Pesti Hírlap, 1889. június (11. évfolyam, 150-177. szám)
1889-06-26 / 174. szám
á lasztásait s kerekít oly vitát, amire senki sem volt elkészülve előre. De az olyan tárgyakban, amelyekre nézve a parlament a törvényalkotás jogát kiadta kezéből s azokat egy bizottságára bízta, a plénum nem érvényesítheti reparáló hatását. Az összes közös ügyekben a delegációk törvényerejű megállapodásokra jutnak, melyekre nézve a parlamentnek nincs meg a revizionális joga s nem gyakorolhat felettük korrektúrát. Itt tehát magoknak a bizottságoknak, a delegációknak és albizottságoknak kétszeresen lelkiismeretbe vágó kötelessége alapos munkát végezni s a miniszteri előterjesztések beható bírálatát lehetővé tenni. Azért csak sajnálnunk lehet azt az incidenst, mely a magyar delegáció hadügyi albizottságának ma tartott első ülésében történt, ahol a kisebbségi tagok azon kérelmét, hogy halasztassék a hadügyi költségvetés tárgyalása addig, míg azt a delegátusok áttanulmányozhatják, a többség elvetette, amiért aztán az ellenzékiek kivonultak az albizottságból, kijelentvén, hogy annak tanácskozásában részt nem vesznek s észrevételeiket a bizottsági ülésben fogják előadni. Sajnáljuk, mondjuk, ez incidenst, mert nem tekintve azt, hogy 125 millió hadügyi költség nem oly csekély összeg, mely meg ne érdemelné a beható megbíráltatást, az eddigi delegációk többsége nem volt ilyen méltánytalan s hasonló, csak rövid egy-két napra szóló halasztásnak mindig helyt adott. Az ellenzéki tagok bizonyára nem akadékoskodás céljából kérték e halasztást, hanem kérték azért, mert a költségvetés alapos áttanulmányozása fizikai lehetetlenség volt s abba beható betekintést vetniök idejök sem lehetett. A tárgyalás lelkiismeretes, beható megejtése érdekében kérték tehát, amit kértek s ezt a kérést a többségnek, — miután abban épen semmi veszély nem lehet, ha a költségvetés egy-két nappal később szavaztatik meg, — nem volt ildomos dolog ridegen visszautasítania, csók és ölelés, mert Antoinette csinos teremtés volt, de a porosz tisztek savanyú arcot vágtak hozzá, mintha ezt mondanák: De jó dolga van ennek a franciának! Végre kiszakította magát Antoinette karjaimból, az asztalhoz vezetett, maga mellé ültetett és bemutatott a tiszteknek. Én szinte elkábultam, de csakhamar magamhoz tértem és részt vettem, úgy ahogy lehetett, a társalgásban. — Nos tehát, Rivet úr — monda az ezredes, — remélem, hogy nemsokára lesz szerencsénk nejét is üdvözölhetni. Unokahuga, a báróné asszony, tanuskodhatik arról, hogy mi itt egészen kellemesen élünk és épenséggel nem vagyunk barbárok, mint ahogy az önök ostoba lapjai írják. Az ezredes harsány kacajban tört ki, amit a tisztek kötelességszerűen utánoztak. — Nem, valóban nem, mi nem vagyunk kanibálok — folytatá az ezredes — és ön csak nem hagyhatja madame-ot abban a fészekben, abban a Trouvilleben télre. Nem épen Paris ostroma miatt. Épenséggel nem! Parist 5 vagy 6 nap alatt, legkésőbb nov. 1-ig beveszszük. De bizonyos nehézségek és bonyodalmak lesznek Napoleon császár visszatérése miatt. — A császár visszatér? Mit mond? — Úgy van. Minden bizonynyal visszajön. Meg kell szabadítanunk Franciaországot ettől az abszurd köztársaságtól. Mert a császár, aki jó leckét kapott, nem fogja többé zavarni Európa békéjét, míg a köztársaság... Úgy van! Visszaadjuk a franciáknak császárjukat és az ő ostoba lapjaik lármázhatnak, szitkozódhatnak, amennyi csak tetszik nekik. Ugyanaz a harsány kacaj az ezredesré-Bécs, jan. 25. A magyar delegáció hadügyi albizottsága ma délelőtt 10 órakor tartott ülésében kezdte meg a hadügyi költségvetés tárgyalását. Elnök: gróf Tisza Lajos, előadó: Rakovszky István. A közös minisztérium részéről részt vettek az ülésen: báró Bauer közös hadügyminiszter, Kállai Béni közös pénzügyminiszter, Lambert vezérhadbiztos, Barkassy alezredes, Páter százados szárnysegéd, továbbá Dobrudski és Pernhofer hadbiztosok és báró Tallián titkár; a magyar kormány részéről jelen voltak: Tisza Kálmán miniszterelnök, báró Fejérváry Géza, gróf Teleki Géza és Wekerle Sándor miniszterek. Az ellenzék kivonulása. Tisza Lajos elnök az ülést megnyitván, a napirendet állapította meg. Erre felszólalt Beöthy Ákos s ezeket mondta: Miután az elnök úr előadásából értesülünk, hogy érdemlegesen belemegyünk a költségvetés tárgyalásába, én egy halasztási indítványt vagyok bátor előterjeszteni, oly tartalmút, hogy a tárgyalás pár napra elhalasztassék azon célból, hogy a költségvetést alaposabb tanulmány tárgyává tehessük. Az eddigi gyakorlat is e mellett szól s ha tekintetbe veszszük, hogy itt száz millión felüli költségről van szó, akkor senki ezt az időt hosszúnak nem fogja venni. Hiszen ha egy jókora gazdaság költségvetéséről volna szó, még akkor is az az idő, amit nekünk adtak, nem volna elegendő. Ennek következtében bátorkodom azt az indítványt tenni, hogy az érdemleges tárgyalás néhány napra elhalasztassék. Rabovszky István jegyző a mellett van, hogy szerölés a kíséret a tisztek részéről. Ezek az emberek egészen á la prussienne nevettek, szabály szerint, mint egy hadgyakorlaton. Amíg az ezredes nevetett, a többi is vele kacagott, mikor az abbahagyta, ezek is elnémultak mintegy parancsszóra. Ezután tovább politizáltak, az ezredes kikorrigálta Európa térképét, elvette a korona tartományait, nem kegyelmezett az osztrák alpesi országoknak sem, sőt kirándult Angolországba is. Végül a bajorokra került a beszéd sora. — Ah — mondá — önnek nagy szerencséje van, hogy poroszok, valódi és hamisítatlan poroszok a vendégei és nem holmi bajor kamaszok, kik miatt az önök ostoba újságai ugyan bízvást kiabálhatnak és szitkozódhatnak. A mi királyunk túlságosan jó és kegyelmes volt, hogy megengedte a bajoroknak, hogy velünk igazi és valódi poroszokkal együtt harcoljanak a franciák ellen. A bajoroknak tulajdonkép csak mint zenészeknek kellene hadseregünkben szolgálniok és királyuk lehetne Németország összes ezredzenekarainak a főkarmestere. Midőn a dejeunernek vége volt, az ezredes karon fogott és az üvegházba vezetett. — Most hát megmutatom kaméliáit, — mondá, — a báróné asszony elárulta, hogy ön imádja kaméliáit. Ezért magamhoz hivattam az ön kertészét és tudtára adtam, hogy sans pardon agyonlövetem az üvegház előtt, ha csak egyetlen egy kamélia pusztul is el az ő hibája folytán. Ez persze csak tréfa volt, nem lövettem volna agyon, mert mi poroszok civilizált nemzet vagyunk. De a fenyegetés használt s az ön kaméliái mind épségben maradtak. Antoinette velünk jött s mikor az üvegházba értünk, az ezredes igy szólt: „Most en PESTI HÍRLAP Belpolitikai hírek. — jun. 25. A trónbeszéd hatása. A Pol. Corr.-nek sürgönyzik Budapestről. Magyarország politikai köreiben a trónbeszéd összbenyomását illetőleg az a vélemény, hogy az uralkodó szavai semmiesetre sem foglalnak magukban harcias kihívást, hanem csak legális figyelmeztetést és az osztrák-magyar politika álláspontjának nyílt kijelentését. A trónbeszéd ép azzal szolgál a békének, hogy ez utóbbit emlékébe hozza azoknak, kik talán hajlandók voltak elfeledni. A magyar ellenzékre különösen a Szerbiára és Bulgáriára vonatkozó helyek gyakoroltak jelentékeny benyomást és eloszlaták Ausztria-Magyarország külpolitikája iránti aggályaikat s ennek hatása a delegáció vitái alatt is világosan ki fog tűnni. A delegációk. A magyar delegáció hadügyi albizottságából. (Távirati tudósítás.) a költségvetés azonnal tárgyaltassák, mert a hadügyminiszter egyes előterjesztéseit lehet folytatólagosan tárgyalni s a bizottság egy halasztási indítványt úgy is elvetett. Bolgár Ferenc hangsúlyozza, hogy az, hogy a bizottság megalakulásakor a halasztási indítványt elvetette, itt mérvadó nem lehet, mert akkor a hadügyminiszter jelenlegi előterjesztéseit még nem is ismertük. A halasztási indítványt szóló akkor azért tette, mert egy ily fontos költségvetést, mint a hadügyi, egyáltalán nem lehet komolyan áttanulmányozni két nap alatt. De most, miután a hadügyminiszter roppant fontosságú előterjesztéseit ismeri, még sokkal nyomatékosabb érvek szólnak az elhalasztás mellett. Szóló kereken tagadja, hogy bárki is, legyen az a legnagyobb lángész, képes volna már ma negyvennyolc órával a kiosztás után, e költségvetéshez hozzászólni, ha komolyan és kötelességszerűen akar eljárni. A bizottságnak az elhalasztáshoz saját reputációja érdekében hozzá kell járulnia, ha különben nem akar nevetségessé válni és magát a legsúlyosabb vádaknak kitenni. Miután mi ellenzékiek felelősségünk tudatában komolyan akarjuk tárgyalni ezt, ami máskép nem is tárgyalható, határozottan követelnünk kell az elhalasztást. Pulszky Ágost Beöthy indítványa ellen szólal fel. Rakovszky újabb felszólalása után szavazásra került Beöthy indítványa, mely mellett csak Bolgár és gróf Sztáray Antal szavaztak. Beöthy Ákos erre felszólalt, mondván a következőket : Miután az az indítvány, melyet a magam és ellenzéki elvbarátaim nevében előterjesztettem, el nem fogadtatott, kénytelen vagyok többi tisztelt elvbarátaim nevében is kijelenteni, hogy a tárgyalásokban többé részt nem vehetünk Jól tudjuk azt, hogy ezen eljárásra eddig nem volt itt precedens és jól tudjuk azt, hogy komoly és súlyos az a felelősség, amelyet ezen tényünk által magunkra vállalunk. De súlyosabb volna a felelősség, ha a tárgyalást ily módon és ily alapon megkezdenők. Régen vagyok én már e tisztelt országos bizottság tagja és azt hiszem, mindenki el fogja ismerni azt, hogy én munkás tagja voltam e bizottságnak s a legnehezebb munkát sem kerültem ; valamint, hogy az ellenzéki működés, akadékoskodásban nem kerestem. Tettem ezt igen nehéz körülmények között, dacára annak, hogy nézetemet sohasem voltam képes érvényesíteni; dacára annak, hogy az ellenzék csekély számánál fogva az ellenőrzési feladatot a maga teljességében teljes famille hagyom önöket, a dinemél remélhetőleg viszont látjuk egymást.“ Búcsút vett, sajátságos tekintetet vetve Antoinettera. Végre egyedül voltam a „báróné aszszonynyal.“ — Ah, nagyságos uram, — mondá — észrevette, hogy nézett rám ? Ez a porosz borzasztóan belém bolondult. Ne szidjon meg nagyságos uram . Én az ön házáért áldoztam föl magamat. Mikor a poroszok szeptember 18-án ideérkeztek és az őrnagy hallotta, hogy az uraság elmenekült, dühbe jött és mint egy bolond kiabálta: Hát igy vagyunk? Vandáloknak vagy rablóknak tartanak bennünket? Jól van hát, majd a szerint viselkedünk ebben a nyomorult darakban. A lovaimat a szalonba köttetem !“ Mikor ezt hallottam, egy darabig magamon kívül voltam. De egyszerre eszembe jutott valami: gyorsan magamra rántottam a nagyságos aszszony ruháját és azt mondtam, hogy a ház rokona vagyok — madame la baronne de Barneville. Arisztokrata név sohasem árt. Imponáltam a porosznak, megtetszettem neki és csakhamar mindnyáját az ujjam körül csavartam. Persze, teljes becsülettel, mert én jobb honleány vagyok, semhogy ilyen emberektől még érintetni is hagyjam magamat. Ily módon az ön ékszereit, lovait és kocsijait kaméliáival együtt megmentettem. És most, nagyságos uram, ha elfogad tőlem egy jó tanácsot, utazzék azonnal vissza Trouvilleba, mert itt mindent elronthatna. Majd szerzek önnek egy porosz útlevelet és átadom a nagyságos asszony ékszereit. A kastélyért és kaméliákért ne aggódjék, csak bízza rám. Lássa, nekem nagyon tetszik, hogy ezeket a poroszokat az orruknál fogva vezethetem, mert ők van 1889. június 26.