arisztokrata mellette szavaztak. A zürichi bombarobbanás áldozatai közül Brinstein már meghalt, de hiszik, hogy Demszki megmentése sikerülni fog. A zürichi rendőrség azután fogja kihallgatni Demszkit, ha felgyógyul. Több orosz tanuló már eltávozott Zürichből. Brinstein halála ál­tal veszteséget szenvedett az az összeesküvő- csoport, mely a cár életére tört, mivel Brinstein ez összeeskü­vők feje volt. Ő tervezte 1887. március 16-án is az akkor meghiúsult merényletet. Mint már jelentettük, ,számos el­fogatás történt Oroszország több városai­ban, nevezetesen Pétervárott, Moszkvában, Kharkói­ban, Odesszában, melyek a zürichi bomba­robbanás­sal állanak összeköttetésben. Mai számunk 8 oldalt és előfizetőink számára külön zenemellékletet tartalmaz Fővárosi ügyek.­ ­ A járdáknak a közlekedés számára való szabadon tartásáról szabályrendeleti terv készült a tanács I. ügyosztályában, mely szabályterv most a főkapitányhoz fog áttétetni véleményadás végett. Alap­­elve az, hogy a járdákon a közlekedést különféle tár­gyakkal vagy csoportosulással megakasztani nem szabad. E szerint kimondandó, hogy a különféle cég­táblák és jelvények alkalmazásánál a közlekedési te­kintetek szigorúan figy­lm­be veendők; a boltok előtt az ernyők csak 7 és fél láb magasságban alkalmaz­hatók s ezen ernyőket a járdaszegélykőhöz erősíteni náddal vagy zsineggel tilos. Henteslegényeknek gyé­kénykosárral, pékeknek a zsemlyéskosárral ott járni, kofáknak a járdán vinni csirkés puttonyaikat tilos. De tilos a csoportosulás is, 4—5 embernek egy sor­ban menni a járdán, vagy a közlekedést hátráltató­­lag csoportosulni a kirakatok előtt. A szabály el­len vétőket a rendőrség 50 krajcártól 50 forintig bün­tetheti.­­ A katonai kórház telke. Tudvalevőleg a hajcsárúton, majdnem szemben a tüzérségi lakta­nyával, a közös hadügyminisztérium új katonai kór­házat akar építeni. A fővárosi közgyűlés megengedte, hogy a kiszemelt telek egy telekkönyvi testet képez­hessen. A közmunkatanácsnál pedig tegnap egy ve­gyes bizottság, melyben a katonai hatóság képvise­lője is részt vett, a főváros részéről pedig Rózsa Péter tanácsos volt jelen, az általános szabályozási terv módosításának részleteit állapította meg.­­ A főváros kir. kisebb haszonvételi jo­gáért járó kártalanításra vonatkozólag a javadalmi albizottság a következő javaslatokat terjeszti elő: Budapest főváros a kártalanítást az 1888: XXXVI t. c. 7. §-a alapján a hivatalosan felülvizsgált zár­számadásaival igazolt hasznainak alapul vétele mellett kívánja megállapíttatni, kijelentvén, hogy a pénzügy­­miniszter kívánatéra az italmérési jognak bérbevétele által kész biztosítékot nyújtani az iránt, hogy a kár­talanítási összegnek megfelelő jövedelem legalább 3 évig a jövőben is be fog folyni. Miután az az összeg, melylyel az állam a kisebb adófizetés folytán káro­sult, nem a kártalanítási tőkéből térítendő meg, en­nek az igénybejelentésben kifejezés adassák s az ide­vonatkozó csatolmány ennek megfelelően szerkesztes­­sék. Miután a kezelési költségek a tiszta kártalani-

Next